Anime MBTI - Akisével

Megint meglehetősen egyedi bejegyzést hoztam – évekkel ezelőtt, még a gportalos oldalon, a Death Note asztrológiai archetípusainál írta nekem az oldal egy látogatója, hogy őt nagyon érdeklik az MBTI típusok is, és sajnálja, hogy ezt nem igazán adják meg az írók. Azóta többször felmerült bennem, hogy kéne egy bejegyzés, ami kicsit így foglalkozik a szereplőkkel, viszont nem éreztem magam elég szakmabelinek a dologhoz, a véleményem pedig sokszor ütközött a PDB-ben (Personality Database) leírtakkal, ami csak még inkább elbizonytalanított. Aztán valamikor az utóbbi időben beugrott, hogy nekem van pszichológushallgató ismerősöm, akivel egyébként rengeteget töprengtünk a témán, és felvetettem neki, lenne-e kedve becsatlakozni egy kicsit egyedibb szemléletű blogbejegyzés írásába, amiben egy „dialóguson keresztül” elemzünk néhány karaktert, akinek az elterjedt besorolásával nem igazán értünk egyet. Mindketten próbáltuk beleásni magunkat a témába – ettől persze a véleményünk messze nem szentírás, de törekszünk rá, hogy a laza környezetben is érveljünk, és alaposan megindokoljuk, miért jutottunk arra a konklúzióra, amire.

„Akise vagyok, másodéves pszichológushallgató, egyébként főállású weeb – és nagyban felelős azért, hogy Valentine ilyen mélyre merült az animés kultúrában. Szeretek kibeszélni sorozatokat, így vele is elég hosszan át szoktuk rágni, amit megnézünk – de Valentine-nal ellentétben a szimbolika helyett én inkább magukra a karakterekre fókuszálok, elengedhetetlennek tartom egy történet élvezhetőségéhez a szereplők kidolgozottságát.” (A képen Akise chibi verziója látható - Saeki alkotása)

A sorozatokra, amik előkerülnek, a beszélgetésünk általában spoileres. Igyekszünk minél kevesebb részletet lelőni, de van, ahol az érveléshez muszáj – az egyes szereplők blokkjait viszont elég tisztán elkülönítem, így, ha van, amit meg akartok még nézni, és nem szeretnétek spoilereket, nyugodtan ugorjatok a következő karakterre. A bejegyzést színkódoltam, az én soraim sötétkékben, Akise sorai vörösben jelennek meg.

Az MBTI-ről, mielőtt belekezdenék az írásba, röviden annyit kell tudni, hogy egy pszichológiai típuselmélet, amit Katherine Briggs, és lánya, Isabel Myers állított össze. Az információszerzés és döntéshozás szempontjából kategorizálja a személyiségeket, négy dimenziót szemléletbe véve. Ez alapján az ember lehet I vagy E (introvertált, vagy extrovertált), N vagy S (intuitív vagy érzékelő), T vagy F (gondolkodó vagy érző) illetve P vagy J (észlelő vagy megítélő). A négy betű összesen tizenhat típust határoz meg - mi ezekbe próbáltuk besorolni az alábbi karaktereket.

Vágjunk is bele!

Előre kinéztük a karaktereket, akikről beszélni szeretnénk, mindegyikükre igaz, hogy eléggé ütközik esetükben a véleményünk a PDB-ben leírtakkal. Az első három figura esetén három népszerű animét veszünk elő, de lesznek a körülrajongott darabokon kívül olyanok is, amik bár kisebb visszhangot kaptak, de mindkettőnknek nagy kedvencek.

A három népszerű animés karakterünk, akikben közös, hogy a PDB „thinker”-ként (T, vagyis gondolkodó) azonosítja őket, mi viszont a cselekedeteik alapján elég máshogy látjuk a helyzetet, Uchiha Sasuke a Narutóból, Ichinose Guren a…

Hosszú szünet. Itt nemes egyszerűséggel elfelejtettem az anime címét.

Az Owari no Seraphból! És Levi Ackerman az Attack on Titanből. Sasuke beazonosítása, szinte mindenhol INTJ.

Ó, igen.

Amit én személy szerint kicsit sértőnek érzek.

Itt nevettem egy sort: én magam is INTJ vagyok.

Gyakorlatilag köze nincsen ehhez a kategóriához. Az INTJ-k általában elég megfontoltak. A lépéseiknél fontos számukra, hogy meglegyen a logikai háttér, és egy komoly célért cselekedjenek.

Cél igazából volt, de jellemzően végig ott a racionalitás. Egy kitűzött cél esetén sem szeretik elfelejteni a „nagy képet”.

Szerintem nála a T egyszerűen röhejes.

Mert a cél, amiért küzd, az is inkább érzelmi?

Pontosan. Szerintem az inkább FJ tulajdonság, hogy valaki érzelem alapján dönt, és utána azért megy el a világ végére. Ez a két betű eléggé adja magát.

A J-vel is nagyon egyetértek. Ő mindig tisztán meghozta a döntéseket, nem fordult elő, hogy megmaradt abban, hogy figyel, és maximum arra reagál. Nála mindig megvolt egy érzelmi töltet, egy érzelmi háttér, és abból ment előre.

Egyáltalán nem figyelt, és látványosan nem nagyon mutatott empátiát sem. A saját világában élt, a traumára, az abból fakadó motivációkra fókuszált.

Ez alapján én kicsit nála az N-ben is kételkedem.

Az N sem igazán stimmel. Nem szeretett a dolgok mögé, a mögöttes mintázatokra figyelni. Abszolút nem látta, és nem kereste a „nagyobb képet”.

Bizonyos szempontból volt egyfajta földhözragadtsága is – spirituális kapcsolatoktól, és mindentől függetlenül.

Igen.

Az introvertált nem kérdés, egyértelmű, hogy introvertált karakter. De az biztos, hogy a döntéseit minden esetben az érzelmek határozták meg.

ISFJ.

Az elterjedt besorolás INTJ, mi inkább ISFJ-re adnánk le a szavazatunkat. Egyértelműen egy introvertált ember, mindenképp S, mert bár intelligens, de egy elég földhözragadt figura, abszolút nem képes csak megérezni a háttérben működő dolgokat…

Nincs meg az az egy meg egy egyenlő három?

Egyébként pontosan. Különösen a bátyja történetszálán érezni, hogy nála az intuíció nem igazán játszott – nem gondolt túl azon, hogy történt valami, és ő hogy élte meg. Az F-ről egész eddig beszéltünk…

Igen. Szerintem akkor haladjunk tovább.

Guren.

Jaj, igen. Szívem csücske.

Akise látványosan ironizál.

Ránézek még egyszer a PDB-re, de legtöbben ENTJ-nek szokták azonosítani.

Pötyögök egy sort a számítógépen, és behívom a PDB oldalát: tényleg ENTJ.

Én az N-t azt őszintén nem adnám meg neki.

Az N-t én is elvenném tőle. Semmi intuíciója.

Extrovertáltnak nagyon extrovertált. Látványosan folyamatosan szüksége van arra, hogy foglalkozzanak vele, az emberi kapcsolatokra stb.

Szó szerint a „nem tud élni, ha nincsenek körülötte” típusú ember.

Igen. Viszont intuitív tényleg nem. Megint csak: nagyon okos volt. Nagyon sok információ volt a birtokában. De nála is hiányzott az a „nagyobb kép”. Például Mahiru-vel kapcsolatban. Meg ugye Shinyával kapcsolatban…

Shinyával kapcsolatban is. Még az emberi kapcsolataiban sem igazán tudta összerakni azt a „nagy képet”.

Ez szerintem ahhoz is vezet, hogy nem lehet P sem. Én mindenképpen J-t adnék neki.

A J nála azért is erős, mert nagyon aktívan hozza a döntéseket. Az más dolog, hogy rossz döntéseket, de folyamatosan, minden helyzetben dönt. És igazából nincs is igénye, hogy a háttérbe vonuljon. Egyszer sincs, hogy elgondolkodik, le kéne állni, és csak figyelni.

És azért néha meg kéne állni figyelni.

Igen. És nagyon erősen összefügg ezekkel, hogy én tőle egyértelműen elvenném a T-t.

