Az első top 10 kedvenc karakter lista - 5. helyezett
A Dűne már első olvasás után is mély nyomot hagyott bennem, így sejthető volt, hogy a karakterei közül is lesz, aki felkerül a toplistára. Alia Atreidest már a kezdetektől különleges figurának tartottam, és keserű sorsa dacára a mai napig nagyon kedvelem. A régi blogomon - ezen a rövid karakterelemzésen túl - számos írásomban előkerült, így a költözködés során is találkozhattok még vele.
Alia az első Dűnében háromévesen tűnik fel, és az első pillanattól a kedvencem volt. Okos, érett gondolkodású, ami annak is köszönhető, hogy sosem volt igazán gyerek. Előszülött, aki rendelkezik ősei tudásával, és benne élnek emlék énjeik. Bátor, és úgy beszél a Császárral, mintha nem érdekelné se rang, se hatalom... vagy talán pont azért használja ezt a stílust, mert tudja, nála van a fölény.
Tizenöt évesen, a Dűne messiásában árnyalódik a karaktere, amellett, hogy még mindig sokkal felnőttebb mint korosztálya (szerintem családi vonás, hogy tizenöt éves korára már mindenki okosabb és komolyabb, mint sok mai ember), bizony érezni benne egy átlagos tinédzserlány vonásait is. Szerelmes lesz, vitatkozik, és ha eddig csak kedveltem a karaktert, itt tényleg a kedvencemmé vált. Emberibb, életszerűbb szereplő lett belőle a hibáival együtt, mindamellett pedig egy rendkívül erős női karakter.
A Dűne gyermekei azonban számára negatív változást hozott. Visszatér az öreg Harkonnen báró, és természetesen tönkretesz mindent. Az emlék-énje megszállja a fiatal régenst, aki innentől nem lesz tovább önmaga. Alia megöleti a saját bátyját, végül azonban rádöbben, mit tett, és szembeszállva a megszállóval öngyilkos lesz, hogy mentse magát és a körülötte élőket. Szomorú lezárás, de nem volt már más út számára. (Megjegyzés: Ennél a jelenetnél falhoz akartam vágni a könyvet.)
Kapcsolatai más karakterekkel:
Paul Muad'Dib és Alia:
A kezdetektől erős kötődés van a két szereplő között, képességeik hasonlóak, gondolataik cseréjével kommunikálnak. Paul gyakran támaszkodik Aliára, tudván, hogy a lány érett és okos, nehéz helyzetekben jó döntést hoz. A lány pedig szereti a bátyját, követi, és hisz benne, eltűnése után pedig dühös és szomorú. (A jelenetben üvöltve állítja, hogy Paul őrült volt, mikor pedig Duncan megkérdezi, hogy miért gondolja, annyit válaszol, hogy azért, mert szerette.) Noha képességei gyengébbek, nagyon hasonlítanak is, többször ki is mondják a regényben (Vajon mennyi van benne a Kwisatz Haderachból?). A testvérpárt manipulálják, Aliát gyakran szörnyetegnek tartják, és végül ezeknek az intrikáknak is következménye, hogy közös történetük Paul halálával ér véget.
Harkonnen báró és Alia:
A kapcsolat egy gyilkossággal indul, az alig hároméves Alia a Gom-dzsabbar segítségével megöli nagyapját, akiről egy köteten keresztül nem is hallunk ismét... ám a Dűne gyermekeiben visszatér, és a lány már nem tud harcolni ellene. Az emlék-én belülről szállja meg, és veszi át felette az uralmat, irányítja, így noha Alia végzett vele, a báró még mindig képes hatalmat gyakorolni felette. Mikor azonban unokaöccse, unokahúga és anyja sarokba szorítják, Alia visszanyeri a kontrollt, győzedelmeskedik a báró felett, ám tudva, hogy sosem lesz igazán önmaga ura, kiugrik az ablakon. Ezáltal Harkonnen báró magasan vezet a legutáltabb Dűne karaktereim listáján, döbbenet, hogy mennyi felfordulást tud okozni, még a halála után is.
Jessica és Alia:
Anya-lánya kapcsolat, de hiába szeretem mindkét karaktert, és hiába szeretik ők is egymást, azt kell mondjam, Jessica nem volt a legjobb anyuka. Kiskorában ugyan ott volt a lánya mellett, de mikor tizenöt évesen a nyakába szakadt az egész birodalom minden felelőssége, alig maradtak mellette, akkor egyedül hagyta, és ez nagy hiba volt, úgy gondolom, részben ennek köszönhető az is, hogy a báró megszállta. Alia is neheztel az anyjára, és szerintem jogosan. Ugyanakkor Jessicát is sajnálom, mindkét gyerekét elvesztette, és egyikük sem kapott hozzá illő szép halált.
Duncan és Alia:
Noha ez a kapcsolat sem végződik szépen, de általánosságban ez a páros a kedvenceim közé tartozik. Alia a második kötetben szeret bele a gholába (valahol a klón, és az újraélesztett ember között van a jelentése), ami az Atreidesek egykori hűséges szolgájának mintájára készült. Emlékei ekkor még nincsenek, de kárpótlásként remek mentát (gépekre emlékeztetően logikusan gondolkodni képes ember), és zenszunita filozófus. A lány érzelmeiről hamar kiderül, hogy viszonzásra találtak, és mivel a Dűne univerzumban minden hasznot hajt valakinek, így természetesen az egész egy terv része volt, hogy megzavarják Pault, és merényletet lehessen elkövetni ellene. Ennek eszköze Duncan, aki azonban visszanyeri emlékeit, és így Aliával marad, mikor bátyja elvonul a sivatagba. Szeretik és támogatják egymást, kitartanak a legnehezebb időkben is, így nem nehéz szurkolni a Happy Endért, amit azonban sajnos nem kapunk meg, hanem az elemzett karakterhez hasonlóan a románc is tragikus véget ér, a harmadik könyv során Duncan Idaho is életét veszti, Stilgar keze által.
Személyes vélemény a karakterről:
Ahogy az elején is írtam, Aliát nem volt nehéz megkedvelni, és ahogy egyre emberibbé vált, úgy egyre szerethetőbbé is. Sajnos ő az első a listában, aki nem kapta meg a boldog végkifejletet, noha tényleg sikerült érdekes történetszálat alkotni neki. És nem utolsósorban, ő az egyik első sorozatban, aki erősen behozza a feminista vonalat, ezáltal bizonyítja, hogy bármennyire is férfiközpontúnak alkotta meg Frank Herbert a fremenek társadalmát, bizony nem zavartatta magát, hogy nőt ültessen vezéri pozícióba. Ezt pedig el is várom bármilyen írótól.
 |
| Fanart Aliáról (Forrás) |
"Ha nem születek a te bőrödbe, akkor nem tudok a te fejeddel gondolkodni..."
(Alia Atreides)
Alia az első Dűnében háromévesen tűnik fel, és az első pillanattól a kedvencem volt. Okos, érett gondolkodású, ami annak is köszönhető, hogy sosem volt igazán gyerek. Előszülött, aki rendelkezik ősei tudásával, és benne élnek emlék énjeik. Bátor, és úgy beszél a Császárral, mintha nem érdekelné se rang, se hatalom... vagy talán pont azért használja ezt a stílust, mert tudja, nála van a fölény.
Tizenöt évesen, a Dűne messiásában árnyalódik a karaktere, amellett, hogy még mindig sokkal felnőttebb mint korosztálya (szerintem családi vonás, hogy tizenöt éves korára már mindenki okosabb és komolyabb, mint sok mai ember), bizony érezni benne egy átlagos tinédzserlány vonásait is. Szerelmes lesz, vitatkozik, és ha eddig csak kedveltem a karaktert, itt tényleg a kedvencemmé vált. Emberibb, életszerűbb szereplő lett belőle a hibáival együtt, mindamellett pedig egy rendkívül erős női karakter.
 |
| Alia Atreides (Daniela Amavia) a 2003-as Dűne gyermekei filmben |
Kapcsolatai más karakterekkel:
Paul Muad'Dib és Alia:
A kezdetektől erős kötődés van a két szereplő között, képességeik hasonlóak, gondolataik cseréjével kommunikálnak. Paul gyakran támaszkodik Aliára, tudván, hogy a lány érett és okos, nehéz helyzetekben jó döntést hoz. A lány pedig szereti a bátyját, követi, és hisz benne, eltűnése után pedig dühös és szomorú. (A jelenetben üvöltve állítja, hogy Paul őrült volt, mikor pedig Duncan megkérdezi, hogy miért gondolja, annyit válaszol, hogy azért, mert szerette.) Noha képességei gyengébbek, nagyon hasonlítanak is, többször ki is mondják a regényben (Vajon mennyi van benne a Kwisatz Haderachból?). A testvérpárt manipulálják, Aliát gyakran szörnyetegnek tartják, és végül ezeknek az intrikáknak is következménye, hogy közös történetük Paul halálával ér véget.
Harkonnen báró és Alia:
 |
| A hároméves Alia (Alicia Witt) az 1984-es Dűne filmben |
Jessica és Alia:
Anya-lánya kapcsolat, de hiába szeretem mindkét karaktert, és hiába szeretik ők is egymást, azt kell mondjam, Jessica nem volt a legjobb anyuka. Kiskorában ugyan ott volt a lánya mellett, de mikor tizenöt évesen a nyakába szakadt az egész birodalom minden felelőssége, alig maradtak mellette, akkor egyedül hagyta, és ez nagy hiba volt, úgy gondolom, részben ennek köszönhető az is, hogy a báró megszállta. Alia is neheztel az anyjára, és szerintem jogosan. Ugyanakkor Jessicát is sajnálom, mindkét gyerekét elvesztette, és egyikük sem kapott hozzá illő szép halált.
Duncan és Alia:
 |
| Alia és Duncan (Edward Atterton) a Dűne gyermekei filmben |
Személyes vélemény a karakterről:
Ahogy az elején is írtam, Aliát nem volt nehéz megkedvelni, és ahogy egyre emberibbé vált, úgy egyre szerethetőbbé is. Sajnos ő az első a listában, aki nem kapta meg a boldog végkifejletet, noha tényleg sikerült érdekes történetszálat alkotni neki. És nem utolsósorban, ő az egyik első sorozatban, aki erősen behozza a feminista vonalat, ezáltal bizonyítja, hogy bármennyire is férfiközpontúnak alkotta meg Frank Herbert a fremenek társadalmát, bizony nem zavartatta magát, hogy nőt ültessen vezéri pozícióba. Ezt pedig el is várom bármilyen írótól.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése