Kedvenc párosok - Valentin-napi projekthét


2017 elején felkérést kaptam még egy blogger projekthétre, ami ezúttal a Valentin-nap és a szerelem jegyében telt. Mondhatom, hogy a legnagyobb kihívást jelentette a hasonló események közül, mert én és a romantikus művek általában elég messziről kerüljük egymást, de végül csak sikerült kitalálnom, mit alkotok rá - a kedvenc párosaimat gyűjtöttem össze, különböző kategóriákból. Ezek az alábbiak voltak:

Fantasy regény
Sci-fi regény
Klasszikus regény
Filmsorozat
Rajzfilm
Anime
Musical
Videójáték
LMBT

Amivel megcsavarnám a régi bejegyzés egyszerű prezentálását (ami a projekthetes daraboknál mindig kicsit bonyolult, hiszen egy aktuális témára, aktuális helyzetben íródtak - a book tageket például egyáltalán nem hozom át erre a felületre), az az, hogy ezt egy kicsit "akkor és most" bejegyzésre csinálom, vagyis a régi párosok mellett minden szekciónál lesz egy "trónbitorló" rész, amikor aktuális kedvenceimet mutatom be. Az írás eredeti szakaszain nem változtattam.

Kedvenc fantasy regény páros: Anton Gorogyeckij és Szvetlana Nazarova (Őrség sorozat)

Nem kifejezetten romantikus fanart, de nagyon
szépen kifejezi, mennyi érdek állt a páros
kialakulása mögött.
(Forrás)

Az Őrség sorozat már egy ideje szomorúan várja, hogy valahol beszéljek róla, és most nagyon aktuális. Szveta és Anton szerelmi szála mind a regényben, mind a filmadaptációban kedvencem lett, mert elképesztően dinamikus. Van benne szenvedés ugyan, mivel Szveta ereje kezdetben messze felülmúlja Antonét, de a szereplőgárda a legnagyobb shippere ennek a párosnak. Geszer, Olga, Szemjon, tulajdonképpen az összes mellékkarakter szurkol és olyan szituációkba sodorják a szereplőket, hogy mindenképpen történjen valami. Onnantól pedig, hogy történik, és tényleg egy pár lesz belőlük, Anton és Szveta megmaradnak önálló, szeretnivaló figuráknak, akik viszont az életüket is odaadnák egymásért. Szülőként is aranyosak, viccelődnek, és fiatalkoruktól kezdve humorforrás Anton szerencsétlensége Szveta tehetsége mellett.

Versenyzett velük még Kira és Jonas az Emlékek Őre tetralógiából, de egyszerűen nem volt szívem másnak adni ezt a címet. Túlságosan megszerettem ezt a párost.

Trónbitorló:

A kezdő páros tartja a helyét, Antontól és Szvetától még mindig nem vették el ezt a címet. A dinamikájuk haláli, a problémáik reálisak, Szergej Lukjanyenko úgy általában remek szerelmi szálakat tud írni.

Kedvenc sci-fi regény páros: Alia Atreides és Duncan Idaho (Dűne messiása, Dűne gyermekei)

Duncan és Alia (Edward Atterton és Daniela
Amavia) a Dűne gyermekei minisorozatban
Szomorú végű ugyan ez a kapcsolat, és már beszéltem róla a karakterelemzésben, de változatlanul nagyon szeretem. Alia a Dűne univerzumból az egyik kedvenc karakterem (Örökké versenyzik II. Leto-val), Duncan pedig a múlt őrzője már a későbbi regényekben, de mikor ebben a történetben megismerjük őket, egyszerűen csak képtelenség nem szurkolni nekik. Alapvetően azért akarják többen is létrehozni ezt a kapcsolatot, hogy a későbbi régens Alia manipulálhatóvá váljon, de Duncan karakterén érződik, hogy nem partner a cselszövésben, tényleg szerelmesek lesznek, és minden nehéz pillanatban ott van Alia mellett, mikor elveszti a bátyját, mikor a nyakába szakad az uralkodói felelősség. Kevésbé dinamikus, de sokkal romantikusabb páros, mint Anton és Szveta, van egy tragikuma is a szerelmüknek (amit spoiler címke híján nem akarok leírni), de ezzel együtt sem válik túlságosan szenvedőssé, és nem is tolják túlzottan középpontba.

Trónbitorló:

Ismét nem nagyon akadt. Duncan és Alia bármennyire nehéz esetek a körülményeik között, az, hogy milyen helyzetekben képesek szilárdan kitartani egymás mellett, nagyon szerethetővé, és egyben nagyon elszomorítóvá teszi a szerelmüket. Remélem, hogy a Villeneuve féle változatban eljutunk majd a Dűne gyermekeinek idejébe, mert kíváncsi lennék, az új szereplőgárda hogy jeleníti majd meg ezt a párost.

Kedvenc klasszikus, könyves páros: Éponine Thénardier és Marius Pontmercy (A Nyomorultak)

Fanart Mariusról és Éponine-ről (a 2012-es film alapján)
(Forrás)
A könyv rajongóitól is kérdezem, van-e egyáltalán olyan ember a világon, aki olvasta, vagy látta ezt a történetet, és szívből tudott szurkolni Mariusnak és Cosette-nek, mikor ott volt Éponine. Éponine esetében egyértelmű, hogy elsősorban Marius naivitásába, idealizmusába szeretett bele, és ennek a megvédéséért bármit fel tudott áldozni, akár az életét is. És hát az utolsó jelenetük, mikor Marius homlokon csókolja az esőben, azt hiszem magasan a legromantikusabb jelenet az egész regényben, hiába kapunk később még esküvőt is.

Itt is meg kell említenem, hogy erős volt a mezőny. Játszott még a Fantom és Christine párosa az Operaház fantomjából, ám ott egyrészt inkább megszállottságról, nem szerelemről beszélünk, másrészt inkább érdekes, mint szerethető páros. Szintén játszott Edmond Dantés és Mercédés párosa a Monte Cristo grófjából, de ott a végén a Haydée-vel való szerelmi szál még meg is előzi, így végül elég egyértelmű volt Ponine-ék győzelme.

Trónbitorló:

Fanart Edmond-ról és Haydée-ról, ahogy a Gankutsuou
sorozatban jelentek meg
(Forrás)
Nagyon sokat gondolkodtam rajta, mert most is kitartok amellett, hogy a legszebb jelenetek forrása a páros, és Éponine zseniális, erős női példakép. Viszont mint pár, az évek alatt egyre inkább elfogott az érzés, hogy Edmond Dantés és Haydée (Monte Cristo grófja) érdemlik a helyet. Mint pár, egyszerűen jobb, egészségesebb a szerelmük. Haydée ugyan viszonylag háttérbe szorított karakter, a fő szerelmi szál is végig Mercédés, de mégis ez a lány egészen finoman fejleszti és gyógyítja a főszereplőt. Soha sem erősködik, soha nem kényszeríti semmire, eltűri azt a sokszor bicskanyitogató stílust, amit mutat... nem azért, mert egy elesett, gyenge lány, aki függ tőle, hanem mert láthatóan felismeri, hogy Edmond beteg ember aki már nem úgy fejezi ki az érzelmeit, nem úgy látja és érzékeli a világot, mint azok, akik nem mentek keresztül az ő megpróbáltatásain. A főhős gyakorlatilag úgy szeret bele, hogy észre sem veszi, és Haydée csak a történet legvégén, mikor teljesen kicsúszik a talaj a lába alól, akkor nyúl ki felé nyíltan, vallja be az érzéseit, és lesznek ténylegesen egy pár... ekkor pedig látszik, hogy Edmond számára egy utolsó esély, egy új kezdet, amit a lány nyújt. Nagyon sajnálom, hogy a feldolgozások legtöbbje ignorálja, vagy átértelmezi ezt a kapcsolatot - talán az, amelyik a legjobban megragadta a lényegét, az alapvető változtatások mellett is, a Gankutsuou anime sorozat volt.

Kedvenc filmsorozatos páros: Jack O’Neill és Samantha Carter (Stargate)

Fanart Samről és Jackről
(Forrás)
Hivatalosan nem kánon, szerintem shipperek ezrei realizálták mély szomorúsággal a sorozat végén, hogy itt bizony nem lesz semmi, de nyilvánvalóan jelen van. Alternatív univerzumokban házasok is voltak, és a fő történetszálon is többször mutatják, hogy van valami a két karakter között. Amennyire én értek a romantikához a különböző irodalmi ágakban, ezt tipikusan „ellentétek vonzzák egymást” kapcsolatnak tartom, Carter a maga tudós szemléletével elég élesen szemben áll O’Neill szkeptikus, katonás világnézetével. Carter ritkán viccelődik, O’Neill szarkasztikus humora végigkíséri a történetet. Sok szempontból ki is egészítik egymás szemléletét, és ezért működnek nagyon jól, mint romantikus kapcsolat, úgy is, hogy a körülmények ellehetetlenítik a tényleges szerelem kialakulását.

