Zsivány Egyes - Egy Star Wars történet kritika

A Zsivány Egyes 2016 decemberében került a mozikba, én pedig nagyon hamar megnézhettem, nagy szerencsémre eredeti nyelven (Diego Luna akcentusát vétek kihagyni). Ugyanakkor valahogy halasztódott a kritika, és csak 2017 júniusában jutottam oda, hogy ténylegesen leüljek a számítógép elé, és részletezzem a véleményemet a filmről.

A Zsivány Egyes közvetlenül az Új Remény előtt játszódik, egy kis lázadó csapat történetét kísérhetjük végig, akik tudomást szereznek a Halálcsillag építéséről, majd ellopják a terveit. Az élükre mintegy véletlenül kerül Jyn Erso, akinek apja a Halálcsillag tervezője, és kezdetben esze ágában sincs azonosulni a lázadók eszméivel... ahogy azonban egyre több időt tölt velük, és szembesül a Galaxis helyzetével is, a látásmódja gyökeresen átalakul, és kész belevágni egy olyan küldetésbe, amely - minden valószínűség szerint - az életébe kerül.

A kritika spoileres, szóval aki nem látta a filmet, annak óvatosan.

"Remény élteti a felkelést"

Először is, az Ébredő Erő után nagyon kellett ez a film. Megvolt a maga varázsa a hetedik résznek, mesei volt, humoros, szórakoztató, rengeteg új karakterrel, és rengeteg Easter Egg-gel. Viszont pont ez tette kissé súlytalanná, kissé hiteltelenné, és azután, hogy az azt megelőző film a Sith-ek bosszúja volt, ez nem vette ki magát igazán jól. Túlságosan biztonsági játékot játszott, túlságosan meg akart felelni, és pont ezért veszített az eredetiségből, de ezt már kifejtettem a neki szentelt kritikában.

A CGI-jal megjelenített Leia az utolsó jelenetben

A Zsivány Egyes mondhatni ellenpólusa az Ébredő Erőnek. Úgy akart Star Wars film lenni, hogy az univerzum számtalan meghatározó elemét nem használta (fénykard is alig kerül elő a történetben, a főhősök között csak egyetlen erőérzékeny van, ő sem jedi), hanem azt kibővítve az "átlagos" lázadók szemszögébe nyerhettünk betekintést, akiket nem véd plot armor, akik nem hősök. Pont ez a szemszögváltás tette hitelessé, és gyakran szívbemarkolóvá Jyn Erso és kis csapata történetét. A zene hangulatos, előkerülnek a megszokott témák, de érdemes figyelni, mert szinte mindig változtattak, csavartak egyet a soundtrack elemein, ami nagyon jól kiszolgálta az új látásmód érzetét. A látvány ugyancsak szép, mind az űrben játszódó, mind a bolygókon lezajló események monumentálisan, látványosan vannak megjelenítve, és külön kiemelem a CGI-t, ami egyszerűen zseniális. Hallottam a panaszokat, hogy "nyilvánvaló volt, hogy Leia és Tarkin animált", és igen, én is azonnal észrevettem, de tegye mindenki a szívére a kezét, és mondja úgy, hogy amennyiben nem tudta volna, hogy a színészek, akik a karaktereket alakítják, már rég nem így néznek ki, akkor is felismerte volna, hogy animációt lát. Korábban már láttam, mire képes a technika, ha életszerű megjelenítésről van szó a Final Fantasy vagy az Animátrix esetében, de a Zsivány Egyes kezd megerősíteni abban, hogy lassan színészek nélkül is le lehet forgatni bármilyen filmet, az embernek fel sem fog tűnni, hogy animált karaktereket lát.

A karakterek rengeteg lehetőséget rejtenek magukban, bátorkodom megjegyezni, hogy az eddigi legígéretesebb gárdát ismerhettük meg, mégis úgy érzem, nem használták ki őket. Több időt érdemeltek volna, de értelemszerűen ezt nem lehetett megtenni, így végeredményben az események nagy részét Jyn karakterfejlődése köré csoportosították, aki szerintem az egyik legjobb női karakter, akit eddig a Star Wars univerzum alkotott. Személyes kedvenceim közé tartozik a KOTOR játékok Exile-ja is, és Leia, Padmé, Rey, Ahsoka sem éppen esetleg figurák, mégis Jyn több szempontból megelőzte őket.

Jyn Erso (Felicity Jones)

Egyrészt alapvetően végtelenül szkeptikus, csalódott, és erősen flegma figura. A maga módján lázad, nem vonzzák a nagy eszmék, a lázadásba is azért keveredik bele, mert a személyes életében kap szerepet. Kezdetben nem is lát túl a saját környezetét érintő problémákon, képtelen belehelyezkedni bárki más helyzetébe, azonban pont ezért van rengeteg lehetősége a karakterfejlődéshez. Lassan megérti az apja és Saw gondolatait, többször is szembesül Cassian vívódásaival, Bodhi árulása, és Chirrut hite az erőben mind vezetik affelé, hogy megtanulja értékelni azokat az érzéseket és gondolatokat, amelyek az embereket rábírják a lázadásra. Mikor pedig átesik a holtponton, az elszántsága odáig jut, hogy bátran szót emel a lázadók tanácsában, nem riad vissza a szabályszegéstől és az önfeláldozástól, ha az segít közelebb kerülni ehhez az eszméhez. Pont a szkepticizmusa miatt azonban ekkor sem száll el, végig két lábbal a földön marad, nem álmodozik a hőssé válásról, nyugodtan veszi tudomásul a döntéseinek következményeit, egyenes és határozott marad, vagyis egyszerre emberien esendő, és hősiesen erős figura. Felicity Jones-t már láttam más szerepben, az oldalon is értékelt "Mindenség elméletében" Jane Hawkingot alakított, szintén remekül, de itt egy teljesen eltérő szellemiségű szerepet jelenített meg hasonló profizmussal, vagyis minden tiszteletem a színésznőnek.

