Látogatói kérésre - Klónok háborúja 1. évad kritika

A pilot film után szinte azonnal folytattam a Klónok Háborúja sorozatot, és fokozatosan egyre nyitottabbá is váltam. Az első évadnak még komoly gyerekbetegségei voltak, de a hangulata azonnal megvett magának, ami a kritikából is látszik...


Az évadon, ahogy ezt két filmnél, az Új Reménynél, és a Baljós Árnyaknál is hangsúlyoztam, látszik, hogy sorozatkezdő. Hiába volt ott a pilot kisfilm, hiába előzi meg időrendben Anakin trilógiájának első két része is, mégis alapoznia kellett, megtalálni a helyét hangulatban és karakterkezelésben. Ez utóbbit a filmeknél már megszokott módon külön fejtem ki, ezúttal azon túl, hogy elemzem maguknak a szereplőknek a megjelenését, kicsit nagyobb hangsúlyt fektetek arra, milyen helyzetekbe rakta őket a sorozat, mennyire őrizte meg a személyiségüket ebben az évadban.

A hangulat kapcsán jól teljesített, és kifejezetten örülök, hogy nem tűnt gyereksorozatnak. Az egész univerzum foglalkozik olyan témákkal, olyan erős benne a karakterdráma, hogy hatalmas hiba lett volna a 8-11 éves korosztálynak címezni ezt a rajzfilmet. Onnantól, hogy egy háborút mutat be, annak politikai hátterével, és onnantól, hogy egy Anakin kaliberű figura a főszereplő, én nem szeretnék mesét látni. Voltak természetesen kisiklások, ahol nem volt elég komoly a sorozat, és itt nem a humor részt értem, de ezt betudtam annak, hogy még keresi a helyét, mit mutasson, és milyen módon. Számomra a legérdekesebb mozzanat az volt, amire már a második film óta várok, hogy végre elkezdték boncolgatni, pontosan milyen is a helyzete a klónoknak. Van-e személyiségük, mennyire emberek, mennyire eszközök, és nagyon tetszett ahogy például Yoda viszonyult hozzájuk. Függetlenül attól, hogy ugyanúgy néznek ki, ő képes volt egyéni, önálló lényekként kezelni őket, és ezzel motiválni is. A szenátussal kapcsolatos részekből ömlött a társadalomkritika, a Klónok Háborúja ugyanúgy bírálja a politikai rendszereket mint a filmek és ezzel én teljesen meg vagyok elégedve.

Anakin, Ahsoka és Aayla Secura
A látványvilágért, elsősorban a karakterek animációjáért továbbra sem vagyok oda, bár fejlődött a pilothoz képest. A testbeszédük kifejezőbb, de a mimika nekem még mindig nem elég. Magasra helyezték a mércét a filmekben, mert, ahogy a pilot kritikában is írtam valami döbbenetes volt az arcjáték. Jellegzetes fintorok, egészen apró mozdulatok tették élővé a karaktereket, ezért nem tudtam elkülöníteni a színészeket a játszott figurától, én azóta is rendszeresen azonosítom őket a szereplőjükkel. Itt viszont még mindig nem látom eléggé Obi-wan arcán a gondterheltséget, valahányszor Anakin fejjel megy a falnak, és a főhős érzelmei sem jelennek meg elég erőteljesen, pedig annak a karakternek olyan élénk érzelmi világa van, hogy azt mindenképpen meg kell jeleníteni. Biztos vagyok benne, hogy ez még javulni fog a későbbiekben, de előbújt belőlem szőrszálhasogató énem, és követeli a kidolgozott mimikát.

Külön kiemelném a részek elején látható bölcsességeket, mert azonnal megnyertek. Sosem szerettem a történetekhez tartozó tanulságokat, mert valahogy szájbarágósnak tűntek, úgy éreztem, rám kényszerítenek egy értelmezést. Itt viszont egyik sem hat annak, sokkal inkább egy-egy mozzanatot adnak hozzá a részben történtekhez. A Yodát középpontba helyező rész sem a példamutató vezetőről szólt, hiszen mögötte csak három klón állt. Számomra az idős Jedi mester nem tűnt hadvezérnek, mégis igazat adtam az idézetnek abban, hogy megmutatta, Yoda nem csak a háttérben tevékenykedő manipulátor, hanem szerves része a cselekménynek, aki képes közvetlenül is hatni az eseményekre és az emberekre.

És most következzenek a karakterek, idézetek nélkül, ezúttal.

Anakin Skywalker

Rajta látszott szerintem legjobban, hogy még keresik, milyen helyzetekbe kell rakni. Biztos vagyok benne, hogy ezt a problémát megoldják majd, mert a pilotban nagyon jól eltalálták, hogy vissza kell kicsit rakni a Tatuinra... itt viszont Anakin az esetek kilencven százalékában tényleg hős volt, és ez nekem nem tetszett. Nagyon izgalmas karakter, de nagy hibákkal, viszont nem hangsúlyozták ki őket eléggé. Az arroganciája többször megjelent, de például a görcsös ragaszkodása a szeretteihez, vagy az, hogy képtelen elengedni a múltat, csak említés szintjén.

Obi-wannal való barátsága szépen van ábrázolva, ráadásul végre kiküszöbölték a vele kapcsolatos legnagyobb bakit: Vagyis, végre nem kezelik mesterként. Már csak Ahsoka szólítja annak, ami érthető, hiszen a tanítványa, Obi-wan pedig meg is jegyezte, hogy "így sosem lesz belőle Jedi mester". Kegyetlenség tőlem, hiszen a karakternek nem jó, mégis örültem, mikor meghallottam ezt a mondatot. Végre, képessé váltam a kánon részeként kezelni a sorozatot.

A másik fontos kapcsolat Ahsoka Tanoval való mester-tanítvány viszonya. ahogy írtam, félelmetesen hasonlítanak, és ezt továbbra is használják humorforrásként, és konfliktusalapként is. Mindketten fejjel mennek a falnak, de lassan igazi barátokká válnak az évad során,ezért is nem bánom, hogy igazából ez a huszonkét rész inkább alapozott. Ezt a kapcsolatot a piloton kívül szinte nulláról kellett felépíteni, és sikerült megszeretnem a párost. A kotnyeles tinédzserlány, és fiatal, nem kevésbé problémás mestere tényleg nagyon jól teljesítenek ebben a sorozatban, nevethetünk rajtuk, mégis látszik, hogy tűzbe mennének a másikért, és ez így nagyon szép.

Anakin és Padmé
És a harmadik, a szerelmi szál. Padmé és Anakin együtt csak néhány részben szerepelnek, de már ezek kapcsán felmerült bennem, hogy ezek ketten hogy tudták három évig eltitkolni a házasságukat? Amellett, hogy minden probléma nélkül egymás karjaiba omolnak, mikor tíz méteres körzetben ott van Obi-wan, akinek nagyon nem kéne tudnia a kapcsolatukról, az hogy gyerekük lesz, már mellékes, veszélytelen apróságnak hat. Ennek ellenére én még mindig szeretem ezt a párost, szépen ábrázolták a kapcsolatukat, csak ölelgethetnék egymást kevesebb tanú előtt. Vagy ne hangsúlyozzák ennyire, hogy Anakint kizárják a rendből, ha kiderül. A kettő együtt nem megy, mert kénytelen leszek azt gondolni, hogy abban a három évben süketek, és vakok vették őket körbe, így maradtak titokban...

Összességében Anakinnál is kezdenek ráérezni, hogyan bánjanak vele, de azért még nem vagyok maradéktalanul megelégedve. Túl érdekes ez a karakter, hogy ne használják ki minden tulajdonságát, különös tekintettel a hibáira.

Obi-wan Kenobi

Az animáció Anakin mellett még ennél a karakternél nem nyűgözött le igazán, viszont őt sikerült karakterileg nagyon jól elkapni, és még jobban kezelni. Ugyanolyan racionális és megbízható mint a filmekben, remek tanár, és remek barát. A mimikai megmozdulásokat nála is hiányolom, de ez nem a történet hibája. Igazából az ő kapcsolatai közül Anakinnal való barátságára, és mester-tanítvány viszonyára helyeznek hangsúlyt. Humorforrás is, és bennem kicsit felidézte a Klónok támadásának üldözési jelenetét amikor Dooku gróffal együtt esnek fogságba, és Obi-wannak rengeteg fejfáját okoz Anakin önfejűsége, és arroganciája.

Vagyis, Obi-wan olyan mint mindig, és ez így van rendjén. Én ezért kedveltem meg a karaktert, és örülök, hogy a sorozat így kezelte.

Padmé Amidala

Kevés szerepe volt, legalábbis a többiekhez viszonyítva, de ott jól teljesített. Ismét lövöldözött, mindenhonnan elsőként szökött meg, nem zavartatta magát ha elfogták, politizált, és váltig állítom, hogy az egyik legerősebb, legéletképesebb karakter, férfiakhoz viszonyítva is. Kitart az elvei mellett, bátor, és hiába van ott a szerelmi szál, nem korlátozzák arra a szerepét, hagyják Anakintól függetlenül is érvényesülni, aminek nagyon örülök. A filmek talán legnagyobb hibája volt, hogy a második résztől túlságosan hozzákapcsolták a főszereplőhöz, és így nem kapott olyan lehetőségeket mint például Leia, aki egy pillanatig sem függöt Hantól. Nyilván, ott a szerelem jellege is más volt, de itt is hatásosabb, ha Anakin a ragaszkodóbb fél. És ahogy elnézem, a Klónok Háborúja ezt fogja kihozni a kapcsolatból, aminek előre is örülök. Még annyit hozzátennék Padménál is, hogy kedvelem őket, de kicsit ölelgessék egymást kevésbé feltűnően.

Ennél a szereplőnél megjegyezném, hogy az animáció telitalálat volt. Végre egy helyen tökéletesek az elnagyon vonások, a mimika is egészen jó volt, bár még lenne mit javítani. Itt végre éreztem, hogy Padmét látom a képernyőn, és ennek nagyon örülök.

Ahsoka Tano

A legújabb főszereplő, Anakin tanítványa. Személyiségileg nem sokat változott a pilothoz képest, önfejű, néha túlbecsüli a képességeit, nagyszájú, mindenbe beleüti az orrát, néha kifejezetten idegesítő... ugyanakkor viszont bátor, hűséges, állhatatos karakter, végsőkig kitart, és harcosnak is ügyes. Anakinnal kölcsönösen jó hatással vannak egymásra, de nem példamutatás szintjén, mert ahogy írtam, félelmetesen hasonlítanak. De megbíznak egymásban, vállvetve harcolnak, és tényleg igazi barátok lettek.

Anakin és Ahsoka
Ahsokát ritkán látjuk Anakin nélkül harcolni, de az hamar nyilvánvalóvá válik, hogy nyitott mások javaslataira, és jóval könnyebb hatni rá szép szóval, mint mesterére. Mindemellett pedig gyakran látszik tipikus tinédzsernek (pontos életkort nem mondanak, de stílusa, kinézete alapján Ahsoka tizennégy-tizenöt éves lehet), aki annak ellenére, hogy Jedi igenis élvezi a harcot, gyakran tanácstalan, mindig szüksége van támogatásra, és elismerésre is. És, annyit megjegyeznék, ismét Anakinnal való hasonlóságait kihangsúlyozva: Az egyik részben a számára legérthetetlenebb Jedi szabályok között ugyanazt hozza fel, ami Anakin egyik fő problémáját okozza: Vagyis a ragaszkodás tilalmát.

Mellékszereplőkről most nem szeretnék beszélni, noha nagyon tetszik, hogy a sorozat rájuk is nagyobb hangsúlyt fektet. Yoda, Windu, Jar Jar is egész epizódokat kapnak, hogy megmutassák, mire képesek, és mind remekül teljesítenek, persze, a saját stílusukban. Dooku karakterét is elkezdték árnyalni, Grievoust úgyszintén, de egyelőre a mellékszereplőkről nem szeretnék hosszabban beszélni. Egy évad alatt, még ha igazán jól kezelik őket akkor sem lehet róluk sok információt szerezni, tehát, valószínűleg vagy a következő, vagy az azutáni kritikában fogok többet írni velük kapcsolatban.

Dooku gróf
Még zárszóként meg akarom említeni a szinkront. Normál esetben az eredeti nyelv pártján állok, de a Star Warsot kezdetektől magyarul néztem, és itt, animációban, gyengébb arcjátékkal nagy szerepe volt a hangnak. A széria szinkronja szerintem egyébként is nagyon jó, és ez most sem volt másképp. Minden filmbeli szereplő megtartotta a hangját, és a színészek az érzelmeket tökéletesen kifejező, profi teljesítményt hoztak, ezzel ellensúlyozták a legfőbb problémámat is. Külön kiemelném Anakin szinkronját, aki már a filmben is telitalálat volt, félelmetesen tökéletes erre a karakterre, le a kalappal előtte azért is, amit itt alakított. Sokat segített abban, hogy azonosítsam a filmbeli figurával.

Összefoglalva az első évad nekem nagy élmény volt, és nézem is tovább a sorozatot, természetesen. Még van mit fejlődni, véleményem szerint, de bízom benne, hogy a Klónok Háborúja jól fog teljesíteni. Jó sorozat, hangulatilag, és mondanivalóban is illeszkedik a Star Wars világába. Köszönöm Bennek az ajánlatot, és én is ajánlom mindenkinek a sorozatot, aki esetleg nem ismerné! Ad hozzá olyan mozzanatokat az univerzumhoz, amiért érdemes végignézni.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések