Jó, de akkor most Aragorn lehet fekete?
…avagy beszélgessünk a PC-ről, blogger szemmel
Régen hoztam már kicsit „metább” bejegyzést, ami inkább egy általános témáról vagy jelenségről szólt a filmvilágban, és nem egy konkrét filmről vagy sorozatról… Igazából régen hoztam bármilyen bejegyzést, de ezt a kérdést elég fontosnak éreztem, hogy írnom kelljen róla egy cikket, és mondhatni elkönyveljem visszatérésnek.
Az utóbbi években visszatérő téma volt filmes és blogger világban a PC kérdése. Rendben van-e az, ha a Witcher sorozat szláv mitológiára és népmesékre alapuló világában hirtelen feketék lesznek egyes karakterek? Oké-e, hogy a Dűne Liet Kynes-a nemet váltott a vásznon? Belefér-e, hogy Hófehérke latina, vagy a Bridgertonban indiai karakterek sétálnak a régenskori Angliában? Hol beszélünk kreatív szabadságról és pozitív reprezentációról, és mikor érződik úgy, hogy csak beleerőltették ezeket a karaktereket a történetbe, hogy meglegyen a kvóta?
A cikk természetesen a személyes véleményemet tartalmazza a kérdésben, valószínűleg sokan nem fognak vele egyetérteni – de talán egy kis gondolkodásra készteti az olvasóimat is.
Vágjunk bele!
Tisztázzunk pár alapfogalmat!
A PC a political correctness (politikai korrektség, polkorrektség) rövidítése. Általában olyan nyelvezetet, politikai hozzáállást, viselkedést, gondolkodásmódot jelent, ami próbálja minimalizálni az egyes etnikai csoportok, vallási, kulturális közösségek megsértését. A jelentése nem az, hogy egy adott párt vagy politikai légkör viselkedéséhez alkalmazkodik a PC módon kommunikáló ember, hanem általában „politikus” a megnyilvánulása, tehát udvarias, sok esetben a valódi véleményét rejtő. Ez a nyelvhasználatban jelentheti szavak kiszorulását, mert azok adott esetben sértőek, a filmvilágban pedig általában úgy kerül elő, hogy a filmekben gyakrabban láthatóak különböző kisebbségekhez tartozó, fekete, ázsiai, latinamerikai színészek, akár meleg, transz, non-bináris karakterek.
Ez feltétlenül baj? Véleményem szerint nem. A PC alapvetően azért kezd teret nyerni, mert sok kisebbséghez tartozó színész és alkotó még ma is rengeteg kihívással szembesül. Hollywood sosem tett kifejezetten jót az ott dolgozók mentális egészségének, és van oka annak, hogy az elmúlt években sorra derültek ki az elsikkadt botrányok. A metoo nem véletlenül indult, a kvóták sem a semmiért jöttek létre. A metoo célja, hogy a zaklatás áldozatául esett nők (és jó esetben férfiak!) tudjanak kihez fordulni, ne lehessen valakit kihasználni csak azért, mert egy fiatal, kezdő színész, aki szeretne betörni a filmiparba. A kvóták alapja pedig, hogy a bőrszínük, nemzetiségük, szexuális orientációjuk miatt diszkriminált emberek kapjanak egy esélyt nagy szerepekre, és ne csak sztereotip, „vicces fekete barát” vagy „feminin meleg fiú” jellegű karakterek jussanak nekik. A gondolat, ami elindította a PC castingot, és általában a PC attitűdöt a rendezésben és forgatókönyvírásban, nem rossz, és alapvetően lehetett volna nagyon jó hatással a filmművészetre, mert vezethetett volna oda, hogy kitörünk a sztereotípiákból, és új történeteket mesélünk el.
A PC azonban ma már sokszor mást jelent, és inkább pejoratív értelemben használjuk, sajnos okkal. Az egyik legnagyobb kritika, ami éri, és ami összefügg a problémával, hogy pótcselekvés. Nem valódi problémákat old meg, nem azon dolgozik, hogy egy társadalmi csoportnak tényleg jobb legyen, hanem inkább csak valami látványosat akar mutatni. Hiszen ha sok lesz hirtelen a fekete színész a filmekben, akkor azt hisszük, hogy mindenhol ott vannak Hollywoodban… miközben a háttérben ugyanúgy nehezebb számukra munkát szerezni, kevésbé kerülnek be az animátor, marketinges és hasonló csapatokba. A másik pedig egyszerűen az, hogy túltolják. És ez az a része a kérdésnek, amin szeretnék elgondolkodni.
Mikor mondhatjuk, hogy „túl lett tolva”?
Ha a kvóták alapgondolata nem feltétlenül rossz, akkor hol húzzuk meg a határt? Talán a legfontosabb eljutni addig a pontig, hogy az, hogy egy film „PC” nem teszi jobbá vagy rosszabbá filmként.
 |
| Arwen (Liv Tyler), Galadriel (Cate Blanchett) és Éowyn (Miranda Otto) Peter Jackson filmjében |
Egy film lehet abszolút nem sértő és nem destruktív úgy is, hogy egy darab kisebbségi színész nem jelenik meg a vásznon. Lehet értékes az üzenete, jók a karakterei, és igen, kisebbségi emberek is tökéletesen azonosulhatnak velük. Talán a legtipikusabb példa erre a Gyűrűk Ura: akár a filmet, akár a könyvet nézzük, mondhatjuk, hogy messze van a mai értelemben PC alkotástól. A cselekményben három női karakter van (Arwen, Galadriel és Éowyn), akik jelentősen kevesebb szerepet kapnak, mint a férfiak, egymással egyáltalán nem interaktálnak (néhány parodisztikus videó is terjed a neten, hogy Peter Jackson filmjében csak akkor beszél két nő, mikor Éowyn megnyugtat egy kislányt), a háromból kettő klasszikusan feminin, és egyébként mindháromnak van párkapcsolata is. A történet pedig ennek ellenére tökéletesen megállja a helyét, és nőknek is ugyanolyan inspiráló, mint férfiaknak. Tolkien férfikarakterei komplexek, és az érzéseikkel, küzdelmeikkel női olvasók is azonosulhatnak. A női karakterei pedig bár kevesen vannak, de az a kevés fontos, egyedi személyiség, a párkapcsolataik is pozitívak és értékesek – mert igen, bár jó dolog megmutatni, hogy egy nő önmagában is egész ember, és a boldogsághoz nem feltétlenül kell neki egy férfi, azért jó, ha azt is látjuk, hogy egy kapcsolat lehet az élet értékes és fontos része.
És természetesen egy film lehet kifejezetten rossz akkor is, ha amúgy PC. Erre az első gondolatom a Végzet: A Winx Saga. Ezzel a sorozattal nem az a baj, hogy a női karakterei kicsit diverzebbek testalkat és etnikumok szempontjából is (bár ez utóbbi kicsit erőltetettnek érződik, tekintve, hogy már a rajzfilmsorozat szereplői között is voltak kisebbségi karakterek). Még csak nem is az a probléma, hogy kihúzták az eredeti sorozat erősebb nemi felosztását (tündér csak nő lehet) és végképp semmi gond azzal, hogy az új karakterként beillesztett Terra leszbikus. Ezek mind olyan változtatások, ami mellett a sorozat még lehetett volna jó. A probléma, hogy a készítők valamiért azt hitték, hogy a változtatások önmagukban jóvá teszik a sorozatot – de legalábbis támadhatatlanná. Mert sokkal nehezebb megfogalmazni egy kritikát Terra karakterével szemben, ha vissza lehet vágni azzal, hogy a néző csak előítéletes, mert a karakter túlsúlyos. Sokkal nehezebb azt mondani, hogy szörnyűek a szerelmi szálak, ha rögtön az orrunk alá tolják Terra útját a coming outig. Egy túlsúlyos karaktert meg lehet írni, a problémáival együtt hitelesre és értékesre, úgy, hogy a személyisége messze túlmutat azon, hogy hogy néz ki. Egy leszbikus szerelmi szál lehet értékes és izgalmas. De nem lesz jobb attól egy karakter, hogy túlsúlyos vagy leszbikus, és az írók nem lehetnek lustábbak miatta: már csak azért sem, mert ez éppolyan sértő a színészre és az adott kisebbségbe tartozó emberekre nézve, mint amikor a fekete színész csak a vicces fekete barát lehetett.
 |
| Terra (Eliot Salt) a Végzet: A Winx Sagában |
Természetesen sok a nem PC film, ami sértő és bántó. A Bridget Jones naplójától a hideg kiráz, mert tárgyiasítja a nőket, normalizálja a szexuális zaklatást, viccet csinál a testképzavarokból, a megcsalásból, és úgy általában egy halom súlyos témából. A James Bond filmeket sosem tudtam igazán élvezni, mert rengeteg bennük a szexizmus, és nagyon irritáló. PC oldalról pedig ott vannak olyan gyöngyszemek, mint a She-Ra, vagy akár klasszikusabb franchise-ok közül a Star Trek, ami úgy mutat be különböző szexuális orientációkat, úgy vonultat fel változatos alkatú, bőrszínű karaktereket, hogy mind egyéniségek, kidolgozottak, és látszik, hogy ott a helyük a történetben.
Jó, de akkor most lehet Aragorn fekete?
Mi a helyzet azzal az esettel, ha már van egy kész történetünk, és annak egy feldolgozása kerül sorra? Hogy állunk a PC-hez olyankor, ha a mai értékrend szembekerül egy korábbival? Itt azért már kicsit komplexebb a kérdés.
 |
| Halle Bailey Ariel szerepében |
Nagy hullámokat kavart, amikor a Kishableány főszerepét Halle Bailey – egy fekete színésznő kapta meg. Mindenki úgy érezte, Ariel úgy ikonikus, ahogy a rajzfilmben volt: hófehér bőr, vörös haj. Halle Bailey speciel vörös fürtöket kapott a filmben, így ez utóbbi nem tűnt el, de mégis, sok volt az ellenérzés. Utólag bejelentették, hogy a színésznőt „colorblind” (színvak) castinggal választották, vagyis nem volt a céljaik között, hogy fekete legyen (és személyes véleményem szerint kiváló munkát végzett a filmben), de ez nem nyugtatta meg a bosszankodó rajongókat. Szintén volt némi felbolydulás a Percy Jackson Annabeth-e körül, akit Leah Jeffries alakított, Rick Riordan hiába bizonygatta, hogy azért esett rá a választás, mert ő hozta a legjobban a karaktert. És hát muszáj megemlíteni a Witcher sorozatot is, ahol Yennefer, Fringilla és még jónéhány karakter kisebbségi színészekhez került.
A felsorolt példák esetén én nem találtam zavarónak a PC castingot – egyszerűen azért nem, mert a bőrszín nem volt annyira fontos eleme a karakternek. Igen, persze, Ariel ikonikus ábrázolása a Disney-nél fehér. De a karakter eredetileg egy szőke lány volt, a mese hátterét tekintve pedig egy meleg fiú is teljesen működőképes interpretációja lett volna Andersen főhősének. Halle Bailey egy tengeri szellemet alakít, aki ebben a változatban Dánia helyett egy karibi királyságban vetődik partra, és tökéletesen működik. Annabeth ugyanúgy Annabeth marad, mint eddig. Ugyanúgy okos, talpraesett, kicsit zárkózott és elutasító. Persze, a könyvben szőke haja és szürke szemei voltak, de a karaktere nem ebből állt. A Witcher esetén már jobban megértem a problémát, de a Witcher igazából a legPC-bb cast mellett sem lehetne PC – a szexizmus, a nők tárgyiasítása, sokkal mélyebben gyökerező problémák az eredetiben, mint az, hogy vannak-e fekete karakterek.
