Látogatói kérésre - A Klónok Háborúja pilot kritika

2015-ben, pár hónappal a blog megalakulása, és az első Star Wars témájú bejegyzéseim után kaptam Bentől a javaslatot, hogy adjak egy esélyt A Klónok Háborúja sorozatnak, és írjak kritikát róla. Ebből a kérésből később több bejegyzés született, az első volt közöttük a pilotról (az egészestés filmről) íródott munkám. Bár a sorozat azóta belopta magát a szívembe, a kezdés nem aratott maradéktalan sikert...

Réges-régen, egy messzi-messzi galaxisban...

A történet a Klónok támadása és a Sith-ek bosszúja között játszódik, Anakin immár nem padawan, és Obi-wan Kenobival együtt próbálják kivenni részüket a szeparatisták ellen folyó harcból. A Jedik minden erejét leköti a küzdelem, közben pedig tárgyalásokat kellene lefolytatni a huttokkal, hogy eljuthassanak a peremvidékre. A fő probléma azonban, hogy Jabbának, a huttok egyik legnagyobb vezérének fiát elrabolták, és ha nem találják meg, valószínűleg Dooku pártjára áll... Mikor Anakint és Obi-want kérik fel a feladatra, a fiatal Jedinek szembesülnie kell azzal a ténnyel is, hogy a nyakába varrtak egy tanítványt, az önfejű és kotnyeles Ashokát...

Ahsoka

A problémák kifejtésével kezdem, mivel jobban szeretném pozitívumokkal zárni a kritikát. És a legnagyobb hiba sajnos az egyik fő témában rejlik, Anakin státuszában. Ugyanis mind emlékszünk a Sith-ek bosszújára, ahol az egyik legnagyobb gondjává az vált, hogy hiába választják be a Jedi tanácsba, nem kapja meg a mesteri címet. Itt viszont mindenki, kivétel nélkül mesterként kezeli. Azt még lenyelném, hogyha tanítványa van, magyarázható azzal, hogy nem feltétlenül kell mesternek lenni a padawan vállalásához (bár nekem már ez is elég meredeken hangzik), és a helyzetükből kiindulva azt is megértem, ha Ashoka így szólítja. De amikor például Padmé is Skywalker mesterként beszél hozzá, akkor már kifejezetten furcsa volt. Amennyiben van rá valami magyarázat, csak én nem figyeltem eléggé, esetleg később kiderül, miért is van ez a megszólítás, várom a hozzászólásokat, jó lenne megérteni, mi történt itt.

A második, de ez teljesen személyes, és szőrszálhasogató is... a grafika. Külön kiemelve Anakint és Obi-want, a filmsorozatban bravúros volt a színészi játék. Egészen apró mimikai rezdülésekből is nagyon sokat meg lehetett tudni Anakin belső harcairól, itt viszont nem volt igazán kidolgozott az arcjáték. Érdekes az animáció stílusa, de engem nem tudott maradéktalanul megnyerni. Palpatine elnagyolt vonásai például zseniálisak, akit eddig véletlenül elkerült az információ, az most már biztosan tudja, hogy ő gonosz. Sőt, van néhány, leginkább mellékszereplő, akiknek nagyon jól elkapták a karakterét, például Windu szerintem nagyon jól lett meganimálva, főbb szereplők közül kiemelném Padmét. Ugyanakkor ismét megemlítve Anakint és Obi-want, valahogy nekem ők nem így jelentek volna meg. Nem tudom megmondani, pontosan mi is hiányzott ebből a két animált karakterből, de nagyon nehezen tudtam őket azonosítani a filmbeli figurákkal. És annyit megjegyeznék, hogy számomra a tökéletes Star Wars animáció hasonló lenne az Animátrix első kisfilmjéhez, vagy az újabb Final Fantasy-k stílusához.

És most, hogy megfogalmaztam a panaszaimat, jöjjön a dicséret, mert összességében remek film volt. Aki olvasta a filmekről írt elemzéseimet, tudja, mennyire fontosnak tartom a karaktereket ebben az univerzumban, és nagyon izgultam, mennyire őrzi meg őket a sorozat. Anakin mennyire lesz az az arrogáns, önfejű, de valahol mégis szerethető figura, akinek megszoktuk, Obi-wan mennyire hozza a formáját mint a racionalitás egyik legékesebb képviselője, Padmé mennyire lesz határozott, mint politikus, és mint magánszemély. És a Klónok Háborúja jelesre vizsgázott.

A személyiségük, a kapcsolataik remekül voltak ábrázolva, akár pillanatnyi részletekben is. Erre legerősebb példáknak tartom Obi-wan megszólalását, mikor Anakin elvisz egy szinte már roncs állapotban lévő hajót. "Ha valaki el tudja vinni a Tatuinig, az ő." Egészen rövid megjegyzés, mégis utal a filmekben is megjelenő hátterükre, Anakin pilóta múltjára, és ezek segítségével a két karakter barátságára. Másik remek példa az együtt alig szereplő Padmé-Anakin páros. Szerelmi szál, tudjuk, de hála a jó égnek itt nem viszik túlzásba, komoly szenvedés nincs. Csak egy-egy halvány mosoly, egy aggódó megszólalás, és már érzékeltük is, hogy tulajdonképpen köztük ott van a háttérben a filmekből megismert romantikus dráma, nagyon szeretik egymást. Nem is kellett több. Ehhez hasonló pillanatok teszik különösen jóvá ezt a sorozatkezdő filmet.

Anakin és Ahsoka

És akkor, átfutva a filmek szereplőit, és a köztük már kiépült kapcsolatokat, át is térek a legújabb karakterre, és persze mesterével való kapcsolatára. Ashoka Tano fiatal lány, szinte még gyerek, de már kíváncsi, minden lében kanál, nagyszájú, önfejű, és olykor (nem is olyan ritkán) elbizakodott a saját képességeivel kapcsolatban. Ismerős valahonnan? Szerintem az egyik legjobb húzás volt egy ilyen karaktert berakni Anakin mellé, hogy boldoguljon vele. Ashokával rémesen hasonlítanak, és bizonyítást nyer, hogy a másikban az idegesít legjobban, amiben magadra ismersz. Anakin panaszkodik, hogy tanítványa nem hallgat rá, olykor azt hiszi, többre is képes mint valójában, és persze, hogy állandóan visszabeszél. Valami azonban mégis ráveszi, hogy tanítani kezdje a lányt, és azt hiszem, ez ugyanaz, ami idegesítette benne, hogy rájött, hasonlítanak. Mondja is egyszer, "Obi-wan mellett sosem lenne belőled Jedi, de mellettem talán lehet." És természetesen próbál minél inkább bölcs mesterként viselkedni, higgadtan dönteni, de Anakint jól ismerjük, hősködik ő eleget ebben a filmben is. Nem egy tanár figura, de legalább próbálkozik, és remélem, megállja a helyét. A páros egymás állandó piszkálásával emellett humorforrás is, Ashoka ráadásul tökéletes pillanatokban szakítja meg Anakin szenvedéseit (például a Tatuinon annyit beszél, hogy az ifjú Skywalkernek lehetősége sincs arra, hogy komolyabban elmerengjen azon, tulajdonképpen mennyire borzalmasan érzi magát... egyetlen filozofikus mondatra jut csak ideje, és Ashoka locsogása annak az élét is tompítja.), így őt is kicsit könnyedebb karakterként láthatjuk, aminek én kifejezetten örülök. Jó, hogy végre egyszer nem azt kellett néznünk, mikor indul majd el a lejtőn.

Az akciójelenetek látványosak, de igazából nem miattuk szeretem a Star Wars univerzumot, szóval sokat nem beszélnék róluk. Mint a filmekben mindig, most, animációban is hatásosak az űrcsaták, és a fénykarddal vívott harcok is szépen meg lettek csinálva. Ráadásul, külön kiemelném (bár az univerzumot ismerve, nem örülhetek sokáig) hogy több harcjelenet is volt, mégsem repült el egy végtag sem.

Összességében nagyon pozitív az első benyomásom erről a rajzfilmsorozatról, és mindenképpen végig fogom nézni. A kérdésemre, miszerint mi lehet az oka Anakin rejtélyes mester címének, várom a tippeket, rajongóktól, és mindenkitől, aki tudja, vagy úgy érzi, tudja a választ. Természetesen remélem, a sorozatban kiderül, neki is vágok a következő résznek. Legközelebb ezzel a sorozattal kapcsolatban az első évad kritikájával jelentkezem, addig is az Erő legyen veletek!