Nezha és Nezha Reborn
...avagy kínai mitológia jól és rosszul
Szerintem azzal nem okozok meglepetést senkinek ezen az
oldalon, ha azt mondom, imádom a mitológiát. Legyen szó a görög istenek furcsa
házassági viszonyairól, az egyiptomi halálkultuszról, a néhol idegen és
kaotikus, de lenyűgöző, és mély karaktereket felvonultató indiairól, vagy a
harcias, és iszonyatos információmennyiséget tartalmazó japánról. Valahogy
azonban a kínai mitológiával eddig szépen elkerültük egymást, még annak
ellenére is, hogy a kultúra maga a Mo Dao Zu Shival már bevonzott, és azóta túl
vagyok már pár bájos wuxián, egy művészi kivitelezésű donghuán (Fog Hill of the
Five Elements, még sorra kerülsz ezen a blogon!), és határozottan állíthatom,
nagyon is az én világom. Most viszont itt az ideje, hogy egy kínai mítoszba
ássuk bele magunkat, mert a mai téma a 2019-es Ne zha zhi mo tong jiang shi
(továbbiakban csak Nezha) c. rajzfilm, illetve a 2021-es spin-offja…
folytatása… remake-je… ugyanannak a mítosznak a feldolgozása… igazából nem is
tudom, melyik a leghelyesebb ezek közül, de a lényeg, hogy a címe „Az
újjászületett Nezha”, vagy angolul „New Gods: Nezha Reborn”.
A két rajzfilmben vannak hasonlóságok, vannak különbségek, kivitelezésben, és alapvető koncepció szintjén is, de mindenképp érdemes őket összevetni, mert ugyanazt a mítoszt vették alapul, nem sokkal egymás után, és valami teljesen más lett az eredmény. Az írásom elsősorban kritika, de néhol azért megüt majd egy elemzősebb hangot, és szokás szerint spoileres: ha még nem láttátok a filmeket, érdemes megnézni őket, mielőtt elolvassátok ezt a bejegyzést. Elnézést kérek továbbá az illusztrálásért - szívem szerint mindig kifotóznám a legjobb jeleneteket, de a Nezha Rebornt szörnyű minőségben láttam, szóval várhatóak kicsit egyenetlen méretezésű illusztrációk is... remélem, azért élvezhető marad.
Vágjunk is bele!
Ki az a Nezha?
Eredetileg ide valódi szobrot, vagy hasonlót akartam, de megláttam ezt a képet, és annyira megtetszett, hogy mindenképp be akartam illeszteni. Rajz Nezháról és Ao Bingről (Forrás) |
Nezha (ejtsd: Nedzsa – igazából ez sem tökéletes, de a kínait nem lehet tökéletesen átírni magyarra) védelmező istenség a kínai mitológiában – elsősorban a kamaszok, és a sofőrök védelmezőjeként tisztelik, mivel maga is kamasz a legtöbb történetében, és tüzes kerekeken lovagolva közlekedik. A karakter eredetileg egy hindu isten, Nalakuvara átdolgozásából született (a neve fokozatosan rövidült le a ma használt Nezhára). Történetét a Fengshen Yanyi jegyezte le: eszerint egy rangos katonai vezetőnek, és a feleségének harmadik fia volt. Amikor az anyja megszülte, lángoló golyóként jött világra – a szülei először azt hitték, a nő démonnak adott életet, ám ahogy az apja lesújtott volna rá, a tűzgolyó kinyílt mint egy lótuszvirág, és egy teljesen felnőtt fiú ugrott elő belőle, üdvözölve a szüleit. A szülők megrémültek, de egy buddhista szerzetes, Taiyi Zhenren biztosította őket, hogy nem kell félniük, a fiuk isteni erővel lett megáldva, és a szárnyai alá vette az ifjú Nezhát.
Nezha biztonságban nevelkedett, de nem sok barátja volt
különös születése és ereje miatt, így egyik nap, mikor egyedül sétált a parton,
meglátott egy kis sárkányfiút a hullámok között. Labdát dobott felé, és játékra
invitálta – a sárkány, Ao Bing ugyancsak magányos volt, így örömmel
csatlakozott a játékhoz. Ugyanakkor Nezha hatalma nagyobb volt, mint
feltételezte, és véletlenül halálra perzselte a Ao Binget. Hamarosan kiderült,
hogy a sárkány a Keleti Tenger Sárkánykirályának, Ao Guangnak volt a fia, aki
felkereste Nezha szüleit, és a fiú életét követelte. Soha véget nem érő esők
kezdtek hullani, és egész Kína veszélybe került. Nezha végül, hogy megmentse a
népét és a családját, megölte magát – a halálával azonnal véget értek az esők.
A történet még folytatódik, Nezha újjászületésével és az
apjával való konfliktussal, viszont a két film szempontjából most csak ez a
rész, Ao Bing véletlen meggyilkolása, és a sárkánykirállyal való konfliktus
fontos, tehát egyelőre ne is menjünk tovább (de ha érdekel az egész történet és
tudtok kicsit angolul, ajánlom figyelmetekbe a Mythopediát: én személy szerint
el akarom majd olvasni az eredeti verziót, ha találok fordítást, de nagyon
kényelmes kis összefoglaló).
A koncepció – milyen nagy módosításokat végez az eredeti
történethez képest a két film?
Nezha a rajzfilmben |
Lady Yin és Li az újszülött Nezhával |
Az egyetlen logikátlan elem, amit nem igazán sikerült
megmagyaráznia a filmnek maga az átok – mi értelme van kondíciók nélkül átkot
mondani egy újszülöttre, ami ráadásul visszavonhatatlan? Miért nincs annyi
bölcsesség a főistenben, hogy ilyet ne tegyen? Teljesen felesleges elem volt,
fel lehetett volna építeni úgy is a történetet, hogy ha a karakter bemutatja,
hogy tényleg ellátja majd azt a védelmezői feladatot, amit eredetileg szántak
neki, akkor gyöngy ide vagy oda megkímélik az életét… erre még vissza fogok
térni magánál Nezha karakterénél, viszont talán a film legnagyobb gyengeségének
tartom.
Li Yunxiang és Kasha |
A koncepció maga zseniális – személy szerint igazából még
érdekesebbnek is tartom, mint a mítosz egyszerű adaptációját. A Percy Jackson
sorozat nem véletlenül lett annyira sikeres, az ilyen adaptációkkal a mítoszok
közelebb hozhatóak a mai fiatalokhoz, megértethető velük, hogy hány örökérvényű
gondolat és érdekes kérdés merül fel bennük, sőt, a mitológiai karakterekhez is
lehetőségük nyílik úgy kötődni, mint egy regényhőshöz, és nem valami
elérhetetlen, távoli figuraként látni. Egyértelműen idősebb korosztályt
céloztak, mint a Nezha, de ez önmagában nem problémás, egy tinédzsereknek,
fiatalfelnőtteknek szóló film is nagyon jól működött volna ezzel a gondolattal.
Sun Wukong a Nezha Reborn-ban |
Nezha – jólelkű, de túl hatalmas kisgyerek, vagy gonosz
démon?
Nezha és Ao Bing a fináléban |
Megőriztük a mitológiai karakter esszenciáját, de emberibbé
tettük: én személy szerint örültem volna, ha a kamasz karakterdizájnját kicsit
többet is látjuk, mert rendkívül menő és kreatív. A lángokra emlékeztetően szétálló haj, a vörös szem, a nadrágon és a mellényen is megjelenő tűzmotívum és a tetoválások a mitológiai ábrázolásoktól ugyan sokban eltérnek, de nagyon jól működtek, tényleg látni, hogy egy isteni hatalmat birtokló karakterről van szó.
Külön szeretném kiemelni a kapcsolatokat. A barátság Ao
Binggel nem csak központi eleme a történetnek, de az egyik fénypontja is: mivel
azonban mindkét filmre igaz, hogy Ao Bing szála gyakorlatilag párhuzamosan fut
a főhősével, ezért rá szánni fogok egy külön szakaszt. A Nezhát azonban nem
csak ez viszi el a hátán: Lady Yin, az anyja rendkívül vagány női karakter, talpraesett,
harcol, parancsol, ha kell, de közben igazi anyuka, aki mindent megtenne a
kisfiáért. Noha kicsit szelídebb stílussal, de engem határozottan emlékeztetett
Madam Yu-ra a Mo Dao Zu Shiból, megvolt benne ugyanaz a királynői kiállás és határozottság. Li
tábornok, az apa abszolút pozitív változásokon esett át az eredeti történethez
képest, zavart, a fiát kezelni nem tudó szülő, és potenciális jövőbeli
antagonista helyett ő is egy szupportív, erős férj és apa lett, aki a saját
életét is hajlandó kockára tenni, és aktívan küzd az átok ellen. A mitológiában szereplő testvéreket ugyan kihagyják, de ez az üzenetnek inkább jót tesz, mint árt - nem lenne rájuk idő, és Nezha elmagányosodását sem lehetne ilyen hatékonyan bemutatni. Taiyi Zhenren
pedig kicsit komolytalan ugyan mint mester, sőt, mondhatjuk, hogy ő a film fő
komikus közjátéka, de közben elképesztően megérdemlik egymást Nezhával – az, hogy a bölcs pillanatai mellett tud nagyon bolond lenni, eléri, hogy tényleg a legjobbat hozza ki a főhősből.
A Nezha Reborn esetén már a flashbackekben is furcsa a
karakter ábrázolása. Sun Wukong kegyetlen gyerekként írja le, akinek a
hatalma nagy volt ugyan, de gyakorlatilag kontrollálhatatlanul pusztított. Az
Ao Binget ért baleset ebben az esetben konkrét és szándékos gyilkosság. Az önfeláldozás,
amivel a fiú ezt akarta jóvá tenni, valójában gúnyolódás és dac a
sárkánykirállyal szemben. A bemutatott Nezhának nincs felelősségérzete, nincs
benne jóindulat, nem látjuk igazán védelmező és pozitív istenségként, mégis
szurkolnunk kéne neki – a legelkeserítőbb pedig, hogy ezt a filmben sosem
mondják ki. Li Yunxiang nem egy olyan figura, aki fejlődni és megvilágosodni
akar, túllépni a gonosz kisgyerek szerepén: a film során végig azt emlegetik,
hogy fel kell ébrednie, és igazán Nezhává kell válnia. Már csak az a kérdés,
hogy az miért jó, ha Nezha egy ennyire rosszindulatú karakter volt?
Yunxiang Nezhaként |
A kapcsolatait ugyan itt is látjuk, a Kashával való barátságot,
az apjával, a testvéreivel való viszonyt, de ezeknek a mélysége messze elmarad
a másik filmtől. Kashában magában rengeteg potenciál van, bájos lány, kifejezetten igényes a karakterdizájnja, a legtöbb humoros pillanat is tőle származik kezdetekben, de később semmi más szerepe nincs, mint hogy elveszítse a lábát, és ezzel adjon egy motivációt a főhősnek. Az apa jelenetei még úgy-ahogy értékesek, de én a testvéreket
sokszor egyenesen kevertem, mert annyira egy sémára, és egy szerepkörre
építették fel őket. A szerelmi szál kellemesen indul, Dr. Su maga is egy
vagány, talpraesett női karakter, de idővel azért, hogy tényleges hőssé emelhessük
Yunxiangot, őt szükségszerűen gyengíteni kell – tipikus bajbajutott hölggyé
válik, aki csak akkor tud villogni, amikor valójában nincsen semmi baj. (Ráadásul ő az egyik ügyeletes fanservice karakterünk is.) Ezen
kívül még van egy halom mellékantagonistánk, akikről jellemzően csak egy-egy
gondolatot kapunk – valamikor konfliktusba kerültek a főhőssel, és bosszút akarnak
állni, de ezeknek gyakran már sem mitológiai alapja, sem idő arra, hogy
rendesen kidolgozzuk őket, szóval csak lógnak a levegőben, és kisebb harcjeleneteket
biztosítanak a végső csata előtt.
Két olyan kapcsolat van, ami tényleg kap némi teret is: az egyik
ismét Ao Bing, akiről ismét külön írok, a másik pedig Sun Wukong. A majomkirály
nem hiteles adaptációja a mitológiai karakternek – ezen Nezha után meg sem
kellene lepődni – de egyfajta mentor/manipulátorfiguraként legalább előremozdítja
a cselekményt, és kihoz valamit a főhősből. A motivációi szintén zavarosak, nihilista,
megkeseredett figura, akinek meggyőződése, hogy nem tud, és egy pont után nem
is akar maga tenni az emberiségért, de legalább támogatja a főszereplőt a saját
céljaiban. Továbbra is kitartok amellett, hogy Taiyi Zhenren sokkal jobban el
tudta volna látni ezt a szerepet, de ki tudok vele békülni.
