Régi emlékek - Star Wars előzménytrilógia
Az eredeti trilógia után szinte azonnal sorra került az előzménytrilógia is, amit én személy szerint legalább annyira szeretek - a Sith-ek bosszúja egyértelműen holtversenyben van a Jedi visszatérrel a kedvenceim között. Az eredeti trilógiánál alkalmazott formulát itt is megtartottam, vagyis minden résznél sorra vettem a szereplőket, végül pedig írtam egy rövid kis összegzést. Noha ezek a kis véleményezések is kissé felületesek mai szemmel nézve, visszaolvasva kellemes meglepetést jelent, hogy a Sith-ek bosszúja már kicsit elemzősebbre és komolyabbra sikerült.
Mit mondhatnék erről a filmről? Szokásom szerint rengeteget. Noha a főszereplő még kisgyerek, mint Végjáték rajongó ezt a tényt nyugodtan ignorálhatom. A látványvilágról nem nagyon tudok újat mondani, zseniális, még zseniálisabb, mint eddig, hiszen, bár az eredeti trilógia kora előtt járt, azért sokat fejlődött a technika a két film között. Zene szintúgy, meg vagyok elégedve. A színészi játékról kevés szót ejtenék, ahogy mindenki megszokhatta, én jobban szeretek a megjelenített karakterekre összpontosítani, mint azokra, akik életre keltik őket.
A történet középpontjában a Naboo bolygó megszállása áll. Két Jedi, Qui-gon Jinn, és Obi-wan Kenobi kimentik a bolygó fiatal királynőjét, Amidalát, ám hajtóművük meghibásodása miatt le kell szállniuk a félreeső sivatagbolygón, a Tatuinon. Itt ismerik meg a kis rabszolgafiút, Anakin Skywalkert, akiről lerí, hogy különleges, noha sorsa a legnagyobb mesterek előtt is rejtély. Miközben háború készül, a Jediket pedig egy Sith Lord veszi üldözőbe, Anakin lassan kulcsszerephez jut...
Következzenek hát a karakterek, idézetekkel, ahogy eddig. Ismét kihangsúlyozom, ahogy tettem az Új Reménynél is, erősen látszik, hogy trilógiakezdő rész, bemutatja a karaktereket, nekiáll a kapcsolatok kiépítésének, de komoly fejlődés/negatív fejlődés még nem érzékelhető. Obi-wan kivételével senkiből nem lesz hirtelen hős, vagy mester, senki nem indul meg lefelé a lejtőn. Az még várat magára, bár nem sokáig.
Anakin Skywalker - "Ő...ő a Kiválasztott. Ő hoz egyensúlyt. Tanítsd."
Anakin, noha tíz éves, már most nagyon érdekes karakter. Egyrészt: Én egyszerűen nem akartam tudomást venni arról, hogy ez a kisfiú a jövőbeli Darth Vader. Anakin önfejű, okos, magabiztos, elképesztően bátor, és igazán különleges gyerek. Bizonyos... szerepkörökre erősen utaló tulajdonságait most kihagyom, mert sokkal egyszerűbb, és látványosabb lesz a harmadik részben összefoglalni. Qui-gon több okból fedezte fel Anakint, többek között a kisfiú remek reflexei, rendkívül pontos megérzései miatt. Hamar kiderült, hogy Anakin érzékeny az Erőre, ez adja meg neki a jövőbelátás képességét is, ami legtöbbeknek egyszerű reflexnek, vagy megérzésnek tűnik. A mester a Jedik tanácsa elé viszi, mivel a fiú mindenki másnál szorosabb kapcsolatban áll az Erővel (a vérének midi-chlorian tartalma még Yodáénál is több), de először elutasítják a kiképzését.
A kisfiú legnagyobb hibái ugyanis a félelem, és az, hogy képtelen elengedni a múltat. Mikor maga mögött hagyja a Tatuint, nemhogy nem felejti el az anyját, de továbbra is félti, retteg attól, hogy baja esik. És ami itt, a gyermek Anakinban lejátszódik, az később még nagyon sok mindent tönkre fog tenni az ő, és mások életében is. A jövője mindenki, még Yoda előtt is ködbe burkolózik... és én személy szerint, minden háttértudásom ellenére, képes voltam hinni Anakinban.
Obi-wan Kenobi - "Ez a fiú veszélyes. Ezt mindenki érzi, te miért nem?"
Az eredeti trilógia bölcs mestere ebben a részben még csak huszonéves, ifjú padavan. És már most remek karakter. Obi-wan szabálykövető, tiszteli a rangban, életkorban, bölcsességben felette állókat, szókimondó és racionális, mindamellett azonban hű barát. Qui-gonnal együtt rendkívül erősek, és Obi-wan fiatal kora ellenére gyakran megfontoltabb mesterénél, aki többször hallgat intuícióira, mint az eszére. Látszik rajtuk, hogy barátok is, nem csak mester-tanítvány viszony van köztük, és kölcsönösen hatottak egymásra. Mikor ennek a résznek a végén Obi-wan makacsul ragaszkodik hozzá, hogy Anakint maga mellé vegye tanítványnak, Yoda meg is jegyzi, hogy mintha Qui-gont hallaná.
A leendő Jedi mester ráadásul már most kiválóan bánik a fénykarddal, le tudja győzni a Sith Lord Darth Mault, és emellett van még egy tulajdonsága, amiért én elég hamar megkedveltem: Rengeteg jellemvonásában hasonlít Luke-hoz. Érdekes, a régi trilógiában Yodának is azt mondja többször: "Én nem ilyen voltam?" "Nem hasonlít rám?" És de. Kitartásuk, hűségük, rendíthetetlenségük mellett az önmagukkal szembeni bizonytalanságuk is megjelenik. És Obi-wan ennek a résznek a végén már bebizonyította, mire képes, ha szemtől szembe kerül egy nála akár sokkal erősebb ellenféllel. És persze, felmerül a kérdés: Mit tesz akkor, ha baráttal kerül szembe?
Qui-gon Jinn - "Ne feledd, a jelen a fontos. Arra összpontosíts. Érezz, ne töprengj."
A film másik Jedi főszereplője, a mester, Qui-gon. Valahol szomorú, de ő ezzel a résszel be is fejezte pályafutását, Darth Maul ugyanis végez vele. Ahogy Obi-wannál említettem, fiatal tanítványával sok mindenben különböznek. Qui-gon merészebb, lázadóbb látásmódú, sokkal inkább alapoz a megérzéseire, mint a józan eszére. Ez Jediként nem feltétlen baj, de akár az is lehet, ha valaki túlzásba esik. Kockáztat, ritkán tervez, és mindent egy lapra tesz fel, teljesen mindegy, kíván-e elővigyázatosságot a helyzet. Döntései legtöbbször jól sülnek el, akkor is, ha senki nem ért egyet velük... makacssága, kitartása, és ereje pedig tiszteletreméltó. Végig szentül hiszi, hogy Anakin a Kiválasztott, de sajnos soha nem adatik meg neki, hogy tanítsa, így ezt a feladatot már Obi-wanra bízza.
Padmé Amidala - "Én vagyok Amidala királynő."
Padmé az új trilógia legerősebb női karaktere, már az első részben uralkodó, noha csak tizenéves lehet. Jóindulatú, intelligens, kitartó, ért a politikához, és a harcban sem utolsó. Nem csoda, hogy már ennyi idősen megválasztották: Képességeit tekintve már ebben a részben kiváló vezető, a népe is szereti, az emberei bíznak benne, és feltétel nélkül hűségesek hozzá.
Hamar összebarátkoznak Anakinnal, gondoskodik róla, segít a kisfiúnak megbirkózni a honvágyával, aki pedig egy medált ad neki ajándékba, azzal, hogy "soha ne felejtse el". Hát, egy biztos... nem fogja. És George Lucas nem hazudtolta meg magát, nem hagyta ki a feminista szálat.
Jar Jar Binks - "Jar Jar... kicsikét... nem ügyes."
Kicsikét? Jar Jar annyira ügyetlen, hogy valahogy minden helyzetből jól jön ki. Annyira buta, hogy néha mond egész okos dolgokat, és annyira idegesítő a humora, hogy nem lehet nem megszeretni. Végül ő alkot kapcsot emberek és gunganek között, sőt, egy csatát tábornokként is végigharcol... (ezt inkább hagyjuk), tehát ez az ön és közveszélyesen esetlen karakter végül kulcsszereplővé válik. Hogy csinálta? Fogalmam sincs. Komikus közjátéknak remek, a szerepe helyén van kezelve, és valljuk be, kell egy ilyen figura ebbe a történetbe. Nélküle nem lenne ugyanaz.
Ahogy írtam, a karaktereket még csak most kezdtük megismerni, ez a főszereplő életkora miatt is sejthető. Ennek ellenére ismét remek trilógiakezdő részt kaptunk, izgalmas, de lehet rajta gondolkozni, látványos, de a karakterek sokkal jobban magukra vonják a figyelmet. Következzék tehát az összegzés:
Kedvenc szereplő: Szerintem már mindenki sejti, kit jelölök meg. Obi-wan Kenobit könnyen megkedveltem, remek karakter, és ahogy írtam, emlékeztetett az eredeti trilógiabeli személyes kedvencemre, Luke-ra.
Kedvenc jelenet: Eddig mindig szép, lassú, filozofikus jeleneteket jelöltem meg... most következzen valami, amit senki nem várna: Jar Jar, mint tábornok. Rengeteget nevettem, és ez a színtisztán szórakoztató jellegű jelenet nálam kedvenc lett.
Legkevésbé kedvelt szereplő: Tudom, még alig csinált valamit. Tudom, még csak segített. De egyszerűen nem tehetek róla, mond pár szót ez az ember, és már megnyeri ezt a díjat: Palpatine.
Legkevésbé kedvelt jelenet: Qui-gon halála. Szükséges volt, érthető, de szomorú. Egy remek karakterrel lett szegényebb a sorozat.
Ennyi lenne a Baljós Árnyakról. Gyülekeznek a felhők, de egyelőre még nem kezdődött meg a vihar. De, ahogy azt a vélemény elején írtam, már nem kell sokáig várni.
Tíz év telt el a Baljós Árnyak óta, Anakin Skywalker immár húsz éves, mikor egy Amidala szenátort ért merénylet után mesterével, Obi-wan Kenobival együtt visszahívják a Coruscantra. Miközben felfedezik, hogy valaki klónhadsereget rendelt a Köztársaságnak, Padmé ellen újabb merényleteket kísérelnek meg, Anakin pedig minden tiltás ellenére beleszeret a lányba, és az érzés viszonzottnak bizonyul...
Eddig a Star Wars univerzumnak csak mellékes témája volt a szerelem. Természetesen ott volt Leia és Han párosa, de öt másodperces rekordrövid szerelmi szenvedésük senkinek nem okozott problémát. Itt azonban minden létező tényező Anakin és Padmé szerelme ellen szól. Anakin mint Jedi nem ragaszkodhat senkihez és semmihez, Padmé pedig, noha számára nincs kimondott tiltás, a politikai szerepe miatt nem mehet bele a kapcsolatba. De ennek ellenére mégis azt kell mondjam (noha rólam minden olvasóm tudja, mennyire nehezen tűröm a romantikus drámát, ha nincs jól tálalva), van valami szép ebben a nyilvánvalóan bajt hozó románcban. Akármennyire látszik, hogy nem lesz jó vége, nehéz nem reménykedni, hogy valahogy mégis megkapják a boldog végkifejletet.
Természetesen nem ez az egyetlen téma, ami megjelenik a filmben, ott van maga a klónok támadása, a politikai háttér, és a még mindig ismeretlen Darth Sidious legújabb tanítványa, Dooku gróf. És fanyar humorral megjegyzem, megint elrepül pár kar és láb, de lassan kezdem megszokni, hogy végtagveszteség nélkül csata sincsen.
Akkor ismét következzenek a tíz év alatt sokat érett, sokat változott, és fejlődött karakterek, a már megszokott módon elemezve:
Anakin Skywalker - "Megöltem őket. Meghaltak. Mindet megöltem, mindet. Nem csak a férfiakat... hanem a nőket is. Meg a gyerekeket is. Olyanok, mint az állatok! Levágtam őket, mint az állatokat!"
Anakin már gyereknek se volt egyszerű eset, és ez csak bonyolódott. Itt, különösen Padmé és az anyja kapcsán, többször felmerül a szeretet kérdése, hogy miben áll, mennyire van joga hozzá, mondjuk egy Jedinek. Erről ismét csak pár szót szólnék, mert a harmadik rész elemzésében nem szeretnék sokat visszautalgatni, de Anakinról látszik, hogy rendkívül mély érzésű karakter, és ez nem feltétlenül pozitívum. Mivel két főhősről van szó, ennyiben összehasonlítanám Luke-kal. Míg a fiánál ez a tulajdonság empátiában, együttérzésben, megértésben nyilvánul meg, addig Anakin minden érzése kontrollálhatatlan. Ha vidám, mindenből viccet csinál, ha szerelmes, a világot is odaadná, csak hogy boldogok lehessenek, ha dühös, akkor pusztítóan, gyilkosan dühös. És erre remek példa az idézet. Az anyja halálára nem színtiszta bánattal reagál, az csak rövid ideig van jelen. Hanem bosszúvággyal, és dühvel, amin nem tud felülkerekedni.
További fontos mozzanat a halálhoz való viszonya, ami még sokszor meg fog jelenni, de itt először. Anakin képtelen elfogadni a halált. Ismét ott az ellentét a fia útjával. Luke nehezen hitte el, hogy elveszít valakit, de később meg tudott békélni a ténnyel, és ez is hozzájárult ahhoz, hogy egy sokkal békésebb, szelídebb, kiegyensúlyozottabb karakterré váljon. Anakin azonnal felfogja, hogy elveszít valakit, sőt, az anyja halálát előre látta... de képtelen megbékélni a helyzettel. Padmé hiába mondja neki, hogy vannak dolgok, amiket nem lehet helyrehozni, vannak dolgok, amiken nem tud felülkerekedni, képtelen belenyugodni, dühös önmagára, dühös a világra, és ez eredményez a buckalakóknál lezajlott mészárlásokhoz hasonlót.
Az eddigi példák Luke-kal ellentétes személyiségjegyeit hangsúlyozták ki, most egy-két párhuzammal összpontosítanék a hasonlóságaikra. Először is Anakin még mindig önfejű, hallgat a megérzéseire, akkor is, ha semmilyen racionalitás nem áll az oldalán. (Ez azért a fiára is elég jellemző). Hűséges a barátaihoz, és noha megvannak az összetűzéseik, megbízik a mesterében, apja helyett apjának tartja.
És természetesen jön a legkényesebb rész, amit úgy hívnak, Anakin és a szerelem. A már említett problémák miatt, nagyon rossz alaphelyzetből indul ez a románc, és a főszereplő személyiségéből adódóan nagyon tud szenvedni. Ráadásul ez nem az az eset, amikor minden ok nélkül drámáznak valamin (amitől a falra tudok mászni) mert itt nincsen jó választás. És ebben a helyzetben Anakinnak, aki, ahogy már írtam, rendkívül mélyérzésű, ez különösen rossz. Egy rövid mosolyt szerencsére megengedhetünk magunknak a klónok támadása végén, miközben végignézzük a pár titkos esküvőjét... na, de ne örüljünk sokáig, biztos ott vár a filmek között a Sith-ek bosszúja is.
Obi-wan Kenobi - "Miért érzem úgy, hogy te fogsz a sírba vinni?"
Obi-wan is sokat fejlődött az előző rész óta, mind személyiségben, mind erőben. Immár igazi mester, és Anakin önfejűségét figyelembe véve, tíz év alatt meg is edződhetett. A főszereplőhöz való viszonyát tekintve valahol az apafigura és a nagytestvér megszemélyesítője között van. Továbbra is szókimondó és őszinte, és képes szinte minden helyzetben hideg fejjel gondolkodni, ami sok rázós helyzetből húzza ki. És pont a racionalitások azok, amik azt mondják, Anakinra figyelnie kell... és ez szinte minden konfliktus forrása kettejük között. Az ifjú padawan ugyan tiszteli, bölcsnek és erősnek tartja (az egyik jelenetben úgy hivatkozik rá, mint aki "olyan bölcs mint Yoda mester, és olyan erős, mint Windu mester"), azt mégsem hiszi el, hogy Obi-wan képes felismerni, mikor áll készen a Jedik próbáira. A férfi viszont ismeri, és ritkán téved vele kapcsolatban. Mint barátok számíthatnak egymásra, kihúzzák egymást a bajból. és Obi-wan képes ráébreszteni a tévedéseire sokszor fejjel a falnak induló tanítványát. Önállóan, saját harcaiban is megállja a helyét, de ez, tekintettel arra, hogy padawanként is legyőzte Darth Mault, annyira azt hiszem, nem meglepő. Jó trükkjei vannak, bátor, és még mindig igaz, hogy minden helyzetben követi a szabályokat, teljes szívvel hisz a Jedik értékeiben, nehéz megrendíteni.
Vagyis, Obi-wan még mindig remek karakter, csak egy kicsit érett az előző rész óta. Mesterként is megállja a helyét, és örülök, hogy őt is komolyabban megismerhettük. Az eredeti trilógiában, ahogy írtam, nem sok minden derült ki róla, már a Darth Vaderhez fűződő viszonyán kívül, ami itt sokat árnyalódik.
Padmé Amidala - "És mi lesz Padméval?" "Ő csúcsformában van."
Ismét kihangsúlyozom, George Lucas nem hazudtolta meg magát, ismét van egy erős női karakter. Padmé már az előző részben is jól teljesített mint királynő, most láthatjuk politikusként, lézerpisztollyal lövöldözve, annak ellenére, hogy nem Jedi, Obi-want és Anakint is lekörözi, ha ki kell szabadulni egy rázós helyzetből, őszinte és ritkán bájolog. (Azt hiszem, érzékelem a genetika hatását. Ezek szerint Leia az anyjára ütött.) Rengeteg jelenet bizonyítja, mennyire jól meg tudja őrizni a hidegvérét, okos, és igazán bátor is. Képes lelket önteni Anakinba, aki ezt igényli is, eleget beszéltem róla az ő elemzésénél, hogy miért, és azt hiszem pont ez a támogatás az, amiért minden nehézség és szenvedés ellenére mégis szeretjük a párost. Összességében meg vagyok elégedve a film készítőivel, Padmé, noha egyedüli női főszereplő, életben tartja a feminista szálat.
Yoda - "A sötét oldal leple reánk borult."
Ha nem is sokat, Yodáról beszélnem kell. A kistermetű, de annál idősebb, és annál bölcsebb, meg persze annál erősebb Jedi mester mindig ott van a háttérben, mindig, mindenről többet tud, mint gondolnánk, de mindig csak olyankor jelenik meg, mikor tényleg szükség van rá. Igazi manipulátor figura, de teljesen pozitív. Amit az eredeti trilógiában megsejtettem, az itt már bizonyítást nyert: Ahol a sakktábla egyik felén Sidious áll, ott ő van a másikon, és ismét előreutalásként, ez még nyilvánvalóbb lesz a Sith-ek bosszújában. Itt pedig ő mentette meg Anakint és Obi-want is Dooku gróftól, ő érzekelte először a főszereplő fájdalmát is... valahogy, valamilyen módon mindenről ő értesült először, de nem mindig mondja el a teljes igazságot.
Természetesen viszontlátunk még néhány régi kedvencet, de mivel R2D2 és C3PO fejlődése nem olyan komoly droidokként, ezért róluk nem írok most. (félreértés ne essék, én úgy tartom, hogy mindketten rendelkeznek személyiséggel, de mivel ez nem nagyon változik a történet során, úgy gondolom az Új Reménynél leírtakhoz már nem nagyon tudnék mit hozzáfűzni) Dooku gróf szintén nem kap saját elemzést, mert Jedi múlttal róla is lehetne beszélni, de a személyisége nem volt annyira kidolgozva, hogy komolyabban töprenghessek rajta. Tehát, következzék az összegzés:
Kedvenc szereplő: Még mindig Obi-wan. Azt hiszem, nem kell nagyon indoklást fűznöm hozzá, de különösen mert rengeteg remek karakter van ebben a filmben, szinte teljes mértékben az határozza meg ennek a kategóriának a győztesét, kit tudtam a legjobban megkedvelni. És Anakin akármennyire érdekes, és kidolgozott szereplő, Obi-wan nekem szimpatikusabb volt.
Kedvenc jelenet: Nem könnyű döntés, de talán az arénában lezajlott harc tetszett a legjobban. Mindhárom karakter hozta a formáját, látszott, hogy külön-külön is remek harcosok.
Legkevésbé kedvelt szereplő: Ez még mindig kérdés? :) Már mindenki tudja a válaszomat. Naná, hogy Palpatine.
Legkevésbé kedvelt jelenet: Mivel jó szokásukhoz híven ismét repkedtek a karok-lábak, ezért összefoglaló néven csak ennyit mondok: Végtagveszteség.
Boldog végkifejletet kapott Anakin trilógiájának második része, noha elég lezáratlant. Azonban a történetnek itt nincs vége, a legkeményebb, legkomolyabb epizód még hátra van...
Sok mindent akartam mondani erről a filmről. Dicsérni akartam a fantasztikus színészi játékot, különösen az Anakint alakító Hayden Christensenét, a filmzenét, a látványt... egyiket sem fogom. Mert ebben a filmben valahogy egyik sem tűnt annyira lényegesnek. Nem szabad félreérteni... egyszerűen csak annyira együtt volt minden, annyira harmóniában működtek, hogy nem akartam részletekre bontani a filmet.
Hogy miről szól a Sith-ek bosszúja? Egészen pontosan az ellentétéről annak, amiről a Jedi visszatér. Itt nincs bocsánat, nincs újjáéledés, ünneplés, kezdet... Itt vereség van, rengeteg halál, némelyik tényleges, némelyik pedig csupán egy emberen belül. Hát akkor, következzenek a karakterek:
Anakin Skywalker - "Te voltál a Kiválasztott! Az volt a dolgod, hogy elpusztítsd a Sith-eket, nem az, hogy közéjük állj! Hogy egyensúlyt hozz az erőbe, nem, hogy sötétségbe taszítsd!"
Anakin... mit mondhatnék róla? Kisregényt lehetne írni egyetlen lépésének a pszichológiájáról. Kezdjük akkor a szerepköreivel.
Direkt kerültem a témát az első részben, de bontsuk ki kicsit a karakter tulajdonságait, születésének körülményeit. Szegény családban, rabszolgának a Tatuinon... és ami a legfontosabb, apa nélkül, az anyja úgy hordta ki, hogy valószínűleg a midi-chlorianoktól fogant (vagyis az "Erő fia") Különleges képességekkel rendelkezik, jövőbe lát, rendkívül tehetséges Jediként, és elképesztően érzékeny az Erőre... Legyünk őszinték, és mondjuk ki: Anakin egy krisztusi karakter, méghozzá nagyon nyilvánvalóan. És a legzseniálisabb az, hogy nem egyszerűen képtelen betölteni ezt a szerepet, de átrakják a rossz oldalra, olyan csavart adva ezzel a toposznak, amin csak pislogni lehet.
Anakin ebben a részben már egyértelműen csúszni kezd, méghozzá két hibája járul ehhez hozzá. Az első az arroganciája. A főhős mindennél és mindenkinél jobbnak képzeli magát, többek között a halálnál is. Nehezen tűri, hogy még nem választották mesterré, zavarja, ha félreállítják, és mindennél jobban dühíti a bizalmatlanság. Mindig bűnbakot keres, nagyon nehezen fogadja el, ha valamiben hibázik. (Az előző részben is: "Mindennek Obi-wan az oka, a buckalakók a gonoszok, ez az oka, az az oka...") És Palpatine itt fogja meg először. Hízeleg neki, Anakin pedig könnyedén bedől, vakon követné... ha nem döbbenne rá, hogy a főkancellár Sith Lord. Ki szeretném hangsúlyozni, nem tartom a főszereplőt rossz embernek. A hangsúly viszont azon van, hogy ember (bár, ha születését tekintjük, inkább félig ember). És ennek megfelelően vannak hibái, neki sajnos elég nagyok, hogy belebukjon az ellenük folytatott küzdelembe. Meg akarja őrizni az elveit, a becsületét, így elárulja a Jediknek az igazságot, és minden rendben lenne, büszkék is lehetnénk rá, ha nem lenne ott a másik, kivédhetetlen gyengepont... Padmé.
Palpatine a felesége említésével tulajdonképpen lefegyverezi az amúgy sem elég erős fiút. Írtam, hogy Anakin mennyire mély érzésű, és mikor látja álmában Padmé halálát, akkor ismét, a világ végére is hajlandó lenne elmenni, csak, hogy megmentse. Mikor Palpatine felkínál neki egy lehetőséget, hogy életben tartsa, nem habozik. Nem tud gondolkodni, nem tud megállni, mert csak két utat képes elképzelni. Vagy feladja az elkötelezettségét a Jedik iránt, vagy a szerelme meghal. És az ő szemszögéből, noha nem könnyű, de helyes választás Padmé élete. Itt pedig az is láthatóvá válik, hogy minden szépsége ellenére ezzel a szerelemmel is volt baj. A második részben Padmé rákérdez, hogy a Jediknek szabad-e egyáltalán szeretniük, és Anakin azt válaszolja, a ragaszkodás, a birtoklás tilos, de az együttérzés szinte kötelező. A baj az, hogy az ő szeretete sosem épült együttérzésre. Mindenkihez, akit szeretett, görcsösen, ebben a részben különösen, már-már betegesen ragaszkodott. Amikor felajánlja magát tanítványként a Sith nagyúrnak, szintén erre utalót mond ("Csak mentsd meg Padmét! Nem tudok nélküle élni!"). Padméhoz fűződő viszonyát is főleg az ő egója határozza meg. Az előző részben is minden neki fájt, őt bántotta, és most is tulajdonképpen azért nem tudná elengedni, mert ha meghalna, az neki okozna fájdalmat. A végén pedig azzal a gondolattal lehet továbbra is sakkban tartani, hogy végül ő okozta szerelme halálát, és ezúttal semmilyen kibúvó nincsen.
A személyiségének hiába vannak nagyon pozitív pontjai, mint például a bátorság, vagy az elszántság, nagyon könnyen elbukik saját hibáiban, képtelen ugyanazzal a tartással megállni a sötétséggel szemben, mint a fia. Nem nevezném gyengének sem, de Luke-ot pont empátiája, szilárd hite a jóban segítette győzelemre, és az is, hogy tudta mi ellen küzd. Anakin egész világa egy ember körül forgott, és miközben megölte Mace Windut, miközben letérdelt Palpatine elé, végig az járt a fejében, hogy "De legalább őt meg tudom menteni." Talán tovább is, mert noha onnantól már nem volt egészen önmaga, megfigyelhetjük, a mészárlásai után mindig van egy egy állókép, mikor a távolba néz... és mindig sír. Nézi a lávát, lehúzott csuklyával, és folynak a szeméből a könnyek. Nem tudom, pontosan mire utal ez, vendégkönyvbe szívesen fogadom a tippeket, a chatre is, de én úgy értelmeztem, hogy az igazi, addigra már elnyomott énje igenis bánja, amit művel, és sajnálja azokat, akiket ártatlanul mészárolt le.
És valahol ebben áll Anakin Skywalker tragédiája... hogy jó ember volt. Jó ember, de végzetes hibákkal, amik végül lesodorták azon a sokat emlegetett lejtőn. Nem érdemelte meg ezt a sorsot, legfőképp nem szabadott volna olyan helyzetbe hozni, hogy az egész életszemlélete megrendüljön, se olyan választási helyzetekbe, amikből csak rosszul jöhet ki. De megkapta ezeket a szerepköröket, és ez tette végül Darth Vaderré. És még kell húsz év, mire valaki felhúzza a szakadékból, és megbocsát neki.
Obi-wan Kenobi - "Csak egy Sith tárgyal végletekben. Megteszem, amit kell."
Obi-wan nem sokat változott három év alatt tulajdonságait tekintve, de a helyzete nagyon sokat módosul. Eddig Anakinnal mindig egy oldalon álltak, egymást segítve harcoltak a közös ellenség ellen. Most viszont szembe kell néznie azzal, hogy lassan ellenfelekké válnak. Továbbra is igyekszik támogatni a fiút, mutatni neki, hogy benne bízhat, még azt is kimondja, ő nem akarta, hogy Anakin ebbe a helyzetbe kerüljön... de akkor már régen késő. Anakin szemében ő már megválasztotta az oldalát, éppen ezért nem hallgat a tanácsaira, nem kér a támogatásából. Obi-wan a végsőkig szeretné hinni, hogy a tanítványa még nem veszett el teljesen, de mikor megnézi a biztonsági felvételt, nem tagadhat semmit, nyilvánvalóvá válik, ki áll az események mögött. Yodának ekkor azt mondja, bármikor szembeszáll Palpatine-nal, de Anakint képtelen megölni, olyan neki, mint a testvére. Obi-wan igazságérzete, hite a jóban azonban erősebb, és végül képes szembeszállni korábbi tanítványával. Eleinte próbálja szavakkal meggyőzni, de hamar kiderül, hogy ez képtelenség. Van elég ereje arra, hogy akár barát ellen is menjen, hogyha az élet úgy hozza, és ez rendkívül pozitív vonulata a személyiségnek.
És természetesen a történet végén ő az is, aki vállalja, az elkövetkezendő években felügyeli majd Luke útját a Tatuinon, és mint tudjuk, fontos szerepe lesz még az ő történetében is. Vagyis Obi-wan még mindig remek karakter, tiszteletreméltó, és rendkívül erős.
Padmé Amidala - "Így száll hát sírba a szabadság. Tapsvihar közepette."
Padmé továbbra is bátor, és erős női karakter, de ebben a helyzetben, ebben a történetben sajnos teljesen tehetetlenné válik. Összeomlik a Köztársaság, és ezt neki végig kell néznie, anélkül, hogy szembeszállhatna Palpatine-nal. Végig kell néznie, ahogy Anakin egy róla szóló látomás miatt sodródik a teljes ketségbeesésbe, majd áll át a sötét oldalra, és ismételten képtelen visszahúzni, képtelen segíteni rajta. Persze próbálkozik, segíteni akar Obi-wannak is, politikusként szeretne javítani a helyzeten, de semmi nem ér célt. Mikor pedig az Obi-wannal vívott végső harca előtt Anakin maga fojtogatja, Padmé már látja, hogy a szerelme is teljesen elveszett. És ebből kiindulva végül Anakin vált felelőssé a látomása beteljesüléséért. A szülésnél ki is mondják, Padménak nem volt semmilyen egészségügyi problémája, egyszerűen nem akart már élni, nem akart tovább kitartani, és ez okozta a halálát.
A temetéséről megjegyezném, hogy egyszerre szomorú, kiakasztó, és mégis szép jelenet, ahogy mutatják, hogy a gyermek Anakintól kapott medállal együtt temették el. Sejteni lehetett, hogy ide fog kifutni kettejük története, de mégsem volt jó látni.
Yoda - "Igyekezz megválni önként mindentől, amit fájna elveszíteni."
Különösen, mivel az előzőnél már elemeztem, Yodáról most csak keveset beszélek. Ő a másik életben maradt Jedi mester, és ebben a részben meg is ütközik Palpatine-nal. Kettejük csatája a két manipulátor, a két vezető összecsapása is, szimbolizálják a fényt és a sötétséget. És a fény, Yoda által megjelenítve ezúttal csúnyán elbukik. A karakter maga is megszenvedi ezt a bukást, el is modja, hogy száműzetésbe kell vonulnia, kudarcot vallott. Yoda, mint az egyik legerősebb, és leghatározottabb figura, sajnos megtörik ebben a részben.
Mace Windu - "A fiú nem elég erős. Nem bízom benne."
Mace Winduról kevesebb derül ki, de ő a legbizalmatlanabb Anakinnal szemben. Felismeri, hogy nincs elég ereje, hogy talpon maradjon ebben a helyzetben, de elhibázza ott, hogy nem is keresi a gyengepontját. Épp kezdene megbízni benne, és pont ekkor bukik el, mert túlságosan Palpatine-ra koncentrál. Ráadásul az ő halála az, ami, hiába omlik össze tőle a főszereplő, mégis csak azt sugallja, hogy számára már nincs visszaút, vagyis, ha közvetetten is, Windu sokban hozzájárult, hogy a végkifejlet így alakult.
Palpatine/Darth Sidious - "Vigyázz a Jedikkel, Anakin! Tanulj tőlem, és meglátod, nagyobb hatalmad lesz, mint bármelyik Jedi lovagnak. Ismerd meg az Erő sötét oldalát, akkor megmentheted a feleségedet a biztos haláltól."
Egészen őszintén csak azért akartam mindenképp elemezni ezt a karaktert, hogy kedvemre szidhassam. Semmi bajom a manipulatív főgonoszokkal, sőt vannak köztük nagyon érdekes, nagyon motivált karakterek, de Palpatine csak... csak gonosz. Manipulatív figura, aki bárkit odadob a céljai érdekében. Dookut felhasználja, hogy megszerezze Anakint, és később, évekkel később, mikor már őt is kiszipolyozta, felhasználná, hogy megszerezze magának Luke-ot. Kihasználja ellenfelei személyiségbeli hibáit, Anakinnak ez az arroganciája. Illetve másokhoz fűződő szeretetükkel is manipulálja őket, amennyire csak lehet, Anakinnak, ugye, Padmé életét ajánlja fel, Luke-ra pedig a barátai elleni támadással próbál hatni. Ezen kívül olyan fogalmakat is kiforgat, mint az igazságérzet (például mikor Windu meg akarja ölni, eljátsza, hogy nincs ereje, gyenge, így Anakin, amellett, hogy félti Padmét, meg is sajnálja, helytelennek érezné, ha megölik.)a hűség, a bizalom, vagy a hála. És olyan profi módon manipulál, hogy az már-már ijesztő, és nagyon nehéz megállni vele szemben. Ő jelenti a választóvonalat Anakin és a fia között: Egyikük képes volt kitartani, másikuk elbukott.
Leginkább az zavar vele kapcsolatban, hogy nem tűnik elég motiváltnak. Nagyon gonosz, de nincs semmi válasz rá, hogy miért, pedig ilyen borzalmas emberek nem születnek csak úgy. Viszont épp eléggé tudtam utálni, szóval valahol mégiscsak jól be tudja tölteni a szerepét.
Összegzés:
Kedvenc karakter: Mint az előző két részben, nem kell már sokat hozzáfűznöm, még mindig Obi-wan.
Kedvenc jelenet: A legutolsó, mikor a kisgyerek Leiát és Luke-ot elviszik leendő otthonaikba.
Legkevésbé kedvelt szereplő: Palpatine. Még mindig, és az is marad. Annyira utálom, hogy azzal már át lehetne állítani a sötét oldalra...
Legkevésbé kedvelt jelenet: Ó, igen. Négy kar és két láb a teljes végtagveszteség ebben a filmben. Tehát marad a jó öreg végtagveszteség.
A Sith-ek bosszújában mindenki elvesztett valamit. Obi-wan a barátját, Padmé a szerelmét és az életét, Yoda az önmagába vetett hitét... De mégis, ha választanom kell, azt mondom, Anakin járt legrosszabbul. Ő önmagát vesztette el, és még nagyon sok idő kell, hogy ismét megtalálja. Talán csak ketten vannak, akik nem szenvedtek ebben a részben: Luke-ra és Leiára még vár a saját történetük, ahol mindketten főszereplők lesznek.
I. Baljós Árnyak
Mit mondhatnék erről a filmről? Szokásom szerint rengeteget. Noha a főszereplő még kisgyerek, mint Végjáték rajongó ezt a tényt nyugodtan ignorálhatom. A látványvilágról nem nagyon tudok újat mondani, zseniális, még zseniálisabb, mint eddig, hiszen, bár az eredeti trilógia kora előtt járt, azért sokat fejlődött a technika a két film között. Zene szintúgy, meg vagyok elégedve. A színészi játékról kevés szót ejtenék, ahogy mindenki megszokhatta, én jobban szeretek a megjelenített karakterekre összpontosítani, mint azokra, akik életre keltik őket.
A történet középpontjában a Naboo bolygó megszállása áll. Két Jedi, Qui-gon Jinn, és Obi-wan Kenobi kimentik a bolygó fiatal királynőjét, Amidalát, ám hajtóművük meghibásodása miatt le kell szállniuk a félreeső sivatagbolygón, a Tatuinon. Itt ismerik meg a kis rabszolgafiút, Anakin Skywalkert, akiről lerí, hogy különleges, noha sorsa a legnagyobb mesterek előtt is rejtély. Miközben háború készül, a Jediket pedig egy Sith Lord veszi üldözőbe, Anakin lassan kulcsszerephez jut...
Következzenek hát a karakterek, idézetekkel, ahogy eddig. Ismét kihangsúlyozom, ahogy tettem az Új Reménynél is, erősen látszik, hogy trilógiakezdő rész, bemutatja a karaktereket, nekiáll a kapcsolatok kiépítésének, de komoly fejlődés/negatív fejlődés még nem érzékelhető. Obi-wan kivételével senkiből nem lesz hirtelen hős, vagy mester, senki nem indul meg lefelé a lejtőn. Az még várat magára, bár nem sokáig.
Anakin Skywalker - "Ő...ő a Kiválasztott. Ő hoz egyensúlyt. Tanítsd."
Anakin, noha tíz éves, már most nagyon érdekes karakter. Egyrészt: Én egyszerűen nem akartam tudomást venni arról, hogy ez a kisfiú a jövőbeli Darth Vader. Anakin önfejű, okos, magabiztos, elképesztően bátor, és igazán különleges gyerek. Bizonyos... szerepkörökre erősen utaló tulajdonságait most kihagyom, mert sokkal egyszerűbb, és látványosabb lesz a harmadik részben összefoglalni. Qui-gon több okból fedezte fel Anakint, többek között a kisfiú remek reflexei, rendkívül pontos megérzései miatt. Hamar kiderült, hogy Anakin érzékeny az Erőre, ez adja meg neki a jövőbelátás képességét is, ami legtöbbeknek egyszerű reflexnek, vagy megérzésnek tűnik. A mester a Jedik tanácsa elé viszi, mivel a fiú mindenki másnál szorosabb kapcsolatban áll az Erővel (a vérének midi-chlorian tartalma még Yodáénál is több), de először elutasítják a kiképzését.
A kisfiú legnagyobb hibái ugyanis a félelem, és az, hogy képtelen elengedni a múltat. Mikor maga mögött hagyja a Tatuint, nemhogy nem felejti el az anyját, de továbbra is félti, retteg attól, hogy baja esik. És ami itt, a gyermek Anakinban lejátszódik, az később még nagyon sok mindent tönkre fog tenni az ő, és mások életében is. A jövője mindenki, még Yoda előtt is ködbe burkolózik... és én személy szerint, minden háttértudásom ellenére, képes voltam hinni Anakinban.
Obi-wan Kenobi - "Ez a fiú veszélyes. Ezt mindenki érzi, te miért nem?"
Az eredeti trilógia bölcs mestere ebben a részben még csak huszonéves, ifjú padavan. És már most remek karakter. Obi-wan szabálykövető, tiszteli a rangban, életkorban, bölcsességben felette állókat, szókimondó és racionális, mindamellett azonban hű barát. Qui-gonnal együtt rendkívül erősek, és Obi-wan fiatal kora ellenére gyakran megfontoltabb mesterénél, aki többször hallgat intuícióira, mint az eszére. Látszik rajtuk, hogy barátok is, nem csak mester-tanítvány viszony van köztük, és kölcsönösen hatottak egymásra. Mikor ennek a résznek a végén Obi-wan makacsul ragaszkodik hozzá, hogy Anakint maga mellé vegye tanítványnak, Yoda meg is jegyzi, hogy mintha Qui-gont hallaná.
A leendő Jedi mester ráadásul már most kiválóan bánik a fénykarddal, le tudja győzni a Sith Lord Darth Mault, és emellett van még egy tulajdonsága, amiért én elég hamar megkedveltem: Rengeteg jellemvonásában hasonlít Luke-hoz. Érdekes, a régi trilógiában Yodának is azt mondja többször: "Én nem ilyen voltam?" "Nem hasonlít rám?" És de. Kitartásuk, hűségük, rendíthetetlenségük mellett az önmagukkal szembeni bizonytalanságuk is megjelenik. És Obi-wan ennek a résznek a végén már bebizonyította, mire képes, ha szemtől szembe kerül egy nála akár sokkal erősebb ellenféllel. És persze, felmerül a kérdés: Mit tesz akkor, ha baráttal kerül szembe?
Qui-gon Jinn - "Ne feledd, a jelen a fontos. Arra összpontosíts. Érezz, ne töprengj."
A film másik Jedi főszereplője, a mester, Qui-gon. Valahol szomorú, de ő ezzel a résszel be is fejezte pályafutását, Darth Maul ugyanis végez vele. Ahogy Obi-wannál említettem, fiatal tanítványával sok mindenben különböznek. Qui-gon merészebb, lázadóbb látásmódú, sokkal inkább alapoz a megérzéseire, mint a józan eszére. Ez Jediként nem feltétlen baj, de akár az is lehet, ha valaki túlzásba esik. Kockáztat, ritkán tervez, és mindent egy lapra tesz fel, teljesen mindegy, kíván-e elővigyázatosságot a helyzet. Döntései legtöbbször jól sülnek el, akkor is, ha senki nem ért egyet velük... makacssága, kitartása, és ereje pedig tiszteletreméltó. Végig szentül hiszi, hogy Anakin a Kiválasztott, de sajnos soha nem adatik meg neki, hogy tanítsa, így ezt a feladatot már Obi-wanra bízza.
Padmé Amidala - "Én vagyok Amidala királynő."
Padmé az új trilógia legerősebb női karaktere, már az első részben uralkodó, noha csak tizenéves lehet. Jóindulatú, intelligens, kitartó, ért a politikához, és a harcban sem utolsó. Nem csoda, hogy már ennyi idősen megválasztották: Képességeit tekintve már ebben a részben kiváló vezető, a népe is szereti, az emberei bíznak benne, és feltétel nélkül hűségesek hozzá.
Hamar összebarátkoznak Anakinnal, gondoskodik róla, segít a kisfiúnak megbirkózni a honvágyával, aki pedig egy medált ad neki ajándékba, azzal, hogy "soha ne felejtse el". Hát, egy biztos... nem fogja. És George Lucas nem hazudtolta meg magát, nem hagyta ki a feminista szálat.
Jar Jar Binks - "Jar Jar... kicsikét... nem ügyes."
Kicsikét? Jar Jar annyira ügyetlen, hogy valahogy minden helyzetből jól jön ki. Annyira buta, hogy néha mond egész okos dolgokat, és annyira idegesítő a humora, hogy nem lehet nem megszeretni. Végül ő alkot kapcsot emberek és gunganek között, sőt, egy csatát tábornokként is végigharcol... (ezt inkább hagyjuk), tehát ez az ön és közveszélyesen esetlen karakter végül kulcsszereplővé válik. Hogy csinálta? Fogalmam sincs. Komikus közjátéknak remek, a szerepe helyén van kezelve, és valljuk be, kell egy ilyen figura ebbe a történetbe. Nélküle nem lenne ugyanaz.
Ahogy írtam, a karaktereket még csak most kezdtük megismerni, ez a főszereplő életkora miatt is sejthető. Ennek ellenére ismét remek trilógiakezdő részt kaptunk, izgalmas, de lehet rajta gondolkozni, látványos, de a karakterek sokkal jobban magukra vonják a figyelmet. Következzék tehát az összegzés:
Kedvenc szereplő: Szerintem már mindenki sejti, kit jelölök meg. Obi-wan Kenobit könnyen megkedveltem, remek karakter, és ahogy írtam, emlékeztetett az eredeti trilógiabeli személyes kedvencemre, Luke-ra.
Kedvenc jelenet: Eddig mindig szép, lassú, filozofikus jeleneteket jelöltem meg... most következzen valami, amit senki nem várna: Jar Jar, mint tábornok. Rengeteget nevettem, és ez a színtisztán szórakoztató jellegű jelenet nálam kedvenc lett.
Legkevésbé kedvelt szereplő: Tudom, még alig csinált valamit. Tudom, még csak segített. De egyszerűen nem tehetek róla, mond pár szót ez az ember, és már megnyeri ezt a díjat: Palpatine.
Legkevésbé kedvelt jelenet: Qui-gon halála. Szükséges volt, érthető, de szomorú. Egy remek karakterrel lett szegényebb a sorozat.
Ennyi lenne a Baljós Árnyakról. Gyülekeznek a felhők, de egyelőre még nem kezdődött meg a vihar. De, ahogy azt a vélemény elején írtam, már nem kell sokáig várni.
II. A klónok támadása
Tíz év telt el a Baljós Árnyak óta, Anakin Skywalker immár húsz éves, mikor egy Amidala szenátort ért merénylet után mesterével, Obi-wan Kenobival együtt visszahívják a Coruscantra. Miközben felfedezik, hogy valaki klónhadsereget rendelt a Köztársaságnak, Padmé ellen újabb merényleteket kísérelnek meg, Anakin pedig minden tiltás ellenére beleszeret a lányba, és az érzés viszonzottnak bizonyul...
Eddig a Star Wars univerzumnak csak mellékes témája volt a szerelem. Természetesen ott volt Leia és Han párosa, de öt másodperces rekordrövid szerelmi szenvedésük senkinek nem okozott problémát. Itt azonban minden létező tényező Anakin és Padmé szerelme ellen szól. Anakin mint Jedi nem ragaszkodhat senkihez és semmihez, Padmé pedig, noha számára nincs kimondott tiltás, a politikai szerepe miatt nem mehet bele a kapcsolatba. De ennek ellenére mégis azt kell mondjam (noha rólam minden olvasóm tudja, mennyire nehezen tűröm a romantikus drámát, ha nincs jól tálalva), van valami szép ebben a nyilvánvalóan bajt hozó románcban. Akármennyire látszik, hogy nem lesz jó vége, nehéz nem reménykedni, hogy valahogy mégis megkapják a boldog végkifejletet.
Természetesen nem ez az egyetlen téma, ami megjelenik a filmben, ott van maga a klónok támadása, a politikai háttér, és a még mindig ismeretlen Darth Sidious legújabb tanítványa, Dooku gróf. És fanyar humorral megjegyzem, megint elrepül pár kar és láb, de lassan kezdem megszokni, hogy végtagveszteség nélkül csata sincsen.
Akkor ismét következzenek a tíz év alatt sokat érett, sokat változott, és fejlődött karakterek, a már megszokott módon elemezve:
Anakin Skywalker - "Megöltem őket. Meghaltak. Mindet megöltem, mindet. Nem csak a férfiakat... hanem a nőket is. Meg a gyerekeket is. Olyanok, mint az állatok! Levágtam őket, mint az állatokat!"
Anakin már gyereknek se volt egyszerű eset, és ez csak bonyolódott. Itt, különösen Padmé és az anyja kapcsán, többször felmerül a szeretet kérdése, hogy miben áll, mennyire van joga hozzá, mondjuk egy Jedinek. Erről ismét csak pár szót szólnék, mert a harmadik rész elemzésében nem szeretnék sokat visszautalgatni, de Anakinról látszik, hogy rendkívül mély érzésű karakter, és ez nem feltétlenül pozitívum. Mivel két főhősről van szó, ennyiben összehasonlítanám Luke-kal. Míg a fiánál ez a tulajdonság empátiában, együttérzésben, megértésben nyilvánul meg, addig Anakin minden érzése kontrollálhatatlan. Ha vidám, mindenből viccet csinál, ha szerelmes, a világot is odaadná, csak hogy boldogok lehessenek, ha dühös, akkor pusztítóan, gyilkosan dühös. És erre remek példa az idézet. Az anyja halálára nem színtiszta bánattal reagál, az csak rövid ideig van jelen. Hanem bosszúvággyal, és dühvel, amin nem tud felülkerekedni.
További fontos mozzanat a halálhoz való viszonya, ami még sokszor meg fog jelenni, de itt először. Anakin képtelen elfogadni a halált. Ismét ott az ellentét a fia útjával. Luke nehezen hitte el, hogy elveszít valakit, de később meg tudott békélni a ténnyel, és ez is hozzájárult ahhoz, hogy egy sokkal békésebb, szelídebb, kiegyensúlyozottabb karakterré váljon. Anakin azonnal felfogja, hogy elveszít valakit, sőt, az anyja halálát előre látta... de képtelen megbékélni a helyzettel. Padmé hiába mondja neki, hogy vannak dolgok, amiket nem lehet helyrehozni, vannak dolgok, amiken nem tud felülkerekedni, képtelen belenyugodni, dühös önmagára, dühös a világra, és ez eredményez a buckalakóknál lezajlott mészárlásokhoz hasonlót.
Az eddigi példák Luke-kal ellentétes személyiségjegyeit hangsúlyozták ki, most egy-két párhuzammal összpontosítanék a hasonlóságaikra. Először is Anakin még mindig önfejű, hallgat a megérzéseire, akkor is, ha semmilyen racionalitás nem áll az oldalán. (Ez azért a fiára is elég jellemző). Hűséges a barátaihoz, és noha megvannak az összetűzéseik, megbízik a mesterében, apja helyett apjának tartja.
És természetesen jön a legkényesebb rész, amit úgy hívnak, Anakin és a szerelem. A már említett problémák miatt, nagyon rossz alaphelyzetből indul ez a románc, és a főszereplő személyiségéből adódóan nagyon tud szenvedni. Ráadásul ez nem az az eset, amikor minden ok nélkül drámáznak valamin (amitől a falra tudok mászni) mert itt nincsen jó választás. És ebben a helyzetben Anakinnak, aki, ahogy már írtam, rendkívül mélyérzésű, ez különösen rossz. Egy rövid mosolyt szerencsére megengedhetünk magunknak a klónok támadása végén, miközben végignézzük a pár titkos esküvőjét... na, de ne örüljünk sokáig, biztos ott vár a filmek között a Sith-ek bosszúja is.
Obi-wan Kenobi - "Miért érzem úgy, hogy te fogsz a sírba vinni?"
Obi-wan is sokat fejlődött az előző rész óta, mind személyiségben, mind erőben. Immár igazi mester, és Anakin önfejűségét figyelembe véve, tíz év alatt meg is edződhetett. A főszereplőhöz való viszonyát tekintve valahol az apafigura és a nagytestvér megszemélyesítője között van. Továbbra is szókimondó és őszinte, és képes szinte minden helyzetben hideg fejjel gondolkodni, ami sok rázós helyzetből húzza ki. És pont a racionalitások azok, amik azt mondják, Anakinra figyelnie kell... és ez szinte minden konfliktus forrása kettejük között. Az ifjú padawan ugyan tiszteli, bölcsnek és erősnek tartja (az egyik jelenetben úgy hivatkozik rá, mint aki "olyan bölcs mint Yoda mester, és olyan erős, mint Windu mester"), azt mégsem hiszi el, hogy Obi-wan képes felismerni, mikor áll készen a Jedik próbáira. A férfi viszont ismeri, és ritkán téved vele kapcsolatban. Mint barátok számíthatnak egymásra, kihúzzák egymást a bajból. és Obi-wan képes ráébreszteni a tévedéseire sokszor fejjel a falnak induló tanítványát. Önállóan, saját harcaiban is megállja a helyét, de ez, tekintettel arra, hogy padawanként is legyőzte Darth Mault, annyira azt hiszem, nem meglepő. Jó trükkjei vannak, bátor, és még mindig igaz, hogy minden helyzetben követi a szabályokat, teljes szívvel hisz a Jedik értékeiben, nehéz megrendíteni.
Vagyis, Obi-wan még mindig remek karakter, csak egy kicsit érett az előző rész óta. Mesterként is megállja a helyét, és örülök, hogy őt is komolyabban megismerhettük. Az eredeti trilógiában, ahogy írtam, nem sok minden derült ki róla, már a Darth Vaderhez fűződő viszonyán kívül, ami itt sokat árnyalódik.
Padmé Amidala - "És mi lesz Padméval?" "Ő csúcsformában van."
Ismét kihangsúlyozom, George Lucas nem hazudtolta meg magát, ismét van egy erős női karakter. Padmé már az előző részben is jól teljesített mint királynő, most láthatjuk politikusként, lézerpisztollyal lövöldözve, annak ellenére, hogy nem Jedi, Obi-want és Anakint is lekörözi, ha ki kell szabadulni egy rázós helyzetből, őszinte és ritkán bájolog. (Azt hiszem, érzékelem a genetika hatását. Ezek szerint Leia az anyjára ütött.) Rengeteg jelenet bizonyítja, mennyire jól meg tudja őrizni a hidegvérét, okos, és igazán bátor is. Képes lelket önteni Anakinba, aki ezt igényli is, eleget beszéltem róla az ő elemzésénél, hogy miért, és azt hiszem pont ez a támogatás az, amiért minden nehézség és szenvedés ellenére mégis szeretjük a párost. Összességében meg vagyok elégedve a film készítőivel, Padmé, noha egyedüli női főszereplő, életben tartja a feminista szálat.
Yoda - "A sötét oldal leple reánk borult."
Ha nem is sokat, Yodáról beszélnem kell. A kistermetű, de annál idősebb, és annál bölcsebb, meg persze annál erősebb Jedi mester mindig ott van a háttérben, mindig, mindenről többet tud, mint gondolnánk, de mindig csak olyankor jelenik meg, mikor tényleg szükség van rá. Igazi manipulátor figura, de teljesen pozitív. Amit az eredeti trilógiában megsejtettem, az itt már bizonyítást nyert: Ahol a sakktábla egyik felén Sidious áll, ott ő van a másikon, és ismét előreutalásként, ez még nyilvánvalóbb lesz a Sith-ek bosszújában. Itt pedig ő mentette meg Anakint és Obi-want is Dooku gróftól, ő érzekelte először a főszereplő fájdalmát is... valahogy, valamilyen módon mindenről ő értesült először, de nem mindig mondja el a teljes igazságot.
Természetesen viszontlátunk még néhány régi kedvencet, de mivel R2D2 és C3PO fejlődése nem olyan komoly droidokként, ezért róluk nem írok most. (félreértés ne essék, én úgy tartom, hogy mindketten rendelkeznek személyiséggel, de mivel ez nem nagyon változik a történet során, úgy gondolom az Új Reménynél leírtakhoz már nem nagyon tudnék mit hozzáfűzni) Dooku gróf szintén nem kap saját elemzést, mert Jedi múlttal róla is lehetne beszélni, de a személyisége nem volt annyira kidolgozva, hogy komolyabban töprenghessek rajta. Tehát, következzék az összegzés:
Kedvenc szereplő: Még mindig Obi-wan. Azt hiszem, nem kell nagyon indoklást fűznöm hozzá, de különösen mert rengeteg remek karakter van ebben a filmben, szinte teljes mértékben az határozza meg ennek a kategóriának a győztesét, kit tudtam a legjobban megkedvelni. És Anakin akármennyire érdekes, és kidolgozott szereplő, Obi-wan nekem szimpatikusabb volt.
Kedvenc jelenet: Nem könnyű döntés, de talán az arénában lezajlott harc tetszett a legjobban. Mindhárom karakter hozta a formáját, látszott, hogy külön-külön is remek harcosok.
Legkevésbé kedvelt szereplő: Ez még mindig kérdés? :) Már mindenki tudja a válaszomat. Naná, hogy Palpatine.
Legkevésbé kedvelt jelenet: Mivel jó szokásukhoz híven ismét repkedtek a karok-lábak, ezért összefoglaló néven csak ennyit mondok: Végtagveszteség.
Boldog végkifejletet kapott Anakin trilógiájának második része, noha elég lezáratlant. Azonban a történetnek itt nincs vége, a legkeményebb, legkomolyabb epizód még hátra van...
III. A Sith-ek bosszúja
Sok mindent akartam mondani erről a filmről. Dicsérni akartam a fantasztikus színészi játékot, különösen az Anakint alakító Hayden Christensenét, a filmzenét, a látványt... egyiket sem fogom. Mert ebben a filmben valahogy egyik sem tűnt annyira lényegesnek. Nem szabad félreérteni... egyszerűen csak annyira együtt volt minden, annyira harmóniában működtek, hogy nem akartam részletekre bontani a filmet.
Hogy miről szól a Sith-ek bosszúja? Egészen pontosan az ellentétéről annak, amiről a Jedi visszatér. Itt nincs bocsánat, nincs újjáéledés, ünneplés, kezdet... Itt vereség van, rengeteg halál, némelyik tényleges, némelyik pedig csupán egy emberen belül. Hát akkor, következzenek a karakterek:
Anakin Skywalker - "Te voltál a Kiválasztott! Az volt a dolgod, hogy elpusztítsd a Sith-eket, nem az, hogy közéjük állj! Hogy egyensúlyt hozz az erőbe, nem, hogy sötétségbe taszítsd!"
Anakin... mit mondhatnék róla? Kisregényt lehetne írni egyetlen lépésének a pszichológiájáról. Kezdjük akkor a szerepköreivel.
Direkt kerültem a témát az első részben, de bontsuk ki kicsit a karakter tulajdonságait, születésének körülményeit. Szegény családban, rabszolgának a Tatuinon... és ami a legfontosabb, apa nélkül, az anyja úgy hordta ki, hogy valószínűleg a midi-chlorianoktól fogant (vagyis az "Erő fia") Különleges képességekkel rendelkezik, jövőbe lát, rendkívül tehetséges Jediként, és elképesztően érzékeny az Erőre... Legyünk őszinték, és mondjuk ki: Anakin egy krisztusi karakter, méghozzá nagyon nyilvánvalóan. És a legzseniálisabb az, hogy nem egyszerűen képtelen betölteni ezt a szerepet, de átrakják a rossz oldalra, olyan csavart adva ezzel a toposznak, amin csak pislogni lehet.
Anakin ebben a részben már egyértelműen csúszni kezd, méghozzá két hibája járul ehhez hozzá. Az első az arroganciája. A főhős mindennél és mindenkinél jobbnak képzeli magát, többek között a halálnál is. Nehezen tűri, hogy még nem választották mesterré, zavarja, ha félreállítják, és mindennél jobban dühíti a bizalmatlanság. Mindig bűnbakot keres, nagyon nehezen fogadja el, ha valamiben hibázik. (Az előző részben is: "Mindennek Obi-wan az oka, a buckalakók a gonoszok, ez az oka, az az oka...") És Palpatine itt fogja meg először. Hízeleg neki, Anakin pedig könnyedén bedől, vakon követné... ha nem döbbenne rá, hogy a főkancellár Sith Lord. Ki szeretném hangsúlyozni, nem tartom a főszereplőt rossz embernek. A hangsúly viszont azon van, hogy ember (bár, ha születését tekintjük, inkább félig ember). És ennek megfelelően vannak hibái, neki sajnos elég nagyok, hogy belebukjon az ellenük folytatott küzdelembe. Meg akarja őrizni az elveit, a becsületét, így elárulja a Jediknek az igazságot, és minden rendben lenne, büszkék is lehetnénk rá, ha nem lenne ott a másik, kivédhetetlen gyengepont... Padmé.
Palpatine a felesége említésével tulajdonképpen lefegyverezi az amúgy sem elég erős fiút. Írtam, hogy Anakin mennyire mély érzésű, és mikor látja álmában Padmé halálát, akkor ismét, a világ végére is hajlandó lenne elmenni, csak, hogy megmentse. Mikor Palpatine felkínál neki egy lehetőséget, hogy életben tartsa, nem habozik. Nem tud gondolkodni, nem tud megállni, mert csak két utat képes elképzelni. Vagy feladja az elkötelezettségét a Jedik iránt, vagy a szerelme meghal. És az ő szemszögéből, noha nem könnyű, de helyes választás Padmé élete. Itt pedig az is láthatóvá válik, hogy minden szépsége ellenére ezzel a szerelemmel is volt baj. A második részben Padmé rákérdez, hogy a Jediknek szabad-e egyáltalán szeretniük, és Anakin azt válaszolja, a ragaszkodás, a birtoklás tilos, de az együttérzés szinte kötelező. A baj az, hogy az ő szeretete sosem épült együttérzésre. Mindenkihez, akit szeretett, görcsösen, ebben a részben különösen, már-már betegesen ragaszkodott. Amikor felajánlja magát tanítványként a Sith nagyúrnak, szintén erre utalót mond ("Csak mentsd meg Padmét! Nem tudok nélküle élni!"). Padméhoz fűződő viszonyát is főleg az ő egója határozza meg. Az előző részben is minden neki fájt, őt bántotta, és most is tulajdonképpen azért nem tudná elengedni, mert ha meghalna, az neki okozna fájdalmat. A végén pedig azzal a gondolattal lehet továbbra is sakkban tartani, hogy végül ő okozta szerelme halálát, és ezúttal semmilyen kibúvó nincsen.
A személyiségének hiába vannak nagyon pozitív pontjai, mint például a bátorság, vagy az elszántság, nagyon könnyen elbukik saját hibáiban, képtelen ugyanazzal a tartással megállni a sötétséggel szemben, mint a fia. Nem nevezném gyengének sem, de Luke-ot pont empátiája, szilárd hite a jóban segítette győzelemre, és az is, hogy tudta mi ellen küzd. Anakin egész világa egy ember körül forgott, és miközben megölte Mace Windut, miközben letérdelt Palpatine elé, végig az járt a fejében, hogy "De legalább őt meg tudom menteni." Talán tovább is, mert noha onnantól már nem volt egészen önmaga, megfigyelhetjük, a mészárlásai után mindig van egy egy állókép, mikor a távolba néz... és mindig sír. Nézi a lávát, lehúzott csuklyával, és folynak a szeméből a könnyek. Nem tudom, pontosan mire utal ez, vendégkönyvbe szívesen fogadom a tippeket, a chatre is, de én úgy értelmeztem, hogy az igazi, addigra már elnyomott énje igenis bánja, amit művel, és sajnálja azokat, akiket ártatlanul mészárolt le.
És valahol ebben áll Anakin Skywalker tragédiája... hogy jó ember volt. Jó ember, de végzetes hibákkal, amik végül lesodorták azon a sokat emlegetett lejtőn. Nem érdemelte meg ezt a sorsot, legfőképp nem szabadott volna olyan helyzetbe hozni, hogy az egész életszemlélete megrendüljön, se olyan választási helyzetekbe, amikből csak rosszul jöhet ki. De megkapta ezeket a szerepköröket, és ez tette végül Darth Vaderré. És még kell húsz év, mire valaki felhúzza a szakadékból, és megbocsát neki.
Obi-wan Kenobi - "Csak egy Sith tárgyal végletekben. Megteszem, amit kell."
Obi-wan nem sokat változott három év alatt tulajdonságait tekintve, de a helyzete nagyon sokat módosul. Eddig Anakinnal mindig egy oldalon álltak, egymást segítve harcoltak a közös ellenség ellen. Most viszont szembe kell néznie azzal, hogy lassan ellenfelekké válnak. Továbbra is igyekszik támogatni a fiút, mutatni neki, hogy benne bízhat, még azt is kimondja, ő nem akarta, hogy Anakin ebbe a helyzetbe kerüljön... de akkor már régen késő. Anakin szemében ő már megválasztotta az oldalát, éppen ezért nem hallgat a tanácsaira, nem kér a támogatásából. Obi-wan a végsőkig szeretné hinni, hogy a tanítványa még nem veszett el teljesen, de mikor megnézi a biztonsági felvételt, nem tagadhat semmit, nyilvánvalóvá válik, ki áll az események mögött. Yodának ekkor azt mondja, bármikor szembeszáll Palpatine-nal, de Anakint képtelen megölni, olyan neki, mint a testvére. Obi-wan igazságérzete, hite a jóban azonban erősebb, és végül képes szembeszállni korábbi tanítványával. Eleinte próbálja szavakkal meggyőzni, de hamar kiderül, hogy ez képtelenség. Van elég ereje arra, hogy akár barát ellen is menjen, hogyha az élet úgy hozza, és ez rendkívül pozitív vonulata a személyiségnek.
És természetesen a történet végén ő az is, aki vállalja, az elkövetkezendő években felügyeli majd Luke útját a Tatuinon, és mint tudjuk, fontos szerepe lesz még az ő történetében is. Vagyis Obi-wan még mindig remek karakter, tiszteletreméltó, és rendkívül erős.
Padmé Amidala - "Így száll hát sírba a szabadság. Tapsvihar közepette."
Padmé továbbra is bátor, és erős női karakter, de ebben a helyzetben, ebben a történetben sajnos teljesen tehetetlenné válik. Összeomlik a Köztársaság, és ezt neki végig kell néznie, anélkül, hogy szembeszállhatna Palpatine-nal. Végig kell néznie, ahogy Anakin egy róla szóló látomás miatt sodródik a teljes ketségbeesésbe, majd áll át a sötét oldalra, és ismételten képtelen visszahúzni, képtelen segíteni rajta. Persze próbálkozik, segíteni akar Obi-wannak is, politikusként szeretne javítani a helyzeten, de semmi nem ér célt. Mikor pedig az Obi-wannal vívott végső harca előtt Anakin maga fojtogatja, Padmé már látja, hogy a szerelme is teljesen elveszett. És ebből kiindulva végül Anakin vált felelőssé a látomása beteljesüléséért. A szülésnél ki is mondják, Padménak nem volt semmilyen egészségügyi problémája, egyszerűen nem akart már élni, nem akart tovább kitartani, és ez okozta a halálát.
A temetéséről megjegyezném, hogy egyszerre szomorú, kiakasztó, és mégis szép jelenet, ahogy mutatják, hogy a gyermek Anakintól kapott medállal együtt temették el. Sejteni lehetett, hogy ide fog kifutni kettejük története, de mégsem volt jó látni.
Yoda - "Igyekezz megválni önként mindentől, amit fájna elveszíteni."
Különösen, mivel az előzőnél már elemeztem, Yodáról most csak keveset beszélek. Ő a másik életben maradt Jedi mester, és ebben a részben meg is ütközik Palpatine-nal. Kettejük csatája a két manipulátor, a két vezető összecsapása is, szimbolizálják a fényt és a sötétséget. És a fény, Yoda által megjelenítve ezúttal csúnyán elbukik. A karakter maga is megszenvedi ezt a bukást, el is modja, hogy száműzetésbe kell vonulnia, kudarcot vallott. Yoda, mint az egyik legerősebb, és leghatározottabb figura, sajnos megtörik ebben a részben.
Mace Windu - "A fiú nem elég erős. Nem bízom benne."
Mace Winduról kevesebb derül ki, de ő a legbizalmatlanabb Anakinnal szemben. Felismeri, hogy nincs elég ereje, hogy talpon maradjon ebben a helyzetben, de elhibázza ott, hogy nem is keresi a gyengepontját. Épp kezdene megbízni benne, és pont ekkor bukik el, mert túlságosan Palpatine-ra koncentrál. Ráadásul az ő halála az, ami, hiába omlik össze tőle a főszereplő, mégis csak azt sugallja, hogy számára már nincs visszaút, vagyis, ha közvetetten is, Windu sokban hozzájárult, hogy a végkifejlet így alakult.
Palpatine/Darth Sidious - "Vigyázz a Jedikkel, Anakin! Tanulj tőlem, és meglátod, nagyobb hatalmad lesz, mint bármelyik Jedi lovagnak. Ismerd meg az Erő sötét oldalát, akkor megmentheted a feleségedet a biztos haláltól."
Egészen őszintén csak azért akartam mindenképp elemezni ezt a karaktert, hogy kedvemre szidhassam. Semmi bajom a manipulatív főgonoszokkal, sőt vannak köztük nagyon érdekes, nagyon motivált karakterek, de Palpatine csak... csak gonosz. Manipulatív figura, aki bárkit odadob a céljai érdekében. Dookut felhasználja, hogy megszerezze Anakint, és később, évekkel később, mikor már őt is kiszipolyozta, felhasználná, hogy megszerezze magának Luke-ot. Kihasználja ellenfelei személyiségbeli hibáit, Anakinnak ez az arroganciája. Illetve másokhoz fűződő szeretetükkel is manipulálja őket, amennyire csak lehet, Anakinnak, ugye, Padmé életét ajánlja fel, Luke-ra pedig a barátai elleni támadással próbál hatni. Ezen kívül olyan fogalmakat is kiforgat, mint az igazságérzet (például mikor Windu meg akarja ölni, eljátsza, hogy nincs ereje, gyenge, így Anakin, amellett, hogy félti Padmét, meg is sajnálja, helytelennek érezné, ha megölik.)a hűség, a bizalom, vagy a hála. És olyan profi módon manipulál, hogy az már-már ijesztő, és nagyon nehéz megállni vele szemben. Ő jelenti a választóvonalat Anakin és a fia között: Egyikük képes volt kitartani, másikuk elbukott.
Leginkább az zavar vele kapcsolatban, hogy nem tűnik elég motiváltnak. Nagyon gonosz, de nincs semmi válasz rá, hogy miért, pedig ilyen borzalmas emberek nem születnek csak úgy. Viszont épp eléggé tudtam utálni, szóval valahol mégiscsak jól be tudja tölteni a szerepét.
Összegzés:
Kedvenc karakter: Mint az előző két részben, nem kell már sokat hozzáfűznöm, még mindig Obi-wan.
Kedvenc jelenet: A legutolsó, mikor a kisgyerek Leiát és Luke-ot elviszik leendő otthonaikba.
Legkevésbé kedvelt szereplő: Palpatine. Még mindig, és az is marad. Annyira utálom, hogy azzal már át lehetne állítani a sötét oldalra...
Legkevésbé kedvelt jelenet: Ó, igen. Négy kar és két láb a teljes végtagveszteség ebben a filmben. Tehát marad a jó öreg végtagveszteség.
A Sith-ek bosszújában mindenki elvesztett valamit. Obi-wan a barátját, Padmé a szerelmét és az életét, Yoda az önmagába vetett hitét... De mégis, ha választanom kell, azt mondom, Anakin járt legrosszabbul. Ő önmagát vesztette el, és még nagyon sok idő kell, hogy ismét megtalálja. Talán csak ketten vannak, akik nem szenvedtek ebben a részben: Luke-ra és Leiára még vár a saját történetük, ahol mindketten főszereplők lesznek.
Valentine Wiggin
Megjegyzések
Megjegyzés küldése