Interjú Gyurkó Krisztinával - A vita szerepe filmes közösségekben

Egyetemi feladatok tették számomra lehetővé, hogy elkészítsem ezt az interjút, amiért nagyon hálás vagyok. Gyurkó Krisztinával beszélgethettem a filmes közösségekről, a vita szerepéről ezen csoportokban, illetve potenciális szerepéről az online térben és az oktatásban is. Számomra nagyon fontos tapasztalatot jelentett, és rengeteg ponton elgondolkodtatott az interjú készítése - remélem, számotokra is hasonlóan izgalmas lesz.

"Magyar-, és történelem szakos tanárként végeztem az ELTE-n. A tanítás mellett több civilszervezettel és kampánnyal dolgoztam együtt. Jelenleg is gyerekekkel foglalkozom egyesületi kereteken belül. Filmekkel a No Hate Speech Mozgalom keretein belül foglalkoztam először, ahol a kampány témáiban rendeztem filmklubokat, meghívott szakértőkkel. Emellett a Tőled Hallottam ifjúsági magazin írójaként több filmfesztiválon is részt vettem az elmúlt két évben. Jelenleg a Tudatos Ifjúság Alapítvány filmklubját moderálom és szervezem."

Az első kérdésem az lenne, hogy mióta érdeklődsz a filmek iránt szakmaibb szemmel?

Ez egy érdekes kérdés a szakmai szó miatt, mert az én érdeklődésem nehezen nevezhető szakmainak – olyan szempontból, hogy nem készítettem filmet, semmilyen filmes dologban nem voltam benne. Ami engem érdekel a filmekben az nyilván a film mint művészet, lévén, hogy irodalmat tanítok. Például könyvek filmadaptációi nagyon jó összekötése ennek a két művészeti ágnak. Ebből az irányból indultam afelé, hogy minél több olyan filmet nézzek meg, ami művészeti alkotás, és értéket képvisel. Aztán innen jutottunk el addig, hogy mi is filmklubot szerveztünk a No Hate Speech mozgalommal, aztán vitaestekkel, meghívott vendégekkel elég jó programokat tudtunk csinálni.

És volt olyan film, ami ebben a folyamatban konkrétan kiemelhető?

Nem konkrétan egy filmhez kötném, hanem inkább… talán a filmfesztiválokhoz. Néhány éve, öt-hat-hét éve kezdtem budapesti filmklubokba, illetve filmfesztiválokra járni. Ez lehet akár animációs, vagy több nagykövetség tart egyes nemzetek filmjeiből programokat, ilyen lehet a skandináv, német, francia filmfesztivál, vagy bármelyik nemzetiség, gyakorlatilag. Ezek után gyakran szoktak beszélgetéseket tartani, akár, ha van rá lehetőség – volt ilyen külföldiekkel is – rendezőkkel, szereplőkkel, illetve meghívott szakemberekkel. És nekem itt indult el, hogy nézzek ilyen komolyabb hangvételű, akár dokumentumfilmes, akár drámai filmeket. Ezeknek a zöme európai rendezésű filmek, amelyek sajnos a nagyobb mozikba nem nagyon jutnak el, egy-két kisebb művészmoziban megjelennek, ilyen például a Toldi, de sajnos nem annyira kerülnek a közönség elé. Viszont engem ezek indítottak el, a filmfesztiválok, hogy többet foglalkozzak a témával.

Mennyire tapasztaltad azt, akár már a másokkal való munka során, hogy a filmek komolyan hatnak az ember életszemléletére, formálják a gondolkodásmódját?

Én úgy gondolom, formálja. Mint művészeti ágnak, mint művészeti alkotásnak mindenképp van egy hatása az emberekre. És az, hogy ez a hatás mekkora, hogyan fog lecsapódni valakiben, változtat-e életszemléletet vagy gondolkodásmódot, nyilván függ a befogadótól, illetve a filmek alaptémájától is. Szerintem abszolút két részre lehet bontani ezeket a filmeket – az egyik, hogyha nagyon aktuális témával foglalkozik, az könnyebben „betalál” úgymond az emberben. Vagy ha mondjuk olyan elnyűhetetlen témákkal, ami mindig, mindenkit érdekel, mint mondjuk a szerelem, párkapcsolat, szülő-gyermek kapcsolat, ilyesmi. Aktuális téma mondjuk a menekültválság, járványok. Ha ilyesmivel foglalkozik, megtalálja a befogadókat, sokkal jobban. Azt, hogy egy film egy teljes életszemléletet meg tud-e változtatni azalatt a másfél-két óra alatt amíg lemegy… előfordulhat, de szerintem megkérdőjelezhető. Viszont mindenképpen tudnak új perspektívát adni, egy már kialakult véleményt árnyalni, vagy adott esetben akár megváltoztatni.

A filmfesztiváloknál mennyire tapasztaltad, hogy egy filmnek az emberre gyakorolt hatását növeli az, hogy egy közösségben, vagy egy ilyen környezetben nézheti meg?

Olyan szempontból szerintem mindenképpen, hogy ezek a filmek, amik filmfesztiválokon vannak – ha például dokumentumfilmes – akkor egy kategóriába kerülnek be. Úgy is lehet pályázni különböző filmekkel. Gyakorlatilag egy hasonló érdeklődésű társaság jön össze a moziba, akik ezt a filmet megnézik. Előtte-utána abszolút van alkalom, hogy az ember beszélgessen ezekről a filmekről, akár a meghívott vendégekkel együtt gondolkodjon róla, és így mélyíthető ennek az egésznek a hatása.

Ezzel már el is indultunk valamennyire a másik téma felé: A No Hate Mozgalom tagjaként, amennyire utánaolvastam, elég sokat foglalkoztok a közösségi médiában megjelenő gyűlölettel, és hasonló témákkal. Ezt filmes közösségekben, akár internetes, akár személyes, mennyire tapasztalni, és mennyire okoz problémát?

Szerintem filmes közegben kevésbé… mondjuk, én online filmes közegben abszolút nem mozgok, filmklubokban meg az a probléma az érzékeléssel, hogy a legtöbb filmklub, ami társadalmi kérdésekkel foglalkozik, az egy tematika mentén fog elindulni. Tehát ha egy egyesület, vagy bárki szervez egy LMBTQ, vagy menekült témájú filmhetet, vagy olyan filmet vetít le, akkor ezekre a filmklubokra általában azok mennek el, akiket érdekel ez a téma, vagy érzékenyek rá, és azok nem jelennek meg személyesen, akik utálják az adott csoportokat, nem fognak elmenni azért, hogy megnézzék a filmet, és köpködjék a többieket. A filmklubok életében szerintem a gyűlölködés kevéssé jelenik meg. Lehetnek eltérő vélemények, ez előfordul, de hogy nagyon erős gyűlölet legyen egy szervezett beszélgetésen, a film után, az szerintem ritka.

Online pedig szerintem akkor tud kialakulni, hogyha egy nagyobb filmuniverzumról van szó, mint például a Star Wars – nagyon nagy a kánonja, nagyon sok film van benne, sok képregény, sok animációs film, rengeteg dolgon lehet vitatkozni. Ilyen esetben gondolom könnyen elfajulnak a dolgok az online világban. Nyilván ugyanez megfigyelhető lehet a társadalmi témájú filmeknél is, hogyha valahol a kommentálási lehetőség megjelenik. Ott azért megjelenhet a gyűlölködés, akár a Port.hu-n, vagy más filmértékelő oldalakon. Oda bármit le lehet írni. Moderálják, de lehet.

Filmes közösségekben, filmklubokban ezek szerint ez kevésbé jellemző, de alapvetően tapasztalni valamilyen tendenciát? Az utóbbi néhány évben mennyire növekedett, csökkent a gyűlölködés, ami a filmekhez kapcsolódik?

Ez elég nehéz kérdés. Konkrét film, vagy konkrét téma lenne szerencsés, hogy melyik kapcsán csökkent, vagy sem.

Szűkítsük le a társadalmi témájú filmekre!

Társadalmi témájú filmekben az az érdekes, hogy sajnos nagyon rétegfilmmé váltak, van egy szűk réteg, aki erre alapvetően vevő. Ebben nagyon erősek a dokumentumfilmek, amiknek nagy része nem nagyon található meg online sem, csak ilyen fesztiválok keretében, esetleg. Összességében nem gondolom… soha nem a filmre korlátozódik, ha van ilyen gyűlölködés, hanem inkább a jelenségre. Ha például egy LMBTQ filmről van szó, akkor nyilván a szubkultúrába tartozó emberekre fog menni ez a gyűlölködés, és nem a film karakterére. Míg, ha mondjuk a Star Wars fiktív karaktereit vesszük, ott igazából nem létezik egy valós társadalmi jelenség, amiről lehet vitatkozni, hanem teóriákról, fiktív karakterekről.

Mit gondolsz a vita szerepéről rajongói közösségekben? A társadalmi témájú filmeknél, a filmkluboknál említetted, hogy olyan emberek mennek oda, akiket ez érdekel – maga a vita, mint jelenség mennyire hat „moderálóan”? Mennyire ad kulturált keretet, mennyire segíti a filmek feldolgozását?

A feldolgozást mindenképp segíti. Alapvetően abszolút kulturált kereteket is tud biztosítani – nem valószínű, hogy bárki nagyon vérre menő vitákat folytatna. A vita itt alapvetően, mint pozitív kicsengésű szó jelenik meg. A magyar nyelvben a vita mindig hordoz egyfajta negatív felhangot, hogy valami ordibálós, akár verekedős dolog, és nem egyszerűen az érvek és vélemények ütköztetése, valaminek a megbeszélése. Nagyon fontos lenne, hogy ez fejlődjön az emberekben, mert ha egy ilyen filmklub végi beszélgetésbe jön is olyasvalaki, akit érdekel ez a téma, de nem igazán ért egyet a többiekkel, akkor el tudja mondani kulturáltan, miért, és megkérdezheti akár az ott lévő szakembereket, akik tényleg azzal a területtel foglalkoznak, és tudja árnyalni a saját véleményét. Abszolút kulturált viták vannak, szerintem az online térben szabadul el inkább a pokol, mint személyesen, a moziteremben, az interjúk során, de az online térben ezt nehéz is megfékezni, sajnos.

Kicsit ehhez kapcsolódik a következő kérdésem – mit gondolsz lehetne ezt az online térbe integrálni valahogy, és ezzel fejleszteni a kulturált véleményformálást a filmekkel kapcsolatban?

Szerintem alapvetően ez teljesen elképzelhető. Most, pont a járványidőszak előtt elkezdtünk egy filmklubot a Tudatos Ifjúság Alapítvánnyal. Aztán beütött ez az egész helyzet, átgondoltuk, és átkerült online térbe, gyakorlatilag. Nyilván nem együtt nézzük a filmet, mert ez nem lehetséges online keretek között. De van egy film, amire meghirdetünk egy beszélgetést – Discordon szoktuk ezeket megtartani – szintén meghívunk egy vendéget, aki a témában szakértő. Legutóbb például egy pszichológus lány volt a vendégünk az egyik film kapcsán, ahol a kognitív pszichológiára volt szükségünk. Egy esemény kapcsán a linkkel bárki be tud kapcsolódni ebbe a beszélgetésbe, akár csak hallgatóként, akár beszélgetőpartnerként is, és nyugodtan kifejtheti a véleményét az adott filmről, vagy az annak kapcsán felmerülő kérdésekről. Kap egy lehetőséget, hogy megbeszélje másokkal, akár pozitív, akár negatív a benyomása a filmmel kapcsolatban. Én alapvetően az ilyen beszélgetésekre gondolom, hogy át lehetne vinni online térbe, tartani egy vitaestet is, akár. A videós megoldás is lehetséges, de ismeretlenek kevésbé szeretik kamerán nézegetni egymást, ezért maradt itt Discordon a hang.

Ha egy ilyen jellegű vitát sikerülne bevinni az online térbe, szerinted az hathat a rajongói közösség tagjainak egymással szembeni viselkedésére írásban is?

Olyan szempontból igen, hogy szóban sokkal több lehetősége van kifejteni, amit mondani szeretne. Kommentekben – bár lehet nagyon hosszú kommentet írni – mégsem ugyanaz, mintha élő szóban megbeszélhetnék ezeket a problémákat. Lehet egy bármilyen teóriáról, bármilyen filmkarakter kapcsán indítani egy beszélgetést, amibe bárki, akit ez nagyon érdekel, becsatlakozhat, és elmondhatja a véleményét. Nyilván itt szerencsés, ha van egy úgymond moderátorszerepet betöltő ember, aki mondjuk tovább viszi a beszélgetést, ha megakadt, próbál az egészre figyelni, és az elején elmondja a beszélgetésben résztvevőknek, hogy itt nem az a cél, hogy veszekedésig fajuljanak a dolgok, hanem hogy kulturáltan meg lehessen fogalmazni a véleményt. Talán egy lépéssel mélyebb az, ha hanggal tudunk kommunikálni, mintha írásban írogatunk ismeretlen embereknek válaszkommenteket. Szerintem segítene.

A filmek közösségi feldolgozását mennyire tartod fontosnak egy ember személyes élménye szempontjából?

A befogadó szempontjából?

Vagy akár a művészekéből, ha van azzal kapcsolatos meglátásod is.

A nézők esetén van, aki ezt igényli, van, aki kevésbé, inkább megtartja a véleményét, vagy nem szeretne az adott témáról beszélgetni. De talán a filmek pont olyanok, hogy mindig, mindenkinek van róluk véleménye, és szeretnek róluk beszélni. És főleg, hogyha egy mélyebb témával foglalkozó filmről beszélünk, jó, ha utána van lehetőség ventilálni azt, amit láttunk. Hogyha oktatási intézménybe viszi be az ember a filmet a diákjainak, akkor akár játékosabb keretek között is fel lehet dolgozni a filmben látottakat, mivel gyakran olyan dolgokat látunk, amit kicsit érzünk a saját életünkben is. Könnyebb egy problémáról úgy beszélni, hogy valójában nem magamról beszélek, hanem egy filmben látott karakterről, akinek mondjuk ugyanaz a problémája, mint nekem. Például, ha bullyingról szóló filmet nézünk, több, mint valószínű, hogy egy harmincöt fős osztályban van egy vagy két gyerek, aki átélt már hasonlót, csak nem mer, vagy nem akar saját nézőpontból beszélni róla. Ekkor jó, ha egy ilyen eltávolított karakterről, filmről tud beszélgetni.

Filmszereplőknél, rendezőknél szerintem mindenképpen jó a visszajelzés, főleg a kezdő filmeseknek. A dokumentumfilm fesztiválon volt többször olyan, hogy a magyar szekcióban jöttek el rendezők, szereplők is, és utána lehetett velük beszélni, visszajelzést adni a filmjükkel kapcsolatban.

Az oktatásba szerinted be lehet építeni ezt a filmklub jellegű vitát? Gimnáziumban is, egyetemen is, néha oktatni szeretnék a vitakultúrát, ennek javítására be lehetne építeni, és ha igen, hogyan?

Szerintem beépíteni mindenképp be lehet, nyilván alapvetően az idő az, ami a kérdés. Mert egy átlagos filmismereti dokumentumfilm is van legalább egy órás, de lehet akár kettő is. A feldolgozásra megint legalább egy órát rá kell szánni, és ez tényleg időigényes. Középiskolában elméletileg a média órákon lenne erre lehetőség, csak ott is, a negyvenöt perc nagyon kevés, csak szakaszokban lehet filmet nézni – de ez is több, mint a semmi. Délutánonként lehetne filmklubokat és beszélgetéseket szervezni, a diákok is megjelenhetnének szervezőkként, egyébként. A vitakultúra fejlesztésére pedig azért jó, például egyetemen is, mert könnyebb egy látott filmről vitatkozni, mint ha valaki csak szóban bedob egy elméletet, és arról kéne egymással vitázni, mikor még nem is jönnek a gondolatok.

A filmek mindenképp alkalmasak arra, hogy generáljanak egy érvelős vitahelyzetet. Nyilván nagyon jól kell filmet választani, ennek ez a titka, amiben megvan ennek a lehetősége. Egy ilyen foglalkozáshoz kell mindenképpen egy foglalkozásvezető – ahogy az online térben is, egyébként – aki kitalálja, mi lehet, esetleg kérdéseket dob be, ha megakadna a társaság, vagy bármilyen szituációs játékot be tud illeszteni az adott témába, mert így sokkal könnyebb a feldolgozás. Nyilván lehet ezt vidám, mainstream filmekkel is csinálni, mert egy sima, sablonos romantikus filmben is van olyan párkapcsolati probléma, amiről lehet vitatkozni egyébként. A komolyabb témák pedig nyilván adják magukat.

Tudsz esetleg mondani olyan sikertörténetet a filmklubon, amikor egy film nagy hatással volt a nézőkre, és nagyon jó vitaélményt eredményezett?

Olyan volt, amikor nagyon jól sikerült összeválogatni a filmhez a vendéget, és akkor az érdeklődők száma is megnőtt. A vitás helyzeteknél pedig ahol a legjobban lehetett érveket ütköztetni… a menekültválság idején tartottunk egy filmklubot, amikor még kevés ilyen dokumentumfilm jelent meg – az utóbbi években elég sok volt. Mi akkor egy hollywoodi filmet választottunk. Ezt nem pejoratívan mondom, hogy hollywoodi – csak nyilván nem olyan, mint egy dokumentumfilm. Ez a „Kegyetlen hazugság” c. film volt, egyébként, Afrikából Amerikába menekített emberekről szólt, 2001 előtti időszak volt, ha jól emlékszem. Ott például hívtunk olyan vendéget, aki az akkori, itthoni menekülthelyzettel foglalkozott, tehát ténylegesen találkozott menekültekkel, mind jogi szempontból, mind egyéb aspektusból. Oda jöttek szép számmal, és ez egy annyira megosztó téma volt akkoriban – meg egyébként most is – hogy nagyon jól lehet róla vitázni. És a fekete és fehér oldalakon kívül azért eléggé lehet árnyalni, így ott egy egész jó vita alakult ki a film után ott maradó emberek között.

Köszönöm Gyurkó Krisztinának, hogy elkészíthettem vele ezt az interjút, és hogy lehetővé tette, hogy megosszam!