Star Wars - Forces of Destiny kritika

A Star Wars univerzuma 2017-ben egy rövidfilmsorozattal bővült, amely kifejezetten az univerzum női karakterei előtt tisztelgett, az ő kisebb történeteiket mesélte el. Nekem jó darabig ült a várólistámon, és mindig halasztottam, aztán egyszer csak koppant, hogy tokkal-vonóval húsz perc az első évad, tehát nem sok értelme van húzni. A véleményem meglehetősen vegyes volt...

A Forces of Destiny alapkoncepciója szerintem remek. Adott a Star Wars univerzumában rengeteg inspiráló, erős, határozott női karakter, akik tényleg formálják a saját sorsukat, és mások sorsát is, ahogy a cím kimondja. A minisorozat ötlete, hogy előttük tiszteleg, megmutatja, hogyan válnak mások és adott esetben egymás hőseivé. Ezek a történetek nem szerepelnek a nagyfilmekben, sem az animációs sorozatokban, inkább pillanatképek a hétköznapi harcokról, amikor egy-egy döntés tökéletesen megmutatja, milyen a személyiség, mi is lakozik igazán az adott karakterben. Ezt ismét kihangsúlyozzák, a mottó tulajdonképpen erről szól ("A döntéseink és a cselekedeteink, a kicsi és a nagy pillanatok... ezek tesznek minket a sors erőivé").

Leia az ewokokkal

És pont azért, mert egy erős és fontos alapötletet választott, a Forces of Destiny nekem nagyon kevés volt. Részenként két és fél percről beszélünk, amiből húsz másodperc elmegy az intróra. Én személy szerint szeretem a rövidfilmeket, de ennek ellenére azt szerintem elkönyvelhetjük tényként, két percben karakterekre fókuszálni, cselekményt kezdeni, építeni és lezárni nem lehet. Ebből következően a cselekmény egyik rövidfilmben sem igazán releváns, mindenhol kicsit súlytalan, és mindenhol az az érzése az embernek, hogy ezt nagyobban már látta. Láttuk Ahsokát civileket menteni, láttuk Jynt odacsapni a birodalomnak, Sabine-t adatokat rabolni, Leiát ewokokkal barátkozni, Padmé is került már olyan helyzetbe, hogy egy politikai tárgyalás előtt merényletet akartak ellene elkövetni, aztán néhány jó baráttal saját kezébe vette a dolgot. Egyik sem újdonság, csak mindegyik sokkal kiforratlanabb, mint az alapszituáció megjelenítése a fő szálon, így sajnos ez alatt a húsz perc alatt is volt, hogy arra eszméltem, kicsit unom az egészet.

Jyn és Sabine

A másik probléma az időhiány mellett, hogy csak olyan női karaktereket vett elő a történet, akiket már igazán jól ismerünk. Persze, tisztelegjünk előttük, feministaként jól is esett, de nem tudtam nem arra gondolni, hogy a Star Wars univerzuma tömegével vonultatja fel a kompetens nőket. A blogomon is elemeztem a KOTOR játékokat, kánon szerint Bastila, Exile, Mission, Juhani, Mira, Visas, Kreia... lehet bőven sorolni. De ha azt mondjuk, nem akarunk visszamenni négyezer évet, hogy jó történetet találjunk, még mindig ott a Klónok háborúja mellékszereplő gárda, akikben rengeteg a potenciál. Talán legerősebb példának Assajj Ventress-t mondanám, aki nekem ott van a top női antihős listán, mert az abszolút gonosztól indul, de a sorozat végére sem a karakterek, sem a néző nem tudja igazán gyűlölni. Neki ráadásul rengeteg a fehér folt a történetében, az olyan jelenet, ami csak képregénybe került... én például szívesen megnéztem volna a Forces of Destiny egyik kis története keretében, Anakin pontosan hogy is szerezte tőle azt a sebhelyet. Ráadásul ha ilyen mellék, vagy múltbeli karaktereket válogatnak és dolgoznak ki a sorozatban, azzal még tovább lehetett volna bővíteni a Star Wars univerzumát, válthatták volna egymást a mélyebb, sötétebb, és a hősies fejezetek, és többé tehették volna ezt az egészet egy főhajtásnál Leiáék előtt.

Ahsoka és Anakin (mi az az arc?)

Az animációval igazából nem volt gondom, többségében szép, a karakterek felismerhetőek, például Padmé szerintem sokkal jobban sikerült, mint a Klónok háborújában. Az egyetlen probléma, hogy a női karakterek animációja szép, viszont a férfi karakterek - konkrétan Anakin - esetén zavaróan nőies lett az arc. Az ewokok aranyosak, de Chewie elnagyolt, tehát a történet elmesélésére megfelelő, de nem kiemelkedő. A zenék jól működtek a háttérben, a Star Wars szokásos témái köszöntek vissza, megadták az alaphangulatot, a hátterek, a környezet is szépen fel lett építve.

És hogy ajánlom-e? Rajongóknak mindenképp, egyszerűen azért, mert Star Wars, érezni, hogy Star Wars, és van benne egy-két kreatív, kiutalgató megjegyzés ami nekik tetszeni fog. Aki nem rajongó, az pedig nem fog belekezdeni, így azt kell, hogy mondjam, nézzétek meg, de ne várjatok túl sokat, se világmegváltó sztorit, se nagyon komoly karakterépítést. A Forces of Destiny egy ötlet, egy lehetőség, ami lehetett volna nagyon jó, de végül csak egy kellemes, egyszernézős rövidfilmsorozat lett belőle.