Egy karakter ezer arca II. - Claude Frollo feldolgozásokon át
...avagy hogyan lesz az emberből szörny Az adaptációk korát éljük: Az adaptációt is képesek adaptálni. Egyetlen történet, különösen, ha klasszikusról van szó, nagyon ritkán kap csak egyetlen film, vagy színpadi feldolgozást, általában új és új rendezők, színészek, forgatókönyvírók esnek neki, hogy megalkossák róla a saját verziójukat. De mit is jelent ez az adott történetre nézve – meddig mehet el a saját verzió? Kicsit az elmúlt időkben értékelt adaptációk, a Dűne és és az Avatár vettek rá, hogy újra fel akarjam éleszteni évekkel ezelőtt hamvába holt „egy karakter ezer arca” cikksorozatomat, hogy megint szemügyre vegyük egy klasszikus történet sokszor átdolgozott szereplőjét. (Az előző bejegyzés IDE kattintva elolvasható.) A választásom ezúttal Victor Hugo „A párizsi Notre Dame” c. regényére esett, abból is a pap, Frollo karakterére. Nagyon problémás figuráról van szó, még az előző cikkben elemzett Edmond Dantéshez képest is – rengeteg témát fogunk érinteni, az egyházkritikától és a