 |
| Leah Jeffries, Aryan Simhadri és Walker Scobell Annabeth, Grover és Percy szerepében |
Szintén teljesen működött a PC casting Liet Kynes esetén a Dűnében – pedig az egy vad döntés volt, hiszen a karakter egyszerűen nemet váltott. Sharon Duncan-Brewster azonban nagyon jól fogta meg a figurát, sokkal emlékezetesebb volt a játéka a szerepben, mint korábban férfi kollégáinak. Igen, ebben az esetben már valószínű, hogy inkább a kvóta vezetett a választáshoz, mint az, hogy milyen a színész – de az eset nagyon szépen rámutat, hogy attól, mert valaki a neme vagy a bőrszíne miatt kap meg egy szerepet, nem biztos, hogy rossz lesz, és nem biztos, hogy rögtön bojkottálni is kell a filmet. Ha a bőrszín nem meghatározó elem, akkor a színész tehetsége validálhat egy ilyen döntést.
Fontos hangsúlyozni – vannak olyan történetek, ahol igenis fontos a bőrszín, és adott történelmi korban, hacsak nem helyezzük át kicsit alternatív kontextusba, nem biztos, hogy bölcs választás a PC casting (bár sok bajom van a Bridgertonnal, annyit megadok neki, legalább próbálkozott alternatív történelmet építeni a fekete nemesei köré). Amikor 2018-ban kijött a legújabb Nyomorultak, nem tudtam szó nélkül elmenni a fekete Javert mellett, mert a karakter háttértörténete eleve nehéz. Egy bűnöző börtönben született gyereke már akkor is rengeteg kihívással szembesül, ha a kinézetéért nem éri diszkrimináció - de 1815-ben Franciaország még messze nem hagyta maga mögött a rabszolgaságot és a rasszizmust. Azt feltételezni, hogy egy ilyen nehéz helyzetből induló fekete gyerek felküzdötte magát a rendőrségig, kissé optimista. A színész játéka ekkor is lehet kiváló, de ilyen helyzetekben már kezdünk átcsúszni egy másik problémába: attól, mert a rasszizmust figyelmen kívül hagyjuk, még létezik. A történelemben sok konfliktusban szerepe volt valamilyen kisebbség kirekesztésének, és bizonyos szempontból ennek a letagadása is sértő. Ugyanúgy, ahogy korabeli szövegek átírása PC-re is hamisítás lenne, ami nehezíti, hogy megőrizzünk vagy kutassunk egy korszakot, így az erről a korról készült, nem alternatív történelmi adaptációknál is ront az értékükön, ha figyelmen kívül hagyjuk a problémákat.
 |
| Aragorn az MTG kártyajátékban - amúgy ha nem ő lenne, imádnám magát a rajzot |
És végül, de nem utolsósorban – van, ahol egyszerűen felesleges a PC változtatás. Visszakanyarodva a címhez és Tolkienhez, a Magic: The Gathering kártyajáték 2022-ben bejelentette, hogy Aragorn is a kártyái közé kerül, és fekete lesz. A Gyűrűk Ura több karaktere is hasonló sorsa jutott: Théoden király például szintén fekete és raszta, Éowyn pedig fekete, szőke és raszta. Ezt pedig semmilyen szinten nem tudom indokoltnak látni. Mert PC castingok lényege, az az elem, ami esetenként igazolja, hogy megváltoztassuk egy karakter rasszát az, hogy a színész annyira jól hozza a figurát, hogy az fontosabb a kinézeti hasonlóságnál. Ugyanez igaz lehet akkor is, ha a különbség nem a rassz, hanem egy haj vagy szemszín. Egy kártyajáték esetén erről szó sincs. Itt nincs színész, nincs színészi játék, csak egy illusztráció, ami alapjául az eredeti regény leírásai szolgálnak, amik Aragorn esetén viszonylag pontosak. Théoden és Éowyn esetén is tudhatjuk, hogy a rohani kultúra az óangolokon alapul, és Tolkien munkásságának egy fontos részét képezi, hogy milyen történelmi és mitológiai forrásokból merített. Nem lenne semmi gond egy fekete Aragornnal, talán egy fekete Théodennel sem, ha arról lenne szó, hogy az új Gyűrűk Ura remake castingjára megjelenik egy színész, aki mindenkit lejátszik a képernyőről, és maximálisan megérdemli a szerepet, akkor is, ha nem felel meg tökéletesen a leírásoknak. De egy illusztrációban felesleges és önkényes a csere – egyértelműen csak arra szolgál, hogy a rajzoló megmutathassa, ő mennyire politikailag korrekt.
Konklúzió
Összefoglalva mit gondolok a PC-ről? Sokszor nem zavar. Egyáltalán nem bánom, hogy több meleg, fekete, ázsiai, és minden egyéb módon kisebbségi karaktert és színészt láthatok a vásznon, vagy akár a könyvek lapjain. Jó, ha el merünk mesélni történeteket olyan emberekről is, akikről pár évtizeddel ezelőtt nem lehetett volna. Jó, ha mindenki kap egy esélyt, hogy eljátssza álmai szerepét. Jó, ha többen láthatnak magukhoz hasonló hősöket.
De nem jó, ha letagadjuk, hogy léteznek a régi történetek is, vagy teljesen át akarjuk formálni őket. Ha azt mondjuk, ami sértő volt, arról lehetőleg felejtsük el azt is, hogy megírták. Nem jó, ha azt hisszük, mindenki azzal a hőssel tud majd azonosulni, aki kinézetre pont olyan, mint ő, de nincs valódi személyisége. Nem jó, ha a történet vagy karakterek kidolgozását kiváltani akarjuk azzal címkével, hogy valamilyen kisebbséghez tartozik.
Legyen mindig a történet és a karakter az első.
Valentine Wiggin
Ez a diskurzus majd évtizedekkel később lesz nagyon érdekes, mikor filózifiával foglalkozó youtuberek flame és culturewar nélkül tudnak az identitás kérdéséről nagy munkákat elemezni.
VálaszTörlésElvileg egy fantasynél nem kéne zavarónak lennie a bőrszínnek vagy a szexuális identitásnak mert egy fantasy. De az író és az alapmű tiszteletéről is szó van.
Neil Gaiman például kifejezetten támogatta a gender és fajswitchelt karaktereket a Sandman feldolgozásban. De Tolkien (aki a frissen elterjedt és amúgy felháborító közhiedelemmel ellentétben nem volt rasszista, sőt aktívan roastolta a nácikat) lehet annyira nem örülne a skandináv mitológián alapuló szeretettel és odaadással megalkotott részletes munkájának szétszedésének.
Érdekes megvizsgálni viszont, hogy jellemzően azok a sorozatok lesznek rosszak amik meglépik ezeket a dolgokat. Félreértés ne essék NEM azt állítom, hogy a woke az oka az adaptációk elszaródásának. Hanem, hogy az alapmű tisztelete eleve hiányzik a munkákból ennek csak a tünete a gyakori ide-oda switchelés.
Engem alapvetően nem zavar ha a sorozat jó. De ritkán jó ha már így állnak hozzá.
A kivételek pedig...She-ra my beloved <3
Najó meg kell adni a She-ranál olyan szar az alapmaterial, hogy ott akármit csinálsz az csak jó lehet. Ott az egész wokeosítást kicsit egy középső ujjnak érzem a nyolcvanas évek kommercialista szexizmusának.
TörlésMondjuk az adaptációk nem feltétlenül a karaktereknél csúsznak el, hanem amikor az írók azt hiszik
Törléstudnak ők jobbat is az alapműnél, aztán kiderül, hogy nem. Lásd Trónok Harca, amí addig jó volt am íg
v oltak könyvek.
Viszont az tényleg felháborító, mikor egy adott kor, adott helyszínén oda nem illő színészek játszák a
karaktereket.
Lásd Bidgerton család.
Mindern történelmi tény, feljegyzés azt mondja, akkoriban alig voltak Europában feketék, s ha voltak
is maximuim cselédek lehettek. Nálam, ez már nagyon súrolja a történelemhamisítás határ.
De mondhatnám az Aranykor(?) vagy a Cleopátra sorozatokat is.
Ezek jó gondolatok. És igen, Tolkiennél pont ezért írtam, hogy ha el is tudnék fogadni egy fekete Aragornt, ha a színész a világ legjobb alakítását nyújtja, egy illusztráción mindenképp önkényesnek érzem. Én azzal nem feltétlenül értek egyet, hogy jellemzően azok a sorozatok rosszak, mert egyrészt ma már nagyon kevés sorozat és film fut, amiben *semmi* PC nincs, tehát kevés a tényleges ellenpélda, és a PC-bb kínálatból azért vannak nagyon jók (Percy Jackson, az új Avatár is megfelelő etnikumokba tartozó színészekkel dolgozott, rengeteg az új Star Trek, jól sült el a Dűne, sőt, még SW filmek között is van, ami ugyanúgy női főhősös, mint az új trilógia, és kifejezetten emlékezetes - a Rogue One-ra gondolok). Szóval én az ide-oda switchelést önmagában elkülönítem - azzal viszont egyetértek, hogy az alapmű tisztelete nagyon fontos. Csak inkább úgy fogalmaznék, hogy az egy gyakori jelenség, hogy az alkotó azt hiszi, hogy rásütni valamire a címet, majd bedobni egy halom PC karaktert úgyis instant nézettség, és még rendesen támadni sem lehet, szóval forgatókönyvet már nem kell írni.
TörlésA Bridgertonos válaszkommentre annyit még hozzátennék - mint ember, aki kifejezetten nem szereti a Bridgertont - hogy ott annyit megtett a sorozat, hogy nem a valós történelemre alapozott, hanem többször egyértelművé teszi, hogy az egész alternatív, nem akar hiteles lenni. Ilyen formában el tudom fogadni a casttal kapcsolatos döntést, de igen, teljesen történelmi filmben én sem szeretem, a már említett okból: ha már korrajz, próbáljunk hitelesek lenni.
Még egy kis javítás: Tolkien amúgy inkább germán mitológia, nem skandináv :D
TörlésNos, részben egyetértek veled.
VálaszTörlésAbban egytértek, hogy a PC-ség nagyon fontos, de az életben és én inkább nevezném ezt
emberségnek. Hiszen emberség kell ahhoz, hogy egy másik embert ne bőrszín, vallás, testi hiba,
szexuális beállítottság miatt stb. rekesszünk ki vagy éppen pozitívan különböztessünk meg.
Viszont – ezen sokan fel fognak hördülni – a művészetben pont, hogy nem kell. És hogy miért? Pont,
hogy a művészeti szabadság miatt.
Ez a kvóta, meg amik vannak; ezek mind korlátozzák a művészeti szabadságot. Ez olyan, mintha azt
mondanák Da Vincinek, hogy csak akkor festhet Mona Lisát, ha minimum egy kerekesszékes van a
képen.
És szerintem pont annyi létjogosultsága van egy James Bondnak vagy egy Csupasz Pisztolynak – de
mondhatnám a Brian életét is - , mint egy Gyűrűk Urának, mivel mindkettő egy művészi alkotás.
Én alapvetően ezzel közepesen értek egyet. Én a Gyűrűk Urát nem fogom a James Bonddal egy szinten említeni, ugyanabból az okból, amiért egy YA fantasy-t sem említek egy lapon mondjuk Victor Hugóval. Mindkettő lehet jó a műfajában, mindkettő adhat át értékes üzenetet, de vannak különbségek, és ez nem is feltétlenül baj (pl. a YA fantasy sokkal jobban értelmezhető és szórakoztatóbb). A James Bond esetén ami inkább zavar, hogy annak a filmnek a szórakoztatás, az akció a lényege - nem az, hogy ha egy nő leül elé, undorodjon. Létjogosultsága szerintem is van - én korrajznak tekintem, mert az 50-es 60-as évek nőképe finoman szólva is szexista volt, és a James Bond erről tökéletes képet mutat. A Bridget Jones is rámutat arra, hogy a 2000-es évek elején milyen toxikus szépségideálok és párkapcsolati minták voltak. De ettől még nem jó érzés nézni őket, és örülök, hogy magunk mögött hagytuk azt a korszakot.
TörlésA kvótákat egyébként én sem tartom jónak (igazából ezt is akartam átadni részben a cikkben), csak azt mondom, hogy az alapvető céljuk volt jó. Mert alapvetően a Hollywoodot uraló emberek, és rajongóik fejében az alapbeállítás a fehér, akkor is, ha a karakter maga amúgy nem az. Erre tipikus példa a Végzet Ereklyéi: hiszti volt, mikor Magnus Bane szerepére egy ázsiai színészt (Godfrey Gao-t) castolták, pedig a karakter eredetileg is ázsiai. Az írónőnek kellett megjelentetnie egy nyilatkozatot a blogján a színész védelmében, ahol kivonatolta az írását, hogy igen, Magnus Bane mindig ázsiai volt. Hasonló kiborulás volt az Éhezők Viadala Rue-ján, aki az eredeti regényben is fekete. A kvóták szerintem sokkal inkább azért vannak/voltak (függetlenül attól, hogy mennyire látják el ezt a célt), hogy a rendező gondolkodni kényszerüljön. Muszáj egy fekete színészt castolni, de akkor melyik szerepre, hogyan? Vagy esetleg, ha muszáj fehérekkel dolgoznia, mert olyan téma, esetleg felvehet egy jó animátort, egy jó marketingest, akire elsőre talán nem figyelt volna fel, mert "az alap beállítás" a fehér. Igazából ez az egész pszichológiája, és az egész helyzet átka, hogy nem jó túltolni, de közben meg olyan beépített rasszizmus és szexizmus is van az emberek fejében, hogy várható volt, hogy lesz túllövés.
Én sem említem a GYU-t és James Bondot egy lapon - kapásból más a műfaj is, tehát alma és banán -, csak azt mondom meg van a helye és az értéke mindkettőnek.
TörlésCsak azt nem értem, hogy miért baj, hogy egy kém döglenek a nők és ő ezt kihasználja?
Vagy, hogy egy túlsúlyos nő, playboy nyuszinak öltözve próbál bepasizni és ezen nevetünk?
Vagy, hogy egy férfi azon viccelődik, hogy egy férfi szatyorban tudja kihordani gyereket?
Na azt nem tudtam, hogy a kvóta a stábra is vonatkozik.
De akkor ez szerintem megint az emberség körébe tartozik, amihez nem kell kvóta. Hiszen ez valakiben vagy van vagy nincs.
Én sem említem a GYU-t és James Bondot egy lapon - kapásból más a műfaj is, tehát alma és banán -, csak azt mondom meg van a helye és az értéke mindkettőnek.
VálaszTörlésCsak azt nem értem, hogy miért baj, hogy egy kém döglenek a nők és ő ezt kihasználja?
Vagy, hogy egy túlsúlyos nő, playboy nyuszinak öltözve próbál bepasizni és ezen nevetünk?
Vagy, hogy egy férfi azon viccelődik, hogy egy férfi szatyorban tudja kihordani gyereket?
Na azt nem tudtam, hogy a kvóta a stábra is vonatkozik.
De akkor ez szerintem megint az emberség körébe tartozik, amihez nem kell kvóta. Hiszen ez valakiben vagy van vagy nincs.
Tegyük hozzá, James Bond nőkhöz való viszonyával nem az volt a gond, hogy döglöttek utána és kihasználta - az olyan szálak teljesen rendben vannak, egy kém nyilván minden eszközt bevet. James Bond esetén viszont amennyire emlékszem, ezek szerelmi szálaknak voltak eladva, a nőknek pedig nem volt semmi személyisége azon túl, hogy szexi csaj, aki aztán döglik a még szexibb James Bondért. Ez baj: ugyanazért, amiért nem szeretem, ha egy PC cast esetén nem írják meg a karaktert, mert ne higgyük azt, hogy egy női karakter tökéletesen működik csak attól, hogy éppen nagyon jól néz ki, és James Bond lábai elé borul. Attól még az egy felületes, kidolgozatlan karakter marad, csak valamiért ezen nem volt akkora felhördülés, mint amikor ugyanezt egy PC castingnál tapasztaljuk :D
TörlésA Bridget Jones esetén a probléma ismét az, hogy nem egy túlsúlyos nő bepasizási kísérletéről van szó. Arról van szó, hogy egy teljesen normális alkatú nő (sőt, René Zellwegger még inkább a vékonyabb kategória) kimondott depressziójánál és alkoholizmusánál sokkal, de sokkal fontosabb téma, hogy neki sürgősen le kell adnia tíz kilót, és ez még viccesnek is van ábrázolva. Mindeközben ha a főnöke leplezetlenül és undorítóan flörtöl vele az vicces, szexi, ha megfogja a fenekét a liftben, az tökéletes előzménye egy randimeghívásnak (és Bridget szerint ez oké). A filmben a pedofil nagybácsi viselkedése szintén vicces, senki nem reagálja le, senki nem hív rá rendőrt, igazából abban sem biztosak kicsoda, de hát az senkit nem zavar. A kulcs egyébként itt is ugyanaz - Bridget nincs túl jól megírva. Egy depressziós, egy alkoholista, még egy túlsúlyos vagy testképzavaros, szerelemre vágyó nő sem ilyen. Az egész film mást sem csinál, csak eljátszik egy borzalmas, degradáló sztereotípiával... ugyanolyan minőségben, mint mikor a fekete színész csak vicces fekete haver. Korrajzként elfogadom, de ettől még mindkét filmet rossz érzés nézni nőként, és nem biztos, hogy jó, ha sokan ezt tekintik kedves, hiteles vígjátéknak a női lélekről. (Viszont nagyon jó ellenpélda ebből az időszakból a Mean Girls - Bajos Csajok. Nemrég láttam, és abszolút meglepett, mennyire igényes, értelmes, kidolgozott női karakterekkel.)