Trónbitorló:

Bár Sam és Jack párosa még mindig közel áll a szívemhez, és még mindig a kedvenceim közé tartoznak, ha csak egyet választhatok, a címet elvitte tőlük Claire Riesen és Gates Foley a Dominion sorozatból. Bizonyos szempontból ezt a párost tartom jelenleg az abszolút ideális párkapcsolat megjelenítőinek - tökéletesen egészséges, támogató, szeretetteljes kapcsolatról van szó.

Claire ha nem is maradéktalanul pozitív szereplő, de nagyon komolyan fejlődik a történet során - az első részekben naiv kis hercegnő, mélyen vallásos, adakozik a szegényeknek, gyerekeket tanít, bájos, de nagyon semmilyen személyiség. Ahogy azonban halad előre és kapja a pofonokat, keményebb, manipulatívabb, határozottabb, és okosabb lesz. Egyre nagyobb hatalom kerül a kezébe, és egyre bátrabban használja, amire rátesz egy lapáttal Arika befolyása, aki főállású manipulátorként a szárnyai alá veszi. Miközben Claire személyiségileg erősödik, erkölcsileg zuhan, és itt kerül a képbe Gates. 

A férfi zseniális mérnök, erős morális kódja van, szereti az egyszerű dolgokat, de tisztán lát ott, ahol mindenki elvész a manipulációk hálójában. Tökéletesen kiegyensúlyozza Claire-t, és nem érzi az egója felé irányuló támadásnak, hogy lány gazdagabb és nagyobb hatalmú, mint ő valaha lesz - van annyira okos, és van annyira kiváló a saját területén, hogy meg tudjon lenni mellette. Javaslatokat tesz, és segít, ha nehéz döntésekre kényszerül, megoldja a problémáit, így elkerülve, hogy rajta keresztül manipulálhassák, és nem utolsósorban nagyon jól működik kettejük között a kémia... az első pillanattól van egy olyan szerethető dinamikájuk, amitől az ember képtelen nem szurkolni nekik.

Kedvenc LMBT páros: Magnus Bane és Alec Lightwood (A Végzet Ereklyéi)

Cassandra Clare-t én az LMBT párosok koronázatlan királynőjének tartom, mert annyira jól írta meg ezt a kapcsolatot, hogy könnyedén földbe döngölte vele saját főszereplőinek egyébként szintén korrektül megírt és kedvelhető szerelmi szálát. Nem irritáló, nem szenvedős, nem tolakodó, egyszerűen logikus, jól felépített és aranyos kapcsolatról van szó. Nem véletlen, hogy sokan miattuk követték a sorozatot is, minden komoly hibája ellenére. A konfliktusokat szépen rendezik, megérthetően vannak kitalálva, és se a karaktereket, se az olvasót nem zavarja, hogy melegek. Annyira működik, hogy nincs értelme belekötni. Alec és Magnus között ismételten él az általam elvárt dinamika, humoros jeleneteik is vannak, de érezni, hogy mindkettejük fejlődését is elősegíti ez a szerelem. Nálam abszolút etalonok ebben a kategóriában.

És az utolsó mondat dacára azért megjegyzem, hogy sorba állt még ezért a címért az No. 6. animesorozat Shion-Nezumi kapcsolata is, ami hasonlóan jól felépített… ugyanakkor a Malec páros végül nagy fölénnyel vitte el a győzelmet.

Trónbitorló:

Fanart Wei-ről és Lan Zhanról
(Forrás)
Hosszas gondolkodás után arra jutottam, az LMBT kategóriában Lan Wangji és Wei Wuxian, a Mo Dao Zu Shi főszereplői letaszították őket a dobogóról. Magnusékat még mindig nagyon szeretem, de annak ellenére, hogy a Mo Dao Zu Shi körüli eszméletlen hype-ot kicsit túlzásnak érzem, maga a páros nekem is nagyon a szívemhez nőtt. Ennek a legfőbb oka, hogy lassan kiépülő, egészséges kapcsolatról van szó. Lan Zhan részéről sejthető, hogy elég hamar elkezdett vonzódni a főhőshöz, de mégis, kezdetben csak barátság/egy enyhe bromance épült ki kettejük között. Wei szándékos bosszantó viselkedése rengeteg humoros jelenet forrása lett, kerültek együtt olyan szituációkba, ahol meg kellett kicsit ismerniük egymást, és együtt dolgozni azért, hogy kikerüljenek belőle, láthatóan egyre mélyebb bizalom kötötte össze őket. Aztán mikor Wei meghal, majd felélesztik, és ténylegesen elkezd romantikus irányba indulni a páros, még akkor is lassan és szépen haladunk. Lan Zhannak bár egyértelműen a legnagyobb veszteség volt a főhős eltűnése, és nagyon sokat szenvedett miatta, de nem erősködik, nem lép előre, csak védelmet és támogatást nyújt neki - a tényleges lépéseket a kapcsolatban végig hagyja, hogy a másik tegye meg. A regény végére már kifejezetten humoros, hogy szinte az egész szereplőgárda (beleértve az antagonistákat is) kollektíven szurkol azért, hogy végre találjon egymásra ez a kettő.

És végül de nem utolsósorban meg kell jegyeznem, hogy a WangXian kapcsolatban talán azt szeretem a legjobban a lassúságán és az egészséges mivoltán túl, hogy a karakterek önállóak. (Ezt egyébként minden adaptáció kicsit eltolta, az anime második évada kapkodott, a sorozat pedig messze túl Wei fókuszú lett.) Lan Zhan bár a főhős romantikus partnere, de ha Wei épp nincs a közelben, elképesztően vagány, nagyon jó harcos, érezni, hogy az ember nem szívesen húzna vele ujjat. Wei pedig képes saját döntéseket hozni, akkor is, ha adott esetben ez azt jelenti, hogy élesen szembe kell helyezkednie Lan Zhannal. Független egyéniségek, akik szeretik egymást, és pont ezáltal működnek nagyon jól együtt.

Kedvenc rajzfilm páros: Katara és Aang (Avatar)

Fanart a felnőtt Aangról és Kataráról
(Forrás)
Kihagyhatatlanok voltak ebből a listából. Az avatar sorozatot tizenkét éves koromban ismertem meg, azóta shippelem ezt a párost töretlen lelkesedéssel. Első pillanattól nyilvánvaló, néhol kicsit döcögősen alakuló, de végül szimplán aranyos kapcsolat, ami nagy hatással van az egész világ alakulására. Ráadásul láthattuk, hogy felnőttként, Aang haláláig kitartottak egymás mellett, és ha szülőként nem is remekeltek, de a szerelmük megmaradt. Nagy örömöm volt, hogy a széria végén a Zutara-Kataang shipping háborúban az általam is kedvelt ship került ki győztesen, és hiába imádom a Korra legendáját is, azóta nem találtam olyan kapcsolatot a sorozatban, amit ennyire kedveltem volna. Néhol kicsit gyermeteg kezdetben, de nem zavaró, hiszen gyerekek a szereplői, és később, a képregényekben látni, hogyan nő fel maga a kapcsolat. Kezdetben „édes”-nek szólítják egymást, a környezetük agyára mennek, ahogy azonban egyre inkább kamaszodnak, komoly témák kerülnek elő köztük, sőt mondhatni, hogy a Korra Legendájának fő helyszíne, az Egyesült Köztársaság talán nehézkesebben jött volna létre Katara és Aang szerelme nélkül, hiszen Aang figyelmét a lány hívta fel rá, hogy a jövőben ők is vegyes család lesznek, hiszen víz és levegőidomárok. Ebben a kategóriában nem is nagyon volt versenytársuk.

Trónbitorló:

Noha Aang és Katara is, továbbra is nagy kedvenceim, de meg kell jegyeznem egy kicsit kopott a fénye idővel. Bár a kapcsolatuk tényleg felnő, tényleg aranyos, és jó belegondolni, hogy a szerelmük egy életre szólt, sőt, kitartok amellett is, hogy az Avatár széria messze legszebb kapcsolatáról van szó, de ahogy említettem, szülőkként nem voltak túl jók. Egyre mélyebben belegondolva emiatt egyre jobban nehezteltem Aang karakterére (ugyan Toph is pocsék anya volt, de miután nála látszott, hogy a felelősségérzete a nullához konvergál, sokkal inkább meg tudtam érteni, mi okozta ezt, mint Aangál, akinél bár van ok, de messze nem tartom elégnek), és ez rányomta a bélyegét arra is, mennyire tudom szeretni a kapcsolatot - vagyis a címet elvitték tőlük.

Fanart Kananról és Heráról
(Forrás)
Az új rajzfilmes győztesek Kanan Jarrus és Hera Syndulla lettek a Star Wars: Lázadókból. Nagyon szerethető párosról van szó, akik számomra messze lekörözték bármelyik filmekben szereplő kapcsolatot. A megismerkedésük egy előzménykötetben, az "Új Hajnal"-ban történik, a sorozatban már egy párként találkozunk velük, de a regény szépen megalapozza a dinamikájukat, és hogy mit jelentenek egymásnak. Kanan elveszett, zavart, önmagában és a világban csalódott ember, aki bármilyen módon próbál felejteni és elvegetálni. Iszik, csajozik, verekszik, ami épp szembejön. Herának céljai vannak, okos, tehetséges, és nagyon büszke, egyszerre ellentétpont és példa a főhős mellett. Kanan a találkozásuk után nagyon röviddel fülig beleszeret, és nagyon hamar kiderül, hogy igazából viszonzottak az érzései, de a lázadás mellett a kapcsolat mindig háttérbe szorul. A sorozatban is, bár vannak romantikus pillanataik, jellemzően két küldetés között van rá lehetőségük, hogy lopjanak egy kis kettesben töltött időt, ráadásul a tragédiák, a csapások, amiket el kell szenvedniük (például Kanan megvakulása, ami évekre mély depresszióba taszítja, és elszigeteli Herától is), nagyon megnehezítik, hogy igazán harmonikus páros legyenek. Ennek ellenére viszont látszik, hogy nem adják fel. Ha összevesznek, mert nem tudnak kezelni egy helyzetet, megbeszélik, átgondolják, dolgoznak a megoldáson. Kanan, ha vannak is pillanatok, mikor megjegyzi a dolgot, alapvetően maximálisan türelmes Herával, elfogadja, hogy mennyire fontos neki a lázadás, Hera pedig ugyanezt a türelmet mutatja Kanan depressziója alatt. Mondhatni ők a csapatanyuka és csapatapuka a Szellem legénysége mellett, és az egész hajó szereti őket együtt, nagyon aranyos, hogy mennyire figyelnek az utolsó évadokban, hogy teret hagyjanak nekik. Bár van tragikuma a szerelmüknek, de nem véletlenül a Lázadók messze legnépszerűbb párosa... nagyon nehéz nem szeretni őket. 

Kedvenc musical páros: Sheila Franklin és Claude Bukowsky (Hair)

Musical szereplők közül elég sok szerelmi szálat tudnék mondani, mind adaptációkból, mind eredetileg is musical történetekből, de a Hair valamiért a többinél hamarabb ugrott be. A központi témája nem a szerelem, és talán pont ezért tudott erre a párosra esni a választásom, mert szintekkel kevésbé hatott erőltetettnek. Humorforrás is volt, Claude szerethetően szerencsétlen figura, jeleznek ugyan egy enyhébb szerelmi háromszöget, de az nem is realizálódik, így nincs ideje tépni az idegeket.  Van egy egyértelmű vonzalom, ami végül beteljesül, és aminél ismét a teljes szereplőgárda közreműködik, és végül egyike lesz a történet kevés stabil, nem tragikus pontjának.

Trónbitorló:

Trónbitorlóként nem éppen egy klasszikus musicalt hoztam, de mégis ebbe a kategóriába sorolom a párost, mert szigorúan csak a színpadi változatban voltak kedvenceim. Ez pedig Okamoto Katsushiro és Mikumari Kirara a Samurai 7 musicalből. Katsushiro eredetileg a legfiatalabb szamuráj A hét szamuráj c. filmben, és a történetének fő szála, hogy beleszeret egy falusi lányba, Shionba. Shion borzalmasan buta lány, talán az egyetlen karakter az egész filmben, akivel a világból ki lehetett volna kergetni - az anime őt cserélte le Kirarára, aki a falu főpapnője. Ezzel már egy szimpatikusabb, erősebb, vezetői alkatú karaktert kaptunk, de még mindig megvoltak benne azok a tipikus anime klisék, és Katsushiróval a szerelmi szál is kicsit vérszegény maradt. A musical változat viszont behozta a zenét, és Katsushirónak adott egy különleges karakterfejlődési irányt, ami elérte, hogy a páros végre szerethető, romantikus legyen, és lehessen nekik szurkolni. A "Feelings of a Moonlit Night" kifejezetten szép duett, a "Path to a Samurai" pedig nagyon jól kifejezi Katsushiro szemszögét... tényleg jól állt nekik a zene.

Kedvenc anime páros: Decim és Chiyuki (Death Parade)

Fanart Decimről és Chiyukiról
(Forrás)
Nem gyakran nézek romantikus animéket, sokkal inkább a fiúsabb shounen a műfajom, ezért meggyűlt a bajom a választással. A Death Note szerelmi szálait igazán szerelemnek sem lehet nevezni, az Attack on Titan és az Owari esetében maximum kisebb sejtetéseket kapunk, a Narutonak meg még nem értem a végére, szóval nem mernék belőle nevezni. A Death Parade két főszereplője között azonban kezdettől ott a látványos szerelmi szál, ami viszont nem temeti maga alá a történetet. Még csókjelenetet sem kapunk, de érződik a lassan kiépülő kölcsönös megértés, és a néző szinte kezdettől sejti az elkerülhetetlen zárást, hogy Chiyuki ember mivolta miatt nem is történhet semmi, a szerelmük (a szó legszorosabb értelmében) halálra van ítélve. Azonban kölcsönösen vezetik egymást a fejlődés útján, látjuk, hogy Decim is hogyan válik fokozatosan empatikusabbá, Chiyuki is hogy látja be a saját hibáit. És pont azért, mert nem kapkodnak, a tizenkét rész dacára lassan épül a kapcsolatuk, nem válik erőltetetté, hihető és a maga módján roppant bájos szerelemről van szó. Az általam eddig látott animék között abszolút etalon volt ez a kapcsolat.

Trónbitorló:

Ismét igaz, Decim és Chiyuki még mindig szuper páros, de gyakorlatilag habozás nélkül adom át a kedvenc címet Tigrisnek és Bivalynak a Juuni Taisenből. A párosban a legmeglepőbb, hogy egy teljesen embertelen helyzetben mennyire szép, és mennyire fájó maradt a kapcsolatuk. A Juuni Taisen alaphelyzete Éhezők Viadala jellegű, amiről az a véleményem, hogy nem jó alapja a romantikának. Lehet mondani, hogy egy felfokozott helyzetben az ember könnyebben és gyorsabban esik szerelembe, de ezzel nem tudok egyetérteni - ha ki is alakul egy vonzalom, nem fogsz lépni, nem akarod elmélyíteni, mert nem akarsz abba a helyzetbe kerülni, hogy választani kelljen a túlélés a másik között. 

Fanart Tigrisről és Bivalyról
(Forrás)
Tigris és Bivaly valahogy mégis működnek - Bivaly az egyik legstabilabb személyiség a szociopatákkal teli szereplőgárdában. Nagyon erős életfilozófiája van, ami azáltal menti fel őt, hogy a Juuni Taisenen olyanok vesznek részt, akiket erre képeztek, akik tisztában voltak a kockázattal, tehát ha ölni is kényszerül, nem ártatlanok lesznek az áldozatai, hanem olyanok, akik maguk is ölnek, ha arra kerül a sor. A békés megoldásokat, a szövetségeket pártolja, mindenek fölé a helyes cselekedetet helyezi, de harcos. Tigris ellenben sokkal zavarosabb - jóindulatú, bátor, és nagyon vagány lány, de mentálisan és lelkileg is tönkretette a háború, képtelen volt feldolgozni a vért és a halált, ezáltal jóval a Juuni Taisen előtt lecsúszott, alkoholista lett, és gyakorlatilag mindent letarolt maga körül. Bivallyal még ebben a helyzetben találkozik, és a férfi filozófiája felemeli, kiutat, új lehetőségeket mutat neki. A szerelem jóval az Éhezők Viadala helyzet előtt kialakul, így nem tűnik erőltetettnek, vagy YA jellegűnek, van ideje. Bivaly látszólag elfelejti Tigrist, de a széria végén kiderül, hogy valójában pontosan tudta, ki ő... de mivel civilben ismerkedtek meg, ezúttal pedig harcosként találkoztak, tiszteletlenségnek vélte, hogy egy Tigrishez hasonló nőt egy elesett fiatal lányhoz hasonlít. A páros egyszerre szomorú és nagyon szép, egyértelműen a kedvenceim az anime kategóriában.

Kedvenc videojáték páros: Atrus és Catherine (Myst)

Fanart Atrus és Catherine találkozásáról
(Forrás)
Ha egyetlen abszolút nyertest kéne választanom, biztos, hogy ők nyernének. Atrus és Catherine kapcsolata elindul egy két kamasz közti barátságból, sok humorral, kedves jelenettel, ahol két művészlélek talál egymásra. Én nagyokat nevettem azon, ahogy a naiv, jólelkű Atrust Catherine folyton visszarángatja a valóság talajára, tudatosítja benne, hogy a világ bizony nem mindig olyan szép, és veszélytelen hely, mint amilyennek ő érzi. Később is mindig kiegészítik egymást, Catherine támogatja a férjét, akármilyen nagy álmokat is tűz ki maga elé, Atrus pedig egyenrangúként, abszolút tisztelettel kezeli a feleségét, és így tulajdonképpen bármit képesek átvészelni Gehn-nek, Atrus apjának ármánykodásaitól elkezdve a gyerekeik árulásáig. Hiába említik meg a problémát, hogy Atrus lassabban öregszik a D’ni származás miatt, nincs rajta szenvedés, mindketten eldöntik, szeretnék élvezni azt az időt, amit együtt eltölthetnek. Tökéletesen működőképes, kicsit talán túl ideálisnak ható kapcsolat, amiről viszont jól esett olvasni, és jó volt látni őket játék közben.

Trónbitorló:

Atrus és Catherine aranyos páros, és a bejegyzés idejében az egyik abszolút kedvencem volt, de az utóbbi években, a Dragon Age mellett elég egyértelműen elvették tőlük a helyet. A páros pedig, aki elvitte, Anders és Hawke (szinte hallom a lincshangulatot a fandom részéről).

Fanart Andersről és Hawke-ról
(Forrás)
Tegyük hozzá, hogy amikor először játszottam a játékot, még messze nem nőttek ennyire a szívemhez. Anders karakterfejlődése negatív, mikor megismerjük az Awakeningben, lázadó, laza, humoros (és macskamániás) fiatal mágusnak tűnik, aki ráadásul az egyik legjobb healer a csapatban. A DA2-ben, mikor visszatér, bár még mindig van humora, de jelentősen sötétebb, ő maga keserűbb, és mivel időközben egyesült egy szellemmel, elég instabil személyiség. Hawke, a DA2 főhőse/főhősnője (legalábbis az én játékomban) cinikus, komolytalan, de a felszín alatt igencsak tragikus karakter, akinek Anders hosszú távon nem segít sokat, hogy kivergődje magát a gödörből... tekintve, hogy a játék végén ő indítja meg a lavinát, ő az, aki miatt ténylegesen széthullik minden, és aki miatt egymásnak esnek a templomosok és a mágusok. De akkor mégis miért szeretem a párost?

Egyrészt mert nagyon kettős. Elkerülhetetlenül ott a fejük felett a fekete felleg, Anders folyamatosan csúszik, pillanatról pillanatra egyre inkább antihős, egyre nyilvánvalóbb, hogy valami olyasmire készül, ami rosszul sül majd el. Hawke is éli át az újabb és újabb veszteségeket, egyre nehezebben áll fel utánuk, és pont ezért nagyon fáj nézni őket. De egyben nagyon aranyos, nagyon laza, nagyon cukros páros. A party banterjükön fülig ér az ember szája, képesek elpoénkodni a legromantikusabb pillanatokat, különösen a Mark of the Assassin DLC-ben rengeteg jópofa szituációba kerülnek. Abban a szakaszban, mikor éppen nagyon szerelmesek, és még elég távol van az a bizonyos tragédia, nagyon nehéz nem kedvelni őket. Mikor pedig ténylegesen megtörténik a baj, akármilyen utat választ az ember, szomorú visszagondolni, honnan is jutottak idáig. 

Ezek voltak hát az én kedvenc párosaim dióhéjban. (Meg kell jegyeznem, a poklot jártam meg az illusztráláshoz. Nem akarjátok tudni, a deviantarton mik vannak.) Remélem, élveztétek a bejegyzés olvasását!

Valentine Wiggin

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések