Deadman Wonderland elemzés

 ...avagy beszélgessünk a túlélésről

Igazság szerint akkor álltam neki ennek a bejegyzésnek, amikor rádöbbentem, hogy több mint egy héttel az utolsó rész befejezése után ez az anime még mindig ott bujkál a gondolataimban, néha-néha felszínre törve. Nem kattogott rajta folyamatosan az agyam, órákra elfelejtettem, de aztán egy-egy pillanatban megint azon kaptam magam, hogy a Deadman Wonderlanden agyalok. Egy idő után ezt elkezdtem égi jelnek tekinteni, és arra jutottam, írnom kéne valamit róla.

A történet szerint Igarashi Ganta tizennégy éves kiskamasz fiú, aki, mint minden korabeli gyerek, iskolába jár, és a barátaival tölti a szabadidejét. Egy napon azonban, az osztálykirándulása előtt, az ablakon kinézve észrevesz egy alakot, akit később csak a „Vörös Ember”-nek nevez, és aki látszólag a föld felett lebeg. Mielőtt bármit tehetne, a Vörös Ember lecsap, és meggyilkolja huszonkilenc osztálytársát. Egyedül Gantát hagyja életben, ő sem tudja miért. Az viszont biztos, hogy a gyanú azonnal ráterelődik: bár bizonygatja ártatlanságát, felvételek igazolják, hogy ő a bűnös, sőt, vallomást is tett a gyilkosságról. A szörnyű bűntény rögtön a halálsorra sodorja: hamarosan azonban kénytelen rádöbbenni, a „Holtak Csodaországa” nem egyszerű börtön. Azon túl, hogy egyszerre abszurd vidámpark is, ahol a halálraítéltek még néhány nap túlélésért cserébe különböző versenyszámokon szórakoztatják a nézőközönséget, létezik egy különleges blokkja, a G-blokk… az itteni rabok a „Holtak” akik különleges képességük miatt kiemelt figyelmet kapnak a börtön vezetőségétől.

Az írás, mint az elemzéseim általában, ezúttal is erősen spoileres, tehát óvatosan, ha nem láttátok a sorozatot. A mangára egyelőre nem térek ki – mindenképp szeretném majd elolvasni, de egyelőre csak az anime tizenkét részéről, illetve az Akai Knife Tsukai (a Vörös Kések Használója) OVÁról írok majd. Amit még fontos megjegyezni, de már az összefoglalóból sejthettétek, hogy saját fordítást használok, mert a magyar feliratban, amivel néztem a sorozatot, roppant kínos félrefordítások voltak, és olyanok is, amik technikailag nem rosszak, de borzalmasan hangzanak. Ahol esetleg felmerülhet, hogy nem lesz egyértelmű, mire utalok, szokott módon az angol/japán változatot is leírom zárójelben.

Hangulatzenét elég nehéz javasolni hozzá, de Regina Spector: You've got time-ja, illetve akár az opening kifejezetten jó választások lehetnek.

Vágjunk is bele!

Ganta és Shiro a történet elején

A Deadman Wonderland mondhatjuk, hogy két fő szakaszra osztható. Az első hat rész még inkább az A-F blokkra helyezi a hangsúlyt: már itt is egy abszurd, morbid világot ismerünk meg, ami kicsit death game hatást kelt… a halálraítélteknek itt is meg kell küzdeni minden napért. A főszereplő nyakán már itt is ott van az a nyakörv, ami három nap után megmérgezi, ha nem jut hozzá egy különleges cukorkához, amit a játékokon összegyűjtött pontokból vehet meg. Amennyiben a vezetőség úgy gondolja, itt is élet és halál felett uralkodnak: az egyik verseny például amiben Ganta részt vesz, teljesen eldurvul, miközben a nézőközönség abban a hitben él, csak egy speciális effektekkel erősített „show”-t néznek végig. Ez a hat rész azonban mindennel együtt sokkal nyugodtabb, és sokkal kevésbé brutális, mint a második szakasz, Ganta összességében még kijuthat a levegőre, ismerkedik, ráadásul a másik főszereplő, a mellé szegődő lány, Shiro folyamatosan védelmezi. Ennek a hat blokknak a lakói jellemzően tényleg bűnözők, a felügyeletet végző őrök pedig bár szigorúak, de nem céltalanul kegyetlenkednek, Makina, aki egyike a kevés jobban megismert személyzeti tagnak, utána is megy, ha valami gyanús történik.

Ganta és Yoh a börtön térképénél

Ezzel szemben a G-blokk egy teljesen más világ. Az itt lakókban, a „Holtakban” egy közös van: mindannyian ugyanazzal az alapképességgel rendelkeznek, amelyet a „Bűn Ágának” (Branch of Sin) neveznek. Ez lényegében egyfajta vérmágia, ha megsérülnek, változatos módon képesek manipulálni a kifolyt vérüket, van, aki pengét tud belőle formálni, a főszereplő maga pisztolygolyóhoz hasonló sebességgel ki tudja lőni, de van olyan is, aki például pajzsot tud alkotni belőle. A Halottak kevés kivételtől eltekintve ártatlanok – csak egyet ismerünk meg közülük, aki tényleg elkövetett egy szándékos gyilkosságot, mielőtt a börtönbe került – azonban mindannyian halálraítéltek, teljes függőségben a börtön vezetőségétől. Jogaik tulajdonképpen nincsenek, a legalapvetőbb emberi méltóság szintjén sem: a testük felett sem rendelkezhetnek, egymás ellen küzdenek, és aki veszít egy játékot, az veszít egy szervet is – a képességük abszolút kísérleti patkánnyá teszi őket. Míg az A-F blokkból van szabadulás, elég sok ponttal évek vásárolhatók le a büntetésből, a G-blokk teljesen zárt: itt minden büntetés életfogytiglan szól, és ellentétben a másik hattal az egész komplexum a föld alatt van, a lakói a fényt se látják. Totális reménytelenség hatja át az egész helyzetet, tényleg semmi nem marad a puszta túlélésen kívül.

Pont a helyzet embertelensége éri el, hogy a Deadman Wonderland szereplői közül igazából senki nem normális. Mindenki másképp próbál túlélni, és az elme minden esetben alkalmazkodik: talán a legjobb ábrázolását láthattuk az őrületnek ebben a sorozatban mert ahelyett, hogy a karakterek üvöltenének és tombolnának, sokszor egészen apró elemek mutatnak rá, hogy valahol már sérültek, valahol már elindult egy védekezési mechanizmus, ami átalakította a valóságérzékelésüket.

Ganta a képességének használata közben

Igazából ezekre a tényekre együttesen mutat rá a cím is: a „Holtak Csodaországának” két tagja remekül összefoglalja, hogy mire számíthatunk. A „Holtak” megnevezés elég egyértelműen utal arra, hogy az itteni rabok emberségét mennyire próbálják összezúzni. Nem tekintik őket élőnek, az atrocitásokat, amiket elszenvednek nem tekintik valódinak. Az a lenézett állapot, amibe ezek a karakterek egy képesség miatt kényszerültek, engem nagyon emlékeztetett a Ne engedj el! c. film donorjaira, akik arra születtek, akiket arra neveltek, hogy szerveket adjanak másoknak. Az életük, ami a börtön előtt volt, teljesen érdektelen mindenki számára, a legtöbben egymás között sem emlegetik. A Csodaország tag pedig több szempontból is utalás lehet: Lewis Carroll híres műve rengeteg feldolgozáson át egy elég erős metaforájává vált különböző pszichológiai problémáknak. Az általa teremtett mesevilág meglehetősen sötét, abszurd (és valószínűleg az írónak volt pár hallucinációja is, ami hatást gyakorolt rá), tehát elég könnyű levetíteni Alíz kalandjait valós traumákra, és az azokkal való szembenézésre. Az itt bemutatott börtön több szempontból is köthető Alíz Csodaországához: egyrészt, maga a hely is olyan, mint egy iszonyú lázálom, Ganta többször leírja őrültekházának, vagy rémálomnak, mert teljesen felfoghatatlan. Másrészt olyan szempontból is illik hozzá, hogy a raboknak maguknak is megvan a Csodaországuk, a módszereik, ahogy próbálják feldolgozni a helyzetet.

És ha elértünk ide, akkor itt az ideje kicsit beszélni magukról a szereplőkről. A Deadman Wonderland viszonylag kevéssé fókuszál a szimbolikára, inkább a pszichológia kap nagy hangsúlyt, de azért egy elem akad, ami fontos szerepet tölt be: ez pedig, hogy a legtöbb karaktert összekötik egy madárral. A madár, mint szimbólum elterjedt jelképe a szabadságnak, így egy szinten irónia is, és ráerősít annak a helyzetnek a természetellenességére, amibe a Holtakat kényszerítik, egyúttal viszont egy halovány reményt is nyújt – sejteti, hogy a rendszer fenntarthatatlan, és valahol a történetben (sajnos nem az első évadban), ennek a világnak össze kell dőlnie.

Igarashi Ganta – Harkály

„Semmi nincs, ami nem változik. Minden nappal kicsit mások a dolgok, mint azelőtt.”

Ganta a tárgyalásán

Szerintem senki nem fog velem vitatkozni, ha azt mondom, Ganta különleges tehetséggel tudott néha kikergetni a világból a sorozat alatt: de egyúttal pont ez tette valahol roppant reálissá. Egy tizennégy éves kisfiúról van szó, akit bedobnak egy olyan környezetbe, ahol mindennap küzdenie kell az életéért, és ahonnan nem lát kiutat. Felfoghatatlan számára a helyzet, különösen, mert teljes meggyőződése, hogy nem követte el azt a bűnt, amiért a büntetését tölti, de semmilyen eszköz nincs a kezében, hogy bizonyítsa a dolgot. Már az első részekben is, mindenki tömeggyilkosként kezeli, még egyes bűnözők is megvetik… ennek ellenére Ganta az, aki talán az egész gárda legnormálisabb tagja, mert mindig van rajta egy védelem.

A helyzet brutalitása ellenére mondhatjuk, hogy valaki mindig felfogja előle az ütést: a történet kezdetén ez Shiro, a lány, aki mellé szegődik, és akiről senki nem tudja, hogy ki ő, és egyáltalán hogy került a börtön falai közé. Shiro talpraesett, vagány, és teljes mértékben hisz a fiúnak. Végighurcolja a versenyeken, megvédi a támadóktól, megnevetteti, fizikailag és lelkileg is védelmezi. Később bekerül a képbe Yoh, aki Ganta cellatársa lesz: ő ugyan őriz pár titkot, de ő is több helyzetben védi a fiút, segíti és kiáll mellette. Mikor átkerülünk a G-blokkba, a történet másik felére, Ganta ismételten nagyon szerencsés: Varjú, az egyik legerősebb Halott már az első összecsapásuk után finoman terelgeti, miután pedig egyszer legyőzi, teljes mértékben a szárnyai alá veszi a fiút, ő tanítja neki azt a technikát is, amivel a fináléban győzhet. Bagoly, és az ő csapata egyértelműen felismeri azt is, hogy ez egy gyerek, akire vigyázni kell, és ennek megfelelő óvatossággal kezelik, amikor pedig szökést terveznek, ő az, akire az adatchipet bízzák, amit ki kell juttatni… ezáltal teljesen megkímélik a harctól, mindenki őt védelmezi. Ganta gyakorlatilag egész idő alatt kap egy burkot, ő az, aki abszolút csak másodkézből tapasztalja meg a legtöbb kegyetlenséget, és ezért az évad végére az egyik legoptimistább és legjózanabb karakter marad.

Ganta megvédi Shirót a fináléban

A teljesen megtört Bagolynak vissza tudja idézni a saját szavait, meg tudja védeni Shirót, és harcba tud szállni Genkaku ellen, mert még maradt annyi lelkiereje és hite, hogy túllásson a túlélésen. Ez szintén erős alapot ad ahhoz, hogy fizikai értelemben is elkezdjen fejlődni: a világ abszurditása is felelős lehet azért, hogy igazából a képessége kiderülésén nem nagyon lepődik meg, elég hamar elkezdi használni, és gyakorlatilag a második harcára már elég ügyes is benne. Az évadzáró előtt, a sikertelen szökési kísérletet követően már önként megy Varjúhoz tanácsért és edzésért, felismeri, hogy eddig tartott a védelem, ha haladni akar, akkor a saját lábára kell állnia. Már a történet második-harmadik része tájékán eldönti, hogy nem adja fel, bizonyítani akarja az ártatlanságát, és bosszút állni a valódi gyilkoson: emellett a döntése mellett pedig a történet levégéig határozottan kitart, de addigra már eljut oda, hogy effektíven elkezdhet dolgozni érte.

Miért Harkály? Pillantsunk rá egy kicsit a harkály szimbolikájára. Ez a madár Mars (illetve Árész) szent állata, de a görög mitológia Zeuszhoz is köti. A néphiedelmekben például időjáráselőrejelzőnek is tartották, a villámlással és mennydörgéssel való kapcsolatához is kötődik, hogy az életben bekövetkezett fordulatok, váratlan események madara, a változáshoz való alkalmazkodást is jelképezi. Ez Ganta történetéhez nagyon sok szinten illik – a hirtelen jött tragédia, ahogy a normális életéből egyik napról a másikra kiszakították, tökéletesen illik a harkály szimbólumhoz. Annak ellenére, hogy alapvetően nehezére esik megtalálni az erejét, idővel látjuk érvényesülni kicsit harcosként is, ami kicsit beemeli az Árésszal való kapcsolatot. A harkály azonban jelképe lehet bosszantóbb tulajdonságoknak is, amik ugyancsak nagyon illenek a főhősre: ilyen például az önsajnálat, az érzelmi követelőzés, ami egy meghatározó jellemzője legalább tíz részen keresztül.

Shiro - ???

Miért érzem üresnek magam, akármennyit eszem?

Shiro

Shiro első benyomásra egy kicsit zakkant, de nagyon aranyos karakter, aki bár butuskának tűnik, de sokszor meglepően éleslátó megállapításokat tesz, és az is egyértelmű: Ganta tökéletesen életképtelen lenne nélküle. A lány jelentősen erősebb nem csak nála, de a börtön szinte bármelyik lakójánál, minden nehézség nélkül tör össze egy rúgással robotokat, ugrál le tornyok tetejéről, vagy emeli fel a saját súlyának többszörösét. Olyan szempontból is kicsit megfoghatatlan figura, hogy olyan, mintha mindenki másnak látná: a legtöbben megállapítják, hogy albínó, azonban mindenkit a saját életének valamilyen meghatározó nőalakjára emlékeztet.

Később, ahogy haladunk előre a történetben, kiderül az is, hogy kisgyerekként ismerték egymást Gantával: Shiróról itt is nagyon keveset tudunk meg, látjuk, hogy egy férfivel élt, aki a jelek szerint a börtön titokzatos igazgatója (és akivel egy jelenetben meg is küzd: ekkor jóval hűvösebb, és kegyetlenebb attitűdöt vesz fel, mintha egy teljesen más személyiség lenne, mint addig), illetve, hogy miután egyszer dühében összetörte Ganta egyik kedvenc játékát (egy Ace Man nevű szuperhősfigurát), rendszeresen pózolt ennek a hősnek a szerepében, eldöntve, hogy ő lesz az, aki segít és megvédi a fiút, ha kell. Az ominózus jelenet után a börtönigazgatóval azonban láthatóvá válik: ő volt a Vörös Ember, aki az osztálytermi mészárlást elkövette, és aki miatt Ganta a börtönbe került.

Shiro a Vörös Emberként

A történet során azonban sejthető, hogy Shiro és a Vörös Ember (akit még Kárhozott Tojásként – Wretched Egg, nem tetszik ez a fordítás, de nem igazán találok jobbat… a romlott tojásról én egy záptojásra asszociálok – emlegetnek) két független személyiség, akik nem tudnak egymásról, bár néhány ponton (például a Gantának énekelgetett Harkály-altatón keresztül) összekapcsolódnak. Shirót később megszólítják ezen az alternatív néven (hasonlóan ahhoz, ahogy a Halottak egymásra is gyakran hivatkoznak a madárneveken), konkrétan Toto, a Poszáta az, aki így beszél hozzá, de a lány erre sem igazán reagál, látszólag a börtön rendszerei sem képesek azonosítani, amíg teljesen át nem lép a másik állapotába. Az egyik karakter, Yoh előtt később nyilvánvalóvá válik, hogy ki ő, de egyelőre nem fedi ezt fel Gantának: a fiú pedig jellemzően egészen szerencsés véletlenek folytán nem döbben rá az igazságra (például pont háttal áll, mikor Shiro betegesen elvigyorodik – ez a vigyor a Vörös Ember fő azonosítója számára). A lány részletes háttértörténete az animéből már nem derül ki, de egyértelmű, hogy ő a további események egyik kulcsfigurája, és a kilétének kiderülése alighanem meghatározó pont lesz a főhős számára is.

Kiyomasa Senji – Varjú

„Azt mondjátok, ez a hely őrült? Odakint se más. Itt legalább tudod, hová tartozol. Harcolsz, csalsz, és végül csak az erős éli túl. Ez a világ legőszintébb helye.”

Varjú a jobb szeme elvesztése után

Ha Varjúról akarunk beszélni, én rögtön egy filmajánlattal kezdenék: mert ennek a karakternek egyes kijelentései miatt egyszerűen képtelen voltam kiverni a fejemből „A remény rabjait” és abból is különösen Red karakterét. Ha esetleg nem láttátok, akkor egyrészt nézzétek meg, mert nem véletlenül tartják minden idők egyik legjobb filmjének (már megmondani sem tudom, hány éve van az IMDb toplista élén), másrészt pedig röviden összefoglalom a karaktert. Red a történetben a Shawshank börtön egyik lakója, akit életfogytiglanra ítéltek, miután megölte a feleségét – később negyven év után szabadon engedik, mikor egy bizottság úgy találja, tényleg megbánta a bűnét, és képes beilleszkedni a társadalomba. Ő a főszereplő legjobb barátja, és egy nagyon jó példa a börtön- vagy más néven intézményfüggőségre: az egyik legerősebb idézete, mikor néhány hónappal a szabadulása után kijelenti, hogy „vissza akar menni oda, ahol a dolgoknak volt értelme”. Picit hasonlít a fenti idézethez, nem?

Varjú az OVÁban, rendőrként, az egyik árva gyerekkel

Varjú egyébként egyike azon karaktereknek, akiket a legmélyebben megismerhetünk a Deadman Wonderland cselekménye során, és meglehetősen kaotikus személyiség. Igazi harcos, határozottan agresszív, és pont ez lehetővé teszi számára, hogy szinte minden csatából győztesen jöjjön ki: az OVÁ-jából kiderül, hogy gengszterként kezdett, később rendőr lett, és már szabadon töltött éveiben is aktívan használta a kapott képességét (ezt a történetben Varjúkörömnek nevezik – az OVÁban még „vörös pengeként” vagy „vörös késként” hivatkoztak rá). A börtönben, amikor nem az arénában van, szinte csak edzeni látjuk, abszolút azonosul a harcos szereppel, és igazából még élvezi is. A vadsága ellenére azonban tagadhatatlanul jóindulatú személyiség… az OVÁban látjuk, hogy gondolkodás nélkül kiáll egy csapat árva gyerek, és az őket patronáló lány mellett, és bár nehéz a természete, de alapvetően a rendőrségi osztaga is szereti. A sorozatban magában Varjú nagyon hamar Ganta apafigurája lesz: már az első benyomása is pozitív a fiúról (bár ekkor a főszereplőnek egyértelműen inkább szerencséje van, hogy elő tudja hívni a képességét), utána, az első arénás harcukban pedig lényegében már tanítja… majdnem legyőzi ugyan, de felhívja a figyelmét a gyengeségeire, kérdéseket tesz fel, lassan mozog, és végső soron megteremti a lehetőséget, hogy Ganta le is győzze őt. A siker után pedig már egyértelműen mellette áll: ha a főszereplőnek kérdése van, elsőként Varjúhoz rohan, a férfi sokszor a folyosón is megtalálja, és amikor teljesen elmerülne az önsajnálatban, nagyon hatékonyan a lelkére beszél. Kaotikus személyiség ide vagy oda, a Gantával való kapcsolatában határozottan visszaköszön a gyerekekkel kapcsolatos érzékenysége. Érdemes megemlíteni azt is, hogy bár Varjúnak végig van egy nyers humora, komikus közjátékká teszi az is, hogy egy-két helyzetben kifejezetten esetlenné válik… például egyértelműen zavarba jön, ha egy lány ruhája túl sokat mutat (mikor először találkozik Shiróval, aki egy testrefeszülő kezeslábast hord, szinte azonnal lekapja a dzsekijét, és odanyújtja neki, hogy „vegyen már fel valamit!”).

Varjú miután fejbetalálják egy cseréppel

Egyben viszont, ha visszatérünk egy kicsit A remény rabjaira, Varjúnál viszonylag könnyen megállapítható, hogy hogy dolgozta fel a helyzetét: ő elég látványosan börtönfüggő. Az OVÁjából kiderül, hogy a börtönön kívüli világot elég behatóan ismeri… amikor ott megismerjük, két évvel járunk a „Vörös Lyuk” incidens után, amiről az animéből nem tudjuk meg, mi is volt, csak azt, hogy Tokió nagy részét elsüllyesztette, és ekkor jelentek meg először a Holtak képességei. Varjú ebben a posztapokaliptikus jellegű világban már szembesül a kegyetlenséggel. Azon túl, hogy tudjuk, ő maga is volt bűnöző, az egyik ügye során rendőrként egy gengszter (aki hozzá hasonló képességeket mutat) be is akarja szervezni a csapatába, és mikor ellenkezik, megöli a lányt, aki tetszett neki, és a gyerekeket, akiket az árvaházba gyűjtött. Látja a valóságnak azt a részét, ami nem sokkal kevésbé brutális, mint a börtön világa – és az bár nem derül ki, hogy pontosan hogy került a Holtak Csodaországába, de tekintve, hogy a homlokán a tetoválás a rendőrségi osztagának tagjaira utal, valószínűleg őket, és az ő támogatásukat is elveszíti idővel. Ő már a börtönön kívül is harcos volt, így számára az egyetlen változás az, hogy a brutalitást intézményesítették. Tenni ellene aktívan nem tud, de minden képessége megvan hozzá, hogy túléljen, és az életévé teszi azt a rendszert, amit készen adtak neki, minden következményével együtt. Kifejező pillanat, amikor veszít Ganta ellen, és kiszedik a jobb szemét… a fiú sajnálkozik, és kiborul a dolgon, Varjú viszont csak nevetgél, és közli, hogy „itt így mennek a dolgok”. Azt is érdemes megjegyezni, hogy nagyon behatóak az ismeretei a börtön rendszeréről, és egyes elemeit szinte játékként fogja fel: például látványosan megsértődik, mikor Ganta szembekerül egy Hantolóval (a Holtak elintézésére bűnözőkből átképzett börtönőrök), és neki nem szól, hogy balhé lesz.

Varjú képessége

Miért Varjú? Akik a Naruto nagyelemzésemet is olvassák, azok tudhatják, hogy ugyanez a madár kapcsolódik például Itachihoz: ott már írtam arról, hogy a varjú halálmadár, és abból is a baljósabb. Megjelenik benne a születés, és a karma szimbolikája, de sokkal kevésbé kötnek hozzá misztikus szerepköröket, mint a nagyon hasonló hollóhoz. Maga a halálmadár szerepe úgy általában a Holtak Csodaországához is kötődik (már csak ahhoz is, hogy Varjú az első Halott, akit megismerünk, és egyben az is, aki leginkább alkalmazkodik a szerephez), de akár a múltjához is, és az abban megélt veszteségekhez. Bár néha kicsit „izomagynak” tűnhet, de azt is érdemes megjegyezni, hogy a varjú az intelligencia madara, és ennek megfelelően a karakter is gyakran igen találékony: ő az első, és egyébként az egyetlen, aki saját maga rájön a hantolók gyengepontjára, és át tudja törni a védelmet. És végül, de nem utolsósorban én azt is megjegyezném, hogy a varjú teljes mértékben urbanizálódott madár, tökéletesen tudott alkalmazkodni a városias környezethez: ami nagyon jól illik ahhoz, hogy a karakter milyen mértékig képes volt alkalmazkodni a börtönhöz.

Takami Minatsuki – Kolibri

„Ne gondolkodj! Játssz tovább! Ne hagyd, hogy eltereljék a figyelmed! És amikor kinyitod a szemed… csak nevess!”

Minatsuki első megjelenése

Minatsuki első megjelenésekor kedves, törékeny lánynak mutatkozik, aki szereti a virágokat, és aki rögtön kiönti a lelkét a főszereplőnek az apja bántalmazásáról, és arról, hogy mennyire nem szeretne részt venni a börtön harcaiban… Ganta rögtön meg is próbálja szöktetni, ami azt eredményezi, hogy másnap sérülten és bizonytalanul áll az arénában, mikor a lány megmutatja a valódi arcát. Minatsukit én személy szerint szociopatának tartom: felépítik ugyan, hogy mi vezetett a lecsúszásához, de olyannyira szadista a természete, olyan tökéletesen és rezzenéstelenül hazudik, és olyan szinten nem mutat semmi empátiát, sem a bátyja, sem például Ganta felé, hogy nem tudom máshogy azonosítani. A legtöbb Halott ártatlan volt, mikor a börtönbe került, Minatsuki viszont kivétel – ő Ganta szemébe is mondja az évad vége felé, hogy a legtöbbekkel ellentétben elkövette a bűntényt, amiért a büntetését tölti. Flashbackekből megtudjuk, hogy az anyja a földrengés alatt (ami a legtöbb karakter képességét is adta) hátrahagyta őt, és inkább mentett egy növényt az üvegházból. Az is kiderül viszont, hogy amit az apjáról állított, nem igaz: a férfi nem bántalmazta, az ő játékainak része volt, hogy a bátyjával elhitette, veri – nem volt valódi indoka a gyilkosságra sem.

Minatsuki az arénában

A történet során is, Gantát minden nehézség nélkül átveri, később pedig egyértelműen élvezi, mikor az arénában fájdalmat okozhat neki. Később ugyan vannak pozitív megnyilvánulásai, de sok esetben ezek is rendkívül egocentrikusak – gondoskodik bár a bátyjáról, Yohról, miután megvédte őt Gantától, de mikor a fiú ébredésekor a főszereplőt keresi, azonnal megsértődik, és elvárja, hogy vele foglalkozzon. Yoh úgy általánosságban áldozata a lány agresszivitásának… miközben mindent feláldoz a húgáért, és erős felelősségérzettel folyamatosan próbálja segíteni és megvédeni, Minatsuki nem csak hálát nem mutat felé, hanem több esetben sértegeti, az egyik jelenetben pedig cserepeket vág hozzá. A saját fájdalma foglalkoztatja (például egyértelműen fél a büntető játékok alatt), de a színjátékot még ekkor sem töri meg, tökéletesen képes fenntartani a nyugodt, gúnyos álcát.

Miért Kolibri? Egyrészt az első benyomás miatt. Minatsuki egész szerepe, amivel csapdába ejti a környezetet, a törékeny, kedves, vidám lány. A virágokkal telerakott szoba, az egész kezdeti stílusa tökéletesen illik a kolibrihez. A kolibri rengeteg színe azonban már kicsit sejteti, hogy ez esetében csak színjáték, ami mögött elrejti a valódi énjét. Bár a madár általánosságban a játékosság, vidámság szimbóluma (ami egyébként egy beteges formában még igaz is Minatsukire – jó példa rá a kiemelt idézet is), az aztékoknál azért van egy sötétebb oldala: Huitzilopochtli, a félig ember, félig kolibri isten például a háború és az emberáldozatok istene (az áldozati szertartásoknál őt illette a szív). A képessége maga a gyorsaság – amikor a vérével szárnyra emlékeztető képződményeket formál, közel hangsebességgel képes haladni, hasonlóan a kolibri gyors szárnycsapkodásához.

Takami Yoh

„Bízom benned, Shiro. Voltál olyan hülye, hogy segíts nekem.”

Ganta és Yoh

Yoh az egyetlen ezen a listán, aki nem Halott, tehát nem lesz madara sem. Takami kezdetben elég zavaros személyiségnek tűnik – az első pillanatban meglopja Gantát (amiért az egyik börtönőr, Makina keményen meg is bünteti), de később megjelenik nála egy cukorkával az ellopottért, ezzel meghosszabbítva az életét. Később, már cellatársakként hosszú időre segíti a fiút, de egyben kiderül, hogy többször jelent a börtön vezetőségének, és minden hasonló akciójáért pontokat kap. Végül Minatsuki megismerésekor tisztul ki a kép: Yoh a bátyja, és a pontgyűjtéssel az a célja, hogy kiváltsa a lányt a börtönből. Yoh teljesen félreismeri a húgát, gyakorlatilag ugyanúgy belesétál a csapdájába, mint Ganta. Teljes meggyőződése, hogy az apjuk halálát ő okozta, miután a férfi szexuálisan zaklatta a lányt, csak a történet során kezdi megsejteni, hogy valójában semmi ilyesmiről nem volt szó – és még ekkor is tagad, többször közli Minatsukival, hogy „de hát nem tudhatta, mekkora az ereje”. A motivációi érthetőek, és onnantól kezdve, hogy rádöbben, őt is átverték, a húga számára pedig nincs kiút a börtönből, már egyértelműen Ganta mellett áll. Sajnos idő nincs sok rá az évadban, viszonylag keveset fókuszálunk kifejezetten rá (engem például határozottan érdekelt volna, hol tanult meg olyan mesterien lopni, hogy a történetben többen emlegessék – sok karakter nevezi „ragadós kezűnek”), de remélhetőleg a mangából, vagy ha valaha elkészül a második évad, akkor abból fény derül rá…

Kengamine Nagi – Bagoly

„Mindenki a saját szabadságáért küzd. Kis dolog… de végső soron a legfontosabb. Ha van miben reménykedni, akkor nem lesz időm a bosszúra, nem igaz?”

Nagiról fájdalmasan, és gyanúsan könnyű elhinni, hogy normális. Ez a karakter valami abszurd mértékig kilóg a Holtak Csodaországának brutalitásából: első benyomásra kedves, jóindulatú, sokat mosolyog, és rendkívül optimista. Ő a vezetője annak a kis lázadó csapatnak, aminek tagjai próbálnak megszökni a börtönből, és a hite ragadós: a társai ki is mondják, legtöbbjüket az ő naivitása és reményei vonzották be. Ganta kezdetben nem is igazán tudja elhinni, hogy valóban megbízható, csak amikor Varjú elmeséli neki a történetét, akkor kezd nyitni a férfi felé… és egyben ez az a pont, ahol a néző számára is sejthetővé válik, hogy Bagoly fejében sincs minden rendben.

Bagoly a képességét használja

Ő ugyanis elég valószínű, hogy delúzív személyiségzavarban (másik nevén paranoia) szenved. A paranoiáról egy elterjedt tévhit, hogy csak és kizárólag az üldözési mániát takarja (tehát az ember fél valamitől, hogy valaki bántani akarja), de valójában jóval összetettebb: a betegnek mindig reálisnak tűnő téveszméi vannak, de azok akár egészen eufórikus, nagyon kellemes képek is lehetnek. Az intellektuális, a szociális képességeket ez a betegség néha egyáltalán nem rontja, de általánosan igaz: ha a téveszméket valaki megbontja, és szembesíti az illetőt, az dührohamokat is kiválthat. Varjú elmondása alapján Bagoly nagyon sok szinten szembesül a börtön brutalitásával… megtudjuk, hogy a terhes feleségével került be, akivel szembe is állították az arénában. Ugyan könyörgött, de a börtön vezetősége teljesen elutasította (ez az első szembesülés azzal, hogy abszolút nem veszik emberszámba a rabokat), majd mikor szándékosan veszített nem csak a hangszálait vették ki (itt nem tudom megállni a megjegyzést, hogy akármennyire szeretem hallgatni Ono Daisuke hangját, értékeltem volna, ha legalább egy kicsit hörög vagy suttog ebben a szerepben. Hangszálak nélkül meg lehet tanulni beszélni, de nem lesz olyan hangod, mintha minden ott lenne a torkodban!), de a lefektetett szabályokat megszegve a feleségét, és ezzel a meg sem született gyermekét is megölték. A történet egyértelművé teszi, hogy a szabályok is csak a rabokat kötik, a börtön vezetősége minden következmény nélkül azt tesz velük, amit akar. Később megtudjuk azt is, hogy Bagoly itt annyira kétségbeesett, hogy húsz Hantolót ölt meg, így az eleve erős traumára még rárakódott egy általa elkövetett mészárlás is… és túlélési mechanizmusként megalkotja az álomvilágát. A felesége halálát elfogadja, de a gyerekéét már nem, teljes meggyőződése, hogy a kislány megszületett, és a börtönön kívül, egy nevelőintézetben vár rá. A mészárlása teljesen kitörlődik az emlékeiből, a gyilkosságot maximálisan elítéli, és biztos benne, hogy nem ölt meg senkit. A nyakában hord egy medált, amiről azt mondja, a feleségétől kapta, és a gyerekük képe van benne: az egyik jelenetben látjuk, hogy teljesen üres. A csapatának tagjairól nem tudjuk, mennyire vannak tisztában Bagoly tévképzeteivel, csak a rangra másodikja, Karako az, akinek egyszer meg is mutatja a medált: a nő azonban egyértelműen realizálja, hogy nem szembesítheti, mert azzal a túlélés egyik legfőbb eszközét veszi el tőle, és aktívan belemegy a játékba, a történet során többször beszélget is a férfivel a nem létező lányáról.

Bagoly, miután Genkaku megkínozta és szembesítette

És természetesen innentől sejthető az is, hogy Nagi előbb vagy utóbb szembesülni fog a valósággal, és az, ahogy ez megtörténik, ismét a környezet embertelenségét hangsúlyozza. Mikor a csapatának első szökési kísérlete sikertelennek bizonyult Rokuro árulása miatt, Bagoly a Hantolókhoz, illetve közülük is Genkakuhoz kerül: itt lényegében két rész alatt totálisan lerombolják azt a védekezésként felépített álomvilágot, amivel fel tudta dolgozni mindazt, amin keresztülment, és teljesen kicsúszik a lába alól a talaj. Ezekben a jelenetekben talán a legkiborítóbb az, hogy ismét ráteszünk egy lapáttal a kiszolgáltatottság érzetére: Genkaku legfőbb motivációja egyszerűen annyi, hogy izgatónak találta Bagoly korábbi mészárlását, és el akarja vinni ugyanabba a kétségbeesett állapotba. A fináléban a férfi teljesen szétzuhan, zokog, dührohamot kap, és immár egyértelműen bosszút akar állni („Most már észhez tértem. Nem érzek az emberek iránt mást csak megvetést… miért kellett a feleségemnek és a gyerekemnek meghalnia? Miért mi élünk helyettük?”). Később Ganta és Karako hatására képes megnyugodni, és ráébredni, hogy a veszteségei dacára nem maradt egyedül, vannak emberek, akik szeretik és segíteni akarnak rajta, de ténylegesen felgyógyulni már nincs esélye, Genkaku a kibontakozó harcban lelövi, és az utolsó jelenetekben lényegében a haldoklása közben próbál még segíteni a csapatnak. A halálakor a szavai az egyik saját, korábbi hasonlatát idézik vissza („Milyen meleg az eső… biztos gyönyörű szivárvány lesz utána!”), és végső soron megmenti Ganta életét azzal, hogy az utolsó cukorkáját neki adja. A tragédiájának az is része, hogy nem sikerült szinte semmit megvalósítania a céljaiból, a csapatának legtöbb tagja meghal, és ő sem jut ki soha… de az is, hogy a motivációk, amik vitték előre, csak a fejében léteztek: ha ki is szabadult volna a börtönből, a kinti világban nem várt rá semmi.

Bagoly Hibana ellen

Miért Bagoly? Itt most előre kell vennem azt, hogy a bagoly is, főleg a kuvik, halálmadár. Varjúhoz hasonlóan Nagi történetét is végigkíséri a halál és a veszteségek, akár mások áldozatai lesznek a körülötte lévők, akár ő maga pusztít, de neki még a saját útja is erre tart, azáltal, hogy az évad végén megölik. Bár Bagolynál nem hangsúlyozzák, hogy mennyire okos (különösen, mert ott van mellette Rokuro, aki tényleg egy emberi számítógép, és megszállottja a precizitásnak), de azért a történet több pontján láthatjuk, hogy nagyon intelligens karakter: egyrészt ő vezeti a lázadó csapatot, és a terv jelentős részét is ő dolgozza ki, másrészt, néha a helyszíni taktikában is látjuk kifejezetten okos húzásait… mikor a szökésnél Hibanával kell szembeszállnia, úgy tudja végül feloldani a lezárást, hogy kijátssza a kislányt, noha teljes fizikai hátrányban van, és már súlyosan sebesült. És végül, szerintem a legerősebb elem, az, hogy a bagoly mit szimbolizál a japán kultúrában: ott a szerencse, és a szenvedéstől való védelem jelképe: ez tökéletesen illik Nagi tévképzeteihez, és azok szerepéhez túlélési mechanizmusként. A képessége kevésbé látványosan illik a madárhoz, mint a kolibri esetén, de az elnevezése „a bagoly szeme”, ami azért összeköti vele.

Koshio Karako/Viador

„Én mellette állok. Akkor is, ha minden reménye, minden álma illúzió.”

Karako esetén a felirat fordítása Harci Kakas volt, de szerintem ez is elég rosszul hangzik (pláne, hogy a Game Fowl „Amerikai viadort” jelent). A szimbolikán a dolog nem sokat változtat, a viador is tyúkféle, de a hangulatot azért jelentősen módosítja.

Karako a Sebhely Lánc, a lázadó csapat rangra másodikja, Bagoly jobb keze, akiről utólag azt is megtudjuk, hogy reménytelenül szerelmes a férfibe (Nagiban egyáltalán nem tudatosulnak az érzései). Talpraesett, bátor, és rendkívül szívós: a képessége erősen defenzív is (a véréből akár teljes testét beborító páncélt képes formálni), rengeteg lehetetlen szituációt képes túlélni általa. Egyúttal ő is egy üdítően normális karakternek mondható – kissé hátborzongató módon az védi meg, hogy Bagolyra fókuszál.

Karako a képességét használja

Karako tulajdonképpen mindenki irányába mutat egyfajta védelmező attitűdöt: hátramarad harcolni a szökésnél, és Gantát is próbálja kímélni, mikor az első kísérlet sikertelenül sül el, de Nagira több szinten is figyel. Egyrészt, megtudjuk róla, hogy tökéletesen tisztában van a férfi tévképzeteivel, azonban a kiemelt idézetben is (és még sokszor a sorozat során) kijelenti, hogy ennek ellenére ki akarja juttatni, adni neki egy esélyt egy normális életre. Ennek megfelelően nem töri össze az álomvilágát, sőt, igazából rá is erősít, több helyzetben fizikailag is védelmezi, és általában teremt egyfajta biztonságérzetet számára: az évadban egy jellegzetes szimbólum a csengő, ami Karako nyakában lóg, és amiről Bagoly kijelenti, hogy ha hallja a csengését, nyugodt lehet, mert „tudja, hogy egy nagyrabecsült barát van mellette”. A fináléban ennek a csengőnek a hangja az, ami Ganta beszéde után ráébreszti, hogy a nő végig mellette volt, és végig számíthatott rá. Néhány említésből, és az ending képeiből azt is megtudjuk, hogy a börtön előtt Karako nővér volt, ami ismét ráerősít a gyógyító szerepére.

Miért Viador? A kakas alapvetően az ébredés, a fény jelképezője, gyászszertartásokban a lélek vezetője több kultúrában. Ez nagyon szépen leírja Karako és Nagi kapcsolatát, ahol bár a nő volt a rangra második, de egyúttal ő volt az is, aki folyamatosan fenn tudta tartani Bagoly védelmét. Noha Karako nem olyan erős mentora Gantának, mint mondjuk Varjú, de azért nyújt neki egy bizonyos szintű útmutatást és motivációt, így még hozzá is köthető bizonyos szinten ez a szerep. Az ébredésnél ismét meg lehet említeni a finálét, ahol a csengő csengése a végső inger, ami teljesen kilöki Nagit a kábult, kétségbeesett állapotból, és visszavezeti önmagához. A keresztény kultúrában kötik a hűséghez (mikor Péter háromszor megtagadta Jézust, megszólalt a kakas), ami megint egy erős eleme ennek a kapcsolatnak. Kevésbé erősen védelmi szimbólum, de az ébredéshez kapcsolódóan egyes kultúrák úgy tartják, az éjszaka rossz szellemeinek ellensége, mert azok nem tudják eltűrni a napot.

Makina

Rengeteg karakter feltűnik még, legalább sejtetés szintjén: Sakigami Toto, a Poszáta egyértelműen az egyik legérdekesebb eset, rengeteg apró jelet ejt el például Shirónak, ami nélkül a lány nehezebben döntene, vagy kevésbé aktívan tudna segíteni Gantának. Már emlegettem Rokuro-t, az emberi számítógépet, aki bár személyes véleményem szerint az egyik legellenszenvesebb karakter, hiszen ő az áruló, aki a Sebhely Lánc szökési tervét kiadja, de egyben van benne valami morbid módon szórakoztató: miután meghiúsította a többi Halott tervét, gyakorlatilag leleplezi magát azzal a hisztériával, amit a terve egy részletének bukása miatt rendez. Maga Genkaku, akit Bagoly kapcsán már emlegettem ugyancsak, annak ellenére, hogy beteges, perverz és hátborzongató figura, rendelkezik egy érdekes háttértörténettel, ami kifejezetten jó alapot szolgáltat az őrületének: igazából mondhatjuk, hogy ez általánosságban mindenkire igaz, nem nagyon tudok mondani karaktert, aki "gonosz, mert csak". Valamint még szeretném megemlíteni Makinát, az egyik börtönőrt az A-F blokkban, aki egy kifejezetten kellemes meglepetést jelentett… bár Gantával, és Yoh-val is ellenséges, amikor látjuk, de egyben alapvetően korrekt, és a börtön vezetőjével szemben esetenként kifejezetten a rabok védelmében lép fel, ha túl messzire megy.

Amiért nem írok többet, az a rengeteg fehér folt. Varjú előtörténete, ahogy azt nála említettem, ad egy kis betekintést a posztapokaliptikus világba, mekkora hatással volt Japánra az a bizonyos Nagy Földrengés, milyen az élet a börtönön kívül, de ez még mindig elég felületes. Már Shirónál is látszott, a lánnyal kapcsolatban, és úgy általában, a Halottak képességeivel kapcsolatosan nagyon keveset tudunk, és vannak karakterek, például pont a már említett Toto, aki bár fontos szerepet kap ebben a tizenkét részben, gyakorlatilag nem tölt öt percnél többet a képernyőn. Ami szinte biztos, pont emiatt, hogyha odajutok, hogy lesz időm mangát olvasni, valószínűleg újra előveszem majd ezt a történetet, hogy levonhassam a végkövetkeztetéseket, és kifejthessem a kimaradt karaktereket.

Konklúzió

„Aki ezen a helyen nem kattan be, az már eleve kattant volt.”

Kivételesen nem fanartot hoztam a végére: ez a mangához tartozó rajz

Összefoglalva, miről szól a Deadman Wonderland első évada? Én alapvetően azt mondanám, az emberekről, és az emberi elméről. A sorozat nézése közben gyakran elfogott az az érzés, hogy „ez túlzás, ilyen nem történhet” – bár érdekes a koncepció, van annyira morbid és brutális, hogy úgy érezzem, egy hasonló börtönt lehetetlen lenne fenntartani, mert egyszerűen az emberek nem fogadnák el. Összehasonlításként a Shikivel, például, ahol egy pillanatra sem kételkedtem benne, hogy a falusiak képesek annyira átlépni a határokat, mint ahogy láttuk, itt egyszerűen még volt hitem az emberekben.

Aztán ahogy egyre inkább gondolkoztam, rájöttem, hogy mégsem vagyok benne teljesen biztos, hogy az alaphelyzet lehetetlen. Mert nagyon sok szituáció idézte fel számomra a holokausztot, a koncentrációs táborokat (és erre rátett egy lapáttal, hogy kifejezetten a képességgel rendelkező embereket szedték össze – bármilyen indokkal), és ha azokhoz még hozzávesszük, hogy itt a külvilág abban a meggyőződésben élt, hogy akiket összezártak, azok bűnözők, a show pedig, amit köréjük építettek, legalább annyira speciális effekt, mint realitás… akkor már nem is annyira lehetetlen ez az egész.

Azonban, ahogy az elemzés elején is említettem, első sorban a rabokra fókuszálva ez a sorozat arra is rámutat, hogy milyen félelmetesen jól alkalmazkodik az emberi elme. Nagyon korrekt pszichológiával sikerült levezetni, hogy az egyes karakterek milyen módon maradnak életben, hogy próbálják elviselni, amin keresztül kell menniük, akár egyedül, akár egymásra is támaszkodva. Sötét, de erős történet arról, hogy mennyire formálódik át a valóság annak érdekében, hogy valaki ki tudja húzni addig, amíg szabad lesz.

Ahogy eddig jeleztem, én várom a folytatást, mindenképp tervezek megismerkedni a mangával. A karakterek, és a nyitva hagyott kérdések is elérték, hogy még visszatérjek ebbe a hátborzongató világba.

Valentine Wiggin

Ha szeretnél többet olvasgatni a témában:

• Állatszimbolika:
• Pál József, Újvári Edit: Szimbólumtár
• Szász Ilma: A ponttól a mandaláig
• http://karmaasztrologia.info/szimbolumok-allatok-az-eletunkben/

• Betegségek:
• Webbeteg
• Angol nyelvű wikipédia