Star Wars Holiday Special elemzés

 …avagy lehet, hogy több van benne, mint elsőre tűnik?

Amikor kamaszként először berántott a Star Wars univerzuma, természetesen én is úgy gondolkodtam erről a filmről, mint a fandom legtöbb tagja – értelmetlen, butácska kis karácsonyi különkiadás, kissé zavaros történetszállal, a főszereplők háttérbe szorulnak benne (és némelyikük arcáról süt, hogy nagyon nem akar benne lenni), és a feliratok nélkül a wookie család kommunikációja sem igazán jött át. De most végre megint elővettem, és megállapítottam, hogy talán túl korán ítélkeztünk, és ebben a kis melléktörténetben sokkal több rejlik, mint gondolnánk.

A történet szerint Han Solo és Chewbakka éppen a Kashyyykra tartanak, ahol a wookie-k a nagyjából karácsonynak megfeleltethető Élet Napját ünneplik, útközben azonban bajba kerülnek. A történet nagy részét Chewie családjának szemén keresztül tapasztaljuk meg (a főbb hangsúlyt a felesége, Malla, és a fia, Lumpy kapják, de megismerjük az apját is), akik aggódva várják a családfőt, és közben próbálnak készülni az ünnepre is.

Zenének természetesen ajánlom magát az OST-t – az eredeti Star Wars trilógia soundtrackje is ikonikus, de nagyon különleges élmény végighallgatni néhány tényleg felénekelt betétdalt a Star Wars világában: ehhez hasonlóra azt hiszem, más médiában nem is volt példa. A bejegyzés pedig spoileres, szóval csak akkor olvassátok el, ha nem zavar, hogy lelövök nektek néhány fordulatot ebből a kis melléktörténetből.

Vágjunk is bele!

Emberközeliség – a Star Wars film, ami tényleg az átlagembereket (vagy épp wookie-kat) mutatja be

A Star Wars Holiday Specialtől nem lehet elvitatni, hogy egy olyan részét érintette meg az univerzumnak, amivel egyetlen más sorozat sem mert próbálkozni. A Star Wars hősökről szól, Luke Skywalkerről, aki még mindig a klasszikus mesebeli szegénylegény, akiről fél úton kiderül, hogy legkisebb királyfi. Han Solóról, a talpraesett bajkeverőről, Leiáról, az elrabolt királylányról. De még az újabb, morálisan komplexebb darabok is elsősorban a különleges, erős figurákról szólnak: nehéz lenne azt mondani, hogy Anakin, Ahsoka, vagy akár Din Djarin és a klónok átlagemberek. Az egyetlen Star Wars film, ami ezt be meri mutatni bizony a Holiday Special. Chewie családja maximum elszenvedője a birodalom tetteinek, és a ténynek, hogy szoros kapcsolatban állnak olyanokkal, akik a lázadáshoz tartoznak, egyben azonban rámutatnak arra, milyen figurák is jelentik a motivációt a főszereplők számára. Fontos, hogy rámutassunk, a hőseink nem mind magányos kalandorok, akik dicsőségért, álmokért és pénzért küzdenek, hanem igenis vannak olyanok, akik már idősebbek, és akiket már várnak otthon.

A film nem fél attól, hogy kínosnak, esetlennek ábrázolja a karaktereket. Chewie felesége ügyetlenül főz (még a főzőműsort követve sem igazán boldogul az ünnepi menüvel), a karakterek rendkívül egyszerű módon, tévénézéssel töltik az időt, Chewie kisfia bajt kever, tényleg egy rendkívül hétköznapi, szinte már Star Warsba nem illő jelenetsort látunk, így rá kell ébrednünk arra, hogy valószínűleg a hősi történetekről a messzi-messzi Galaxis némely pontjain csak híradóban (vagy esetenként rajzfilmes formában) hallanak. A rajzfilmes betét külön érdemel egy említést – hiszen ez volt az első animációs Star Wars „epizód”, egyben Boba Fett belépője is. A stílusváltás a film közepén kifejezetten bátor lépés volt, és megint csak okos kontraszt: eddig mindig az epikusabb filmekbe ékelődtek be érzelmesebb, kicsit „slice of life” jellegű pillanatok, ezúttal viszont a „slice of life” közepén kaptunk egy megemlékezést az epikusabbakról.

Egyben pedig kapunk utalásokat arra, hogy tényleg a teljes főszereplő gárda között erős barátság szövődött: azon túl, hogy Han ismeri Chewie családját, sőt, ki is mondja, hogy sok szempontból a saját családjának tekinti őket, Malla még Luke-ot is felhívja, mikor a férje sokáig van távol, a végső ünnepségen pedig Leia is megjelenik. Valódi „talált család” jeleneteket kapunk, ami a fő történetszál monumentalitása mellett nem férne el, de egy karácsonyi történetbe pont tökéletesen beleférnek. A film bizonyos szempontból szép kontrasztot alkot az Egy új remény tragédiáival is – ott már megmutatták, hogy sokszor az átlagemberek, mint Luke nagybátyja és nagynénje áldozatul eshetnek az erőszaknak, itt viszont látjuk, hogy a hőseink már elég erősek, hogy elbánjanak egy-egy rohamosztagossal.

Kultúra- és mitológiaépítés – avagy miért fontos mérföldkő az Élet Napja?

A Star Wars Holiday Specialről nem szabad elfelejteni, hogy a 4. rész után vetítették a tévében, vagyis a világ még enyhén szólva is lyukacsos volt. A 4. részben épphogy elkezdték felépíteni a Star Wars azóta hatalmasra nőtt univerzumát. Még nem volt történelem, még nem voltak előzmények, még a legnagyobb csavar, Luke valódi származása is váratott magára. Tudtuk, hogy vannak jedik, hogy létezik az erő, és hogy egy science fiction és fantasy határán egyensúlyozó mesevilágban mozgunk, de igazából nem ismertük meg a bolygók kultúráját, politikáját, hogy hogy hat rájuk a háború. Ebben az első a Holiday Special volt, és bizonyítja a fontosságát, hogy a kitartó gyűlölet dacára a mai napig nem került ki a kánonból. Itt végre kapunk képet a wookie család mindennapi életéről, látjuk, hogy minden átlagos hatvanas évekbeli amerikai háztartásban megtalálható elemnek létezik megfelelője a Star Wars univerzumában. Megtudjuk azt is, hogy az életükben szerepet kap a technológia, és ebben élesen eltérnek például a Jedi visszatér, még tényleg törzsi, technológiailag fejletlen ewokjaitól.

A Star Warsban először látunk egy tényleges ünnepséget, ami nem egyszerűen a hőseink sikeréről szól, hanem ténylegesen része a kultúrának (és a lore szerint később galaxisszerte elterjedt, a Birodalomtól való megszabadulás ünnepeként – figyelmes nézők a Mandalorian első epizódjában is halhatnak egy utalást rá). A film végén ráadásul kapunk egy villanást, ami arra utal, hogy az Élet Napja valóban megérint valamit a világ misztikusabb oldalából is, hiszen láthatjuk, ahogy a wookie család besétál egy napba.

Konklúzió

A Holiday Special nem jó. Ne higgyetek nekem.

Boldog április elsejét!

Valentine Wiggin