Nezha és Nezha Reborn

 ...avagy kínai mitológia jól és rosszul

Szerintem azzal nem okozok meglepetést senkinek ezen az oldalon, ha azt mondom, imádom a mitológiát. Legyen szó a görög istenek furcsa házassági viszonyairól, az egyiptomi halálkultuszról, a néhol idegen és kaotikus, de lenyűgöző, és mély karaktereket felvonultató indiairól, vagy a harcias, és iszonyatos információmennyiséget tartalmazó japánról. Valahogy azonban a kínai mitológiával eddig szépen elkerültük egymást, még annak ellenére is, hogy a kultúra maga a Mo Dao Zu Shival már bevonzott, és azóta túl vagyok már pár bájos wuxián, egy művészi kivitelezésű donghuán (Fog Hill of the Five Elements, még sorra kerülsz ezen a blogon!), és határozottan állíthatom, nagyon is az én világom. Most viszont itt az ideje, hogy egy kínai mítoszba ássuk bele magunkat, mert a mai téma a 2019-es Ne zha zhi mo tong jiang shi (továbbiakban csak Nezha) c. rajzfilm, illetve a 2021-es spin-offja… folytatása… remake-je… ugyanannak a mítosznak a feldolgozása… igazából nem is tudom, melyik a leghelyesebb ezek közül, de a lényeg, hogy a címe „Az újjászületett Nezha”, vagy angolul „New Gods: Nezha Reborn”.


A két rajzfilmben vannak hasonlóságok, vannak különbségek, kivitelezésben, és alapvető koncepció szintjén is, de mindenképp érdemes őket összevetni, mert ugyanazt a mítoszt vették alapul, nem sokkal egymás után, és valami teljesen más lett az eredmény. Az írásom elsősorban kritika, de néhol azért megüt majd egy elemzősebb hangot, és szokás szerint spoileres: ha még nem láttátok a filmeket, érdemes megnézni őket, mielőtt elolvassátok ezt a bejegyzést. Elnézést kérek továbbá az illusztrálásért - szívem szerint mindig kifotóznám a legjobb jeleneteket, de a Nezha Rebornt szörnyű minőségben láttam, szóval várhatóak kicsit egyenetlen méretezésű illusztrációk is... remélem, azért élvezhető marad.

Vágjunk is bele!

Ki az a Nezha?

Eredetileg ide valódi szobrot, vagy hasonlót akartam, de megláttam ezt a képet, és annyira megtetszett, hogy mindenképp be akartam illeszteni. Rajz Nezháról és Ao Bingről
(Forrás)

Nezha (ejtsd: Nedzsa – igazából ez sem tökéletes, de a kínait nem lehet tökéletesen átírni magyarra) védelmező istenség a kínai mitológiában – elsősorban a kamaszok, és a sofőrök védelmezőjeként tisztelik, mivel maga is kamasz a legtöbb történetében, és tüzes kerekeken lovagolva közlekedik. A karakter eredetileg egy hindu isten, Nalakuvara átdolgozásából született (a neve fokozatosan rövidült le a ma használt Nezhára). Történetét a Fengshen Yanyi jegyezte le: eszerint egy rangos katonai vezetőnek, és a feleségének harmadik fia volt. Amikor az anyja megszülte, lángoló golyóként jött világra – a szülei először azt hitték, a nő démonnak adott életet, ám ahogy az apja lesújtott volna rá, a tűzgolyó kinyílt mint egy lótuszvirág, és egy teljesen felnőtt fiú ugrott elő belőle, üdvözölve a szüleit. A szülők megrémültek, de egy buddhista szerzetes, Taiyi Zhenren biztosította őket, hogy nem kell félniük, a fiuk isteni erővel lett megáldva, és a szárnyai alá vette az ifjú Nezhát.

Nezha biztonságban nevelkedett, de nem sok barátja volt különös születése és ereje miatt, így egyik nap, mikor egyedül sétált a parton, meglátott egy kis sárkányfiút a hullámok között. Labdát dobott felé, és játékra invitálta – a sárkány, Ao Bing ugyancsak magányos volt, így örömmel csatlakozott a játékhoz. Ugyanakkor Nezha hatalma nagyobb volt, mint feltételezte, és véletlenül halálra perzselte a Ao Binget. Hamarosan kiderült, hogy a sárkány a Keleti Tenger Sárkánykirályának, Ao Guangnak volt a fia, aki felkereste Nezha szüleit, és a fiú életét követelte. Soha véget nem érő esők kezdtek hullani, és egész Kína veszélybe került. Nezha végül, hogy megmentse a népét és a családját, megölte magát – a halálával azonnal véget értek az esők.

A történet még folytatódik, Nezha újjászületésével és az apjával való konfliktussal, viszont a két film szempontjából most csak ez a rész, Ao Bing véletlen meggyilkolása, és a sárkánykirállyal való konfliktus fontos, tehát egyelőre ne is menjünk tovább (de ha érdekel az egész történet és tudtok kicsit angolul, ajánlom figyelmetekbe a Mythopediát: én személy szerint el akarom majd olvasni az eredeti verziót, ha találok fordítást, de nagyon kényelmes kis összefoglaló).

A koncepció – milyen nagy módosításokat végez az eredeti történethez képest a két film?

Nezha a rajzfilmben
A Nezhát én őszintén szólva a kínaiak Herkulesének nevezném: mert hasonlóan az emlegetett Disney rajzfilmhez, erős változtatásokkal, de nagyon szépen dolgozza át az eredetit, úgy, hogy gyerekeknek fogyasztható, de még mindig értékes történet legyen. Ebben a változatban Nezha nem egyszerűen isteni erővel születik: a filmben fontos szerepet kap két gyöngy, egy mennyei és egy démoni. Taiyi Zhenren kapja azt a feladatot, hogy őrizze a mennyei gyöngyöt, amiből egy nap majd egy nagy védelmező születik. Egy másik mester azonban, aki Taiyi Zhenrennel rivalizál, meghiúsítja ezt a tervet, ellopja a mennyei gyöngyöt, és eléri, hogy a fiú a démoni erejével jöjjön világra. Ez rendkívül hatalmassá teszi ugyan, de egyúttal kontrollálhatatlanná és veszélyessé is – a legfőbb isten ráadásul átkot mondott a démoni gyöngy hordozójára, aminek köszönhetően hároméves korában lesújt rá egy villám, és elpusztítja, mielőtt nagy kárt okozhatna. Mindeközben a mester, aki ellopta a mennyei gyöngyöt Zhenrentől, kiegyezik a sárkánykirállyal, hogy képezi, és az istenek közé emeli a fiát, Ao Binget – a fiatal sárkány maga lesz a másik gyöngy hordozója, és ezáltal látszólag elkerülhetetlen ellensége Nezhának.

Lady Yin és Li az újszülött Nezhával
A gyöngyök látszólag indokolatlan bekeverése a történetbe valójában nagyon okos ötlet: egyrészt, lehetőséget ad rá, hogy Ao Bing ne egyszerű áldozat legyen, hanem egyenlő, erős ellenfél és potenciális barát. Nezha nem tudja elintézni egy ütésből a túl nagy hatalma miatt, vagyis a gondolat, ami a parton elkezdődik (hogy két magányos gyerek egymásra találásáról van szó) végigfuthat az egész filmen. Nezha fiatalabb korú, a szellemi szintje egy nagyjából 7-8 éves gyerekre jellemző, de valójában három év alatt van – Ao Bing maga is, bár testileg már nagykamasz/felnőtt, láthatóan nagyon egyszerű és nagyon gyerekes még a gondolkodása. Mindkét karakter kitaszított, Ao Bing bár látszólag a fény, és egy roppant pozitív karakter, de a sárkányokkal szembeni előítéleteknek áldozatául esik, Nezhától pedig mindenki retteg, csak a szülei és Taiyi Zhenren hajlandóak foglalkozni vele és vigyázni rá.

Az egyetlen logikátlan elem, amit nem igazán sikerült megmagyaráznia a filmnek maga az átok – mi értelme van kondíciók nélkül átkot mondani egy újszülöttre, ami ráadásul visszavonhatatlan? Miért nincs annyi bölcsesség a főistenben, hogy ilyet ne tegyen? Teljesen felesleges elem volt, fel lehetett volna építeni úgy is a történetet, hogy ha a karakter bemutatja, hogy tényleg ellátja majd azt a védelmezői feladatot, amit eredetileg szántak neki, akkor gyöngy ide vagy oda megkímélik az életét… erre még vissza fogok térni magánál Nezha karakterénél, viszont talán a film legnagyobb gyengeségének tartom.

Li Yunxiang és Kasha
A Nezha Reborn az első pillanattól látszik, hogy máshová helyezi a hangsúlyt – nem az eredeti mítoszt adaptálja, a nézőközönség ízlésére szabott változtatásokkal, hanem egy modernizált verzióval áll elő. Háromezer év telt el, a világ fejlődött, egy enyhén disztópikus, cyberpunk elemekkel tarkított korszakban élünk (a világszerkezet kicsit a Final Fantasy VII-et idézi – egyébként az animációs stílus is láthatóan a videójáték hangulatra ment rá) – a főhősünk, Li Yunxiang egy, a pénzét motorversenyzéssel és csempészéssel kereső fiatal fiú, akiről kiderül, hogy Nezha reinkarnációja, és fokozatosan elkezdenek felébredni benne a képességei is. Közben rövid úton összerúgja a port a maffiaként működő De klánnal, akik teljhatalommal uralkodnak a körzete felett. Hamarosan megtudjuk róluk azt is, hogy ők a sárkányok klánja – Ao Guang és Ao Bing ugyanis még mindig bosszút akarnak állni a fiú évezredekkel korábban elkövetett gyilkosságáért.

A koncepció maga zseniális – személy szerint igazából még érdekesebbnek is tartom, mint a mítosz egyszerű adaptációját. A Percy Jackson sorozat nem véletlenül lett annyira sikeres, az ilyen adaptációkkal a mítoszok közelebb hozhatóak a mai fiatalokhoz, megértethető velük, hogy hány örökérvényű gondolat és érdekes kérdés merül fel bennük, sőt, a mitológiai karakterekhez is lehetőségük nyílik úgy kötődni, mint egy regényhőshöz, és nem valami elérhetetlen, távoli figuraként látni. Egyértelműen idősebb korosztályt céloztak, mint a Nezha, de ez önmagában nem problémás, egy tinédzsereknek, fiatalfelnőtteknek szóló film is nagyon jól működött volna ezzel a gondolattal.

Sun Wukong a Nezha Reborn-ban
A probléma az, hogy a Nezha Reborn igazából nem nagyon tudja, mit csinál. Ahelyett, hogy tartaná magát a Fengshen Yanyi szereplőgárdájához, elkezdi belekeverni Sun Wukongot, a majomkirályt (aki egyébként egy népszerű, sokszor feldolgozott karaktere az „Út nyugatra” c. regénynek), és még egy halom mitológiai figurát. Kapunk rengeteg extra szereplőt, akiknek viszont nem tudják rendesen felépíteni a személyiségét és a motivációit, így igazán kötődni sem lehet hozzájuk, az antagonisták pedig hol egysíkúak, hol pedig pont elindulnak egy izgalmas karakterfejlődés felé, de azt túl korán lecsapják. A Nezha Reborn tragikus és drámai akar lenni sokszor, de ha nincs kötődés a szereplőkhöz, ez jóformán lehetetlen – annyi idő pedig nincs, hogy a világot, a karaktereket, mindent bemutassunk.

Nezha – jólelkű, de túl hatalmas kisgyerek, vagy gonosz démon?

Nezha és Ao Bing a fináléban
A főszereplőről tudunk messze a legtöbbet mindkét filmben, hiszen mindkettőben őt követjük elsődleges szempontkarakterként. A Nezha főhőse ténylegesen gyerek. Neveletlen, de jóindulatú kisfiú, aki a kirekesztettsége miatt haragszik a világra, de a kedvességre és a bizalomra jól reagál, a szüleihez, a mesteréhez, és később a barátjává váló Ao Binghez mélyen ragaszkodik. Sokkal inkább áldozat, mint az eredeti történetben, de az, ahogy a problémákhoz áll, egészen példaértékű – harcol a sorsa ellen, hol agresszívebben, hol kevésbé, betölti a védelmező szerepét, és nem hagyja, hogy mások haljanak meg azért, amivel őt sújtották. Hiába komolytalan és hiába tényleg veszélyes néha, de tökéletes, megérthető protagonista, és gyereknek is hiteles, mert látunk becsapott ajtókat, megtréfált mestert, és mindennek elmondott anyukát, amiért nem akar vele játszani.

Megőriztük a mitológiai karakter esszenciáját, de emberibbé tettük: én személy szerint örültem volna, ha a kamasz karakterdizájnját kicsit többet is látjuk, mert rendkívül menő és kreatív. A lángokra emlékeztetően szétálló haj, a vörös szem, a nadrágon és a mellényen is megjelenő tűzmotívum és a tetoválások a mitológiai ábrázolásoktól ugyan sokban eltérnek, de nagyon jól működtek, tényleg látni, hogy egy isteni hatalmat birtokló karakterről van szó.

Külön szeretném kiemelni a kapcsolatokat. A barátság Ao Binggel nem csak központi eleme a történetnek, de az egyik fénypontja is: mivel azonban mindkét filmre igaz, hogy Ao Bing szála gyakorlatilag párhuzamosan fut a főhősével, ezért rá szánni fogok egy külön szakaszt. A Nezhát azonban nem csak ez viszi el a hátán: Lady Yin, az anyja rendkívül vagány női karakter, talpraesett, harcol, parancsol, ha kell, de közben igazi anyuka, aki mindent megtenne a kisfiáért. Noha kicsit szelídebb stílussal, de engem határozottan emlékeztetett Madam Yu-ra a Mo Dao Zu Shiból, megvolt benne ugyanaz a királynői kiállás és határozottság. Li tábornok, az apa abszolút pozitív változásokon esett át az eredeti történethez képest, zavart, a fiát kezelni nem tudó szülő, és potenciális jövőbeli antagonista helyett ő is egy szupportív, erős férj és apa lett, aki a saját életét is hajlandó kockára tenni, és aktívan küzd az átok ellen. A mitológiában szereplő testvéreket ugyan kihagyják, de ez az üzenetnek inkább jót tesz, mint árt - nem lenne rájuk idő, és Nezha elmagányosodását sem lehetne ilyen hatékonyan bemutatni. Taiyi Zhenren pedig kicsit komolytalan ugyan mint mester, sőt, mondhatjuk, hogy ő a film fő komikus közjátéka, de közben elképesztően megérdemlik egymást Nezhával – az, hogy a bölcs pillanatai mellett tud nagyon bolond lenni, eléri, hogy tényleg a legjobbat hozza ki a főhősből.

A Nezha Reborn esetén már a flashbackekben is furcsa a karakter ábrázolása. Sun Wukong kegyetlen gyerekként írja le, akinek a hatalma nagy volt ugyan, de gyakorlatilag kontrollálhatatlanul pusztított. Az Ao Binget ért baleset ebben az esetben konkrét és szándékos gyilkosság. Az önfeláldozás, amivel a fiú ezt akarta jóvá tenni, valójában gúnyolódás és dac a sárkánykirállyal szemben. A bemutatott Nezhának nincs felelősségérzete, nincs benne jóindulat, nem látjuk igazán védelmező és pozitív istenségként, mégis szurkolnunk kéne neki – a legelkeserítőbb pedig, hogy ezt a filmben sosem mondják ki. Li Yunxiang nem egy olyan figura, aki fejlődni és megvilágosodni akar, túllépni a gonosz kisgyerek szerepén: a film során végig azt emlegetik, hogy fel kell ébrednie, és igazán Nezhává kell válnia. Már csak az a kérdés, hogy az miért jó, ha Nezha egy ennyire rosszindulatú karakter volt?

Yunxiang Nezhaként
Ha a mai személyiségét nézzük, Yunxiang akkor is egy elég csalódást keltő figura: igazából a tipikus young adult hős. Motorozik, versenyzik, van egy lány, aki tetszik neki, jóindulatú, de nem a legélesebb kés a fiókban. Hivatalosan okos, tekintve, hogy a motorján is rengeteg módosítást végez, sőt, idővel maga tervezi a páncélját is, de sosem jön rá semmire, kimondottan lassú felfogású, és az egyetlen említésre méltó tulajdonsága, hogy tényleg bátor. Sem a flashback Nezhával nincsenek igazából párhuzamai (csak a végén jegyzi meg, hogy „mindketten harcoltak a sorsuk ellen”, ami igazából még téves is – Yunxiang pontosan azt csinálja, ami elvileg a sorsa volt, harcol Ao Guanggal), sem a mitológiaival. 

A kapcsolatait ugyan itt is látjuk, a Kashával való barátságot, az apjával, a testvéreivel való viszonyt, de ezeknek a mélysége messze elmarad a másik filmtől. Kashában magában rengeteg potenciál van, bájos lány, kifejezetten igényes a karakterdizájnja, a legtöbb humoros pillanat is tőle származik kezdetekben, de később semmi más szerepe nincs, mint hogy elveszítse a lábát, és ezzel adjon egy motivációt a főhősnek. Az apa jelenetei még úgy-ahogy értékesek, de én a testvéreket sokszor egyenesen kevertem, mert annyira egy sémára, és egy szerepkörre építették fel őket. A szerelmi szál kellemesen indul, Dr. Su maga is egy vagány, talpraesett női karakter, de idővel azért, hogy tényleges hőssé emelhessük Yunxiangot, őt szükségszerűen gyengíteni kell – tipikus bajbajutott hölggyé válik, aki csak akkor tud villogni, amikor valójában nincsen semmi baj. (Ráadásul ő az egyik ügyeletes fanservice karakterünk is.) Ezen kívül még van egy halom mellékantagonistánk, akikről jellemzően csak egy-egy gondolatot kapunk – valamikor konfliktusba kerültek a főhőssel, és bosszút akarnak állni, de ezeknek gyakran már sem mitológiai alapja, sem idő arra, hogy rendesen kidolgozzuk őket, szóval csak lógnak a levegőben, és kisebb harcjeleneteket biztosítanak a végső csata előtt.

Két olyan kapcsolat van, ami tényleg kap némi teret is: az egyik ismét Ao Bing, akiről ismét külön írok, a másik pedig Sun Wukong. A majomkirály nem hiteles adaptációja a mitológiai karakternek – ezen Nezha után meg sem kellene lepődni – de egyfajta mentor/manipulátorfiguraként legalább előremozdítja a cselekményt, és kihoz valamit a főhősből. A motivációi szintén zavarosak, nihilista, megkeseredett figura, akinek meggyőződése, hogy nem tud, és egy pont után nem is akar maga tenni az emberiségért, de legalább támogatja a főszereplőt a saját céljaiban. Továbbra is kitartok amellett, hogy Taiyi Zhenren sokkal jobban el tudta volna látni ezt a szerepet, de ki tudok vele békülni.

A karakterdizájn szintén eléggé elmarad a Nezhás mellett – értelemszerűen a történet elején átlagos kínai fiú a főhősünk, nincs benne semmi különös. Később megjelenik ugyan a tűz, mint visszatérő motívum, sőt a lándzsa, meg egyes attribútumok is a mitológiából, de mégsem érezzük azt, amit a Nezha esetén, hogy egy isteni erőt birtokló, hatalmas lényről van szó, mert nincs benne az a fajta látványosság és részletesség. Nincsenek jellegzetes mozgások, nincs meg a lángszerű haj sem, egyszerűen üresebb a stílusa.

Ao Bing – avagy hogyan írjunk jó antihőst?

Ao Bing amennyire kicsi a szerepe az eredeti mítoszban, annyira fontos karaktere mindkét filmnek. Más módon, de végig antitézise a főhősnek – ha ő a sötétség és a démoni erő, akkor Ao Bing a fény, ha ő a hős, Ao Bing a gonosz, ha ő a tűz, Ao Bing a jég. Folyamatosan, mindkét filmben megmarad ez az ellentét, és ennek köszönhetően a sárkánykirály fia majdnem annyi képernyőidőt kap, mint maga a főhős.

Ao Bing megkapja a sárkánypikkely páncélt
A Nezhában Ao Bing rendkívül pozitív személyiség. A dilemmája átérezhető – azon túl, hogy megéli ugyanazt a kitaszítottságot, mint Nezha (rejtenie kell az arcát, mert ha meglátják a szarvait, azonnal rájönnek, hogy sárkány), szembesül a családja elvárásaival, az apja által gyakorolt nyomással. Találkozik Nezhával, felismeri, hogy a sorsszerű ellensége egyáltalán nem rossz ember, hanem ugyanolyan elveszett gyerek, mint ő maga, innentől pedig lényegében kettészakad a kötelesség és a népének védelme, illetve egy személyes barátság között. Az egyik fő antagonistája a történetnek – bár a mestere az, aki a szálakat mozgatja, de neki van akkora hatalma, hogy ténylegesen részt vegyen a finálé harcban. Mégsem marad semmi rossz érzés a nézőben vele szemben, mert végig emberi és végig tökéletesen érthető, melyik döntést miért hozza. A film zárásában ráadásul hajlandó lenne feláldozni magát a főhősért, megmutatva, hogy pontosan mennyire tartja a Nezhával kialakult kötelékét, ez pedig egyszerűen szép.

Itt is szeretnék tenni egy megjegyzést a karakterdizájnra, mert az animációs csapat gyönyörű munkát végzett: bár Ao Bing fegyverei kissé komikusak (két hatalmas nyalókát idéznek), de maga a mozgása rendkívül harmonikus, sok benne a körkörös mozdulat, miután a köpenye már a sárkánypikkelyekből álló páncél lesz, annak a csillogása is egészen elképesztő. Végig megmarad benne egyfajta lágyság, látszik, hogy a vizet jelképezi Nezha tüzével szemben. Sárkányként pedig gyönyörűen meganimáltan repül, gyorsan, tekergőzve, olyan az égen is, mint egy vízisikló. Kicsit a Chihiro szellemországban Hakuja jutott eszembe róla, ami egy magas mérce.

Ao Bing első megjelenése
Ezzel szemben a Nezha Reborn Ao Bingje nagyon kaotikus figura – a legrosszabb pedig, hogy igazából nincs a jellemében konzisztencia. Amikor először találkozunk vele, elkényeztetett maffiagyerek, drága ruhákkal és cigivel a szájában, aki a főhőst zaklatja, rövidesen pedig egyenesen kegyetlen szadista lesz, aki súlyosan megsebesíti Kashát, megöl egy macskát, és meglopja Yunxiangot. Amikor viszont azt hinnénk, hogy a továbbiakban standard antagonistaként tarthatjuk számon, a forgatókönyvíró gondol egyet, és mélyíteni kezdi.

Fontos megjegyeznem: ez szerintem alapból pozitív. Ao Bing a történet második felében messze a Nezha Reborn legérdekesebb karakterei közé tartozik (bár nem magas a mérce). Megtudjuk, hogy annak idején a fiatal Nezha brutálisan meggyilkolta (kitépte a gerincét) és az apja bár helyre tudta állítani a testét, és így adni neki egy új életet, de elveszítette az emlékeit, nem tud semmit a sárkányok múltjáról, és a gerince is mechanikus. Ao Bing az egyetlen, akinek onnantól, hogy megtudja az igazat, teljességgel érthetőek a motivációi, mert bosszút akar és jogosan – ugyanakkor rövidesen ez az érzés is háttérbe szorul, mert elkezdjük feltárni a kapcsolatát az apjával. Ao Guang, a sárkánykirály folyamatosan megalázza, háttérbe szorítja a fiát, fizikailag és érzelmileg is fájdalmat okoz neki, Ao Bing pedig egyre nyilvánvalóbb, hogy egy dolgot akar jobban, mint a bosszút: azt, hogy az apja törődjön vele. Közben kapunk jeleneteket, ahol meg-megcsillan benne egy tisztességesebb, gerincesebb (szóvicc) figura, aki megveti az árulókat és személyesen akarja megvívni a harcait.

Ao Bing és Ao Guang
Ezzel pedig nem kezdünk semmit. Ao Bing drámája teljességgel jelentéktelen a végkifejlet szempontjából, mert semmi más szerepe nincs a fináléban, minthogy az apja odadobja Nezha elé, aki megint kitépi a gerincét. Még azt sem látjuk, hogy tényleg meghalt-e, a főhős egy utolsó szóra sem méltatja. Ez még akkor sem lenne szép, ha a kezdeti személyiségét tartjuk meg, és egy kegyetlen, ténylegesen gonosz ellenfélről lenne szó, de miután a film relatíve hosszú időt szánt arra, hogy kicsit kibontsa az érzelmeit, azért legalább egy érzékenyebb finálét várt volna a néző. Azt csak mellékesen érdemes hozzátenni, hogy ha végig ilyen karakterként akarták ábrázolni, akkor az elején teljesen felesleges ennyire vadállatként viselkednie. Egyszerűen olyan, mintha két különböző Ao Bing lenne a filmben, a macskagyilkos és a megérthető, innentől pedig szétcsúszik a karakterizáció.

Ao Bing ráadásul, Yunxianghoz hasonlóan nem igazán rendelkezik jól kidolgozott kapcsolatokkal – a sárkánykirály a Nezhában is szigorú vele, és nagy elvárásokat támaszt, de egyértelműen szereti, és tényleg a reményt látja benne. A Nezha Reborn Ao Guangja abúzív és rosszindulatú, aki egyik pillanatban a dühe fő okaként emlegeti, ami a fiával történt, a másikban viszont gondolkodás nélkül újra bedobja a korábbi gyilkosával szemben. Ismételten, nincs koherencia, nincsenek tiszta motivációk, csak egymást követik az események. A csavar is csak akkor csavar, ha vannak már kiforrott viselkedésminták, és jól látható plot, ami hirtelen nem arra megy, amerre gondoltuk. Az, hogy nem tudjuk, egy kaotikusan viselkedő ellenfél hogy dönt, nem jó történetmesélési mód.

A karakterdizájnra itt is meg kell adnom a pontot, mert amikor Ao Bing átalakul, elég szépre megcsinálták – egyértelmű, hogy merítettek némi inspirációt a Nezha rajzfilmből, ugyanaz a hajviselet, ugyanazok a kék szarvak, és erőteljesebben kék szemek jellemzik, viszont a klasszikus wuxia sárkány stílusát gyönyörűen hozza. Később pedig, a teljes átalakulásánál a mechanikus gerincű kínai fehér sárkány is nagyon látványos lett. Az egyetlen, amit itt is sajnálok, hogy bár megvan a jég alapú képesség, de nincs elegancia, nincsenek jellegzetes mozgások, nem látszik, hogy a karakter egész lényének része a víz.

Célközönség, látvány, és minden apróság…

Azért mindezek mellett meg kell jegyezni – a két film között erős különbség, hogy melyik korosztálynak készült. A Nezha még gyakran túltolja az öt éves humort, amikor a "pisi/puki/hányás" hármas nagyon viccesnek tűnik. Az egy dolog, hogy a főhőse 7-8 éves szellemi szinttel bír, de a felnőtt karakterek esetén is előfordulnak ezek, látványosan a célközönség igényeit igyekeztek kielégíteni velük és azért határozottan negatívumot jelentenek. A Nezha Reborn esetén ugyan általánosságban kevés a humor – és ez kicsit árt is a hangulatának, mert gyakran túl sötét akar lenni – viszont az jellemzően érettebb.

Nezha a démonformájában
Ahogy már korábban írtam, a látványvilág mindkettőnél szép – az alap animációs stílus nekem jobban bejön a Reborn esetén, valószínűleg azért is, mert nagy Final Fantasy-s vagyok és már említettem az egyértelmű videójáték ihletést, a hangulat és a kameramozgások tekintetében is. Amivel a Nezha ellensúlyoz az az, hogy tényleg minden karakterdizájnja kreatívabb – ha karikaturisztikusabb is, de részletek, szimbólumok tarkítják őket, látszik, hogy nem véletlen, 2019 legjobban várt animációs filmje volt. A Nezha Reborn az összes igazán látványos dizájnját igazából a Nezhából nyúlja: akár Ao Bing félig átalakult formájáról, akár a békadémonról beszélünk. Ahol csak a mitológiára támaszkodik, ott sokkal csalódást keltőbbek lesznek.

Az OST mindkét filmnél eléggé a háttérbe simul, nincs konkrét szám, amit kiemelhetek, hogy megragadott és a zenére figyeltem nála, de azért ha függetlenül nézzük, nekem egy enyhe preferenciám itt is van a Nezha felé – ott sokkal több a klasszikus kínai hangszer, sokkal erősebb a hangulat. A Nezha Rebornnál nyilván modernebb a hangzás, gyakoribbak a szöveges számok, a jazz-es, sőt, sokszor konkrétan techno elemek: de mivel ez egy reinkarnációs történet, én vártam volna, hogy néha azért basszusgitár helyett legyen citera, néha hangozzon fel egy régi dobszó, és a zene is mutassa azt, hogy ugyan egy modern világban, de mégis az ősi hősök küzdenek.

Zárások

Erre is szerettem volna kitérni, mert ez az a pont, ahol egyik filmmel sem voltam megelégedve, csak éppen teljesen más okból.

Nezha búcsúja a szüleitől
A Nezha ezen a ponton szenvedte el a következményét annak az egy hibának, hogy a démoni gyöngyre behozta azt a feloldhatatlan átkot. Nezha legyőzi Ao Binget, de a barátságuk miatt megkíméli az életét, és megmenti a várost – az apja önfeláldozását nem fogadja el, és felkészül rá, hogy elpusztítsa a villám. Ao Bing meg akarja menteni, sikertelenül, így mindkettejüket eléri a támadás – Taiyi Zhenren végül bezárja őket egy lótuszvirágba. Mikor kinyílik, kiderült, hogy a testük meghalt, de a lelkük megmaradt… és itt véget ér a film. A probléma ezzel a végkifejlettel azon túl, hogy egyszerűen csak csalódást keltő (Nezha, akit az egész filmen keresztül kísértünk, nem ezt érdemelte, ahogy Ao Bing sem), borzalmasan lezáratlan. Most akkor meghaltak? Újjászülethetnek? Vándorolnak a földön az idők végezetéig? Nem kapunk választ. Még bosszantóbb, hogy a mitológia egyébként gyönyörűen megadta a lehetőséget, hogy kapjunk lezárást, hiszen Nezhát abban is újraélesztik (és lótuszgyökerek hozzák létre a testét). Semmi nem indokolta, hogy ennyire nyitva hagyják, és gyerekeknek valószínűleg annyira nem is jön be egy ilyen végkifejlet… hacsak nem második részben reménykedünk.

Yunxiang a Nezha Reborn zárójelenetében
A Nezha Reborn egyrészről sokkal jobban lezárásra kerül, hiszen a főhős legyőzi a Ao Binget, legyőzi a sárkánykirályt is, tehát igazából elvégezte a feladatát – ugyanakkor újra és újra bekeverik az attribútumok megszerzését, mint témát (a Nezha Rebornban csak a szalagig jutunk el), aminek pedig még messze nincs a végén, tehát mégiscsak belebegtetjük a folytatást… ki tudja, milyen antagonistával, de ez már eddig sem volt különösebben zavaró. Tudom, hogy ez a film regényadaptáció, ezért könnyen lehet, hogy a lezáratlanságot az indokolja, hogy még vannak további kötetek… de egyszerűen nem látom, milyen irányba lehetne vinni, tehát kicsit feleslegesnek hat.

Konklúzió

Fanart Nezháról és Ao Bingről
(Forrás)

A Nezha és a Nezha Reborn számomra nagyon izgalmas példát jelentettek arra, hogy adaptáljunk, illetve hogyan ne adaptáljunk mitológiai történeteket. A Nezha szépen elérte azt, amire a Disney Herkulese is képes volt – bevonzotta az embert a kínai mítoszok világába, megismertette az alapokkal, megmutatott fontos motívumokat, de tette ezt egyrészt gyerekeknek fogyasztható módon, egyszerű, de szép üzenettel, másrészt pedig olyan mélységet adva a karaktereknek, ami felnőtteket is megérinthet.

A Nezha Reborn ellenben egy zseniális alapötlettel nem tudott mit kezdeni, mert nem volt koncepciója. Nem tudta eldönteni, mennyire tegye megérthetővé a gonoszokat, túl sok szereplőt mozgatott, ezáltal pedig nem tudott eleget kibontani, és nem tudta tartani magát még ahhoz sem, hogy egy konkrét történetre húzza fel a sajátját, ezért elképesztő mértékig szétesik. Hiába adna lehetőséget a modern környezet arra, hogy igazán közel hozzuk a szereplőket a nézőkhöz, ha nincs mögötte elég jó tervezés, akkor ez nem fog sikerülni.

Arról mindenesetre újabb bizonyosságot adott a két film, hogy a kínai animációra érdemes figyelni, mert bizony szorosan lohol a japán nyomában, sőt, némely sorozatok bizonyítják, hogy esetenként meg is tudja előzni. A Nezha abszolút versenytársa a Pixar munkáinak is, én személy szerint szurkolok, hogy kapjon magyar szinkront, mert szerintem az itthoni gyerekeknek is nagyon jó élmény lenne.

Remélem, élveztétek az olvasást, hamarosan újra jelentkezem:

Valentine Wiggin

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések