Régi emlékek - Knights of the Old Republic II.: The Sith Lords elemzés
Az első rész végigjátszása után elég hamar megtaláltam a KOTOR II-őt is, és nagy lelkesedéssel vetettem bele magam. Az approval rendszer elődje (amely a Dragon Age játékokban vált komolyabban ismertté), az influence rendszer, a rengeteg új képesség, lehetőség, komplex karakter, és a morális szürkeárnyalat sikerrel elérte, hogy az első résznél is intenzívebb élményben legyen részem... a játék bár mai szemmel kicsit megkopott grafikájú (az elemzés írásakor még annyira keveset videójátékoztam, hogy nem, hogy nem tűnt fel, de kifejezetten szépnek találtam), de még mindig szívesen játszom újra, számos izgalmas részletet felfedezve.
Az illusztrációt ezúttal is, ahogy az első játéknál, fanartok jelentik majd - a gportal annak idején nem tette lehetővé, hogy képekkel is kiegészítsem ezt a bejegyzést, de itt végre megtehetem. Az elemzés természetesen spoileres, és ezúttal már zeneajánlót is tudok mondani hozzá: Heather Dale - Exile c. száma tökéletesen visszaadja a főhősnő szemszögét. Remélem, mindenki izgalmasnak találja majd.
Száműzöttek krónikája – az Elveszett jedik
Revan története öt évvel ezelőtt zárult. Főhősnőnk elhagyta az ismert galaxist, és a Felderítetlen Területekre távozott… azóta senki nem tudja, mi lett vele. A Köztársaság ismét az összeomlás szélére került a sith-ek egy új csoportja rohanja le, akik módszeresen levadásszák a jediket, alig néhány marad belőlük. Ám felbukkan a remény: Egy fiatal, megtört lovag visszatér tízéves száműzetéséből, hogy új esélyt adjon a romokban heverő galaxisnak.
Az illusztrációt ezúttal is, ahogy az első játéknál, fanartok jelentik majd - a gportal annak idején nem tette lehetővé, hogy képekkel is kiegészítsem ezt a bejegyzést, de itt végre megtehetem. Az elemzés természetesen spoileres, és ezúttal már zeneajánlót is tudok mondani hozzá: Heather Dale - Exile c. száma tökéletesen visszaadja a főhősnő szemszögét. Remélem, mindenki izgalmasnak találja majd.
Revan története öt évvel ezelőtt zárult. Főhősnőnk elhagyta az ismert galaxist, és a Felderítetlen Területekre távozott… azóta senki nem tudja, mi lett vele. A Köztársaság ismét az összeomlás szélére került a sith-ek egy új csoportja rohanja le, akik módszeresen levadásszák a jediket, alig néhány marad belőlük. Ám felbukkan a remény: Egy fiatal, megtört lovag visszatér tízéves száműzetéséből, hogy új esélyt adjon a romokban heverő galaxisnak.
Kezdeném azzal, hogy ebben a történetben szinte minden főbb szereplő száműzött, pusztán ki kell terjesztenünk a fogalom jelentését. Tisztázzuk tehát, hogy válhat valaki száműzötté:
Karakterek
Ismételten kiváló a szereplőgárda, és ahogy az egész játék hangulata sötétebbé vált az előző rész óta, úgy az ő múltjuk is keményebb, személyiségük mély és árnyalt lett. A szinkronok szokás szerint profik, Kreia kriptába illő, sötét hangulatú hangjától, Visas suttogásán át Atton gúnyolódó stílusáig minden nagyon hatásos, nagyon eltalált. Az animáció talán még fejlődött is az előző rész óta, a mimika, a gesztusok továbbra is jellegzetesek, de immár láthattam olyan jeleneteket, hogy valakivel a hajón sétálgatás közben beszélgetek, és a megfelelő pontra érve egy társam bekapcsolódik… hitelesebb, filmszerűbb lett a látvány.
A karakterfejlődésre nagyobb befolyásom van, mint eddig, de ez nem jelenti azt, hogy a mellékszereplők ne lennének elemezhetőek. Ugyanúgy megvan a saját személyiségük, mint eddig, pusztán könnyebb irányítani őket, mint Revannal… és nagyon jó indoklást kapunk, hogy mi ennek az oka. Most pedig következzenek egyenként, idézetekkel…
Száműzött/Cora Drace – „Aznap, a tanács előtt annyira biztos volt az igazában, annyira hitt a döntésének helyességében, hogy én kételkedtem magamban. De ennek vége. Soha többé nem ingat meg.”
A főhősnő Revanhoz hasonlóan karizmatikus, igazi vezéregyéniség, de vele ellentétben erősen érzelemvezérelt. A Mandalór Háborúkhoz azért csatlakozott, mert nem bírta nézni ártatlanok szenvedését, és pont ezért még empatikusabb. Ez egyenes úton vezetne az erős kötődéshez a társak iránt, ám egyetlen motívum gyökeresen megváltoztatja a kiszámíthatónak tűnő jellemet, ez pedig a száműzetés.
Ahogy a kezdés után azonnal írtam, Cora Drace mindhárom száműzött kategóriába beleesik. Egyrészt a jedi rend kitaszítja magából, másrészt saját bűntudata is elszigeteli a társadalomtól, amiért a Malachor V.-ön milliók halálát okozta. A neve, Száműzött ugyanakkor kritika a közösség felé, ami kilökte, azzal, hogy felveszi, azonosítja magát a ráaggatott szereppel, jelzi, hogy kezdettől fogva nem értett egyet az elveikkel. Ugyanakkor a státusza hátulütőkkel is jár, például az elkülönüléssel a környezetétől: Nem fogadja el két férfi útitársa közeledését, nehezen nyílik meg őt csodáló és szerető barátainak is. Mikor a történet végén elhagyja őket, hogy Revant követve a Felderítetlen Régiókba távozzon, nem búcsúzkodik, Visas kérdésére, miszerint visszatér-e, nem is ad választ. Vezető, tanító, de nem társ. A személyisége erős és szilárd, nem inog meg, felemelt fejjel visel minden csapást és büntetést. Határozottsága mindig hatással volt másokra, lelkesítő beszédei legyenek akármilyen rövidek és egyszerűek, képesek erőt adni a katonáknak, mikor pedig a tanács elé állt, felkészülve az ítéletükre olyan meggyőződéssel jelent meg, hogy az elvakult és büszke Atrist is képes volt megingatni (mint az idézetből látszik). Fiatalon is sokak példaképe volt, például Mical-é, sőt, a már említett Atris is személyes hőseként hivatkozik rá, pedig a játékbeli, látszólagos életkora alapján megkockáztatom, hogy tizennyolc, tizenkilenc év körül járhatott a száműzetésekor.
A már-már irreális csodálatra és szeretetre, ami körülveszi, nagyon kreatív magyarázatot kapunk. Száműzött, a Malachori győzelem során, mikor (ahogy Obi-wan is meghallotta az Alderaan pusztulását) hallotta a halálsikolyokat az Erőn keresztül, hogy megvédje saját életét, leválasztotta magát. Ahogy a játékban fogalmaznak, „megvakult, és megsüketült az Erőre” tehát a hatalma továbbra is jelen volt, de immár képtelen volt élni vele. A katasztrófa azonban más eredménnyel is járt, Száműzött sebbé vált, tulajdonképpen magához szívta az Erőt, könnyedén alakított ki kötéseket másokkal, és befolyást is tudott gyakorolni rajtuk, barátainak szemléletmódja, gondolatai egyre jobban hasonlítottak az övére, gátlásaik (mint például Mira tisztelete az élet iránt, amiért nem ölte meg áldozatait) eltűntek, feltétel és kérdés nélkül követték bárhová. Száműzött nem használta ezt a képességét semmi rosszra, nem is tudott róla, de akaratán kívül ő is kissé manipulátori szerepbe került. A játék szereplőgárdáját szemügyre véve azonban azt kell mondanom, ő inkább egyfajta „al-manipulátor” mert ebben a szerepkörben elért eredményei meglehetősen gyengék az egyik társához képest.
Kapcsolatait, ahogy azt már említettem, (nyilván a technikai okok mellett) meghatározza, hogy száműzött. A fő szerelmi szál a történetben annak ellenére, hogy Mical is kap bőven szerepet egyértelműen Attonra épít, és nagyon jól. Karakterhű, ügyesen kezelt románcot kapunk, ahogy az elsőben, de a főhősnő oldaláról nem igazán bontakozik ki (Atton szemszögét majd az ő elemzésénél kifejtem). Működik a kémia, rengeteg Leia-Han Solo párhuzam dob rá a hangulatra, és nagyon jó lehetne az egész, de Száműzött alapvetően távolságtartó, Atton pedig, akinek magának is van egy nagyon erős karakterdrámája még Carth-nál is nehezebben nyílik meg. Erre rátesz Kreia szokásos kavarása a háttérben, és garantált, hogy nem sikerül ezt a szerelmet tényleg összekovácsolni. Száműzöttnek annyi problémája van, hogy nem képes mélyre ásni és kiszűrni a külső hatásokat, így az sem játszik hogy ő felismeri a helyzet nehézségeit és megoldja azt. Atton pedig egyedül nem tud kiszabadulni abból a függésből, amibe Kreia helyezte, akármennyire próbálkozik, így tulajdonképpen a vonzalom halálra van ítélve.
A barátságok gyakran épülnek arra az általános csodálatra, ami körülveszi a hősnőt, Visas mesternek szólítja, és rendszeresen kihangsúlyozza, hogy bármit megtenne érte, Mira jedivé válásakor, noha stílusát nem veszíti el, közli, hogy szeretne olyan erős lenni, mint Száműzött, nem akar többé félni. Mical ugyan többet érez barátságnál, az ő érzelmei is ráépülnek erre a rajongásra, Bao-dur szintén ajnározza, tehát ez a látásmód az összes szorosabb kapcsolatra jellemző. A háttérbe szoruló, droidokkal és Mandalore-ral kialakult szimpátia/ismertség esetén már sokkal kevésbé érvényes ez, ennek oka az is lehet, hogy mivel ők nem erőérzékenyek, rájuk sokkal kevésbé hatnak a kialakuló kötelékek, illetve talán velük maradunk a legnagyobb távolságban, soha nem nyílnak meg teljesen.
Megjegyzés: Cora Drace az első (és a bejegyzés megírásakor az egyetlen) Száműzöttem volt. Amennyiben felnéztek a Wattpadomra, ott a KOTOR témájú írásaimnál láthatjátok, Revan általában a KOTOR elemzésben is szereplő True Belwynn, Cora helyett azonban egy vele azonos személyiségű, de a kánon szerint Meetrának nevezett karakter jelenik meg. Ennek oka, hogy jóval a játék után kezdtem beleszeretni a kánon történetszálba, és bár Revanre továbbra is van egy erős headcanonom, Meetra kiütötte a ringből a saját elképzelésemet a karakterről.
Atton Rand – Bolond, és ennyit elég, ha tudsz róla…
Atton első látásra Han Solo jellegű, bajkeverő karakter, de a történet legelejétől sejtetik, hogy valami nincs vele rendben. A Telos-on megtudhatjuk, hogy ért az enchani harci formákhoz, de nem tudjuk, honnan tanulta. Ugyanezen a bolygón Kreia eg0y beszélgetés során belenéz a tudatába, és annak ellenére, hogy nem jedi, Atton a végletekig képes ellenállni, mielőtt megtörik. Ezt követően Kreia „gyilkos”-ként szólítja meg, és megfenyegeti, ha a férfi bármikor el akarná hagyni őket, vagy veszélybe sodorni a küldetést, elmondja a titkát Száműzöttnek… szegény Atton pedig reménytelenül szerelmesen természetesen bármit megígér, hogy a főhősnő ne tudja meg ki volt, és mit tett. Nar Shaddán azonban két twi’lek figyelmezteti a lányt, hogy ne bízzon benne, így végül ki lehet belőle húzni az igazságot, hogy korábban a sith-ek, illetve Revan embere volt, aki jediket fogott el, kínzott, és végül ölt meg, míg egy fiatal jedi, akinek a nevét sem tudta, meg nem értette vele, mit csinál. Összezavarodva a bűntudattól és a fájdalomtól Atton őt is megölte, majd elmenekülve a sith-ektől Nar Shaddán rejtőzött el.
Ha mindenképpen kedvencet kell választanom a második játékból Atton jó eséllyel indulna, mert személyes tragédiája, szenvedéstörténete olyan kérdéseket, és érzelmi dilemmákat vet fel, amikkel érdemes foglalkozni. Ő az a gyilkos, aki átélte saját tetteit az áldozat szemszögéből, és belerokkant. Ostoba, helyenként legalább tizenhatos karikát érdemlő humora, lobbanékony, forrófejű stílusa igazából mély lelki sérüléseket hivatott leplezni, amik elkezdik a gyógyulást, de egyértelműen maradandóak, nyilvánvaló, hogy Atton sosem szabadulhat meg igazán belső démonaitól. Ezt remekül érzékelteti Kreia erős befolyása felette, és az állandó manipuláció. Sakkban tudja tartani, mert Atton legjobban a világon önmagától retteg. Eleinte saját múltja felé irányuló megvetése, önmagával szembeni gyűlölete az, ami miatt képtelen elhinni, hogy Száműzött megérti és megbocsát majd. Mikor mégis ez történik, megkísérel kiszabadulni, de Kreia egy újabb pánikhelyzetet idéz elő nála, azzal, hogy közli, képes visszahozni múltbéli, sötét énjét. Atton pedig sajnos emlékszik még arra, hogy egykor élvezte, hogy árthat másoknak (Kreia utalgat is a múltjára, jelezve, hogy mindent tud róla „Volt idő mikor a torkánál szorítottam a Köztársaságot, ahogy egykor te is szorítottad az ő torkát… és nézted, ahogy elszivárog belőle az élet.“), és tudja, hogyha ez az énje tényleg felébred, annak Száműzött láthatja kárát. A történet végére ugyan társaival együtt szembefordul Kreiával, de harcuk nem jár sikerrel, a régi-új sith pedig nem egyszerűen legyőzi, elismerve a benne rejlő lehetőségeket, mint ahogy Mirával, Visasszal és Micallal teszi, hanem meg is alázza. A három fiatal jedit bezárja, kijelentve, hogy még a hasznára lesznek, Attont viszont félrehajítja Sion játékszerének, és továbbra sem mond róla többet, mint addig: Bolond.
Sokan talán dühösek lesznek, de az ezt követő harcban, az én headcanonom végkifejletében Atton mindenképp meghal. Sok irodalmi alkotásban találkozunk karakterekkel, akik nem élhetnek túl, nem kaphatnak Happy Endet, mert tönkretenné az egész történet súlyát. Ezek többnyire sokat szenvedő, és másoknak is sokat ártó figurák, akiknek már csak egyetlen kiút maradt (a legerősebb példa talán a filmek Anakinja, gondoljon bele mindenki, mi lett volna, ha a Jedi visszatér végén elsétál a fiával?), és bármennyire fáj nekem is, Atton ilyen. Ennek elsődleges oka a szenvedéstörténet: Halálakor a szavai egyértelműen bizonyítják, hogy bár nem mutatta ki, és bár kapott némi reményt mikor jedivé vált, sosem tudott megbocsátani magának. Azzal azonban, hogy szembeszállt Sionnal, tulajdonképpen feláldozta magát, hogy időt nyerjen Száműzöttnek, önmaga felé is bizonyított. Rácáfolt Kreia állításaira, amelyeket sokszor maga is elhitt, és felforgatta saját önmeghatározását, amelyben először gyűlöletet érdemlő, rossz embernek tartotta magát, majd egyszerűen egy senkinek. Elérte, hogy mint jó ember, mint jedi váljon valakivé, és ezzel az áldozat meg is határozta őt.
Ez nem feltétlen lenne elég ok, hogy meghaljon, de ehhez még hozzá jön a szerelmi szál, amit összevetnék a Revan és Carth Onasi közti kapcsolattal. Revan egy hatalmas sorsot, egy hatalmas feladatot cipelt magával az egész első játék alatt, és Carth ezt érezte is. Önmagát sosem mérte erőben a főhősnőhöz, nem becsülte alá… viszont ő vált a lépcsővé, aki fenntartotta, mikor elindulhatott volna a lejtőn. A páros mindkét tagja tisztában volt a szerelem fontosságával, de Carth azt is tudta, hogy Revan túl fog nőni rajta, és ez a cameo-i alatt is látszik. Mikor Száműzöttet kérdezi, hogy talált-e a nőre utaló nyomot ugyan hiányzik neki, de fel sem veti, hogy utána menne, sőt, mikor felajánlja, hogy elmondja, ha talál valamit, akkor is nemet mond, és csak arra kéri, biztosítsa, hogy várni fog rá. Tudja, hogyha ismét szerepe lesz Revan útjában, a sors úgyis visszaviszi hozzá. Atton esetében nem áll fent egy ehhez hasonló helyzet. Száműzött nem csúszik, sziklaszilárdan áll a jó oldalon, sokkal inkább ő maga az, aki kinyújtja a kezét, és felhúzza a társait. A szerelem nem kell neki motivációs erőnek, sőt, a végkifejletben egyenesen hátráltatná… amennyiben kötődést alakít ki, megvan az esélye, hogy nem követi Revant. A vonzalom csak Atton fejlődése szempontjából bír komoly jelentőséggel, így ha a főhősnő viszonozza is, valahogy ki kell ütni ezt a kapcsolatot, és erre a legkézenfekvőbb megoldás a férfi halála. Azzal, hogy bevallja az érzéseit szép, megható jelenetet kaphatunk, de lezárhatjuk mind a szerelmi szálat, mind Atton szomorú sorsát.
Visas Marr – „Az én életem a tiédért.”
Visast Juhanihoz hasonlóan egy harc közben ismerhetjük meg. A jó oldalon áll, csodálja a főszereplőt, de sith múlttal rendelkezik. Korábbi mestere, Nihilus tönkretette, de képes uralni az érzéseit, és legyőzni a bosszúvágyát. A harc sosem vonzza, annak ellenére, hogy a sötét oldalt is szolgálta, sosem küzd szenvedéllyel, mindig megfontolt. Visas önmagát nem csak száműzöttként, rabszolgaként is kezeli… Kreia gúnyolódva hívja ugyan vak szolgának, de tényleg akként viselkedik. Az életét nem sokra értékeli, bármikor gondolkodás nélkül feláldozná, és miután legyőzi mesterét, nem viselkedik szabad emberként. Sorsát beteljesítettnek tekinti, és kijelenti, hogy haláláig követi Száműzöttet. A Malachor V.-ön, az a kijelentés, hogy „az ő fajtájuknak mindig kell vezető” Visasra a legigazabb, ő egyedül szinte teljesen elveszetté, életképtelenné válik, muszáj, hogy legyen valaki, akit követhet. A Száműzöttel töltött idő valamennyit változtat ezen, ahogy a zárás is. Azzal, hogy a főhősnő arra kéri, maradjon a Köztársasággal, és a barátaival, ne tartson vele leckét is ad neki. Visas rákényszerül, hogy mindazt a tudást és tapasztalatot, amit felhalmozott, életében először ne egyetlen ember szolgálatára, hanem valami komolyabb célra használja. Az ő története, az ő feladata leginkább az önállósodásról szól.
Mira – „A vadász megérkezett. Ebben a csatában meghalhat, de ha győz, erősebb lesz, mint valaha.”
Mira karaktere sok ellentétes fogalmat egyesít: Egyrészt fejvadász, harcos, és megvan az ehhez szükséges ravaszsága és bátorsága is, másrészt azonban tiszteli az életet, becsüli, és gyakorolja a könyörületet, pártolja a békét. A legtöbb szereplőhöz hasonlóan ő is traumával kezd… Malachor után rabszolga volt, így került Nar Shaddára. Hamar kiderül az is, önmagát gyengének tartja, de igyekszik ezt nem láttatni senkivel. Ez persze egyenesen következhet a múltjából, aki sokat veszített, annak gyakran alakul ki ilyen önképe. Fél, de ezt is rejti, vagyis annak ellenére, hogy mennyire nyíltnak, lazának mutatja magát, Mirának is vannak bőven titkai.
Meghatározó a kapcsolata Hanharral, a vukival, akit egyszer megmentett. Ahogy a KOTOR I-ben Revan, úgy ő is életadósságra kötelezte ezzel, amelyet bár nem akart elfogadni, kénytelen volt. Hanharr és Zaalbar azonban két nagyon különböző karakter, és adósa nem nyugodott bele a helyzetbe, a lány halálát látta az egyetlen kiútnak a szégyenből. Mira ugyan legyőzi, sőt úgy tűnik meg is öli, Kreia visszahozza a vukit, hogy ezzel új próbatételeket állítson a fiatal jedi elé, Mira azonban ekkori győzelmekor megkönyörül, és kiutat mutat üldözőjének: Ha Kreiához viszi, valószínűleg mindenképp meghal, így Hanharr megszabadulhat. Az alku sikerrel jár, és bár a lány túléli az összecsapást, a konfliktust sikerül elrendezni.
Mira számára jedinek lenni egyrészt mások megértését, és elfogadását jelenti, amitől addig tartózkodott… Száműzöttet saját állítása szerint azért védte, mert „az ő prédája”, ilyen módon el is különítette magát a feladattól, ami a csapat többi tagját összekötötte. Mint száműzött, ő csak és kizárólag a harmadik típust erősíti, az őt körülvevőket kissé le is nézi. Másrészt pedig saját erejének megismerését, ami bizonyítást nyer, legalább a fináléban, ha nem előbb. Ahogy Kreia mondja a játék végén, Mira megtanulja, hogy az életet nem csak vadászni lehet, és valóban elkezd élni… amikor pedig meghal a saját döntéséből, a saját feltételei mellett teszi majd.
Mical – „Elvesztegetett báb vagy a Köztársaság kezében. Pedig annyi minden lehetnél, még a bájos ártatlanságoddal, a naiv szereteteddel együtt is.”
Mical a Dantooine-on megismert történész egykori jedi növendékként igazából nagyon izgalmas karakter lehetne… viszont pont az idézetben említett naiv, természetes jóság, feltétel nélküli szeretet, már-már gyermeki rajongás és kíváncsiság, ami kissé érdektelenné teszi a gárda szürkeárnyalatos kemény magjához képest. Hamar elfogadja a főhősnő felajánlását, miszerint ismét jedit képez belőle, és rendkívül erőssé is válik… kiváló harcos, és a legerősebb példája a Száműzöttet körülvevő rajongásnak. Mikor szeretné bíztatni, hogy annak lehetősége, hogy ő lenne a seb az erőben a lehetőség a pusztulására, valójában szinte megerősíti igazában a főhősnőt… ő sosem kételkedett a szavaiban, ő követné bárhová, ő a reményt látja benne, de nincsenek mögötte racionalitások. Nem olyan szélsőségesen, mint Visas, de Mical is igényli a vezetést, a támogatást, és éppen ezért kissé ironikus, hogy ő is egyike a történet végén életben maradó három „Elveszett Jedinek”.
Mindennek ellenére vannak jó tulajdonságai, például egyértelmű az éleselméjűsége. Meglátja Kreia játszmáit ott, ahol mindenki már régen belegabalyodott a szőtt hálóba. Kedves, szelíd jelleme ellenére nem hátrál meg a harctól amikor tudja, az a legjobb lehetőség. A féltékeny Attont, akit már az a lehetőség is sért, hogy a csapat újabb férfi tagot fogadjon soraiba, sosem áltatja… tudván a kibontakozó szerelmi szálról, és a lehetséges konfliktusokról őszintén bevallja, hogy igen, ott lesz harmadik tagnak, igen, nem lesz egyszerű a történet, de mindenekfelett Száműzött javát és nem Atton kárát akarja. Noha a legénység e két tagja sosem fér meg egymással zökkenőmentesen, végül erős szövetségesekként megtalálják a közös hangot… talán pont azért mert annyit tudnak, hogy van valaki, akinek mindketten a legjobbat akarják.
Mical igazán nagy erőpróbákkal sem találkozik az útja folyamán, mert a jelleme igazából kezdettől tökéletesen megfelel a jedik követelményeinek, szilárdan, két lábbal áll a jó oldalon, nem kell, ami megerősíti ebben. Éppen ezért a karakterének fejlődése, változása is inkább csak kapcsolataiban, nem ténylegesen a személyiségében jelentős.
Bao-Dur – „Olyan sokáig dühös voltam magamra, azért, amit a Malachoron tettem…” „Rám nem voltál dühös, amiért kiadtam azt a parancsot?” „Soha.”
Bao-dur a technikus igazából a játék legnagyobb részében az észlény szerepét tölti be, javítja a hajót, segít fénykardot készíteni, szabadidejében végez néhány fejlesztést a négy roboton, G0-T0-n, saját kis szerelődroidján, T3-n, és HK-47-en. Vonzzák a jó cselekedetek, Mirához hasonlóan pártolja az életet, megveti az erőszakot. Száműzöttként az első típusú önkéntesek közé tartozik. Bűntudata, az önmaga iránt táplált dühe elszigetelte korábbi kötelességeitől, igyekezett jóvá tenni korábbi bűneit… ahogy az egyik jelenetben kimondja, érzelmileg már meghalt a Malachor V. felett, belerokkant a sok halálba és pusztításba, ahogy maga a főhősnő is. Mégsem baráti viszony fűzi hozzá, sokkal inkább a katonáé a tiszthez… tábornoknak szólítja, hisz és bízik benne, de nem fordul hozzá segítségért, vagy támogatásért, ahogy a csapat többi tagja néha teszi. A fájdalmas emlékeket nehezen eleveníti fel, ám a türelemmel őt is rá lehet venni, nyíljon meg, és vallja be, hogy korántsem tette magát olyan könnyen túl a múlton, mint azt mutatta. Mikor Száműzött új fénykard készítésébe fogna, megjegyzi, ez ne annak a tábornoknak a fegyvere legyen, aki már megtört abban a csatában, hanem a jedié, aki most jelen van. Ő maga azonban csak akkor engedi el az emlékeket, amikor maga is jedivé válik, és ezáltal kap egy új lehetőséget, egy új szerepkört, egy új célt… Az pedig, hogy az új cél hogyan hathat, hogyan változtathat meg egy ember, és a szemléletét, az talán a KOTOR II. legfontosabb üzenete.
Kreia – „Ez az én utolsó ajándékom neked… egyik száműzöttől a másiknak.”
Szerintem nem én vagyok az egyetlen, aki ambivalens érzéseket táplál Kreia karaktere iránt. Kidolgozott, mint mentor, izgalmas mint pozitív szereplő, és motivált mint antagonista. Kezdhetjük azzal, hogy millió visszautalással érkezik Revanra… többek között azzal, hogy ő volt a mestere. Nem áltatja a főhősnőt, azonnal, probléma nélkül elmondja, sith is volt, jedi is. Mindig a tökéletes semlegességben marad, billenjen akár jó, akár rossz oldalra a mérleg egy csatában, Száműzöttet is ezen a szürke úton igyekszik terelgetni. Távolságtartó, szigorú mint mester, és meglehetősen lenéző a legtöbb szereplővel szemben. A tiszteletét ki kell érdemelni, és saját képességeivel pontosan tisztában van… bölcs, megfontolt, ugyanakkor viszont manipulációk tekintetében megkockáztatom, Yoda és Palpatine ketten együtt elbújhatnak az árnyékában. Kockáztat, de mindezt olyan okosan teszi, hogy kétségünk sincs afelől, még ha ellene megyünk, akkor is az ő tervét szolgáljuk.
A legmeglepőbb, hogy bár megannyi akadályt eltávolít a főhősnő útjából (elvezeti Attonhoz, akinek segítségével lejuthat a Peragus bázisról, szembeszáll Sionnal, támogatja a Korribani barlangban), legalább annyit gördít is a kis csapat elé, azonban minden alkalommal tudja, ha sikerül venni az akadályokat sokkal erősebben kerülhetnek ki a harcból, mint amilyenek előtte voltak. Az egyetlen, akivel tényleg minden megbecsülés nélkül, végtelenül megalázóan bánik, az, ahogy már írtam, Atton. Hiába válik jedivé, hiába vívja ki társai elismerését, Attont Kreia újra és újra visszataszítja a megalázottság, a szégyen, a bűntudat helyzetébe, bábként rángatja, ugyanakkor azonban nem valószínű, hogy céltalanul teszi ezt. Száműzöttnek ő kijelölt egy utat (amit végül követ is), ami Revanhoz, a Felderítetlen Területekre viszi. Ezt pedig, ismét ahogy írtam, csak akkor tudja végigjárni, ha Atton nincs mellette, hogy visszatartsa, vagyis könnyen lehet, hogy Kreia mindössze a terve kivitelezésének okán vitte bele ebbe az ördögi körbe szegény karaktert.
A legérdekesebb kapcsolat mégis Száműzötthöz fűzi. A lány megbízik benne, és Kreia ezt a bizalmat ajándéknak érzi („Nem kértelek rá… de köszönöm”), később azonban ténylegesen felszólítja, bízzon benne, higgye el, hogy mindent érte csinál. Ezt természetesen nem könnyű kivitelezni, Kreia árulása, fenyegetőzése nem éppen meggyőző… ám a végén a jövendőmondásokkal, az utolsó harcnál tett kijelentésekkel bizonyítja, a legnagyobb célja valójában az volt, hogy a főhősnő elérje a képességei határát, és megértse a küldetését. Időközben mentor-tanítvány viszonyuk átalakul egy nagyon kifacsarodott szülő-gyerekre emlékeztetővé, olyan szempontból, hogy Kreia bár antagonistaként (Darth Traya) zár, mégis egyértelmű, hogy nem csak követi, és eszközként használja, de szereti is Száműzöttet. (Mellesleg a neve beszélőnév, angolul az árulás betrayal, ami elég valószínűvé teszi, hogy a Sith neve, Darth Traya ebből a szóból származik.)
Vagyis Kreiát nem lehet igazán gyűlölni, mert nem igazi főgonosz. Nem lehet igazán szeretni, mert nem igazán jó. Míg a karakterek nagy része a egyik, vagy másik oldalra esik át, Kreia tökéletesen megvan az „abszolút szürkén”… és pont ez teszi a KOTOR II szerintem legérdekesebb karakterévé.
Antagonisták – „Csendes dolog a bukás… az a nehéz, hogy az ember beismerje.”
Malak bizony jól teszi, ha szépen bevonul a sarokba, mert ez az antagonista csapat lendületből kiüti a ringből. Kezdhetünk a már elemzett Kreiával, aki az egyik legkomplexebb karakter címét már a magáénak tudhatja, folytathatjuk Sionnal, a darabokra hullott testű félelmetes sith-tel, aki egyrészt tényleg hátborzongató tud lenni, megjelenik a színen és már rándulhat görcsbe a gyomrunk, tudván, hogy kemény csata vár ránk… másrészt azonban szintén nem tökéletesen gonosz. Igaz, tele van gyűlölettel, a sötét oldalt szolgálja, láthatóan nem akar ártani Száműzöttnek… megélve Kreia manipulációit, azok eredményét látva szinte könyörög a főhősnőnek, forduljon vissza, meneküljön. Mikor a lány ezt megtagadja, akkor mondja csupán, hogy meg kell ölnie, de ekkor azzal indokolja, hogy könnyebb lesz neki a halál, minthogy megtörjön.
Nihilus, a másik Sith Lordunk sokkal unalmasabb, olyan szempontból, hogy zsigeri gonosz, de abból a legjobb fajta. Annak ellenére, hogy nem ismerjük igazán az előtörténetét, mégis érezzük a fenyegetést, amit jelent, látjuk, milyen hatással volt Visasra, azt is, hogyan pusztít végig a világokon, és a karakterek félelmét is mutatják, így végeredményben mégis hatásos lesz, mint negatív szereplő.
A sort végül Atris, egy „mellékantagonista” zárja, akit kedvenc bukott jedieinkhez, Anakinhoz, Bastilához, Juhanihoz hasonlóan szintén büszkesége ejtett csapdába. Olyannyira ragaszkodik az utolsó jedi címéhez, és ahhoz, hogy Száműzöttet bukottnak tartsa, hogy észre sem veszi, ahogy lassan maga zuhan a sötét oldal felé. Az utolsó csatában elszenvedett veresége után felismeri hibáit, de, bár nem hal meg, annyira megmérgezte a sötét oldal, hogy vissza aligha térhet. Szomorú sors, de fontos szerep a történetben… Atrisnek ennyi jutott.
Cameo-k – a régi gárda
Annak ellenére, hogy az új társaság maga is boldogul, érdekes személyiségek, izgalmas történetek követik egymást, azért mindig jót tesz megemlékezni kicsit az elődökről, vagy még jobb, behozni őket a játékba. Ez itt is megtörtént, főhősnőnk Mandalore néven összefutott Canderous Ordo-val a Dxun-on, egyelőre maroknyi mandalóriból álló csapatát vezényelve. Az előző játék kegyetlen katonája bár továbbra sem szelíd, mindenesetre felelősségteljes vezetővé vált, és csatlakozva Száműzötthöz a csapat fontos tagjává is. Rengetegszer utal Revanra, többek között azt is megtudjuk, hogy a Mandalore szerepét is miatta vállalta el, és távozása előtt a nő azt mondta neki „Még rengeteg csata vár rá.” Ezt Visas is, Kreia is megismétli, Canderous jövőéről nagyjából ennyit tudunk… de az biztos, hogy azokban a csatákban nem kell félteni.
Carth Onasi rövid időre bukkan csak fel felvételekben, illetve egyszer a Teloson. Attonnál már említettem, leginkább Revanról érdeklődik, így immár véglegessé válik, szomorú búcsú után az előző főhős kisétált barátai életéből, többek között Carth-éból is. A szerelmi történetük szép, de boldog lezárást úgy fest, nem kapott.
A droidok, HK-47, T3-M4 visszatértek, személyiségükről sajnos továbbra sem tudok sokat mondani, de az tény, hogy az új információk kiderülése kapcsán sok szerepük volt. Felvételeket találhattunk a memóriájukban, amikből szépen lassan összerakhattuk, mik történtek az elmúlt években… vagyis a cameo-juk nem csak öröm volt a rajongóknak, de fontos történeti jelentőséggel is bírt.
Végszó
A KOTOR II, elődjéhez hasonlóan, nálam jelesre vizsgázott. Izgalmas, még én a magam minimális gyakorlatával is képes voltam úgy leülni a számítógép elé, hogy órákkal később hagyjam abba a játékot (nem vagyok rá büszke, de tény) és szitkozódjak, hogy már megint a legjobb résznél ért véget. A kisfilmek, a harcok látványosak, és nem is olyan kezelhetetlenül nehéz, hogy ne legyen élvezhető. A történet pedig…
Nos, a történet ismét konkurencia a hat (hamarosan hét) filmnek. Nem csak szórakoztató, hanem bőven van mit elemezni rajta, ismét a kapcsolatok terén, szerelem, barátság, adósság, mentor-tanár, és ami még lehetséges, és filozófiájában, hangulatában is megragadja a figyelmet. A lezárása kegyetlen cliffhanger, ha nem is fogok játszani az Old Republic-kal, azért a könyvek és a gameplay videók alapján meg kell tudnom, mi történt a hősökkel, akiket a két játék alatt sikerült megismertetni és megszerettetni. (És kéne az a KOTOR III. Nagyon.)
Ami az én további tevékenykedésemet illeti az univerzum ezen időszakában, fanfiction maraton várható, mert egy ilyen lezárás után nekem össze kell raknom a saját verziómat a jövőben történtekről, amit pedig haladéktalanul meg is fogok tenni. Lehetséges, hogy ezt angolul írom majd, hogy minél szélesebb kört érjen el, de mindenképpen el fog készülni, inkább előbb, mint utóbb.
Remélem, jól szórakoztatok, és szokás szerint: Az Erő legyen veletek!
- típus: Egy közösség, aminek része volt, kitaszítja magából, büntetésként, vagy félelemből. Őket mostantól hivatalos száműzötteknek nevezem. Ilyenből meglehetősen sokat mutatott az Avatar univerzum, ahol az eredeti sorozat Zuko-ját követte a Korra legendájának Tonraq-ja, főhősnője, sőt, még a megjelenő első avatar, Wan is. Az előző KOTOR játék Zaalbarja szintén hivatalos száműzött.
