Az emlékek őre tetralógia - elemzés
…avagy beszélgessünk arról, ami emberré tesz minket Létezik-e ideális világ? Létezik-e egyensúly a biztonság és a szabad akarat között? Milyen felszabadító ereje van a tudásnak és az emlékezésnek? Mennyire fontos a bátorság, hogy képesek legyünk kiállni önmagunkért? Mekkora ereje van az egymáshoz fűződő kötődéseinknek? Mi az, amiért embernek nevezhetjük magunkat? Hetedik osztályban, kötelező olvasmányként adták először a kezembe „Az emlékek őrét”, Lois Lowry tollából. Rövid kis könyv volt, nagy betűkkel, vastag lapokkal, és első látásra semmitmondó borítóval: egy szánkóval a hóban. A történet viszont bekúszott a bőröm alá, és ahogy a tanárommal kielemeztük, talán az egyik első olyan regény volt, amelyről úgy éreztem, muszáj mélyebben megismernem. (Ha az Avatár és a Végjáték ennek a blognak a szülei, akkor az emlékek őre valamelyik nagyszülő.) A régi oldalon volt is róla bejegyzés, de nem voltam vele túl elégedett (így nem is hoztam át). Rövid, felületes ajánló volt, most pedig, a