Cassian Andor (Diego Luna)

Cassian Andorról mondhatjuk, hogy a második főszereplő, róla tudunk meg a legtöbbet Jyn mellett, és ismételten, én nagyon hamar a szívembe zártam. Teljesen elüt az összes filmekben megjelent férfi szereplőtől, mert Han Solo lazaságával ellentétben Cassian teljesen merev, Obi-wan nyitottságával ellentétben teljesen zárkózott, és Finn komoly traumák mellett is megmaradó könnyed humora helyett meglehetősen keserű és komoly figura. Pontosan azt az érzést hozta, amit én az Ébredő Erőben a megtért rohamosztagostól vártam... annak az embernek a szemléletét, akinek elege van abból, hogy újra és újra bemocskolja a kezét, de mégis csinálja, mert nincs hová fordulni, menekülni az életformájából. Cassian maximálisan hisz a lázadás eszméiben, de nem utólag fordul feléjük, lassan ráeszmélve a fontosságukra, mint Jyn... ő beleszületik a helyzetbe, és miközben ott vannak a magasztos gondolatok, amiket követ, folyamatosan látja, milyen eszközökhöz nyúlnak, hogy elérjék azokat. Mindig Jyn ellenpontja, kezdetben flegmaságával helyezkedik szembe, majd pont a hitével, így közösen egy viszonylag objektív látásmódot tudnak képviselni. Ugyanakkor keveset tudunk a múltjáról, így a Rebels sorozat nézőjeként erősen remélem, hogy elő fogják venni még ott is, és jobban megismertetik a rajongói közösséggel.

Amiért még plusz pont a filmnek, hogy ott volt két karakter, nagyon jó szóváltásokkal, érzelmi dilemmákkal, és volt köztük kémia, mégsem rontották el az üzenetet egy beerőszakolt szerelmi szállal. Cassian és Jyn között csak a zárójelenet lett egyfajta sejtetés, és mégis a kapcsolatuk, az egymásra gyakorolt hatásuk érezhető és erős.

K-2SO (Alan Tudyk)

A mellékszereplők között mindenképp érdemes kiemelni K-2SO-t, akinek szarkasztikus humora belengte az egész filmet. Szórakoztatóan kifigurázta néha a klasszikus, Star Warsos megjegyzéseket ("I've got a bad feeling about this"), de a humora egy pillanatra sem volt bugyuta, végig megmaradt kritikusnak és cinikusnak, pont ezért remekül belesimult a film általános sötétségébe. Ismételten nem foglalkoztunk a kérdéssel, hogy mi van az MI-kkel, van-e személyisége a droidoknak, de K2 halála is szomorúra sikerült. Maga a jelleme néhol eszembe juttatta a KOTOR játékok akasztófa humorú droidját, HK-47-et, ez pedig számomra még fokozta a humorfaktorát.

Chirrut Îmwe (Donnie Yen)

Baze és Chirrut párosa szerethető, a barátságuk nagyon szép, láthatjuk, hogyan támogatják egymást, mennyire számíthatnak egymásra minden helyzetben, engem azonban bosszantott, hogy semmi nem derül ki a hátterükről. Chirrut vaksága, kapcsolata az erővel olyan szintuáció, ami tele van lehetőséggel, de nem használják ki. Baze-ről megtudjuk, hogy valaha épp olyan elhivatott volt, mint a társa, de nem tudni, pontosan mikor, és miért hasonult meg a régi eszmékkel, a film végén is csak azt látjuk, hogy Chirrut utolsó szavainak hatására már azt ismételgetve indul a csatába, hogy "The Force is with me, and I'm one with the Force", vagyis "Az Erő velem van, és egy vagyok az Erővel". A Zsivány Egyes csapatának utolsó tagja, Bodhi pedig ismételten olyan alaphelyzetből érkezik, mint a Birodalmat eláruló pilóta, amivel érdemes lenne foglalkozni, mert tele van lehetőségekkel. Pontosan mi vezetett az árulásához, mikor, milyen esemény szakította el a cérnát... de nem kapunk válaszokat, sőt, igazán sok jelenete sincs a karakternek, a benne rejlő lehetőségek ellenére.

Viszont látunk ismerős arcokat az eredeti és az új trilógiákból, megjelenik Mon Mothma, több politikai vezetővel is találkozhatunk a lázadók között, de cameo-zik Bail Organa, és Darth Vader is. Több Rebels Easter Egg kiszúrható, Chopper ott gurul az egyik hangárban, a végső csatánál pedig sokadik alkalommal sikerült kiszúrnom a Szellem űrhajót is, ez ad némi reményt, hogy a mellékszereplők még kapnak talán alapozást az animációs sorozatban. Összességében én bátran ajánlom bárkinek a Zsivány Egyest... Star Wars rajongók fénykardok minimális jelenléte mellett is igazi Star Wars filmet kapnak, komoly problémákkal, sötétséggel, és szerethető gárdával, megérthetik, miért is volt igazi háború az, aminek Luke a közepébe csöppent. Akik pedig nem Star Wars rajongók talán pont azért szerethetik az univerzum ezen darabját, mert mert kipróbálni valami újat, hozzáadni valami pluszt az eddigiekhez. Köszönöm, hogy elolvastátok ezt a rövid kritikát, hamarosan újra jelentkezem:

Valentine Wiggin