- típus: Valamilyen fájdalmas emlék, vagy bűntudat miatt az adott karakter önként különíti el magát mindentől, ami fontos volt számára. Ők az önkéntes száműzöttek első típusa, akik tulajdonképpen önmagukat büntetik. Erre talán a legerősebb példa Ender Wiggin a Végjáték sorozatból.
- típus: A közösség, vagy az őt körülvevő emberek valamilyen tette váltja ki az emberből, hogy elkülönítse magát. Ilyenkor a tetteik, vagy maguk az emberek iránti megvetés az, ami miatt az illető inkább a száműzött címkét választja. Ők a második típusú önkéntes száműzöttek. Ebbe a kategóriába sorolható pl. Paul Atreides a Dűne univerzumból.
Karakterek
Ismételten kiváló a szereplőgárda, és ahogy az egész játék hangulata sötétebbé vált az előző rész óta, úgy az ő múltjuk is keményebb, személyiségük mély és árnyalt lett. A szinkronok szokás szerint profik, Kreia kriptába illő, sötét hangulatú hangjától, Visas suttogásán át Atton gúnyolódó stílusáig minden nagyon hatásos, nagyon eltalált. Az animáció talán még fejlődött is az előző rész óta, a mimika, a gesztusok továbbra is jellegzetesek, de immár láthattam olyan jeleneteket, hogy valakivel a hajón sétálgatás közben beszélgetek, és a megfelelő pontra érve egy társam bekapcsolódik… hitelesebb, filmszerűbb lett a látvány.
A karakterfejlődésre nagyobb befolyásom van, mint eddig, de ez nem jelenti azt, hogy a mellékszereplők ne lennének elemezhetőek. Ugyanúgy megvan a saját személyiségük, mint eddig, pusztán könnyebb irányítani őket, mint Revannal… és nagyon jó indoklást kapunk, hogy mi ennek az oka. Most pedig következzenek egyenként, idézetekkel…
Száműzött/Cora Drace – „Aznap, a tanács előtt annyira biztos volt az igazában, annyira hitt a döntésének helyességében, hogy én kételkedtem magamban. De ennek vége. Soha többé nem ingat meg.”
A főhősnő Revanhoz hasonlóan karizmatikus, igazi vezéregyéniség, de vele ellentétben erősen érzelemvezérelt. A Mandalór Háborúkhoz azért csatlakozott, mert nem bírta nézni ártatlanok szenvedését, és pont ezért még empatikusabb. Ez egyenes úton vezetne az erős kötődéshez a társak iránt, ám egyetlen motívum gyökeresen megváltoztatja a kiszámíthatónak tűnő jellemet, ez pedig a száműzetés.
 |
| Fanart a női Száműzöttről (Forrás) |
A már-már irreális csodálatra és szeretetre, ami körülveszi, nagyon kreatív magyarázatot kapunk. Száműzött, a Malachori győzelem során, mikor (ahogy Obi-wan is meghallotta az Alderaan pusztulását) hallotta a halálsikolyokat az Erőn keresztül, hogy megvédje saját életét, leválasztotta magát. Ahogy a játékban fogalmaznak, „megvakult, és megsüketült az Erőre” tehát a hatalma továbbra is jelen volt, de immár képtelen volt élni vele. A katasztrófa azonban más eredménnyel is járt, Száműzött sebbé vált, tulajdonképpen magához szívta az Erőt, könnyedén alakított ki kötéseket másokkal, és befolyást is tudott gyakorolni rajtuk, barátainak szemléletmódja, gondolatai egyre jobban hasonlítottak az övére, gátlásaik (mint például Mira tisztelete az élet iránt, amiért nem ölte meg áldozatait) eltűntek, feltétel és kérdés nélkül követték bárhová. Száműzött nem használta ezt a képességét semmi rosszra, nem is tudott róla, de akaratán kívül ő is kissé manipulátori szerepbe került. A játék szereplőgárdáját szemügyre véve azonban azt kell mondanom, ő inkább egyfajta „al-manipulátor” mert ebben a szerepkörben elért eredményei meglehetősen gyengék az egyik társához képest.
 |
| Fanart a KOTOR II. szereplőgárdáról (Forrás) |
A barátságok gyakran épülnek arra az általános csodálatra, ami körülveszi a hősnőt, Visas mesternek szólítja, és rendszeresen kihangsúlyozza, hogy bármit megtenne érte, Mira jedivé válásakor, noha stílusát nem veszíti el, közli, hogy szeretne olyan erős lenni, mint Száműzött, nem akar többé félni. Mical ugyan többet érez barátságnál, az ő érzelmei is ráépülnek erre a rajongásra, Bao-dur szintén ajnározza, tehát ez a látásmód az összes szorosabb kapcsolatra jellemző. A háttérbe szoruló, droidokkal és Mandalore-ral kialakult szimpátia/ismertség esetén már sokkal kevésbé érvényes ez, ennek oka az is lehet, hogy mivel ők nem erőérzékenyek, rájuk sokkal kevésbé hatnak a kialakuló kötelékek, illetve talán velük maradunk a legnagyobb távolságban, soha nem nyílnak meg teljesen.
Megjegyzés: Cora Drace az első (és a bejegyzés megírásakor az egyetlen) Száműzöttem volt. Amennyiben felnéztek a Wattpadomra, ott a KOTOR témájú írásaimnál láthatjátok, Revan általában a KOTOR elemzésben is szereplő True Belwynn, Cora helyett azonban egy vele azonos személyiségű, de a kánon szerint Meetrának nevezett karakter jelenik meg. Ennek oka, hogy jóval a játék után kezdtem beleszeretni a kánon történetszálba, és bár Revanre továbbra is van egy erős headcanonom, Meetra kiütötte a ringből a saját elképzelésemet a karakterről.
Atton Rand – Bolond, és ennyit elég, ha tudsz róla…
 |
| Fanart Atton Rand-ről (Forrás) |
Ha mindenképpen kedvencet kell választanom a második játékból Atton jó eséllyel indulna, mert személyes tragédiája, szenvedéstörténete olyan kérdéseket, és érzelmi dilemmákat vet fel, amikkel érdemes foglalkozni. Ő az a gyilkos, aki átélte saját tetteit az áldozat szemszögéből, és belerokkant. Ostoba, helyenként legalább tizenhatos karikát érdemlő humora, lobbanékony, forrófejű stílusa igazából mély lelki sérüléseket hivatott leplezni, amik elkezdik a gyógyulást, de egyértelműen maradandóak, nyilvánvaló, hogy Atton sosem szabadulhat meg igazán belső démonaitól. Ezt remekül érzékelteti Kreia erős befolyása felette, és az állandó manipuláció. Sakkban tudja tartani, mert Atton legjobban a világon önmagától retteg. Eleinte saját múltja felé irányuló megvetése, önmagával szembeni gyűlölete az, ami miatt képtelen elhinni, hogy Száműzött megérti és megbocsát majd. Mikor mégis ez történik, megkísérel kiszabadulni, de Kreia egy újabb pánikhelyzetet idéz elő nála, azzal, hogy közli, képes visszahozni múltbéli, sötét énjét. Atton pedig sajnos emlékszik még arra, hogy egykor élvezte, hogy árthat másoknak (Kreia utalgat is a múltjára, jelezve, hogy mindent tud róla „Volt idő mikor a torkánál szorítottam a Köztársaságot, ahogy egykor te is szorítottad az ő torkát… és nézted, ahogy elszivárog belőle az élet.“), és tudja, hogyha ez az énje tényleg felébred, annak Száműzött láthatja kárát. A történet végére ugyan társaival együtt szembefordul Kreiával, de harcuk nem jár sikerrel, a régi-új sith pedig nem egyszerűen legyőzi, elismerve a benne rejlő lehetőségeket, mint ahogy Mirával, Visasszal és Micallal teszi, hanem meg is alázza. A három fiatal jedit bezárja, kijelentve, hogy még a hasznára lesznek, Attont viszont félrehajítja Sion játékszerének, és továbbra sem mond róla többet, mint addig: Bolond.
 |
| Fanart Atton haláláról (Forrás) |
Ez nem feltétlen lenne elég ok, hogy meghaljon, de ehhez még hozzá jön a szerelmi szál, amit összevetnék a Revan és Carth Onasi közti kapcsolattal. Revan egy hatalmas sorsot, egy hatalmas feladatot cipelt magával az egész első játék alatt, és Carth ezt érezte is. Önmagát sosem mérte erőben a főhősnőhöz, nem becsülte alá… viszont ő vált a lépcsővé, aki fenntartotta, mikor elindulhatott volna a lejtőn. A páros mindkét tagja tisztában volt a szerelem fontosságával, de Carth azt is tudta, hogy Revan túl fog nőni rajta, és ez a cameo-i alatt is látszik. Mikor Száműzöttet kérdezi, hogy talált-e a nőre utaló nyomot ugyan hiányzik neki, de fel sem veti, hogy utána menne, sőt, mikor felajánlja, hogy elmondja, ha talál valamit, akkor is nemet mond, és csak arra kéri, biztosítsa, hogy várni fog rá. Tudja, hogyha ismét szerepe lesz Revan útjában, a sors úgyis visszaviszi hozzá. Atton esetében nem áll fent egy ehhez hasonló helyzet. Száműzött nem csúszik, sziklaszilárdan áll a jó oldalon, sokkal inkább ő maga az, aki kinyújtja a kezét, és felhúzza a társait. A szerelem nem kell neki motivációs erőnek, sőt, a végkifejletben egyenesen hátráltatná… amennyiben kötődést alakít ki, megvan az esélye, hogy nem követi Revant. A vonzalom csak Atton fejlődése szempontjából bír komoly jelentőséggel, így ha a főhősnő viszonozza is, valahogy ki kell ütni ezt a kapcsolatot, és erre a legkézenfekvőbb megoldás a férfi halála. Azzal, hogy bevallja az érzéseit szép, megható jelenetet kaphatunk, de lezárhatjuk mind a szerelmi szálat, mind Atton szomorú sorsát.
Visas Marr – „Az én életem a tiédért.”
 |
| Fanart Visas Marr-ról (Forrás) |
Mira – „A vadász megérkezett. Ebben a csatában meghalhat, de ha győz, erősebb lesz, mint valaha.”
Mira karaktere sok ellentétes fogalmat egyesít: Egyrészt fejvadász, harcos, és megvan az ehhez szükséges ravaszsága és bátorsága is, másrészt azonban tiszteli az életet, becsüli, és gyakorolja a könyörületet, pártolja a békét. A legtöbb szereplőhöz hasonlóan ő is traumával kezd… Malachor után rabszolga volt, így került Nar Shaddára. Hamar kiderül az is, önmagát gyengének tartja, de igyekszik ezt nem láttatni senkivel. Ez persze egyenesen következhet a múltjából, aki sokat veszített, annak gyakran alakul ki ilyen önképe. Fél, de ezt is rejti, vagyis annak ellenére, hogy mennyire nyíltnak, lazának mutatja magát, Mirának is vannak bőven titkai.
 |
| Fanart Miráról (Forrás) |
Mira számára jedinek lenni egyrészt mások megértését, és elfogadását jelenti, amitől addig tartózkodott… Száműzöttet saját állítása szerint azért védte, mert „az ő prédája”, ilyen módon el is különítette magát a feladattól, ami a csapat többi tagját összekötötte. Mint száműzött, ő csak és kizárólag a harmadik típust erősíti, az őt körülvevőket kissé le is nézi. Másrészt pedig saját erejének megismerését, ami bizonyítást nyer, legalább a fináléban, ha nem előbb. Ahogy Kreia mondja a játék végén, Mira megtanulja, hogy az életet nem csak vadászni lehet, és valóban elkezd élni… amikor pedig meghal a saját döntéséből, a saját feltételei mellett teszi majd.
Mical – „Elvesztegetett báb vagy a Köztársaság kezében. Pedig annyi minden lehetnél, még a bájos ártatlanságoddal, a naiv szereteteddel együtt is.”
Mical a Dantooine-on megismert történész egykori jedi növendékként igazából nagyon izgalmas karakter lehetne… viszont pont az idézetben említett naiv, természetes jóság, feltétel nélküli szeretet, már-már gyermeki rajongás és kíváncsiság, ami kissé érdektelenné teszi a gárda szürkeárnyalatos kemény magjához képest. Hamar elfogadja a főhősnő felajánlását, miszerint ismét jedit képez belőle, és rendkívül erőssé is válik… kiváló harcos, és a legerősebb példája a Száműzöttet körülvevő rajongásnak. Mikor szeretné bíztatni, hogy annak lehetősége, hogy ő lenne a seb az erőben a lehetőség a pusztulására, valójában szinte megerősíti igazában a főhősnőt… ő sosem kételkedett a szavaiban, ő követné bárhová, ő a reményt látja benne, de nincsenek mögötte racionalitások. Nem olyan szélsőségesen, mint Visas, de Mical is igényli a vezetést, a támogatást, és éppen ezért kissé ironikus, hogy ő is egyike a történet végén életben maradó három „Elveszett Jedinek”.
 |
| Fanart Micalról (Forrás) |
Mical igazán nagy erőpróbákkal sem találkozik az útja folyamán, mert a jelleme igazából kezdettől tökéletesen megfelel a jedik követelményeinek, szilárdan, két lábbal áll a jó oldalon, nem kell, ami megerősíti ebben. Éppen ezért a karakterének fejlődése, változása is inkább csak kapcsolataiban, nem ténylegesen a személyiségében jelentős.
Bao-Dur – „Olyan sokáig dühös voltam magamra, azért, amit a Malachoron tettem…” „Rám nem voltál dühös, amiért kiadtam azt a parancsot?” „Soha.”
Bao-dur a technikus igazából a játék legnagyobb részében az észlény szerepét tölti be, javítja a hajót, segít fénykardot készíteni, szabadidejében végez néhány fejlesztést a négy roboton, G0-T0-n, saját kis szerelődroidján, T3-n, és HK-47-en. Vonzzák a jó cselekedetek, Mirához hasonlóan pártolja az életet, megveti az erőszakot. Száműzöttként az első típusú önkéntesek közé tartozik. Bűntudata, az önmaga iránt táplált dühe elszigetelte korábbi kötelességeitől, igyekezett jóvá tenni korábbi bűneit… ahogy az egyik jelenetben kimondja, érzelmileg már meghalt a Malachor V. felett, belerokkant a sok halálba és pusztításba, ahogy maga a főhősnő is. Mégsem baráti viszony fűzi hozzá, sokkal inkább a katonáé a tiszthez… tábornoknak szólítja, hisz és bízik benne, de nem fordul hozzá segítségért, vagy támogatásért, ahogy a csapat többi tagja néha teszi. A fájdalmas emlékeket nehezen eleveníti fel, ám a türelemmel őt is rá lehet venni, nyíljon meg, és vallja be, hogy korántsem tette magát olyan könnyen túl a múlton, mint azt mutatta. Mikor Száműzött új fénykard készítésébe fogna, megjegyzi, ez ne annak a tábornoknak a fegyvere legyen, aki már megtört abban a csatában, hanem a jedié, aki most jelen van. Ő maga azonban csak akkor engedi el az emlékeket, amikor maga is jedivé válik, és ezáltal kap egy új lehetőséget, egy új szerepkört, egy új célt… Az pedig, hogy az új cél hogyan hathat, hogyan változtathat meg egy ember, és a szemléletét, az talán a KOTOR II. legfontosabb üzenete.
Kreia – „Ez az én utolsó ajándékom neked… egyik száműzöttől a másiknak.”
Szerintem nem én vagyok az egyetlen, aki ambivalens érzéseket táplál Kreia karaktere iránt. Kidolgozott, mint mentor, izgalmas mint pozitív szereplő, és motivált mint antagonista. Kezdhetjük azzal, hogy millió visszautalással érkezik Revanra… többek között azzal, hogy ő volt a mestere. Nem áltatja a főhősnőt, azonnal, probléma nélkül elmondja, sith is volt, jedi is. Mindig a tökéletes semlegességben marad, billenjen akár jó, akár rossz oldalra a mérleg egy csatában, Száműzöttet is ezen a szürke úton igyekszik terelgetni. Távolságtartó, szigorú mint mester, és meglehetősen lenéző a legtöbb szereplővel szemben. A tiszteletét ki kell érdemelni, és saját képességeivel pontosan tisztában van… bölcs, megfontolt, ugyanakkor viszont manipulációk tekintetében megkockáztatom, Yoda és Palpatine ketten együtt elbújhatnak az árnyékában. Kockáztat, de mindezt olyan okosan teszi, hogy kétségünk sincs afelől, még ha ellene megyünk, akkor is az ő tervét szolgáljuk.
 |
| Fanart Kreiáról (Forrás) |
A legérdekesebb kapcsolat mégis Száműzötthöz fűzi. A lány megbízik benne, és Kreia ezt a bizalmat ajándéknak érzi („Nem kértelek rá… de köszönöm”), később azonban ténylegesen felszólítja, bízzon benne, higgye el, hogy mindent érte csinál. Ezt természetesen nem könnyű kivitelezni, Kreia árulása, fenyegetőzése nem éppen meggyőző… ám a végén a jövendőmondásokkal, az utolsó harcnál tett kijelentésekkel bizonyítja, a legnagyobb célja valójában az volt, hogy a főhősnő elérje a képességei határát, és megértse a küldetését. Időközben mentor-tanítvány viszonyuk átalakul egy nagyon kifacsarodott szülő-gyerekre emlékeztetővé, olyan szempontból, hogy Kreia bár antagonistaként (Darth Traya) zár, mégis egyértelmű, hogy nem csak követi, és eszközként használja, de szereti is Száműzöttet. (Mellesleg a neve beszélőnév, angolul az árulás betrayal, ami elég valószínűvé teszi, hogy a Sith neve, Darth Traya ebből a szóból származik.)
Vagyis Kreiát nem lehet igazán gyűlölni, mert nem igazi főgonosz. Nem lehet igazán szeretni, mert nem igazán jó. Míg a karakterek nagy része a egyik, vagy másik oldalra esik át, Kreia tökéletesen megvan az „abszolút szürkén”… és pont ez teszi a KOTOR II szerintem legérdekesebb karakterévé.
Antagonisták – „Csendes dolog a bukás… az a nehéz, hogy az ember beismerje.”
Malak bizony jól teszi, ha szépen bevonul a sarokba, mert ez az antagonista csapat lendületből kiüti a ringből. Kezdhetünk a már elemzett Kreiával, aki az egyik legkomplexebb karakter címét már a magáénak tudhatja, folytathatjuk Sionnal, a darabokra hullott testű félelmetes sith-tel, aki egyrészt tényleg hátborzongató tud lenni, megjelenik a színen és már rándulhat görcsbe a gyomrunk, tudván, hogy kemény csata vár ránk… másrészt azonban szintén nem tökéletesen gonosz. Igaz, tele van gyűlölettel, a sötét oldalt szolgálja, láthatóan nem akar ártani Száműzöttnek… megélve Kreia manipulációit, azok eredményét látva szinte könyörög a főhősnőnek, forduljon vissza, meneküljön. Mikor a lány ezt megtagadja, akkor mondja csupán, hogy meg kell ölnie, de ekkor azzal indokolja, hogy könnyebb lesz neki a halál, minthogy megtörjön.
 |
| Fanart Atrisről (Forrás) |
A sort végül Atris, egy „mellékantagonista” zárja, akit kedvenc bukott jedieinkhez, Anakinhoz, Bastilához, Juhanihoz hasonlóan szintén büszkesége ejtett csapdába. Olyannyira ragaszkodik az utolsó jedi címéhez, és ahhoz, hogy Száműzöttet bukottnak tartsa, hogy észre sem veszi, ahogy lassan maga zuhan a sötét oldal felé. Az utolsó csatában elszenvedett veresége után felismeri hibáit, de, bár nem hal meg, annyira megmérgezte a sötét oldal, hogy vissza aligha térhet. Szomorú sors, de fontos szerep a történetben… Atrisnek ennyi jutott.
Cameo-k – a régi gárda
 |
| Fanart Carth Onasiról, Revan távozása után (Forrás) |
Carth Onasi rövid időre bukkan csak fel felvételekben, illetve egyszer a Teloson. Attonnál már említettem, leginkább Revanról érdeklődik, így immár véglegessé válik, szomorú búcsú után az előző főhős kisétált barátai életéből, többek között Carth-éból is. A szerelmi történetük szép, de boldog lezárást úgy fest, nem kapott.
A droidok, HK-47, T3-M4 visszatértek, személyiségükről sajnos továbbra sem tudok sokat mondani, de az tény, hogy az új információk kiderülése kapcsán sok szerepük volt. Felvételeket találhattunk a memóriájukban, amikből szépen lassan összerakhattuk, mik történtek az elmúlt években… vagyis a cameo-juk nem csak öröm volt a rajongóknak, de fontos történeti jelentőséggel is bírt.
Végszó
A KOTOR II, elődjéhez hasonlóan, nálam jelesre vizsgázott. Izgalmas, még én a magam minimális gyakorlatával is képes voltam úgy leülni a számítógép elé, hogy órákkal később hagyjam abba a játékot (nem vagyok rá büszke, de tény) és szitkozódjak, hogy már megint a legjobb résznél ért véget. A kisfilmek, a harcok látványosak, és nem is olyan kezelhetetlenül nehéz, hogy ne legyen élvezhető. A történet pedig…
 |
| Fanart a Száműzött Korribani látomásáról (Forrás) |
Ami az én további tevékenykedésemet illeti az univerzum ezen időszakában, fanfiction maraton várható, mert egy ilyen lezárás után nekem össze kell raknom a saját verziómat a jövőben történtekről, amit pedig haladéktalanul meg is fogok tenni. Lehetséges, hogy ezt angolul írom majd, hogy minél szélesebb kört érjen el, de mindenképpen el fog készülni, inkább előbb, mint utóbb.
Remélem, jól szórakoztatok, és szokás szerint: Az Erő legyen veletek!
Valentine Wiggin
Megjegyzések
Megjegyzés küldése