Régi emlékek - Stargate véleményezés

A Stargate sorozat az egyik első találkozásom volt a sci-fivel, igazából már arra sem emlékszem, hány évvel ezelőtt. Eredeti ötlet, összetett világ, különleges karakterek jellemzik, és utánozhatatlan hangulat, ami még most is eléri, hogy simán leragadok az eredeti sorozat epizódjai előtt, így természetesen erről is íródott egy rövid véleményezés a régi blogon.

A történet alapja, hogy az emberiség felfedez egy ősi szerkezetet, a Csillagkaput, amely képes féregjáratot nyitni egyik bolygóról a másikra. Természetesen alapvető, hogy elindul a kapcsolatteremtés az idegen fajokkal, és az univerzum felfedezése.

Először is, a világ végletekig kidolgozott. Megismerjük a saját galaxisunk erőviszonyait, lépésről-lépésre, kezdve az ellenségesnek bizonyuló goa'uldokkal, majd az azonos gyökerű, de pozitív szemléletű tokrákkal, majd a nagyhatalmú, és rengeteg kérdést felvető asgardokkal folytatódik a sor... a lista tulajdonképpen minden résszel bővül, humanoid és tőlünk teljesen különböző fajok is feltűnnek, fantázia, és tudományos háttér is van mögötte, bár meg kell jegyezni, néhol elmegy a fantasy jellegű, mesésebb irányba. Gyakran viccelődnek azzal, hogy a Stargate az egyetlen sci-fi, ahol fáklyával kell világítani, és ez nem is olyan nagy túlzás.

Sorozatként megvan az az előnye, hogy rengeteg témát érinthet, nem kell leragadni egynél. Foglalkozik az idegen fajon negatív, vagy pozitív példáin át nagyon alapvető emberi kérdésekkel, mint például, hogy háborúban szentesíti-e a cél az eszközt? Elérhető-e a halhatatlanság, és ha igen, megéri-e, milyen következményekkel járna? Létezik-e ideális társadalom? Mi az élet célja? Kozmikus méretekben nézve mekkora jelentősége lehet egyetlen sorsnak? Némely pontokon történelmi vonatkozásokat is beemel, így többször előkerül például a feminizmus témája is, Carter karaktere kapcsán. A töltelékrészek humorosak, az antagonisták között igazából egyetlen zsigeri gonoszt találunk, Anubiszt, akinek azonban felemelkedése, az, hogy csalással lépett túl a fizikai síkon új jelentéseket nyit meg, új kérdéseket tesz fel. A többiek mind valamilyen filozófiát követnek, így a goa'uldok szemléletmódja az ókori vallásokhoz, legtöbbször egyiptomhoz kapcsolódik, az Ori pedig a keresztény látásmód kicsavarása.

Jack O'Neill - "Nem szeretem az ilyen "ugass, mint a csirke" típusú trükköket..."

Jack O'Neill (Richard Dean Anderson)

O'Neill figurájában szerintem a legmegkapóbb az, hogy nem zseni. Ott van körülötte Carter a maga elképesztő fizikai tudásával, Daniel, a spirituálisan nyitott személyiség, ő pedig pont azért lesz alkalmas a vezetői szerepre, mert nem ilyen. Megvan a maga karakterdrámája, de humoros, igyekszik nem túl komolyan venni magát, de közben el kell ismerni, nem egy eget rengetően komplex figura. Igazi hős, aki szeretnivaló, és akinek szurkolni fogunk minden pillanatában, én személy szerint végig reménykedtem benne, hogy kiteljesedik még a szerelmi szál Carterrel, de nehéz lenne vele azonosulni, egyszerűen mert típuskarakter. Kapott egy nagy tragédiát ugyan, ami meghatározza az életszemléletét, de ennek ellenére is képes önfeláldozó, erős személyiségként élni, aki soha nem hagyná hátra a társait. Nekem az egyik nagy kedvencem, nagyrészt a humora miatt, így attól függetlenül, hogy az alapszemélyiségét reprodukálták utódjában, Mitchellben, mégsem sikerült pótolni az eltűnése utáni űrt.

Samantha Carter - "Á, még egy tudós... maga pedig?" "Elméleti asztrofizikus." "Ami azt jelenti, hogy..." "Ami azt jelenti, hogy okosabb magánál."

Samantha Carter (Amanda Tapping) és Thor

Carter elejétől végéig jelen van a sorozatban, sőt, egy évad erejéig az Atlantis sequel-ben is szerepel. Az egyik legokosabb karakter, amit külön jó látni, mert science fictionben meglehetősen ritkák az igazán jól kezelt, erős, intelligens női karakterek. Remek a stílusa, harcban sem elesett, tökéletes egyensúlyt tart a tudós és a katona szerepe között, mindemellett pedig az erkölcsi tartása is tiszteletreméltó, emberségesen, kulturáltan, és kíváncsian áll szinte minden helyzethez. A szerelmi szála O'Neill-lel szerintem shipperek ezreit őrjítette meg éveken át, mert tényleg hihetetlen dinamika van köztük, nagyon jó párost alkotnak, és újabb és újabb epizódok hitették el velünk, hogy legyen bár sok az akadályozó tényező, ez bizony kánon lesz. Ha végül nem is jelentették be, hogy Sam és Jack egy párt alkotnak, sokat elárul, hogy a készítők közölték "bár a munkájuk miatt a sorozatban nem lehetett köztük ilyen kapcsolat, karrierjük végén még bármi lehet" tehát simán elképzelhető, hogy a sorozat által felölelt időtartamon túl, végülis beteljesedett ez a szerelmi szál. Mikor az eredeti gárda egy része cserélődik, Sam továbbra is jelen van, és immár a tapasztalatát, az elveit tovább is adja, ez különösen nagy hangsúlyt kap a már említett Atlantis-os szerepében, ahol Shepardék csapata, mikor lassan megbékél az új parancsnokkal és befogadja, rengeteget tanul tőle.

Daniel Jackson - "A tudás hatalom. És az, hogy hogyan használjuk ezt a hatalmat, határozza meg jók, vagy gonoszak vagyunk."

Daniel Jackson (Michael Shanks)

Daniel kezdetben a tipikus esetlen tudós, bár remek történész, nyitott és érdeklődő, tulajdonképpen folyton megmentésre szorul, szemüveggel az orrán, könyvekkel körbevéve szinte már sztereotípia szintre emeli a karakterét a maga szerethető, szórakoztató módján. Fokozatosan válik talpraesettebbé, tanul meg dönteni a nehéz helyzetekben, és egészül ki az esze fizikai erővel és a társaira jellemző határozottsággal,a sorozat végére pedig már egyáltalán nem kell félteni. Spirituálisan egyértelműen a legmagasabb szinten áll, képessé válik a felemelkedésre, rövid időre az Ori is megszerzi magának, és társait is gyakran segíti a halálból való visszatérése után bölcs megjegyzésekkel, tapasztalatokkal. Egyfajta szerelmi szál szerűséget esetében is elkezdenek felépíteni Valával, O'Neill távozása után, de ez sokkal kevésbé hangsúlyos, mint az előzőekben már említett, dinamikájuk ugyan állandó humorforrás, mégsem érződik annyira relevánsnak a kapcsolatuk. Daniel esetén is leginkább a szilárd értékrend, és a minden más karaktert meghaladó nyitottság az, ami igazán meghatározza a karakterét, és ami nekem őt is az egyik kedvencemmé tette.

Teal'c - "Valóban."

A sok tudós mellett Teal'c valódi harcos. Megvannak az elvei, a szemlélete, végletekig hűséges barátaihoz, családjához, viszont nem éppen beszédes. A látásmódja fokozatosan alakul át, míg a sorozat elején megtört, aki nem hisz igazán a győzelem lehetőségében, realista, ám reményteljes lesz a végére. Saját szemléletének alakulását ő is folyamatosan közvetíti a környezetének, más Jaffáknak adja át saját tapasztalatait, amikor úgy érzi, nem érdemes hallgatni, meggyőzően beszél az álláspontjáról, mindarról, amiben hisz, az Atlantisban tett rövid cameo-ja során Ronont, a spinoff sorozat hasonló helyzetű és gondolkodásmódú harcosát számtalan szempontból képes tanítani... hiába vannak konfliktusaik, mindketten emberek között kötöttek ki, emberi barátokat szereztek, és olyan értékeket tettek magukévá, amelyek jelentőségét nem érthették meg azok, akiket ezek az értékek neveltek. Idegen származása ellenére a CSK-1 szerves része, számítanak rá, és ő is számít a társaira. Cartertől való búcsúzásakor az Atlantis egyik évadában is ezt a bajtársi kapcsolatot emeli ki: Habár csapatként, a munkában szétválnak, a CSK-1 mindig együtt marad barátokként.

Az eredeti CSK-1, O'Neill, Carter, Daniel és Teal'c (Christopher Judge)

Összességében ezt a sorozatot nagyon tudom ajánlani. Elvarázsol, megragad a világa, egy percig sem fog unatkozni közben, aki elkezdi, de annyit el kell ismerni, hogy nem a karakterek komplexitása fogja meg a nézőt. Szerethető figurák vannak benne, de nem igazán kidolgozottak. A filozófiát viszont érdemes boncolgatni, mert ahogy korábban írtam, epizodikusan rengeteg kérdést kitárgyal, amivel lehet és kell foglalkozni. Mitológiai hátterének is érdemes utána nézni, izgalmas, ahogy beleszőtték a különböző kultúrköröket az egyes fajokban megjelenő karakterekbe és kultúrákba. Én magam mindenképp írok majd kritikát az ebben a bejegyzésben is gyakran emlegetett Atlantis sorozatról és a második spinoffról, a Universe-ről is, ami ugyan hangulati váltást jelentett, ami sok rajongónak fájt, de személy szerint úgy tartom, a karakterek kidolgozottságát, komplexitását tekintve messze megelőzte két elődjét, annak ellenére is, hogy sajnos két évad után kaszát kapott. A Stargate felépített magának egy összetett univerzumot, amelyben jó elmerülni, amit jó részletről részletre megismerni, és okkal vívta ki magának a helyet a Star Trek és a Star Wars mellett a nagy sci-fi triumvirátusban. Remek sorozat, bárkinek jó szívvel ajánlom!