Az első top 10 kedvenc lista - 7. helyezett

Lois Lowry "Az emlékek őre" c. regénye talán a legkedvesebb kötelező olvasmányom volt, és ha meg is kopott kissé a fénye azóta, a mai napig úgy gondolom, hogy kiváló disztópia, és érdekes, különleges atmoszférájú olvasmány, nem csak kamaszoknak. A főhőse, Jonas később két folytatáskötetben, a Hírvivőben és a Fiúban is visszatér, már felnőttként... és bár a listán ma már nem tartja a helyét, de változatlanul nagyon kedves számomra a karaktere.

Jonas (Brandon Thwaites) "Az emlékek őre" filmben

A háta mögül, arról az időben, és térben oly mérhetetlenül távoli helyről, ahonnan elindult, ugyancsak zenét vélt hallani. De az talán csak visszhang volt...

(Az emlékek őre zárómondatai)

Jonas olyan közösségben születik, ahol nincs szenvedés, háború, fájdalom, éhezés, ám az emberek feladták érte az érzelmeket, és a választás szabadságát. Ennek megfelelően olyan karakterként indul, akiben megvan a személyiségének magja, ám még nem bontakozik ki. Amilyen gyermekinek hat az emlékek őre elején, olyan koraérett, majd koravén fiúvá válik a regény végére. Az életének fordulópontja, természetesen, mikor kiválasztják emlékek őrének, tizenkét éves korában. Ezzel együttjár, hogy találkozik az érzelmekkel, a színekkel, amik szintén eltűntek a világából, csak ő volt képes néha érzékelni a piros színt, például egy almán, vagy később, egy emlékben először egy szánkón.

Azzal együtt, hogy ez fantasztikus élményt jelent számára, megjelenik a magány is: Nem oszthatja meg másokkal. Később pedig, ahogy szembesülnie kell a múlt fájdalmaival is, először olyan aprónak tekinthető dolgokkal, mint a lábtörés, a napszúrás, később pedig komoly szenvedéssel, mint az éhezés, a háború, a halál, ez az érzés csak fokozódik. Magára marad a fájdalommal, a félelemmel, és a tehetetlenséggel. Lassan rádöbben saját világának hibáira, de nem úgy érzi nem tehet lépéseket. Ez az időszak, amit látszólag tehetetlenül kell eltöltenie, bölcsebbé is teszi, ugyanakkor itt szűnik meg gyereknek lenni. Ezt a Hírvivőben többször mondják róla, noha ott is alig húsz éves, sokkal megfontoltabb, békésebb, nincs más szó, bölcsebb, mint bárki a környezetében. Matty számtalanszor kér tőle tanácsot, tudja mikor beszéljen és mikor hallgasson, őszinte és igazságos, ugyanakkor vezetőként képes szigorú, és komoly lenni a Faluban. Nemhiába válik a bátorság, és a becsületesség mintaképévé, már az, amin az első könyvben kiskamaszként keresztülmegy, hogy saját élete kockáztatásával megment egy csecsemőt, azt mutatja, hogy Jonas is pozitív, erős jellemű, kitartó karakter, aki mások érdekeit mindig előrébb helyezi a sajátjánál. Később a Fiúban is vannak utalások amikből lehet következtetni a személyiségének apróbb pozitívumaira, például mindig egyszerűen öltözködik, miután átadja posztját vezetőként, még mindig tisztelik és szeretik. Karakterében nincs ellentmondás, nincs komoly bonyodalom. Igen, volt, hogy hibázott, igen, volt, hogy nem tudott semmit tenni... de akármivel próbálkozott, minden lépését jószándék vezérelte, így róla magáról sem lehet mást mondani, minthogy igen, ez egy jó ember. Nem a legerősebb, nem legyőzhetetlen, nem is tökéletes, de jó ember.

Kapcsolatai más szereplőkkel:

Az örökítő és Jonas:

Az örökítő (Jeff Bridges) és Jonas "Az emlékek őre" filmben

Az első könyv legmeghatározóbb kapcsolatáról van szó, ami tanár-diák viszonyból indul, később azonban egyre inkább apa-fia jelleget vesz fel. Az örökítő az egyetlen, aki átéli ugyanazt a fájdalmat, ugyanazt a magányt, mint Jonas, és meg tud vele birkózni, ezáltal ő az egyetlen, akihez a fiú fordulhat, akivel őszintén beszélhet. Az első társalgásukkor Jonast megdöbbenti a közvetlensége, furcsának tartja a viselkedését, később azonban kialakul köztük egy kölcsönös bizalom, megosztják egymással a gondolataikat. Mindketten hazudhatnak, és meg is teszik, egyedül egymásnak nem hazudnak soha. Mivel az örökítő bölcsebb, és okosabb is Jonasnél ő bármilyen kérdéssel fordul hozzá, ellenben ő merészebb, ezáltal tanítója támaszkodhat rá valahányszor egy feladat kockázatos. Kiegészítik egymást, és tanulnak egymástól, ez a legszebb a kapcsolatukban.

Gabe és Jonas:

Jonas és Gabe "Az emlékek őre" filmben

Na, ez nehéz ügy. Vitathatatlan, Jonas szereti Gabe-t, ő is olyasvalaki, aki hozzá hasonlóan egyedül van, nem találja a helyét mások között, noha csak egy éves. Jonasnek azonban van egy múltja, van egy fájdalom, amit elhagy, így megtalálva a helyét a Faluban magtalálja a boldogságot is. Gabe továbbra is kötődik hozzá valamennyire, de időközben elfelejti, mit állt ki a fiú, illetve később férfi, amikor magával hozta. Továbbra is ad neki tanácsot, de ez a kapcsolat soha nem ölt apa-fia jelleget. Itt is meglesz a kölcsönös őszinteség, de Gabe-nek nem ez kéne, hanem támasz. Jonasnek viszont, mire a fiú ezt igényelné, már két kis gyereke van, nincs meg ugyanaz a magány, így nem alakul köztük ilyen kötődés.

Matty és Jonas:

Ez ismét egy pártfogó-pártfogolt, illetve egyfajta barátságra emlékeztető kapcsolat. Jonas tiszteletet, és csodálatot kap Mattytől, aki feltétel nélkül megbízik benne, megoszt vele olyasmit is, amiről nevelőapjával is keveset beszél (kifejezetten aranyos, hogy amikor a lányok kerülnek szóba, szintén hozzá fordul, és nem Látóhoz. Tőle kér tanácsot a képességeivel kapcsolatban, hiszen tudja Jonas is rendelkezik hasonlóval (ezt még később kifejtem). Segítséget, támogatást kap, és a férfi is őszintén beszél vele, mesél a múltjáról, aggodalmairól, érzéseiről, így ők ketten Gabe-bel ellentétben valamennyire emlékeztetnek a már említett Jonas-örökítő kapcsolatra.

Kira és Jonas:

Kira  (Stephanie Roessler) az Oregon Children's Theatre
"Valahol, messze" előadásában

Természetesen itt is akad szerelmi szál, nem is akármilyen. A Gathering Blue főszereplője (tudom, tudom, Valahol, messze, de nem fogok megbékélni a magyar címmel), a fél lábára sérült, kreatív, jövőbe látó lány, Kira, és Jonas között. Ez már a Hírvivőben is megjelenik, mikor a távolba néz (túlra lát), az emlékek őrének főhőse meglátja a lányt, és egyelőre egy rövid mondat utal a gyorsan kialakuló vonzalomra ("Nagyon szép lány, ugye?") És én beleszerettem a párosba. Miért? Mert két különleges, egyenként is nagyon szerethető, nagyon értékes karakterről van szó, így persze tűkön ülve vártam a Fiút, hogy "legyen már végre valami!". Lett, én pedig tapsikolhattam örömömben, mert fiatal, végtelenül aranyos házaspárként tértek vissza a negyedik kötetben, két kezelhetetlen kisgyerekkel. Mindketten kemény múlttal, sok fájdalmas emlékkel rendelkeztek, de mindketten megtalálták a boldogságot, és engem nagy örömmel tölt el, hogy végül egymás mellett kötöttek ki. Látszik, hogy szeretik egymást, és bátran mondhatom, hogy az ő kapcsolatuk az összes általam olvasott romantikus szálnál erősebbre sikerült.

Ahogy már említettem, Jonas rendelkezik egy különleges képességgel, mégpedig a túlralátáséval. Ez okozza, hogy már az emlékek őrében érzékeli a színeket, később pedig felerősödik, és nagyon nagy távolságokat képes befogni. Ugyanakkor, ahogy az minden hasonló adottsággal rendelkező karakterre jellemző, nagyon elfárasztja, és képességének fokozatos gyengülésével (minden képesség elgyengült a sorozatban, miután betöltötte a szerepét) ez egyre jellemzőbb, a Fiúban például percekig megszólalni sincs ereje. És fontos megemlíteni, ugyanis a sorozatban ez magával vonz egy fontos külső jellemzőt, hogy a karakternek szikrázó kék szemei vannak, amikről "lerí, hogy többet látnak, mint egy átlagos ember szemei". A képeken a karakter azonban barna szemű, amit kicsit fájlalok. A filmre kiválasztott színész sokkolóan jól játszotta Jonas szerepét, de a szikrázó kék szemeket felváltotta egy jel a csuklón. Manapság, a színezett kontaktlencsék világában nem lett volna olyan nehéz megoldani, és szerintem sok rajongó hiányolta.

Személyes vélemény a karakterről:

Azt hiszem, bőven sikerült okokat írnom, hogy miért szeretem ezt a karaktert. Intelligens, bölcs, bátor, és fiatal kora ellenére tanító szerepű. Könnyen megkedveltem, és a Hírvivőben tényleg közel került hozzám. Élveztem a fejezeteket, amiben róla írtak, izgultam érte, drukkoltam neki, és elképesztően boldoggá tett, hogy végül Happy Enddel zárt.