A karakterdizájn szintén eléggé elmarad a Nezhás mellett –
értelemszerűen a történet elején átlagos kínai fiú a főhősünk, nincs benne
semmi különös. Később megjelenik ugyan a tűz, mint visszatérő motívum, sőt a
lándzsa, meg egyes attribútumok is a mitológiából, de mégsem érezzük azt, amit
a Nezha esetén, hogy egy isteni erőt birtokló, hatalmas lényről van szó, mert nincs
benne az a fajta látványosság és részletesség. Nincsenek jellegzetes mozgások,
nincs meg a lángszerű haj sem, egyszerűen üresebb a stílusa.
Ao Bing – avagy hogyan írjunk jó antihőst?
Ao Bing amennyire kicsi a szerepe az eredeti mítoszban,
annyira fontos karaktere mindkét filmnek. Más módon, de végig antitézise a
főhősnek – ha ő a sötétség és a démoni erő, akkor Ao Bing a fény, ha ő a hős, Ao
Bing a gonosz, ha ő a tűz, Ao Bing a jég. Folyamatosan, mindkét filmben
megmarad ez az ellentét, és ennek köszönhetően a sárkánykirály fia majdnem
annyi képernyőidőt kap, mint maga a főhős.
Ao Bing megkapja a sárkánypikkely páncélt |
Itt is szeretnék tenni egy megjegyzést a karakterdizájnra,
mert az animációs csapat gyönyörű munkát végzett: bár Ao Bing fegyverei kissé
komikusak (két hatalmas nyalókát idéznek), de maga a mozgása rendkívül
harmonikus, sok benne a körkörös mozdulat, miután a köpenye már a sárkánypikkelyekből
álló páncél lesz, annak a csillogása is egészen elképesztő. Végig megmarad
benne egyfajta lágyság, látszik, hogy a vizet jelképezi Nezha tüzével szemben. Sárkányként pedig gyönyörűen meganimáltan repül, gyorsan, tekergőzve, olyan az égen is, mint egy vízisikló. Kicsit a Chihiro szellemországban Hakuja jutott eszembe róla, ami egy magas mérce.
Ao Bing első megjelenése |
Fontos megjegyeznem: ez szerintem alapból pozitív. Ao Bing a
történet második felében messze a Nezha Reborn legérdekesebb karakterei közé
tartozik (bár nem magas a mérce). Megtudjuk, hogy annak idején a fiatal Nezha brutálisan meggyilkolta
(kitépte a gerincét) és az apja bár helyre tudta állítani a testét, és így adni
neki egy új életet, de elveszítette az emlékeit, nem tud semmit a sárkányok
múltjáról, és a gerince is mechanikus. Ao Bing az egyetlen, akinek onnantól,
hogy megtudja az igazat, teljességgel érthetőek a motivációi, mert bosszút akar
és jogosan – ugyanakkor rövidesen ez az érzés is háttérbe szorul, mert elkezdjük
feltárni a kapcsolatát az apjával. Ao Guang, a sárkánykirály folyamatosan
megalázza, háttérbe szorítja a fiát, fizikailag és érzelmileg is fájdalmat okoz
neki, Ao Bing pedig egyre nyilvánvalóbb, hogy egy dolgot akar jobban, mint a
bosszút: azt, hogy az apja törődjön vele. Közben kapunk jeleneteket, ahol
meg-megcsillan benne egy tisztességesebb, gerincesebb (szóvicc) figura,
aki megveti az árulókat és személyesen akarja megvívni a harcait.
Ao Bing és Ao Guang |
Ao Bing ráadásul, Yunxianghoz hasonlóan nem igazán
rendelkezik jól kidolgozott kapcsolatokkal – a sárkánykirály a Nezhában is
szigorú vele, és nagy elvárásokat támaszt, de egyértelműen szereti, és tényleg
a reményt látja benne. A Nezha Reborn Ao Guangja abúzív és rosszindulatú, aki
egyik pillanatban a dühe fő okaként emlegeti, ami a fiával történt, a másikban
viszont gondolkodás nélkül újra bedobja a korábbi gyilkosával szemben. Ismételten,
nincs koherencia, nincsenek tiszta motivációk, csak egymást követik az
események. A csavar is csak akkor csavar, ha vannak már kiforrott
viselkedésminták, és jól látható plot, ami hirtelen nem arra megy, amerre
gondoltuk. Az, hogy nem tudjuk, egy kaotikusan viselkedő ellenfél hogy dönt, nem
jó történetmesélési mód.
A karakterdizájnra itt is meg kell adnom a pontot, mert
amikor Ao Bing átalakul, elég szépre megcsinálták – egyértelmű, hogy merítettek
némi inspirációt a Nezha rajzfilmből, ugyanaz a hajviselet, ugyanazok a kék
szarvak, és erőteljesebben kék szemek jellemzik, viszont a klasszikus wuxia
sárkány stílusát gyönyörűen hozza. Később pedig, a teljes átalakulásánál a
mechanikus gerincű kínai fehér sárkány is nagyon látványos lett. Az egyetlen,
amit itt is sajnálok, hogy bár megvan a jég alapú képesség, de nincs elegancia,
nincsenek jellegzetes mozgások, nem látszik, hogy a karakter egész lényének
része a víz.
Célközönség, látvány, és minden apróság…
Azért mindezek mellett meg kell jegyezni – a két film között
erős különbség, hogy melyik korosztálynak készült. A Nezha még gyakran túltolja
az öt éves humort, amikor a "pisi/puki/hányás" hármas nagyon viccesnek tűnik. Az
egy dolog, hogy a főhőse 7-8 éves szellemi szinttel bír, de a felnőtt
karakterek esetén is előfordulnak ezek, látványosan a célközönség igényeit
igyekeztek kielégíteni velük és azért határozottan negatívumot jelentenek. A
Nezha Reborn esetén ugyan általánosságban kevés a humor – és ez kicsit árt is a
hangulatának, mert gyakran túl sötét akar lenni – viszont az jellemzően
érettebb.
Nezha a démonformájában |
Az OST mindkét filmnél eléggé a háttérbe simul, nincs
konkrét szám, amit kiemelhetek, hogy megragadott és a zenére figyeltem nála, de
azért ha függetlenül nézzük, nekem egy enyhe preferenciám itt is van a Nezha
felé – ott sokkal több a klasszikus kínai hangszer, sokkal erősebb a hangulat.
A Nezha Rebornnál nyilván modernebb a hangzás, gyakoribbak a szöveges számok, a
jazz-es, sőt, sokszor konkrétan techno elemek: de mivel ez egy reinkarnációs
történet, én vártam volna, hogy néha azért basszusgitár helyett legyen citera,
néha hangozzon fel egy régi dobszó, és a zene is mutassa azt, hogy ugyan egy modern
világban, de mégis az ősi hősök küzdenek.
Zárások
Erre is szerettem volna kitérni, mert ez az a pont, ahol
egyik filmmel sem voltam megelégedve, csak éppen teljesen más okból.
Nezha búcsúja a szüleitől |
Yunxiang a Nezha Reborn zárójelenetében |
Konklúzió
Fanart Nezháról és Ao Bingről (Forrás) |
A Nezha és a Nezha Reborn számomra nagyon izgalmas példát jelentettek arra, hogy adaptáljunk, illetve hogyan ne adaptáljunk mitológiai történeteket. A Nezha szépen elérte azt, amire a Disney Herkulese is képes volt – bevonzotta az embert a kínai mítoszok világába, megismertette az alapokkal, megmutatott fontos motívumokat, de tette ezt egyrészt gyerekeknek fogyasztható módon, egyszerű, de szép üzenettel, másrészt pedig olyan mélységet adva a karaktereknek, ami felnőtteket is megérinthet.
A Nezha Reborn ellenben egy zseniális alapötlettel nem
tudott mit kezdeni, mert nem volt koncepciója. Nem tudta eldönteni, mennyire
tegye megérthetővé a gonoszokat, túl sok szereplőt mozgatott, ezáltal pedig nem
tudott eleget kibontani, és nem tudta tartani magát még ahhoz sem, hogy egy
konkrét történetre húzza fel a sajátját, ezért elképesztő mértékig szétesik.
Hiába adna lehetőséget a modern környezet arra, hogy igazán közel hozzuk a
szereplőket a nézőkhöz, ha nincs mögötte elég jó tervezés, akkor ez nem fog
sikerülni.
Arról mindenesetre újabb bizonyosságot adott a két film,
hogy a kínai animációra érdemes figyelni, mert bizony szorosan lohol a japán
nyomában, sőt, némely sorozatok bizonyítják, hogy esetenként meg is tudja
előzni. A Nezha abszolút versenytársa a Pixar munkáinak is, én személy szerint
szurkolok, hogy kapjon magyar szinkront, mert szerintem az itthoni gyerekeknek
is nagyon jó élmény lenne.
Valentine Wiggin
Megjegyzések
Megjegyzés küldése