Loretta esetén kicsit megbocsátóbb vagyok, elsősorban azért, mert mellékkarakter. Nincs igazán szerepe, tényleg egy poén. Másrészt... Loretta alapvetően egy olyan témából csinál poént (férfinak született ember nem tud gyereket kihordani), ami ma is reális dolog. Egyetlen transznemű sem fog azért nemet váltani, mert ő márpedig szülni akar - ilyen módon kicsit még nekik is találhat a karakter fejfogós humora. De a lényeg, hogy én a régi filmeknél is pontosan ugyanazt látom a női, vagy fekete, esetleg meleg karaktereknél, amiért ma a PC kapcsán panaszkodunk, hogy nem dolgozzák ki őket - csak itt nem azért, mert na, megvan a kvóta, hanem azért, mert ezek a figurák úgyis típuskarakterek, minek beléjük több energiát fektetni.
A kvótáról én legutóbb az Oscar kapcsán hallottam, ott úgy szabták meg a dolgot, hogy négy kategóriából legalább kettőben kellett megadott arányú kisebbséginek is dolgoznia - ebből csak egy volt a színészek. Szóval úgy veszem észre, mostanra már a teljes stábra kiterjesztették a dolgot :D
De aovábbra is az kérdésem, mért baj?
TörlésA JB nem a nőkről, hanem a főszereplőről szól. A nők csak azért kellettek, hogy a nézővel elhitessék, hogy Bond mekkora sármőr. Hogy bárkit megszerezhet, akit akar, és annyit kell tennie, hogy kinyújtja a kisujját. Hasonlóan Lorettához, ajki mellékkarakter.
Ehhez nem kell hatalmas háttértörténet, hatalmas személyiség. A mai fogalmak szerint ez nem pc, hiszen a nőket kb. egy szexbabával rakta egy polcra. De ez baj, ha maga a film eléri a célját és szórakoztat, még egy nőt is? (mer, hogy nem egy nő szereti a JB filmeket)
Tényleg fontosabb a pc-éség, mint a film/könyv valódi célja a szórakoztatás?
Ezért mondtam, hogy az életben van szerepe és létjogosultsága a pc-nek és a szórakoztatóiparban nincs, mert ezen a felkiáltással sok, mára klasszikussá váló film meg sem született volna. pl.- Brian élete – amit cenzúrázni akartak -, Csupasz pisztoly – ahol a nő szintén kb szexbaba szintjén van, és még a négereket is kifigurázzák valamilyen szinten.
De, hogy említsek új filmeket is- A Bad Boys 3 már csak árnyéka volt önmagának, hisz nem voltak benne azon poénok, amik nem pc-k.
Vagy ott volt a Csupasz pisztoly reebot, aminek a forgatókönyvét más írja, mert az eredeti író nem, volt hajlandó lemondani a nem pc poénokrol.
Axel Foley. Tuti nem lesz ugyanolyan könnyed és lazán természetes, mert valószínűleg hiányozni fognak belőle az olyan poénok, mint amikor Eddy Murphy elövette a rágópapírt, és simán betört vele.
De, hogy könyvet is említsek. Év elején kezdtem olvasni a Kardok kora c. fantasyt, ami a törzsi korszakra alapoz. Az első kötetben érdekes volt, hogy az egyik törzset egy nő vezeti, aki mindenkivel próbál egyenrangúként viselkedni. Viszont a második kötetben a védelmezője, a feltalálója, a sámánja, az írnoka stb. mind nő volt a pc jegyében, és a férfiakat mind ostobának és hatalom éhes disznóknak állította be. Ekkor tettem le a könyvet, ami az elámult húsz évben kétszer, ha előfordult.
A Bridget J. filmnél ugyan ez. A fő célja a szórakoztatás.
Nem mély filozófiai témát akar boncolgatni, hanem annyit akar elérni, hogy leülj nevess és pár órára kikapcsolj az életből. Igen, lehet kritizálni, hogy ezt hogyan éri el, de a lényeg, hogy eléri.
És ha ezt valaki hitelesnek és igaznak veszi az szerintem már régen rossz. Mondjuk ez minden filmre igaz. Nem azt akarom ebből kihozni, hogy azon röhögjünk, hogy valaki zaklatja a lányát, aki mondjuk féllábú, de a pc helyett miért nem tanulunk meg inkább nevetni magunkon.
Szerintem sokkal egyszerűbb lenne megtanulni a dolgokat a helyükön kezelni, mintsem mindenre rásütni, hogy nem pc, mert valamin úgyis megsértődik valaki.
pl. a fő gonosz meleg, akkor biztos a rendező úgy gondolja minden meleg rossz, ez nem pc. holott annyi van mögötte, hogy ő volt alkalmas szerepre.
A fekete párducban alig volt fehér színész (1-3?), az egyik meg gonosz. Azon is ki lehetett volna akadni, hogy ez nem pc.
És végül Loretta. Igazad van viszont mégis cenzúrázni akarták, mert nem pc és a transzik besértödtek.
(most hirtelen csak a cáfolatról találtam cikket: https://thepostmillennial.com/monty-pythons-life-of-brian-will-not-be-censored-despite-rumors-john-cleese)
Na ez jó hír, bár szerintem a kvóta akkor sem jó.
Szabályokkal nem lehet rávenni senkit, hogy legyen emberséges, mert az ember a kisebbik ellenállás felé megy, és az lesz a vége, amit látunk, görcsös megfelelés és mindenhol indokolatlan, erőltetett kisebbségi szerepeltetés. Szerintem semmi köze az általad említett okokhoz.
Pont, mint a meetoo. rengetegen viasszaéltek vele, mert egyszerű. Egyszerűbb kimondani egy általunk nem kedvelt emberre, hogy zaklató, mint szembe nézni a problémával és szembe szállni.
Nekem csak egyetlen kérdésem maradt: ha a szexbabává redukált nők (kivétel nélkül, mert se a Bridget Jones, se a JB nem mutat ellenpéldát) nem zavaró, az ostoba, hataloméhes disznók szintjére redukált férfi miért zavar? Az miért esik rosszul. Attól még a könyv lehet érdekes, szórakoztató, a worldbuildin klassz, a női karakterei szuperek... miért lenne rossz attól, hogy egyetlen csoportot így mutat be?
Törlés*Ez* a gond. Mert ez a kérdés ugyanaz, amit te tettél fel nekem. Ha te tarthatod rossznak azt a fantasy-t, mert megszégyeníti a férfiakat, akkor a Bridget Jones és a JB sem jó. Ha viszont azok jók, akkor annak a fantasy-nak sem bűne, amit leírtál.
Nem az zavar, hogy miként ábrázolja a férfiakat, sőt el is tudom, képzelni, hogy abban a korban a férfiak többsége ilyen volt, az zavar, hogy megint túlzásba van vive a girl power.
TörlésNa, engem meg a Bondban idegesített a túlzásba vitt man power.
TörlésÉn nem éreztem ehhez hasonló, indokolatlan eltolódást az egyik nem felé, mer, ha emlékeim nem csalnak, a film sorozatban van/volt pár erős női karakter.
TörlésDe ugye az, hogy kinek mi tetszik, az nagyon szubjektiv, és szerintem ez a jó a művészetben - kegyen szó festészetről, filmről, könyvről, zenéről - és az életben.
És a pc, a woke stb. pont ezt a diverzitást fogja felszámolni. Ezért mondtam, hogy nem pc stb. kell a művészetbe , hanem emberség az életbe.
Illetve egy kérdés. Ha fordítva lenne és Jane Bond lenne vagy Bridget James, akkor is zavarna a férfiak ábrázolása, vagy csak a női empátia miatt zavar a nők ábrázolása, mert szerinted megalázó egy nőnek egy ilyen szerep?
TörlésEngem nagyon zavarna egy "Bridget James" - de ezt le is írtam a cikkben, ez volt a konklúzió. A karakter és a történet legyen az első, így gondolok a PC-re is. Ha egy férfi karakter rosszul van megírva, az ugyanúgy baj, mintha egy női karaktert ír meg rosszul. Az zavar, amikor a témát úgy kezeljük, hogy egyik csoport esetén elnézzük és legyintünk arra, ha rosszul van megírva - vagy azért, mert na, hát így is vicces a film, mit szenvedünk azon, hogy a nő egy gumibabával helyettesíthető lenne, vagy azért, mert na, már van meleg srác, PC-k vagyunk, nem is kell neki több személyiség, vagy azért, mert ez egy girlpower film, a férfi karaktert lehet hülyének írni (erre tipikus példa volt a Mátrix 4, amiről szintén írtam kritikát, vagy a Wish, amit a snitten véleményeztem, igen keményen). De nem, az sem esik jól, ha egy férfit bántalmaznak és ez nincs megfelelően kezelve (például a Bridgertonban Simont gyakorlatilag megerőszakolja a felesége, és elképesztően irritáló, hogy a traumáját nem kezelik megfelelően), az sem esik jól, ha hülyének van ábrázolva, ha zaklatják, ha szexbabaként van kezelve, és nincs személyisége. Minden nemnél és csoportnál zavaró, ha így van.
Törlés"A jelentése nem az, hogy egy adott párt vagy politikai légkör viselkedéséhez alkalmazkodik a PC módon kommunikáló ember" - sajna pedig a polkorrekt már a kommunizmusban/szocializmusban is fellelhető volt Mo-n is, és pontosan azt jelentette, amit itt tagadásként írtál le. Polkorrekt volt az a beszédmód, amely megfelelt az adott hatalom elvárásainak. Talán ezért is redflag már maga a szó is. Nem azt jelzi, hogy kedvesek cagy udvariasak akarunk lenni, hanem, hogy meg akarunk felelni egy hatalmi csoport nyomásának. Ha így gondolunk rá, már nem olyan szép a helyzet bizony....
VálaszTörlésIgen, eleinte én is azt hittem, hogy erre utal, de a cikkhez direkt utánanéztem a szó jelentésének - a wikipédia szerint az aktuális politikai nézeteknek megfelelő kommunikáció a helytelen használata. A pejoratív értelem nagyon hamar rárakódott, de alapvetően nem az lenne a lényege.
TörlésNem tudom, nekem nőként semmi bajom sem volt soha a James Bond filmekkel. Vagyis de! amikor a sármos úriembereket lecserélték a macsónak gondolt de inkább csak ronda Daniel Craigre aki sutba dobta a hagyományos James Bondok kifinomult stílusát, és egyszerű akcióhőssé degradálta a karaktert. Meh. A Bridget Jones-szal sem volt különösebb bajom, pedig én is általában túlsúlyos voltam, és ha azt is tudatosítjuk, hogy a Bridget Jones egy Értelem és érzelem átirat, akkor ugye...csak amíg Jane Austennél az okossága miatt lóg ki a főhősnő a sorból, itt mondjuk a túlsúlya ( meg egyéb problémái miatt). És hát ahogy "alratar" felhasználó írta, nem lehet minden vígjátékból drámát csinálni, mert bele fogunk őrülni. A vicc, a poén, a humor nagyszerű levezetője a feszültségeknek , nem véletlenül alkalmazta anno a szocialista hatalom Hofit, egyetlenként aki viccet csinálhatott a rendszerből. Szóval ne akarjunk mindent de mindent ellenőrizni, mert abból 1984 lesz vagy még rosszabb. És én azt látom errefelé megyünk. A művészetben nem kéne senkihez sem alkalmazkodni, egyszerűen akinek nem tetszik, nem nézi és kész. Néz majd mást, ilyen egyszerű.
VálaszTörlésA probléma Bridgetnél szerintem nem az, hogy a túlsúlya miatt lóg ki. Egyrészt, René Zellwegger még mindig nem túlsúlyos, és az, hogy a filmben annak adják el, és zaklatják érte, az azért vastagon hozzájárulhat a fiatal lányok evészavaraihoz - mert akárhogy is, ma is, influencerek, filmek lassan éppolyan fontosak a fiatalok fejlődésében, mint például a család, hiszen azok képezik le a társadalmat, aminek meg kell felelni. És nem lehet mondani, hogy nem volt toxikus a testkép a 2000-es évek elején, mert ha megnézi az ember, hogy milyen étrendeket kellett követnie hollywoodi színésznőknek csak azért, hogy ne legyenek "kövérnek" titulálva, akkor azért látszik, hogy az az emberkínzás határán van.
TörlésA másik, amiért én nem mentem fel a Bridget Jones-t, hogy szerintem lehet ezt a témát jól és viccesen kezelni. Imádom az Igazából szerelmet, ott is van egy karakter (aki egyébként "ducibb" mint Bridget, de még mindig teljesen normális, csinos alkatú), akit szintén zaklatnak a súlyával - de a film ezt még poénok szintjén is jól használja, tudja hangsúlyozni, hogy a karakter egyrészt sokkal szebb, mint amilyennek látja magát és ahogy kezelik, másrészt meg amúgy sem ez az igazi értéke. A különbség az, hogy az egyik film felemeli a karaktert, és segíti a nézőket, akik azonosulnak vele, a másik pedig folyamatosan lehúzza. De ott van például a már említett Bajos Csajok, szintén van benne testképzavar, bullying miatta, (sőt, ott a testképzavaros karakter negatív szereplő, és ismét, nagyon vékony) és kifejezetten ügyesen kezelik, miközben a film ikonikus, vicces, csajos marad. Szerintem egy rendezői és írói kihívás úgy dolgozni ilyen érzékeny témákkal, hogy az jó hatással legyen a nézőre, és jó érzéssel töltse el - nem cenzúrázni kell, hanem fejlődni az üzenet közlésében.
Tudom, mi tetszett nekem nagyon? Mikor az og Star Warsban megkérdezték Lando alakítóját, hogy ugye azért választotta régen Lucas mert ő fekete volt, valami olyasmit válaszolt a színész, hogy nem, hanem azèrt, mert ő hozta legjobban a figurát. És teljesen igaza volt, mert emlékszem, hogy gyerekkorunkban itt Magyarországon sosem volt téma, hogy fekete-e Lando vagy sem, ahogy imádtuk Axel Foley humorát és lazaságát vagy ahogy a legnagyobb fekete színészeket is, mint Wesley Snipes vagy Denzel Washington, de soha nem azért mert feketék voltak, hanem mert igazi színészek voltak! És fel sem tűnt , hogy sötétbőrüek! Vagy ott volt Jackie Chan, a maga hihetetlen mozgásával! Mind odavoltunk tőle. Most meg teletömik a filmeket is középszerű mindenféle nációjú színészekkel, csakhogy meglegyen a kvóta. És már egyet sem tudnék kiemelni, aki saját jogán színészileg lenne emlékezetes... :(
VálaszTörlésA másik meg, ha már itt tartunk: az indiánok vajon miért nem szerepelnek ugyanilyen számban mondjuk a filmekben? Most azt hiszem talán 2 olyan színész(nő) van aki indián származású, és nem indiánt! játszik filmekben. Na és persze a legutóbbi Oscaron sem az indián színésznő jelölt kapta a díjat....hm, hogy is vagyunk a nagy egyenlőségesdivel?!
Ezzel maximálisan egyetértek - okkal erre hoztam ki a bejegyzést is, hogy érthető a PC indoka, de attól még a karakter és a történet legyen az első, ne egy kvóta. Pláne mert tényleg a kvótáknál is baj, hogy ugyan alapvetően a teljes stábra vonatkoznak, de arról nem hallani, hogy az animátorok között nőne a feketék vagy a latinamerikaiak foglalkoztatottsága. Indián származású színésznőből mondjuk most pont bekerült a köztudatba Kiawentiio, aki ugye Katara volt az új Avatar sorozatban - ugyan ott a karakter kultúrája inuit ihletésű, de azért nagyon ikonikus szerepben megjelent :)
TörlésJa, 1 darab színésznő! :/ Sajnos, ahogy írtad, a kvótákkal mindig baj van... Mint a férjemék cégénél, ami egy észak-európai multi, és elkezdték persze nyomatni a diverzitást. Csak hát egy probléma van: ez egy IT cég, és a számítástechnikai világban nincs elég nő, akit felvehetnének, mert nem érdekel elég nőt ez a pálya (programozás, szoftverfejlesztés stb.). Feketék meg ugye nem nyüzsögnek még mindig Európában, főleg nem nálunk vagy a környező országokban. Sajnos a romák pedig nem nagyon jutnak el számottevően a felsőoktatásba, és hasonlóképp nem nagyon érdeklődnek ilyen pályák iránt.Az pedig, hogy valakinek mi a szexuális irányultsága szerintem nem lehet munkahelyi téma, tehát ugrott az lmbtq propaganda is. Szóval mi marad? A szakértelem! Nemtől, fajtól, bőrszíntől függetlenül. Csak ennek szabadna számítani, semmi másnak!
Törlés