Abszolút. Ismét hangsúlyos, nagyon okos volt. Jellemzően pár lépéssel a környezete előtt járt. De egy thinker észrevette volna, milyen helyzetbe került Mahiruvel. (Itt elsősorban a Catastrophe at sixteen regényekre utalunk – bár valamennyire az anime cselekménye is rámutat a problémára. Ezeket Akise egyébként nem olvasta, tőlem kapott egy rövidebb összefoglalót a történésekről.)

Igen, itt igazából Mahiru a kritikus elem, amiért ő nagyon erősen feeler.

Legyünk őszinték, abszolút érzelmi alapon szokott döntéseket hozni.

Itt erősebben elkezdünk belemenni a Catastrophe at sixteen cselekményébe.

Valljuk be, egy gondolkodó ember nem áldozta volna fel az egész világot egy csapat emberért.

Igen, az elég látványos. Magában a Catastrophe-ban lezajló eseményeknek abszolút az a katalizátora, hogy „ő érez”.

Nagyon F-es ember.

Mondhatjuk, hogy ő kicsit az az ember, aki leül, és érez. Ne piszkáld olyankor, mert épp érez.

Itt egyébként egy referenciát sütök el Csányi Sándor „Hogyan értsük félre a nőket?” c. egyszemélyes vígjátékára.

Inkább állítsd meg, ha érez, mindenkinek jobb úgy!

Jogos.

Mármint mindketten tudjuk, hogy a világ vs. Shinya esetén mi az én véleményem…

Akise is elneveti magát.

Amúgy, ha P-s karakter lett volna, tehát a figyelme dominál inkább az érzései felett, akkor nagyobb eséllyel megérti, hogy Shinya, vagy akár a csapata alighanem nem tudott volna együtt élni a tudattal, hogy miattuk van az apokalipszis.

A lényeg, hogy akármilyen más megoldást kellett volna választani, akár a regényben, akár az Owari alatt, mint hogy ül, és maga próbálja valahogy rendbehozni a dolgokat – és közben nagyjából elpusztítja, ami még maradt.

Na igen.

Én még ide behoznék egy Star Trek idézetet Spocktól: „A többség érdeke fontosabb a kevesekénél.” Ez egy az egyben egy thinker attitűd.

Spock jellemzően ISTJ-ként van beazonosítva – de valószínűleg a legjobb, és legkézenfekvőbb példa egy tipikus gondolkodó karakterre.

Igen, ez a logikus hozzáállás. Függetlenül attól, hogy a világ vs. Shinya helyzetben szerintem még te is elgondolkodnál.

Mindketten elnevetjük magunkat.

De a lényeg, hogy egy gondolkodó figura ilyen helyzetben is mérlegel. Mi a pro, mi a kontra, mit akarok tenni. És hamar rájönne, hogy sokkal több a kontra. Míg én csak lecsapnám azt, hogy „igen, Shinya!”

A tisztaság kedvéért, Akise egyébként INFP.

Shinya egy nagyon erős pro. – teszi hozzá. Eddigre már mindketten eléggé komolytalanra vesszük a figurát.

Ami még felmerült bennem, az ENTJ kapcsán, hogy ennek a személyiségtípusnak a megnevezése a „Parancsnok”. És biztos vagyok benne, hogy igazából ez az, amiért nagyon sokan rányomják Gurenre az ENTJ-t. Mert azért igaz, hogy ő egy karizmatikus, vezető karakternek tűnik – aztán persze elszúr mindent.

Aztán kiderül, hogy végig sikít belül.

Igen. Az ENTJ viszont egy vezetői archetípus: ezért könnyű lehet ennek gondolni.

Tegyük hozzá, hogy az első évadban nagyon nem jön át, hogy ő mennyire össze van esve. Az alapján az ember tényleg inkább T-nek mondaná.

Hát igen. Aztán második évad első jelenet, bekerül Mahiru a képbe…

És onnantól szétesik. Szerintem egy T-s embert sokkal nehezebb lenne manipulálni, mármint érzelmileg. Egyszerűen nem lehetne őket ugyanolyan hatékonyan zsarolni, mint ahogyan Mahiru tette, gyakorlatilag folyamatosan.

Erre egyébként én belinkelném az Owaranai no Seraph paródia egyik jelenetét, mert számomra két percben tökéletesen leírta, hogy annak a két karakternek miből áll a kapcsolata.

A videót ITT nézhetitek meg angol felirattal.

Egyébként egyetértek, egy T-s embert nem lehetne ennyire irányítani. És bizonyos szempontból erre a helyzetre vonatkoztatva szerintem egy I-set sem – Guren sokkal kevésbé lett volna sebezhető, ha nincs ekkora igénye a társaságra, és arra, hogy szeressék.

A Personality Database tehát ennél a karakternél ENTJ-t javasolt, a mi végső tippünk viszont egy ESFJ.

A következő pedig Levi Ackerman. Akit nagyon sokan, nagyon szeretnek – egyébként nálam is, Gurennel együtt benne volt a legutóbbi kedvenc karakter listámban. Őt is gyakran azonosítják INTJ-nek, de a PDB ISTP-nek írja – amiben még mindig ott a T. Én személy szerint egyikkel sem értek egyet.

Szintén. Kezdjük ott, hogy száz százalékban J.

Egyértelműen a döntéshozó funkció a domináns.

Száz százalékban F is.

Levi-nál az a helyzet, hogy egy elég nyugis karakternek tűnik. De nála is igaz, hogy idővel derül ki, mennyire nincs rendben fejben.

Nála az a helyzet, hogy ő általában nagyon jól átlátja a helyzeteket. Én ezért mindenképp adnék neki egy N-t, mert ő általában ráérez a komplexebb képre. És van helyzet, ahol tud logikusan cselekedni, például mindenkinek nagy kedvence a jelenet, mikor szétrúgja Erent a bíróság előtt. Az egy nagyon jó pillanat. De ez csak annyit jelent, hogy egy okos ember, egy rutinos ember. Amikor valahol random kiront, és terv nélkül nekimegy mindenkinek, az egy olyan feeler húzás, amit egy T típusú ember sosem követne el.

Nála érdemes azt is megjegyezni, hogy általában akkor viszik el nagyon az érzelmei, ha teljesen kikészült. Ha elveszített valakit, ha valami nagy baj történt, akkor onnantól se kép, se hang.

Én úgy mondanám, hogy ő alapból egy elég nyugodt ember, akit nehéz kihozni a sodrából. Tekintve hogy elég inszenzitív.

Érdemes figyelembe venni a depresszióját is.

Mikor ezt megemlítem, kicsit falba ütközünk.

Hú… én ugye még nem olvastam a mangát, abszolút csak az alapján tudok elindulni, ami az animében van, illetve amit te meséltél. Persze T-s ember is lehet depressziós, de azért úgy gondolom, alapvetően ritkább. A depresszió amúgy meglehetősen univerzális dolog, elég hasonlóan nyilvánul meg az egyes személyiségtípusoknál. Onnantól viszont ez nem egy egészséges psziché, így sokkal nehezebb dolgozni vele.

Itt lényegében majdnem lezárjuk a dolgot, aztán hosszas töprengés után arra jutunk, hogy csak a No Regrets epizódokkal érvelve próbálunk összerakni valamit – tekintve, hogy ott még nem érte annyi veszteség a karaktert, és kevéssé mutatkozik meg rajta a depresszió.

Nyilvánvalóan be lehet sorolni egy lelkileg sérült embert is, de sokkal nehezebb, és én jelen pillanatban nem is kísérleteznék vele.

Visszatérünk rá az egyetem után?

Valami olyasmi. Ebben a szituációban nagyon erősen elnyom mindent a betegség. Igazából onnantól beszélünk depresszióról, hogy rontja az életminőséget. Onnantól az behoz egy olyan faktort, ami megszűnteti a szociális igényeket, stb. Nagyon passzíválja az embert egy szinten. Mindennapi dolgok, az, hogy felkelsz, megmosod a fogad, hirtelen nagyon nehéznek tűnnek. Az igények visszasüllyednek az alapokig, sőt, néha még azok is elnyomódnak: pl. nem eszik eleget, nem fürdik le. Embertől függően nem alszik, vagy szélsőségesen aluszékony lesz, azért vannak változatok.

Viszont az OVÁ-kban is elég egyértelműen feelerként cselekedett. Egy T-s ember például biztosan nem áll le kekeckedni a rendőrséggel. Szóval én elég erősen hajlok affelé, hogy INFJ-nek írjam, a depresszióig… után pedig a személyiségtípus bár nem változik, azután, hogy mélyebben lesüllyed a betegségbe, nem választanám semmilyen cselekedetét indoklásnak.

Egyetértek. Azt hiszem, ez Levi esetén a konklúziónk.

Ezzel végigmentünk azokon a karaktereken, akik T-nek lettek besorolva, szinte mindenki által, de nekünk abszolút az a véleményünk, hogy F-ek. Úgyhogy menjünk kicsit tovább, lépjünk fandomot, és érjünk kicsit ismeretlenebb terepre: te ismertettél meg a Drifters-zel.

Á, igen.

És én még mindig, szinte be sem merem vallani, hogy mennyire imádom Saint Germain karakterét.

Nekem ő abszolút az egyik kedvencem. Egyszerűen azért, mert ő egy olyan karakter, amilyeneket az animék nagyon szeretnek egyszerűen komikus közjáték szerepbe tolni, és utána csak azért megtartani, hogy ezt a szerepet töltsék be. Értem ez alatt, hogy ez a karakter is meglehetősen nőies, és nyilvánvalóan meleg. Saint Germain viszont a komikumán túl egy abszolút lángelme, akinek biztos vagyok, hogy még hatalmas szerepe lesz a cselekményben. Látványosan nem csak a vicc miatt „itt ez a hülye, nevess rajta!” stílusban hozzák be, és ez nekem rengeteget jelent. Szerintem az rendkívül offenzív, hogy mindig a kisebbségi csoportokat választják ki ezekre a szerepekre.

Apropó sztereotípiák, meg fogom nézetni veled a Sakamoto desu ga?-t. Az nagyon sok sztereotípiát nagyon jól kifiguráz. Vígjáték az egész, de engem azért megsiratott a végére. Nem történnek nagy dolgok, az idióták idióták maradnak, de nagyon lehet őket szeretni.

Akkor mindenképp várólistás. A lényeg viszont, hogy Saint Germain az egész komikus közjáték kategóriát abszolút megcsavarta azzal, hogy mennyire elképesztően intelligens, és hogy tényleg mennyire ő a nagy manipulátor a háttérben. Nekem személyes teóriám, hogy ha folytatódik a Drifters – és folytatódjon, mert nagyon várjuk a második évadot – akkor Saint Germain lesz igazából az effektív ellenpont a Fekete Királlyal szemben.

Őszintén, én is ezt várom.

Azon túl, hogy neki van olyan tudása, a bemutatkozásodnál is elhangzott, hogy te inkább karakterek, én inkább szimbolika felé húzok… és a Drifters elemzésemben is körüljártam, hogy Saint Germainhoz kapcsolódnak olyan anekdoták, ami alapján szimbolika szinten is be lehetne hozni az ellentétet a Fekete Királlyal.

Az nagyon szép lenne. És én biztos vagyok benne, valamilyen szinten, mert ez a szerző eddig nem okozott csalódást. Vagy ezt hozta volna ki belőle, vagy valami hasonlóan szépet. Aztán persze ott van, hogy mennyire fog folytatódni a történet, és milyen társadalmi konfliktusok lehetnek egyes referenciákból… Na, de ennyi a kitekintés, térjünk vissza az MBTI-hez!

A PDB őt ENFJ-nek jelöli.

Én elsőre azt mondanám, az E és az N stimmel.

Nála az intuíció nagyon lényeges – még Murasakiról és Easy-ről is tudott, a világ teljes szerkezetét át tudta látni.

Még hiányos információ alapján is mindig tudta, hová kell mennie. Tisztában volt vele, melyik az a hely, ahol épp a legnagyobb biztonságban van, és legnagyobb politikai hatalom lesz a kezében, és mindig meg is célozta azt a csapatot. Ez speciel, a történetben Nobuék. De biztos vagyok benne, hogy ha megszorulnának, nem jelentene neki problémát, hogy oldalt váltson.

Nála nagyon lényeges, hogy figyel, gyűjti az adatokat, de mindig ott a megérzés jelenléte. Ha támad egy ötlete, azzal is foglalkozik.

Számomra ezzel összefügg az is, hogy egy nagyon erős T. Sehol nem ragad le az érzései miatt, mert kötődik valakihez. Pakolja a cuccát és megy, ha azt látja logikusnak. Ahol nagyon látványosan előjön ez az egész, mikor először találkozik Nobuékkal. Nem emlékszem, már melyikük, de nekiállják ócsárolni…

Toyohisa.

Ki más?  - nevet. – A lényeg, hogy nem húzza fel magát. Egy „feeler” típusú ember szerintem felidegesítené magát azon, ha folyamatosan piszkálják azzal, hogy mennyire nőies, mert egyszerűen offenzív és sértő.

Egyetértek. Saint-Germain gyakran ripacskodik, de az minden esetben egy szerep, amit felvesz, mert éppen úgy tudja elérni a célját.

Igen. És nagyon szépen kihasználja, hogy a környezete kevesebbet feltételez róla.

Visszatérünk kicsit az E-re?

Igen. Nem tudom, hogy tényleg E-nek gondolom-e.

Nála azért jelen van, hogy szeret a figyelem középpontjában lenni.

Van ugye az a két társa, akik mindig vele vannak. Viszont egy introvertáltnál is jellemző, hogy életreszóló barátságokat tud kötni, és akikkel kényelmesen érzi magát, azokkal nagyon laza. Viszont mikor csatlakozott Nobuékhoz… nem is tudom…

Ott inkább kicsit háttérbe vonult. Nem igazán barátkozott senkivel, nem alakított ki szoros kapcsolatokat.

Ami miatt esetleg még extrovertáltnak mondanám, hogy képes volt felépíteni egy hadsereget. És látványosan szerették, bárhová követték volna. Egy introvertált ember nem tud ekkora csoporttal komolyabb köteléket kialakítani.

Ha azt vesszük, hogy Guren egy elég tankönyvi példa az extroverzióra, akkor mondhatjuk, Saint Germainnak vannak vele olyan átfedései, hogy a sereg, amit létrehozott őt imádja, és abszolút vezetőjének tekinti. Ami viszont nála nincs, az az extrém igény arra, hogy mindenki, aki körülötte van, szeresse. Nincs az, hogy nem tud élni, ha nem kap elég visszajelzést.

Tegyük hozzá azt is, hogy Saint Germaint elég rendesen kiközösítik. Bárhová megy, megkapja, hogy hogy beszél, hogy öltözködik, még azt is elsütötték az érkezésekor, hogy „rejtsék el előle a tünde fiúkat”. És nem látjuk, hogy erre igazából reagálna, vagy zavarná. Tudod mit, nézzünk rá egy komplexebb elemzésre! A J-ben elég biztosak vagyunk, igaz?

Igen, nála szerintem a gondolkodás a domináns funkció. És a döntéshozás is – igazából az egész csapat nem tudott mozdulni, amíg Saint Germain el nem indította az eseményeket.

Akise bólint, előveszi a telefonját, és megnyitja az ENTJ elemzését.

Az ENTJ-t már beszéltük, hogy a „Parancsnok” személyiség.

„Az időd véges. Ne vesztegesd azzal, hogy valaki más életét éled! Ne váljon az életed dogmává, ne fogadd el mások gondolatait sajátodként! Ne hagyd, hogy a többi ember véleményének zaja elnyomja saját, belső hangodat! És legfőképp: legyen bátorságod szívedet és megérzéseidet követni, mert csak így tudhatod meg, hogy igazából kivé kell lenned. Ennél pedig semmi sem fontosabb.” – Steve Jobs idézete a 16personalities oldalról

Hát, neki az idő pont nem véges! Viszont a továbbiak abszolút ő.

„A Parancsnok személyiségű emberek született vezetők. Karizmatikusak, magabiztosak, és olyan tekintélyparancsoló a kisugárzásuk, hogy egész tömegek egy emberként állnak mögéjük egy-egy cél érdekében. Ellentétben érzékenyebb Főszereplő beállítottságú társaikkal, a Parancsnokok kérlelhetetlenül racionálisak.” – további részlet a 16personalities weboldalról

Ez egyértelműen Saint Germain – bólogat Akise olvasás közben.

Egyetértek. Akkor ezúttal ez a konklúziónk: Saint Germain a PDB szerint ENFJ, mi ENTJ-nek mondanánk.

Most pedig, hogy kitekintettünk egy olyan animére, ami sajnos kevésbé népszerű (de nézzétek, mert a Drifters nagyon jó), akkor térjünk vissza egy olyan történetre, aminek horrifikusan nagy a rajongótábora, engem újra és újra meglep, hogy mekkora. És te már tudod is, hogy miről beszélek.

Wei Wuxian?

Mo Dao Zu Shi, de egyelőre még Jiang Cheng, Wei Wuxiant a végére tartogatjuk.

Valójában csak azt akarod, hogy mindenki eljusson a bejegyzés végéig. Okos.

Míg én beírom Jiang Cheng nevét a PDB-be, Akise szomorúan veszi tudomásul, hogy elfogyott a kakaója.

Jiang Cheng a PDB szerint ESTJ.

Öhm… kezdjük azzal, hogy ő egy rendkívül introvertált karakter. Volt egy-két ember, akit közel engedett magához, ez ugye az első „idióta trió”, Wei Wuxian és Nie Huaisang, valamint a családja… később még Jin Ling, de ő is a családhoz tartozik. Rajtuk kívül mindenkit tíz lépés távolságban tartott. Szüksége van visszajelzésre, de kizárólag azoktól, akik fontosak számára – tehát főként a családtól.

Itt Akise motyog valamit az orra alatt, és cinikusan mosolyogni kezd – elnevetem magam, és inkább megkérdezem, miről van szó.

Megvan a véleményem Jiang Fengmianról.

Ez kicsit kitekintés, de kifejtenéd?

Szülőfiguraként abszolút megbukott. És amikor ezt mondom, senki ne az Untamed-ben szereplő Jiang Fengmianra gondoljon, hanem csak a regényre. És ezt még csak nem is úgy mondom, mint pszichológushallgató, szerintem ez egy abszolút emberileg értékelhető helyzet. A gyerek a családjára, és főként a szüleire tud támaszkodni, tőlük kell megkapnia a korlátlan szeretetet, támogatást, megbecsülést, természetesen megfelelő mértékű szigor és nevelés mellett. Az, hogy egy apa fel sem hajlandó venni a fiát, ebbe egyszerűen nem fér bele. Röviden ennyit tudok mondani.

Tudod, hogy én sem kedvelem túlzottan Jiang Fengmiant, viszont most Jiang Chengről van szó, szóval térjünk vissza rá. Aki Akisével ezt szeretné továbbgondolni, megvitatni, az írjon a kommentszekcióban, abszolút nyitott a beszélgetésre.

Jiang Cheng kapcsán, én erősen vitatkoznék az S-sel is.

Abszolút N. Nagyon szépen meglátja, mi zajlik a háttérben, és sokszor pont ezért is fogja a fejét Wei Ying mellett. Látja, hogy mik lesznek a következmények, mikor ő még nem, és próbálja valahogy támogatni, és valahogy helyrehozni az egészet. Ebből persze következik, hogy gyakran olyan lépéseket kell tennie, ami neki magának sem tetszik, hiszen szembemegy azzal az értékrenddel, hogy „a család mindenek felett”… ami neki igazából az egész lénye. De ha meg kell tenni, ennek ellenére is megcsinálja. Valójában ezért adnám meg neki a T-t. Gyakran felülírja, tudatosan a saját érzéseit, hogy megtegye azt, amit jónak lát.

Persze, idegesebb karakter. Feszült, traumatizált, nagyon sok ütést kapott az élettől. Viszont éppen ezért az, hogy nem a sarokban ül, és sajnálja magát az nagyban köszönhető annak, hogy gondolkodó beállítottságú.

Ha már az elején néztük, hogy hogy és miért azonosítanak T-nek olyan karaktereket, akiket mi inkább F-nek érzünk, elmondhatjuk, hogy a teljes populáris trióra (a Sasuke, Guren, Levi hármasra) igaz az, hogy ha egy karakter okos, nagyon gyakran azt sejteti, hogy gondolkodó is lesz. Nagyon könnyű azt gondolni, hogy ha valakinek sok információ van a birtokában, biztosan az alapján dönt majd, de ez nem szükségszerűen igaz.

Igen, a kulcs viszont a döntés. És szerintem ezt fordítva is így van. Ha valakin látjuk, hogy vannak érzései, akár dühkitörései, amik Jiang Chengnek azért vannak…

Lásd az egyik kedvenc jelenetemet a második évadból – vágjunk egy poharat Wei Wuxianhoz, mert mit gondolt?

Akkor F-nek azonosítanánk. Egyébként tegyük hozzá, amikor ő ideges, általában jogosan ideges. Viszont nagyon hamar le tudja nyugtatni magát, és a logikus, józan döntést hozni. Nem indul el azon, hogy „ő most ideges”. Ha teljesen az érzései vezetnék, nem jutott volna el addig, hogy adjon még egy esélyt Wei Yingnek. Elvitte volna az első impulzus.

Neki igazából egyetlen döntése van, amire azt mondom, hogy abszolút érzelmi: amikor visszamegy Lótuszrévbe.

Utólag ott is kiderül, hogy nem direkt volt, hanem elkapták. Először azt hittük, hogy visszament, és hogy egy teljesen impulzív döntést hozott, de valójában nem. Létezett két lehetőség, vagy Weit kapják el, vagy őt, a döntés maga elég tudatos volt, hogy ő legyen az. Elővette az értékrendjét, mérlegelte, hogy melyikük megmenekülése a fontosabb, és rájött, hogy neki igazából már nincs hová mennie, nincs veszítenivalója. Wei pedig a családjának utolsó tagja, tehát ahhoz, hogy az alapértékeit követhesse, meg kell védenie. Tehát elvezette az ellenséges katonákat onnan, és ennek az lett az eredménye, hogy őt magát elkapták.

Most, hogy mondod, ez is elég jogos. Jiang Cheng elég tisztán T.

És ugye a J-P kérdés… A PDB J-nek sorolja, de én egyértelműen P-nek tartom. Itt is kulcs a megbocsátás témája, ha csak a döntés, és csak az ítélet lett volna a lényeg, nem tudott volna mindig újra nyitni Wei irányába.

A tudatossága mellett is egy nagyon empatikus karakter, ez folyamatosan látszott. Nagyon sokszor, nagyon szépen átlátja a másik helyzetét. Wei esetén felismerte, hogy egy abszolút „feeler” karakter, aki csinált hülyeségeket. Rövid távon persze hibáztatta, teljesen jogosan, de hosszú távon mindig a megbocsátás nyert, és felismerte, hogy más állt a háttérben.

Nála eleve nem a döntéshozó funkció a domináns. Az a lényeg, hogy ő egy borzalmas mértékig figyelő ember.

Igen. Jellemző, hogy egy történés után felhúzza magát, de mindig hagy egy kis időt, hogy átgondolja.

Neki az intuícióra való képessége egy abszolút domináns funkciója.

Meg azért ott van az is, hogy teljességgel Saeki – neveti el magát Akise.

Saeki (aki a fenti chibit is rajzolta) már több munkámat is illusztrálta az oldalon - Akise testvére, nekem egy nagyon jó barátnőm, és egyébként nagyjából Jiang Cheng földi reinkarnációja a személyiségét tekintve. A Myers-Briggs típusa neki is INTP.

Na, ki jön a sorban?

Rápillantok a listára.

Ó, ezt már vártam. Ozaki Toshio, Shiki!

Á. Azt hiszem, én átadom neked a terepet.

Toshiót a PDB ENTJ-nek azonosítja. Ami nagyrészt stimmel.

Igen, az nagyrészt reális.

Egyértelmű nála a döntéshozó funkció dominanciája, és egyértelmű a T. Olyan szinten, hogy – itt megint adok egy kis teret a szimbolika rajongó énemnek – neki még egy beszélőneve is van, amit említettem a Shiki elemzésemben: a Toshio ugyebár „okos ember”-t jelent.

Ő nagyon erősen N is. Nem csak az információt magát keresi, hanem összeköti a pontokat, a háttérre fókuszál.

Mikor még kutat, és gyűjti a tényeket, akkor sem az a lényeg, hogy halmozza az adatokat – mikor ugye felmerül, hogy „lehet, hogy vámpírok?”…

Akkor hajlandó elfogadni, annak ellenére, hogy nem közvetlenül következik az eseményekből. Mivel magyarázatot jelenthet, reális opcióként kezeli.

Neki talán a legkifejezőbb mondata – függetlenül attól, hogy az épp egy színjáték Chizuru előtt – amikor közli, hogy mikor ezt az egészet a falu vezetői elé tárta, ők „a modern kor racionalitásának keresztjéről hadováltak neki.” Ott van egy abszolút racionális, abszolút gondolkodó, tudós ember, és megsértődik azon, hogy a környezete miért nem látja meg a logikát a vámpírok létezésében. Ez szerintem nagyjából leírja, hogy neki az NTJ hármasa hogyan működik.

A J-t pedig még az is erősíti, hogy nem hajlandó foglalkozni azzal a gondolattal, hogy a vámpírok esetleg értelmes, érző lények. Tudja, hogy veszélyeztetik őket, dönteni kell, és abszolút a hideg logika alapján megy, mikor azt mondja, harcolni fognak, és megvédik magukat, bármi áron.

Egyetértek, határozottan a döntéshozásra fókuszált. És a túlélés törvényeit tekintve azért ez egy szinten érthető.

Toshiót igazából azért választottuk be, mert a PDB szerint ő egy E-betűs figura. Azt azért tegyük hozzá, hogy az E nála is jöhet a „Parancsnok” témából. Mert olyan ember, akinek van annyi karizmája, hogy adott esetben ki tud állni a falu elé, és el tudja érni, hogy nekiinduljanak egy támadásnak.

Igen, de a karizma és az extroverzió nem ugyanaz. Egy extrovertált ember, ha önbizalma viszont nincs, nem tudna így kiállni. Egy introvertált, akinek viszont van egója, és biztos az igazában, képes felszólalni, és akár behülyíteni az egész népet.

És azért tegyük hozzá, karizma ide vagy oda, Toshiónak már nem volt akkora ereje, sem annyi kapcsolata, hogy végig kézben tartsa ezt az ügyet.

Azt se felejtsük el, hogy egy köztiszteletben álló személyiség. Ez is rásegít arra, hogy őt végighallgatják. Kevés állást istenítenek egy kis közösségben annyira, mint az orvost.

Annyit még szeretnék pluszban elmondani, hogy bár Toshiót én is először az animéből ismertem meg, viszont utána elkezdtem elolvasni a Shiki regényt, ami azért elég jelentős mértékig árnyalja a doki egész karakterét. Kaptunk egy képet arról, hogy milyen volt azelőtt, hogy tényleges probléma lett, és szükség volt arra, hogy kicsit letekerje azt a borzalmasan offenzív stílusát, ami a történet előtt jellemezte. Az első fejezetekben ez a figura szarkasztikus, mindennel és mindenkivel szemben elutasító. A munkáját szereti, de az is kiderül, hogy ő korábban egy egyetemen dolgozott, egy szép karrier várta, amit elvettek tőle, és ami miatt egyértelműen elég megkeseredett orvosként is. Ő alapvetően nagyon sok mindent bezár, és elrejt emögé az offenzív stílus mögé. Ezek pedig mind elég introvertált elemek – ráadásul nem kommunikálja senki felé, hogy benne mennyi feszültség halmozódott fel.

Kivéve Seishint.

Kivéve Seishint.

És itt megint igaz, hogy van egy-két ember, akit közel enged. Valójában sosem láttuk, hogy Seishin társaságán kívül bárkinek a társaságát aktívan keresné.

Valóban. Ők Seishinnel voltak… hát, szerintem úgy gondolták, hogy életreszóló barátok. Aztán ugye beütött ez az eseménysor.

Úgyhogy a Personality Database azt mondja, Ozaki Toshio egy ENTJ, mi arra jutottunk, hogy INTJ. És nem tudom, hogy érzek ezzel kapcsolatban. Még mindig nem.

Pontosan tudod. Örülsz neki.

Jó, tényleg kedvelem a karaktert.

Ő egy zseniális karakter volt. De kellett volna mellé valaki empatikus, aki leül, és beszél vele.

Lehetőleg még azelőtt, hogy megcsinálja az erkölcsileg abszolút megbocsáthatatlan húzásait.

Seishinnel mellette az volt a probléma, hogy ő rendkívül passzív volt.

A könyvnek abban a jelenetében, mikor ő és Toshio teljesen külön útra lépnek, el is hangzik a szájából, hogy ő legalább annyira nem cselekedett azért, mert félt attól, hogy mivé lesz, ha bemocskolódik a keze, mint azért, mert együtt érzett a vámpírokkal.

Viszont ott van az is, hogy ha passzív félként vagy jelen, és végignézel egy bűncselekményt, már bűntárs vagy.

Nos igen. Én nagyjából ezért nem kedvelem Seishint.

Próbált nagyon tiszta maradni, de végül pont ez tette sárossá.

Neki végül is az egész tragédiája ez.

Akkor most térjünk át egy olyan animére, ami talán megint kicsit kevésbé ismert, de te nagyjából fél-egy éve vettél rá, hogy nézzük meg, és azóta elég rendesen úrrá lett az életünkön: ez ugyebár a K-project. Itt egy abszolút rajongói kedvenc karaktert néztünk ki, Suoh Mikotót, a Vörös Királyt.

És tényleg egy nagyon szerethető karakter.

Abszolút, ő a király, aki nem akart hatalmat, tehát nagyon könnyű megkedvelni.

Őt introvertáltnak írták, nem?

A PDB szerint ő ISTP.

Abszolút extrovertált volt.

Egyetértek.

Az első, amit meg lehet említeni, hogy ő nem az, aki felvonul, és magára csapja az ajtót, hogyha valami felkavarja. Amikor rosszul érzi magát, akkor is társaságba megy – legalább egy embert mindenképp igényel, hogy legyen körülötte.

A feltöltődést is minden esetben valaki társasága jelentette számára.

Ami kicsit ütközik ezzel az egésszel, hogy ő nem akar király lenni. Nem akarja, hogy az emberek maguk fölé emeljék, de a klánja mégis folyamatosan ezt teszi.

Talán fogalmazhatunk úgy, hogy ő emberek körében szeretne lenni, és nem felettük állni.

Pontosan.

Valamilyen szempontból nála a királyszerepnek egy tragédiája az elmagányosodás is, hogy egyedül érzi magát emiatt a státusz miatt. Ezért is van, hogy csak Reisivel nevet, aki ugyebár szintén egy király.

Akise szomorúan bólogat, és majdnem két teljes percig nem haladunk tovább, hanem csak mélázunk Mikoto sorsán.

Még azt is érdemes megjegyezni, hogy amennyit tudunk a gyerekkoráról, az alapján akkoriban is látványosan extrovertált lehetett. Például a Kagutsu kráter idején is, ő kint focizott a társaival – nem éppen egy introvertált tevékenység. Látványosan egy közösségi ember volt.

Függetlenül attól, hogy egy introvertáltnak is lehet egy-két közeli barátja, azért azt is érdemes megjegyezni, hogy rögtön, miután király lett két kamaszkori társ került hozzá, szinte azonnal. Neki valószínűleg az iskolában is volt egy státusza.

Ha mentek bárhová a városban, akkor is, a Vörös Klán egy bandaként, egy csapatban haladt. Ha nem lett volna hivatalos a státusza királyként, akkor is valamilyen szinten azzá vált volna a baráti körében. Elég rendesen az ő véleménye dominálja a körülötte lévőkét – annak ellenére, hogy elég ritkán mond véleményt.

Például mikor ő kijelenti az első évad elején, hogy akkor bosszút állnak, akkor mindenki rábólint, hogy álljanak bosszút.

N-nek vagy S-nek írják?

S. És azzal egyetértek.

Azzal én is. Elég erősen csőlátása volt néhány dologban, nem kereste a hátteret.

Igazából nem érdekelte. A tényeket jól meg tudta látni – én erre mondanám, hogy egy abszolút P volt. Jobban szeretett figyelni, mint döntést hozni, és jó megfigyelő is volt, a tényekre sokszor olyan szinten rálátott, ahogy Reisi nem is. Szimbolika, ismét – Reisi tisztánlátásának hibáira, amit a szemüveg jelképez, mindig ő hívta fel a figyelmet, akár a Seven Storiesban, akár például az audio drámákban.

Itt egy konkrét audio drámára utalok, a „Window glasses shopping”-ra: angol felirattal ITT elérhetitek.

Úgyhogy nála megvan egy éles, tényekre fókuszált figyelem, de ritkán kezd bármit azzal az információval. Nem gondolja tovább, és…

És kicsit passzív. Kivéve, ha valami nagyon közvetlenül érinti, mert olyankor nagyon erős véleménye van. Úgyhogy a P-vel egyetértek, itt is. És ugye az F… az már csak a színe miatt is biztos.

Igen, nála az F azonnal következik abból, hogy vörös, ami az érzelmek egyik színe.

Meg úgy általában, az érzelmei határozták meg minden tettét. Azok miatt volt annyira összezuhanva, amennyire, de azok miatt tudott elindulni. Azok motiválták, és azok láncolták le. Nála a logika semmilyen szerepet nem kapott.

Mikotónál azért azt is érdemes megemlíteni, hogy ő egy egyértelmű, százszázalékos ellentétet képez Reisivel, aki ugye a Kék Király, és aki egy nagyon erős INTJ. Mikotóval ők annyira a skála két oldala, hogy biztos, egyetlen betűben sem egyezhetnek.

Valóban.

Arra jutunk, azért rápillantunk a 16personalities ESFP leírására is… kezdetben majdnem csalódunk az ítélőképességünkben, de rövidesen rádöbbenünk, Mikotóra valóban remekül illeszkedik ez a típus… és ismét kissé elszontyolodunk, ahogy bizonyos bekezdések konkrétan idézik számunkra az animét.

„Önző vagyok, türelmetlen és nincs elég önbizalmam. Hibákat követek el, önfejű vagyok és néha nehezen kezelhető. De aki nem tud legrosszabb pillanataimban kezelni, az nem érdemli meg a legjobb pillanataimat sem.” – Idézet Marilyn Monroe-tól a 16personalities oldaláról.

Ez egyébként azzal, ahogy Mikoto önmagára reflektált, meglepően átfed.

Hm… igen, valóban.

„Ez az a típus, amelyiknek a tagjai képesek a legváratlanabb pillanatban táncra perdülni vagy elkezdeni énekelni. A Szórakoztatókat könnyen elragadja a pillanat izgalma és azt szeretnék, ha mindenki másra is átragadna ez az érzés. Nincs még egy másik személyiségtípus, amelyik ennyi időt és energiát áldozna mások bátorítására – és ilyen ellenállhatatlan stílusban.” – részlet az ESFP leírásából a 16personalities oldaláról.

Ez látszólag eléggé elüt tőle, de az utolsó szakasz már eléggé felidézi – főként a Seven Stories: BLAZE-t.

Igen, igen.

Ott ugye megjelent Yamata, aki eredetileg egy elég önbizalomhiányos, de a Vörös Klánba bekerülve igencsak agresszív kölyök volt. Mikoto függetlenül attól, hogy ő nem tartozott a belső baráti köréhez, hanem kvázi egy kisebb „rangú” – a Vörös Klánban ugye nincsenek klasszikus értelemben vett rangok – tag volt, tudta a nevét, azonnal felismerte, emlékezett miért csatlakozott, és rögtön tudott olyat mondani neki, amivel betalált, és hatott rá.

Pedig Mikotónál lényeges az is, hogy kezdetben ő lényegében bárkit elfogadott a baráti körében – tehát nyilvánvalóan nem tudott mindenkire ugyanannyi időt szánni.

A lényeg, hogy egy „random” klántagot is éppúgy tudott kezelni, mint a legjobb barátait.

„Ízig-vérig társasági lények, képesek a legkisebb dolognak is örülni, és barátaik között a legboldogabbak. Emellett a Szórakoztatóknak legkifinomultabb az esztétikai érzéke minden típus közül. Jó ízléssel követik a divatot, legyen szó szépségápolásról, ruházkodásról, vagy lakberendezésről.” – Ismét egy részlet az ESFP leírásából.

Erre te említetted korábban, hogy ő az egyetlen, aki hord ékszereket.

Igen, bár ott tény, hogy a legtöbbnek van szimbolikus jelentése. De egyértelmű, hogy van egy stílusa, mindig hátra van nyalva a haja, lánc van az övén, ilyesmik. Rajta kívül talán csak Kusanagi ügyel hasonlóan a klánból a megjelenésére, róla meg tudjuk, hogy a „legkékebb vörös”.

„Lehet, hogy ez elsőre nem szembetűnő, de a Szórakoztatók nagyon jól tudják, hogy nem körülöttük forog a világ. Jó megfigyelők, és nagyon érzékenyek mások problémáira. Sokszor ők az elsők, akiknek kiöntik a szívüket az emberek és boldogan nyújtanak érzelmi támaszt és látják el praktikus tanáccsal bajba jutott barátaikat. Ha viszont ők kerülnek bajba, inkább elkerülik a konfliktust, mint hogy szembenézzenek vele.” – Egy harmadik részlet.

Én erre a részletre mondom azt, hogy teljesen biztossá teszi Mikoto esetében ezt a kategóriát.

Illetve talán a legkifejezőbb részlet volt az ESFP-ről:

„Márpedig semmi sem keseríti el a Szórakoztatókat jobban, mint az, hogy rá kell döbbenniük: körülményeik fogságában vannak és emiatt nem tudnak barátaikkal valamilyen programon részt venni.”

Ez nagyon szépen illeszkedik Mikoto folyamatosan jelenlévő „ketrec-metaforájához”, ami egyben az elmagányosodáshoz is kapcsolódik.

Igen.

Akkor a következő karakterünk, akit már emlegettünk is…

Wei?

Pontosan, Wei Wuxian. Őt szerintem aki ismeri a Mo Dao Zu Shit, biztos, hogy ismeri, és alighanem szereti is. Én legalábbis még nem találkoztam emberrel, aki állította, hogy nem kedveli.

Egyébként tényleg egy nagyon kedvelhető karakter a könyvben. Minek írják?

ENTP-nek.

T?!

N!

Aha, persze. Kezdjük azzal, hogy E-nek E volt. Nagyon extrovertált, nagyon közösségi ember. Viszont szerintem S. Nem látta a nagyobb képet, beleugrott konklúziókba.

Nem is nagyon próbálta. Neki a kultivációs képességei voltak az a vonulat, ahol halványan megjelent az N, mert ki tudott törni a konvenciókból, új ötleteket beemelni. Viszont magát a tudás, az információ keresését és halmozását az S is jelentheti. És például a magánéletében nagyon nem kap szerepet az intuíció – lásd, szerintem rajta kívül már mindenki összerakta, hogy mit takar az, hogy „Gyere velem Gusuba!”, és mi a helyzet Lan Zhannal.

Mellette pedig nagyon erősen feeler, és nagyon erősen P karakter volt. Nagyon könnyen szimpatizált az összes többi szereplővel.

Gyakorlatilag bárkivel. Mindig kereste az embert a tettek mögött. Nem az volt a lényeg, hogy valamilyen döntést hozzon, hanem, hogy kommunikáljon, kapcsolatot teremtsen.

Erre a legjobb példa a Wenekkel szembeni hozzáállása. Mikor vége volt a háborúnak, és ők húzták a rövidebbet, Wei egyike volt azon keveseknek, aki még látta bennük az embert, és megpróbált értük kiállni.

Igen, igaz, hogy kiállt mellettük, de itt látszik az is, hogy nem lehet sem T, sem N: nem volt rá képes, hogy felismerje, ha akkor és olyan formában szólal fel értük, ahogy tette, akkor azzal hosszú távon talán többet árt, mint használ.

Igen. Nem látta át, hogy mik lesznek a következményei. Gyakorlatilag sosem gondolt bele a következményekbe, sem a Lótuszrévvel történtek kapcsán, sem itt. Lényegében mindig sikerült valaki nyakára hozni a vészt, azzal, hogy hirtelen hozta a döntést, nem gondolta át, és teljesen érzelmi alapon cselekedett. Gyakran úgy nézett ki, mintha nem is fogná fel, hogy éppen egy komoly döntést hoz.

Ez nagyon ráerősít a P-re: sokszor úgy hozza a döntést, hogy igazából azt sem érzékeli, hogy épp azt teszi.

Aztán persze utólag leesik…

Igen. Jellemzően volt egy érzelmi impulzusa, amivel berobbant az adott eseménybe, ott csinált valamit, és csak akkor derült ki, hogy annak messzemenő következményei lesznek, mikor már régen késő volt bármit visszafordítani.

Egyetértek. Nagyon a jelenben élt, és bizonyos szempontból a saját világában. Nem gondolta, hogy a tetteinek lehet olyan folytatása is, ami már nem csak rá lesz hatással. Például MianMiannál az járt a fejében, hogy ha beugrik a csaj elé, akkor két lehetőség van, vagy megmenti, vagy nem. Ha nem menti meg, az rossz, hiszen akkor a lány sérül, ha meg igen, akkor minden szép és jó, mindenki boldog, sztori vége.

Pedig valójában ment tovább a dolog.

Sajnos igen.

Én kiemelném itt azt az érdekességet, hogy ESFP már van egy a listánkon, mégpedig pont az előző, ugyebár Mikoto. Ezen én elsőre felvontam a szemöldököm…

Pedig már az is igaz, mindkettő rajongói kedvenc.

Abszolút igaz, mindkettő rajongói kedvenc. És érdemes megemlíteni, Mikoto valószínűleg Weihez hasonlóan egy sokkal lazább, sokkal vidámabb személyiség lett volna, ha nincs a királyszerep, ami elkülöníti a környezetétől.

Igen.

Míg Wei sosem kapott igazából akkora felelősséget – vagy ha igen, akkor nem ilyen nyíltan és felismerhetően – hogy az hasonlóan elszigetelje.

Mikotónál az a lényeges, hogy ő a bőrén tapasztalta, és vele folyamatosan éreztették, hogy a nevében is király. A klán elég rendesen a tudtára adta, hogy mindig az ő döntése fog számítani. Wei Wuxian bizonyos szempontból mindig azt hitte magáról, hogy magányos farkas, a Yiling Nagyúr, aki már egyik klánhoz sem tartozik. Valójában persze ott voltak azok, akik közel álltak hozzá – kezdetben mindenki Lótuszrévben, majd a közeli barátok, Lan Zhan, Jiang Cheng… rájuk pedig azért nagyon nagy hatást gyakorolt minden, amit tett, vagy ami történt vele, és ha próbálta sem tudta megszűntetni ezt a hatást.

Hát igen.

Nem tudom, hogy érezzek amúgy azzal kapcsolatban, hogy a kettő ugyanaz. Mármint, bizonyos szempontból nagyon megértem, és egyetértek vele, mert mindkettő nagyon magas szinten az a karakter, aki tömegeket érint meg. Tényleg elég csak arra gondolni, hogy a K-project fandom is teljesen „Úristen Mikoto!”, míg a Mo Dao Zu Shi fandom „Úristen, Wei Wuxian!”

Viszont egészen őszinte leszek, nekem Mikoto mindig mérföldekkel Wei Wuxian előtt fog járni.

Nekem is, de mindketten tudjuk, hogy én elég más típusú karakterekkel tudok azonosulni.

Itt egy kicsit elkalandozunk a témától, és beszélgetünk a személyes kedvenceinkről… leállítom a diktafont, mikor elérünk Lan Jingyi-hez, aki egyébként Akise „szíve csücske, lelke fénye”. Ezt követően azonban még egy témát érinteni szeretnénk.

Ezzel a listának igazából végére értünk, de engem még elkezdett foglalkoztatni egy részlet: ugye mostanra a Myers-Briggs személyiségtípusok azonosítása elért egy olyan szintet, hogy minden típust szoktak további két kategóriára bontani, ezek ugyebár az A és a T, vagyis „assertive” vagy „turbulent”. Én erre is ránéznék.

Az alapelemek, a százalékok alapján szerintem annyira nem lehet nehéz eldönteni.

Itt kicsit átveszem az irányítást, ahogy felolvasok részleteket az oldalról.

Az utolsó két karakter közül Mikoto egyértelműen T.

Nagyon. Átérzem a helyzetet, ennyit tudok mondani.

Akise ismét felnevet – ő az INFP-n belül T kategóriába esik.

A „turbulent” ESFP nem érzi magát komfortosan önmagával, úgy érzi hogy stresszes – ez egyértelmű. Fél a döntéshozataltól. A T típusú „Szórakoztató” úgy érezheti, hogy nincs kontrollja az érzelmei felett, és aktívan kifejezi a haragját tetteken és szavakon keresztül.

Én innentől elég biztosra veszem, hogy Jiang Cheng is T kategóriát fog kapni.

Azért nézzünk rá, hogy az INTP „turbulent” hogy működik, de szerintem is az lesz.

Én alapvetően úgy érzékelem, a T az mindig, aki kevésbé van harmóniában önmagával.

Visszatérve Mikotóra és Weire, igazából rengeteg szempontból hasonlóak, ugye mindkettő rajongói kedvenc, nagyon közösségi, nem éppen tervező, és nagyon érzelmes. Viszont éppen ezért mondanám, hogy Wei Ying „assertive” kategóriába esik. Ő abszolút harmóniában van önmagával, nem igazán látjuk stresszesnek. A döntéshozástól nem fél, mert jellemzően úgy hozza meg a döntést, hogy nem igazán érzékeli, hogy megtette.

Igen, valóban.

Tudja-e kontrollálni az érzelmeit? Én nem hiszem, hogy elgondolkodna azon, képes-e rá, mert nem érez igényt arra, hogy megpróbálja, ellentétben Mikotóval, akit lényegében belülről elégetnek az érzelmei.

Weinél a haragra is igaz, hogy nem reagál, és nem is érzi úgy, hogy haraggal reagál dolgokra. És nagyjából ennyi. Ő egy elég egyértelműen A típusú ember. Valószínűleg pont ez különíti el a két karaktert annak ellenére, hogy az alap négy betűjük ugyanaz.

Akkor ránézünk Jiang Chengre következőnek?

Ismét a 16personalities weboldal adataira támaszkodunk, így kikeresem az INTP-t.

Igen. Az INTP a „Tudós”… hát igen. Itt is megvan, hogy a T típus az, aki nem érzi magát jól a bőrében. A Tudósnál még előkerül az, hogy büszke-e magára…

És gondolom a T az, aki nem.

Igen.

Az onnantól Jiang Cheng.

Itt előkerül még az is, hogy a T típus hozza gyakrabban az olyan döntéseket, amikről tudja, hogy meg fogja bánni: igazából ezt is végigtárgyaltuk, hogy Jiang Cheng sokszor került olyan helyzetbe...

Ahol tudatosan felül kellett írnia az érzelmeit. Tehát nyilvánvalóan hozni egy olyan döntést, amiről tudta, hogy bánni fogja, de azt is, hogy valakinek meg kell lépnie.

A „turbulent” típusra igaz még, hogy nagyon nem elégedett azzal, amit elért az életben, és az utolsó pillanatos változtatások felkavarják.

Egy pillanatra megtorpanok, és kikerekedett szemekkel bámulok a képernyőre.

És a „turbulent”-re igaz az is, hogy lehet hirtelen haragú.

Mondtam, hogy belefér.

Illetve… na, jó, ez most nagyon fáj. Az „assertive” típus 24%-a, a „turbulent”-nek viszont 51%-a érzi azt, hogy irigy, mikor egy barátja elér valamilyen nagy sikert.

Azt hiszem, kimondhatjuk. Megvan Jiang Cheng. Vicces, mert én úgy voltam vele, hogy ez az A-T dolog egyáltalán nem fontos, de valójában két helyen is látjuk eddig, hogy nagyon lényeges. Mikotóék, és Jiang Cheng is.

Igen. Jiang Chengnél abból, hogy turbulent, adódnak… dolgok.

Akár „feeler”-nek is nézhető, pedig csak dühkitöréses.  – Akise felsóhajt. – Feszült a fiam. Viszont egyre inkább úgy érzem, hogy ez a két betű inkább az önbecsülésre utal. A turbulent típusnak jellemzően nincs igazán önbecsülése, így nincs is harmóniában önmagával.

Az „assertive”-ben benne van az is, hogy kiegyensúlyozottabb. A „turbulent” meg zaklatott.

Az INTP-nél még előkerül, hogy a T kategória, sokkal flexibilisebb problémamegoldó lehet. Valamint nagyon függ a környezet véleményétől és jóváhagyásától, elsősorban a barátokétól és a családtól.

Na igen.

És előkerül, hogy ha nem kap elég visszajelzést, tulajdonképpen képes csak lefagyni, és várni a jóváhagyást. Ha pedig nem érkezik meg, átlépnek inkább egy másik problémára, akár egy jó ötletet is otthagyva.

Ez Jiang Cheng. Kik is voltak még? Sasuke, ISFJ.

Én őt kapásból biztos T-nek mondanám. Ő nincs rendben magával.

Én is így gondolom.

Nagy nehezen elnavigálok az ISFJ oldalára.

Az elsővel mondjuk nem értek egyet. A „turbulent” típus hajlamos magát hibáztatni. Mondjuk… érdekes, hogy annak ellenére, hogy ahogy egyre idősebb lett ez a srác, egyre inkább harmóniába került önmagával, ez a tulajdonsága igazából pont akkor mutatkozott meg. Felnőttkorára kezdte igazán hibáztatni magát.

Lásd az egész „Mi lenne, ha egy életre lelépnék vezekelni?” helyzetet.

Otthagyva a családját. Íme egy érett, felnőtt ember. Te jó ég, én mennyire utálom ezt a srácot.

A T típus még gyakrabban szomorú, gyakrabban érzi úgy, hogy nem kap semmilyen dicséretet sem a munkájában, sem a tanulmányaiban, és sokkal sértődékenyebb. Viszont sokkal aktívabban fókuszál arra, hogy mindenre időben reagáljon.

Ez valahol összehangban van azzal, hogy Sasuke is rengeteg döntést hozott. Az más dolog, hogy ezek mennyire voltak jó döntések, de folyamatosan hozta őket.

Illetve a „turbulent” típusnál megint, folyamatosan kell, hogy megerősítse a környezet.

Szerintem az nála nem volt jellemző.

Nála én elég bizonytalan vagyok, de végső soron inkább az „assertive”-re hajlok.

Szintén.

Ő általában nem is szomorú volt, sokkal inkább dühös.

Akkor ő inkább A.

Itt még annyit írnak az A típusról, hogy elengedik a dolgokat, amiket nem tudnak kontrollálni. Ez végülis jelen volt, Sasuke igazából nem foglalkozott olyasmivel, amit nem tudott irányítani. Ugyebár nem érdekli annyira más véleménye… és talán ez a legkifejezőbb: hajlamos meggyőződéssel feltételezni, hogy tudja, a másik mit akar, vagy mire van szüksége, ahelyett, hogy megkérdezné.

Jogos.

Akkor Sasuke egy ISFJ-A.

Levi-nál igazság szerint nem szórakoznék A-T-vel. Jó, „turbulent”, ebben biztos vagyok, de nála azért nem szórakoznék vele, mert mondtuk korábban is, nála nyugodt szívvel csak két OVÁ-t hozhatunk fel példának. Gurennél viszont biztos vagyok benne, hogy T.

Azért nézd meg. Én is nagyon biztosnak éreztem magam Sasukénél.

Jogos… akkor ESFJ-T.

A T típus sokkal inkább töpreng a hibákon, amiket elkövetett. Az A sokkal inkább megtalálja a módját, hogy a jó dolgokra fókuszáljon, hogyha rosszul érzi magát, mint a T.

Oké, ő tényleg T lesz.

 Az A sokkal inkább úgy érzi, hogy képes uralkodni magán…

Ismét találok egy kifejező részletet.

A „turbulent” benne maradhat kapcsolatokban, amik akár rosszak is, hogy ne bántsa meg a másikat.

Á. Igen.

Ez szó szerint ő.

Tulajdonképpen a karakter leírása.

Illetve a T sokkal inkább gondolja, hogy egyes tettei megbocsáthatatlanok. Ez innentől elég egyértelmű. A rossz kapcsolatokban való bennragadás pedig még a végső listában is szerepel.

Akiket még végignéztünk, az ugye Saint Germain – akit ugye ENTJ-nek mondtunk.

Én őt A-nak tippelem.

Igen, én is azt mondanám.

Abszolút. De azért csekkoljuk le.

Végigpörgetem az NT típusokat az oldalon, míg rátalálok a Parancsnokra.

Itt az első a stressz – az „assertive” jobban kezeli.

Ő azt elég rendesen tudta, igen.

Illetve az A úgy is érezheti, hogy rá a stressz jó hatással van. Mármint, hogy jobban teljesít miatta. Valamint azon a véleményen van, hogy a negatív érzelmek nem igazán befolyásolják a képességüket, hogy tisztán gondolkodjanak. A „turbulent”-ek sokkal inkább kötődhetnek például tárgyakhoz is, ilyesmi, az „assertive” kevésbé szentimentális.

Abszolút, Saint Germain az utóbbi.

Az A úgy érzi, hogy teljes kontrollja van az érzelmei felett, illetve nem olyan érzékeny a környezetének szociális elvárásaira.

Oké, ez elég egyértelmű megint.

Az „assertive” még nagyon magabiztos, a motivációjának jót tesz, ha valami nehéz és – itt elakadok, és kicsit felnevetek. – Az A típus meg van elégedve a kinézetével.

Akise is jót derül.

Saint Germain A.

Igen. Nagyon.

Akkor nézzünk egy Toshio INTJ-t.

Megint kattintok néhányat.

Az az igazság, hogy így elsőre… a doki nagyon nehéz ügy. Mert ha csak az animét nézem, akkor lehet, hogy „assertive”-nek mondanám. Viszont a könyvben azért lejött, hogy benne rengeteg feszültség van, és rengeteg oldalról támadták. Ez alapján hajlanék affelé, hogy „turbulent”-nek mondjam.

Igen, ez jogos. Nézzük meg!

Az első alapján abszolút A – bízik benne, hogy bármilyen kihívással tud boldogulni. A regényben is, azért tekerte le a szarkazmusát, mert rádöbbent, hogy „úristen, valakit nem tudtam meggyógyítani”.

Pontosan.

Oké, „assertive” lesz. A „turbulent” fél a döntéshozástól.

Abszolút A.

Az A nem szereti megváltoztatni a hosszútávú céljait.

Ez is stimmel.

Az „assertive” kevésbé sértődékeny, és nem érzi úgy, hogy szükségszerűen el kell érnie valamilyen standard-et. Ez ismét eléggé illik ahhoz, hogy az anyja elvárásait magas szinten elutasította. Lásd a „nem ülhetsz le az asztalfőre!” konfliktust.

Na igen. Azzal is úgy volt, hogy „kit érdekel, ki ül ott?”

„Az egy szék, Anya. Az egy szék.”

Úgyhogy ő INTJ-A. Mind az öt betűben egyezik velem. Jesszus.

Olyan szempontból mondjuk örülök, hogy ő is, és Sasuke is A-k, hogy rámutatnak, az „assertive” sem szükségszerűen „jó”. Alapból jobban egyensúlyban van, de…

De elég egyszer kibillenteni, és onnantól olyan, mint az Internet Explorer: hatvan oldal van nyitva, a fele lefagyott, és fogalmad sincs, honnan szól a zene. Sasuke azóta sem talált vissza. – nevet. – De a dokit is csak egyszer rúgta hasba egy vérfarkas, és eléggé kicsúszott alóla a talaj.

Pontosan. Viszont azt hiszem, a bejegyzés végére értünk. Nagyon köszönöm, hogy csatlakoztál hozzám erre a beszélgetésre, remélem, még lesz lehetőségünk hasonlóra a jövőben. Akár néhány női karakterrel, az is egy remek téma.

Mindenképp.

Nagyon örülünk kommenteknek, kérdéseknek, kulturált vitáknak is, és kérlek titeket, erre ezúttal az itteni kommentszekciót vegyétek igénybe: Akisének nincs snitt vagy moly fiókja, így itt tud hatékonyan bekapcsolódni a beszélgetésbe. Köszönöm, hogy elolvastátok ezt a bejegyzést, és én hamarosan újra jelentkezem:

Valentine Wiggin