Régi emlékek - Knights of the Old Republic elemzés

A Kinghts of the Old Republicot Ben ajánlására kezdtem el, és az igazság az, hogy egyben gamer korszakom kezdőpontjának is nevezhetem... azóta már elég sok RPG-n vagyok túl. Amikor az elemzés íródott, egy "ikerelemzés" első darabjának szántuk, én a világos oldali, női történetszál üzenetét részleteztem volna, Ben pedig a sötét oldali férfivel foglalkozott volna, ez a projekt azonban végül félbevágódott, csak az én két, headcanon elemzésem készült el a történetből. A játékmenettel nem nagyon foglalkozom, mert a mai napig az a véleményem, hogy nem értek hozzá, szóval a történetre, a karakterekre, az utalásokra helyeztem a hangsúlyt - remélem, jól szórakoztok majd az olvasása közben.

Már megint a Biblia... Revan, a tékozló jedi esete

Lassan megszokom már, hogyha Star Wars, akkor bizony nem maradhatunk bibliai utalások nélkül, és ez most is így van. A történet főhősnője ugyebár Revan, aki fiatalkorában a jedi rendhez került, később Sith Lord lett, végül az emlékeinek törlése után ismét a jó úton kezdett járni. Anakinhoz hasonlóan a megbocsátás lehet történetének fő mondanivalója, de a szeretet sokszor feltett kérdésére is érkezik válasz. Jolee Bindo kihangsúlyozza, hogy a szeretet nem a sötét oldalhoz tartozik... a ragaszkodás, a szenvedély sodorhat arra valakit, de maga a szeretet soha. Ha előre tekintünk, láthatjuk, Anakint sem maga a szeretet vitte a szakadékba, sokkal inkább a beteges ragaszkodás Padméhoz, és a félelem az elvesztésétől.

És ha valakinek a szeretet és megbocsátás gyakori üzenete nem lenne elég, hogy meglássa a bibliai párhuzamokat, Vandar az utolsó jelenetben nyíltan ki is mondja, melyik Bibliai példázat inspirálta Revan életútját, mivel „prodigal knight”-ként, azaz „tékozló lovag”-ként hivatkoznak rá. És a tékozló fiú példázat üzenete, még történései is nagyon sokban hasonlítanak a játékéra, vagyis szerintem elkönyvelhető a párhuzam.

Karakterek:

Karakterek terén is kaptunk egy nagyon izgalmas, nagyon ígéretes gárdát, akiknek lehetőségeit ki is használja a játék kellőképpen. Utánozhatatlan, egyedi a humoruk, a kiváló grafika gondoskodik róla, hogy legyenek jellegzetes gesztusaik, és mimikájuk. Ez utóbbin egy kicsit még panaszkodhatnék, mert Revan kilétének felfedésekor az Ebon Hawkon Carth nem látszott elég dühösnek, viszont valami ismét mindenért kárpótol, és ez a szinkron. Vérprofi, tökéletesen passzoló hangokat hallunk, a leghalványabb érzelmi töltéseket is érzékelni belőle, és sok esetben egy jellegzetes akcentus rengeteget tesz hozzá a szereplőhöz. Gondolok itt elsősorban Juhanira, aki igen erős orosz akcentussal beszél az egész játék alatt. Macskaszerű lény, így először meglepett, nem igazán értettem az indokát, de hozzátett valami pluszt, más hanggal egyszerűen nem lett volna ugyanaz a karakter.

Mondanék kedvenc karaktert, még az értékelések előtt, de nem igazán sikerült választani. Mindenki végletekig kidolgozott, kivétel nélkül valamilyen vagy sötét, vagy drámai múlttal rendelkezik (na jó, T3 nem, de ő a KOTOR R2D2-ja, amivel szerintem meg is indokoltam, miért játszhat a kedvencek között), így inkább nem alkotok véleményt. Egyenként, a szokásos, idézetes módon elemzem a karaktereket.

Revan/True Belwynn – „A sötétség és a fény állandó háborút vív benned. Az egyensúly most elbillent egyik irányba, de könnyedén megfordítható. Megmentő, hódító, hős, szörnyeteg. Te mindez vagy Revan, és mégis semmi. Legvégül nem tartozol majd se a fényhez, se a sötétséghez. Mindörökké egyedül leszel.”

Fanart a női Revanról
(Forrás)

Malak szavai a végső csata előtt nagyon jól leírják ennek a képlékeny, játékostól nagyban függő karakternek a helyzetét. Revan, mint szimbólum, hiába küzd a jó oldalon, az egyensúlyt jelképezi. Ő az, aki mindkét végletet látja, mindkettőben megtalálja a hibát, és végül egy köztes úton indul el. Mondhatnánk, hogy végeredményben a jedik mellett zárja a játékot, de egyértelmű, hogy nem lesz belőle igazi, klasszikus jedi. Nem szakítja el a kötelékeit, Carth Onasi és a szerelmi szál bizonyítja, hogy elfogadja az érzéseit, ellentétben másokkal, akik a sötét oldaltól félve megtagadják őket. És pont ez, hogy kötődik a barátaihoz, adja meg a lehetőséget arra, hogy empatikus is legyen, erre pedig számtalan példa akad. Juhanit kétszer is megmenti, először még Darth Revanként eltöltött ideje előtt, mikor a jedikhez viszi, majd a játék során a meditációs kertben. Vissza tudja téríteni Bastilát a jó oldalra, még Malakot sem támadja meg azonnal, felajánlja neki a lehetőséget a megadásra, a békére, régi barátságukra hivatkozva. Ugyanakkor elég szilárd a személyisége, hogy sose süllyedjen önsajnálatba, Malak halálakor ellenáll a bűntudat keltésének. Tanítványának igaza van, amikor azt mondja, ő indította el az úton, de Revan tisztában van a helyzetével, és nem kezd el szenvedni miatta.

A visszautalásokból tudunk kiváló taktikai érzékéről, Canderous ki is jelenti, hogy nem a Köztársaság, hanem Revan nyerte meg a Mandalór háborúkat. És pont ez a taktikai érzék, amihez muszáj társulnia egy kevés számításnak, az, ami miatt én sok fanfiction írótól eltérően biztosra veszem, hogy Revannak igazán érzelmes, szenvedős pillanatai kemény múltja, és a sokkoló események ellenére sem voltak. A rajongói írásokban szinte kivétel nélkül felmerül, hogy a főhősnő sír, miután kiderül valódi kiléte. Könyörgöm emberek, egy taktikai géniusz Sith Lordról beszélünk! Ne ríkassuk már meg, mert hiteltelen! A sírás kapcsán persze felmerülhet, hogy női karakter, érzékenyebb lehet, de ennek nincs sok értelme. Revan nőként sem süllyedhet le egy ilyen szerepbe, neki kell a vezéregyéniségnek, húzóerőnek maradni, mert hallhatjuk, ahogy a karakterek beszélnek róla, és az összes emlékezés egy határozott, erőteljes figurát jelenít meg, akinek esze mellett megnyerő stílusa, és karizmatikus személyisége van. Tudja, hogyan állítsa maga mellé az embereket, és meg is teszi, Malak ki is mondja első összecsapásukkor, hogy Revan mindig értett ahhoz, hogy hűségessé tegye a társait. Muszáj számítónak lennie hozzá, legalább egy bizonyos szintig, de ez az ő esetében nem nagy probléma, lehet ettől függetlenül jó ember... Viszont manipulátorrá kell válnia, és a játék vége felé a feladatok is hangsúlyt helyeznek erre a szerepre. Ekkor már a meggyőzés, a karizma a legfontosabb eszközök, és ez így van rendjén.

Bastila Shan – „Ez hát az ára egy jedi visszatérésének? Egy másiknak el kell buknia?”

Fanart Bastiláról
(Forrás)

Bastila legjobb barát, mentor, védelmező, kicsit testvér jellegű szerepet tölt be a történetben. Ő a Köztársaság egyik legnagyobb fegyvere csatameditációja miatt. Szintén erős, határozott női karakter, egy enyhe Leia hercegnő beütéssel, amire kapunk is utalásokat, főként Canderous-tól, aki az egyik jelenetben nemes egyszerűséggel „elkényeztetett jedi-hercegnő” névvel illette Bastilát. Klasszikus, minden szabályt betartó, a feladatra személyiségileg is tökéletes jedikkel csak a Dantooine-i akadémián találkozhatunk, mert Bastila sem felel meg a leírásnak. Forrófejű, végetekig büszke, és sajnos voltak olyan megszólalásai, amelyekből azonnal Anakinra asszociáltam. A sötét oldalon folyton hangoztatja, hogy a jedi tanács fogta vissza, kötötte meg a kezét, nem engedte, hogy fejlődjön, stb. És a két karakter múltjában is vannak párhuzamok. Bastila is később került a jedikhez, és ha nem is szoros, de megmaradt a kapcsolata a családjával, hasonlóan Anakinhoz, azonban a lány kétszülős családdal rendelkezett, és az apjához kötődött jobban. Az anyját hibáztatja mindenért, ám hamar kiderül, hogy Helena jót akart neki, lehetőségeket, és persze mindannak a veszélynek az elkerülését, amiben az apja mellett része lett volna. A problémát az jelentette, hogy a lánya egész életére kiható döntéseket Bastila nélkül hozta meg. És a családi kapcsolatok után meg kell említeni, hogy Revan empatikus, jóindulatú, de egyértelműen manipulátori szerepe Bastila felé érezhető legjobban. Irányítja affelé, hogy megbocsásson az anyjának, és megbeszéljen vele mindent, és amikor Bastila a szakadék szélére kerül, akkor is Revan az, aki megfogja a kezét, és visszarántja. A két karakter kapcsolata az Erőn keresztül ráadásul még fontosabb szereplővé teszi Bastilát, és ő az egyetlen, aki a játék legelejétől tisztában van a főszereplő kilétével. Igyekszik a jó úton tartani, és éppen ez teszi ironikussá a végkifejletet, ahol Revan, akinek a lecsúszásától mindenki tartott, képes olyan tartással megállni a sötétséggel szemben, ahogy Bastila képtelen. Valószínűleg legszorosabb barátság eközött a két karakter között épült fel, és a lány, szerelmi szál ide vagy oda, sokkal többet tud a főhősnő múltjáról, személyiségéről, mint Carth valaha fog.

Az ő esetében is fontos szerepet kap a megbocsátás, és rengeteg hibája ellenére szerethető karakterként ismerjük meg, aki hűséges a társaihoz, és ha úgy adódik, az életét is adná értük. Gyakran dönt elhamarkodottan (máskor mondjuk pont az ellentétét teszi, túl sokáig mérlegeli a lehetőségeket), de nem fél beismerni a hibáit, és így Revan képes neki segítséget nyújtani sok helyzetben.

Carth Onasi – „Akármi is történt eddig, biztos vagyok benne, hogy nagyon hamar eljön az idő, amikor meg kell hoznod egy döntést. És nem lesz visszaút. Azt akarom, hogy jól dönts, okot akarok adni rá.”

Fanart Carth Onasiról
(Forrás)

Igen. Romantikus idézet. Carth Onasi valószínűleg Juhanival versenghet a „legtöbbet szenvedő KOTOR karakter” címért, egyben alanyi jogon jár neki az „Első számú hősszerelmes” medál. Őt ismerhetjük ki a leghamarabb, és egy bizalmatlan, mélyen sérült figuraként. Ez nem csoda, igazából az előző két jelölés mellett nyugodtan bezsebelhetné a „Játék hivatásos boxzsákját” is, mert ha a múltját nézzünk, hamar rájövünk, úgy indul, hogy mindent elvettek tőle. Elpusztították az otthonát, a karjai között halt meg a felesége, eltűnt a fia, a mentora ellene fordult, így nagyon hamar odáig csúszott, hogy már csak a bosszú élteti. Nem bízik senkiben, akármilyen szimpatikus, akármilyen jó a humora, nagyon nehezen köt barátságokat. És persze kell valaki, aki megtöri a jeget, ez pedig főhősnőnk, aki egyszerű felderítőként, a játék legelején kapcsolódik be az életébe. Carth ismét elkezdett megbízni valakiben, elárulta több titkát, többek között arról is beszélt, hogy Darth Revan, és Darth Malak voltak felelősek az otthona pusztulásáért. És most, hogy ilyen szépen kikristályosodott a sablon szerelmi szál, üssük meg egyszer jobbról, egyszer balról ezt a szerencsétlen katonát, és rántsuk ki a lába alól a talajt, közölve, hogy a nő akiben végre, sok év után megbízott, akibe elkezdett beleszeretni, tökéletesen azonos azzal, aki tönkretette az életét. Az ilyen helyzetek gyakran rengeteg indokolatlan szenvedést szülnek, és itt is volt probléma. Mikor mindenki azonnal megbocsátotta Revannak a tetteit, Carth még mindig támadott, de a reakciója reális volt. És az, ahogy az egész helyzeten túllépett, az nagyban függött attól, hogy ez a karakter tényleg vérbeli katona, ha háborúba megy, nem a harcért teszi, hanem mert ez a kötelessége. Itt is ezt helyezi előtérbe, és mindannak ellenére, ami változott, nem felejti el az ígéreteit sem. Állhatatos, kitartó, végletesen becsületes. Segíteni akar, jóindulatú, egyetlen komoly hibája, a csillapíthatatlan bosszúvágy is traumából, és nem a természetéből fakad. Természetesen messze nem tökéletes, idegesítő szinten meg akarja védeni a főhősnőt, akinek aztán tényleg semmi szüksége védelemre, továbbá néhány jelenetben átgondolatlanul cselekszik, fejjel rohan a falnak, és koppan. Nagyot.

Visszatérve a Revannal való kapcsolatára, Carth legnagyobb leckéje a múlt elengedése volt. Borzalmas dolgok történtek vele, de ahhoz, hogy kapjon esélyt az újrakezdésre, el kellett fogadnia a változást, és legfőképp elengedni a bosszút. Később be is ismeri, hiába ölte meg Sault, egykori mentorát, nem hozott neki békét. És Revan iránt érzett szerelmével is úgy tud megbékélni, hogy megbocsát az egykori sith-nek, elfogadja az újrakezdést és a gyógyulást. Tulajdonképpen a két karakter története egy közös gyógyulásról szól, ami nem mindig eredményez jó kapcsolatot (legszomorúbb példa erre Ender és Novinha a Végjáték-sorozatból), de itt szép, és tényleg romantikus lett.

Carth fiával való kapcsolata a másik, ami meghatározó. Dustilt gyerekként hurcolták el a Telos megtámadásánál, és ezért az apját hibáztatja. Mikor a sith-ek közé kerül, úgy gondolja új családot, új lehetőséget kapott, és sajnos fájdalmas úton kell megtanulnia, hogy tévedett. Ekkor pedig egyetlen biztos pont marad az életében, pont az, akiről azt hitte, cserben hagyta: az apja. Sajnos ez a szál nem zárul le teljesen, csak annyit tudunk, hogy a Korribani Akadémián Dustil és az apja megegyeztek, hogy a küldetés végeztével a Teloson találkoznak. Sejthetjük, hogy rendbejöttek köztük a dolgok, abban csak reménykedni lehet, hogy tényleg szoros marad ez a kapcsolat, viszont szomorú tény, hogy túl sok évet hagytak ki ahhoz, hogy igazi család legyenek.

Canderous Ordo – „Az én népem számára a csata dicsősége az egyetlen, ami számít.”

Fanart Canderous Ordóról
(Forrás)

Canderous harcos, kegyetlen, és a legborzalmasabb háborút is dicsőséges küzdelemként látja. Ugyanakkor mindennek ellenére tisztességes, és tud veszíteni. A túlzott jótékonykodás szerinte ostobaság, és pont ezért nem értik meg egymást Carth-tal. Ez utóbbi gyakran hangsúlyozza, hogy gyűlöli a háborút, kötelességből harcol, ezt már kifejtettem az ő elemzésénél. Canderous viszont élvezetből. Olyan célokért hajlandó harcolni, amikben hisz is, és tiszteli az olyan ellenfeleket, akik képesek bebizonyítani, hogy jobbak nála. Erre a legjobb példa az, ahogy Revan a Mandalór háborúkban aratott győzelméről beszél. Számára a mások szemében szörnyetegnek tűnő sith igazi harcos, tiszteletreméltó hadvezér. Mikor kiderül, kicsoda tulajdonképpen a főszereplő, Canderous nem azt mondja, hogy megbocsát, vagy elfogadja... ő azt mondja Revant akárhová követné.

A múltjából igazából csak részleteket látunk, háborús történeteket mesél, többet tudhatunk meg a mandaloriaiak életszemléletéről, és ezzel együtt Revan korábbi csatáiról is. Canderous ráadásul ott van a fő humorforrások között. Szarkazmus, maró gúny, állandó piszkálódás jellemzi a stílusát, és ez mindenkin csattan, áldozata lesz Bastila, Carth, és persze Revan is.

Mission Vao – „Nem vagyok már gyerek! Tizennégy múltam!”

Mission a játék hiperaktív tinilánya, egyben a praktikus gondolkodás ásza, kiváló lövész, és hű barát. Tarison hamar megismerjük, vuki barátjával Zaalbarral járja az Alsóvárost és a Talajszintet, mindig bajbakeveredve, és mindig ki is jutva belőle. A múltjáról nem beszél szívesen, különösen, mivel a bátyja elhagyta... állítása szerint mert elcsábította egy twi’lek táncosnő. Mission legszebb gyermekkori emlékei a bátyjához kötődnek, róla beszél úgy mint védelmezőéről, mint olyasvalakiről, aki nevelte. Szomorú, hogy az ő története sem maradt meg sablonos, vidám zárásúnak.

Fanart Mission Vao-ról
(Forrás)

Lena, Mission bátyjának, Griffnek egykori barátnője a Korribanon jelenik meg, elárulva, hogy a szeretett bátyj bizony legkevésbé sem ártatlan, amiről a kis twi’leknek meg is kell bizonyosodnia. Griff volt az, aki Tarison hagyta, ráadásul azóta sem szerzett mást, csak adósságokat. Többször átveri a húgát is. Többek között a történetnek az a része mutatja meg, hogy Mission útja leginkább a felnőtté válásról, és az önállósodásról szól. Amennyire kezelhetetlen, és néha egyenesen idegesítő az első megjelenéseikor, annyira érett gondolkodásúvá, és határozottá válik a játék végére. Képes elkülöníteni a múltat a jelentől, mikor fény derül a főhősnő valódi kilétére, azt mondja, ő már nem a Sith Nagyurat látja, hanem egy barátot, aki jóban-rosszban kitartott mellettük. Griffben ugyan csalódik, de belenyugszik, és elfogadja, hogy a bátyja már nem ugyanaz aki régen.

Emellett természetesen helye van a humorforrások között is, gúnyolódik, viccelődik, és olykor rosszul is jár miatta. Szívesen hallottam volna még többet a jövőjéről, hogy mi történik vele a játék után, de tudtommal róla sajnos nem derül ki több.

Zaalbar – „Száműztek, kivetett magából az otthonom, és a népem. Nem szabadna itt lennem. Sosem fogadnak vissza.”

Zaalbar első látásra egyfajta Chewbacca pótléknak tűnhet, a vuki, aki a bajkeverővel járja a világot, és életreszóló barátság szövődött köztük. Ezt érdemes azonnal elfelejteni, mert fajukon kívül szinte semmi párhuzam nincsen köztük. Zaalbar múltja nagyon mély, drámai, de a története (szerencsére) végül boldog lezárást kap.

Ahogy az idézetből is látszik, Zaalbart száműzték a törzséből, szembefordult a bátyjával, az apja pedig nem hitt neki. Dühében karmokkal támadt a testvérére, ami a vukiknál az egyik legnagyobb szégyen, hiszen számukra a karmok eszközök, nem fegyverek, csatában használni őket annyi, mint állattá alacsonyodni. Történetének központi eleme ez a kitaszítottság.

A száműzetés szerintem olyan helyzet, ami rengeteget árulhat el egy karakterről. Nem csak a kitiltást jelenti valahonnan, de a magány és szégyen akár önkéntesen felvett állapotát is. (pl. Az Ender in Exile-ban Ender száműzetése teljesen önkéntes, ebben az esetben ő akart vezekelni) Zaalbar esetében a szégyen sokkal erősebb mint a magány, hiszen ott van vele Mission, mint támogató, barát, és Revan is az ő pártját fogja. Ugyanakkor nem beszél részletesen a száműzetése körülményeiről, a faluja közelébe se mer menni, tudván, hogy nem bocsátanak meg neki. Éppen ezért szép az ő lezárása is, amikor kiderül, hogy végig neki volt igaza, vagyis ez a szégyen felesleges volt. Az apja tisztelettel fordul felé, de Zaalbar nehéz helyzetben megismert erős, hűséges karaktere nem vész el, kitart a barátai mellett nem mond le az életadósságról sem, amit Revannak fogadott, amiért megmentette az életét. Így az ő története ebben a játékban főként a jellemszilárdságról, és lelkierőről szól.

Jolee Bindo – „Nézd, mindenki azt hiszi, hogy a saját kora a legfontosabb, leghatalmasabb az idők végezetéig. De zsarnokok és hősök születnek és elbuknak, és a történelem sokakat elfelejt. Malak egy zsarnok, akit meg kell állítani. Ha leigázza a galaxist, vár ránk néhány nehéz évszázad. Aztán persze minden rendbejön, de azt inkább nem várnám meg. Szóval tesszük, amit tennünk kell, megállítjuk a Sitheket , de ne hidd, hogy ez a háború – a te háborúd – fontosabb mint az összes többi, csak mert te is harcolsz benne. ”

Jolee a legjózanabb, legracionálisabb, és legbölcsebb figura a történetben, karaktere valahol az eredeti trilógia Obi-wanja, és Yodája között helyezkedik el. Feladata Revan történetében leginkább ennek a két szereplőnek Luke útjában betöltött szerepéhez hasonlít. Tanító, mester az elsődleges megjelenése, idézetei a legemlékezetesebbek az egész játékban. Azonban az említett két karakterrel ellentétben szemlélete nem szélsőséges, nem kötelezte el magát a jedik mellett, nem utasítja el a szeretetet, a kötődéseket, annak ellenére, hogy neki is származott gondja belőlük.

Fanart Jolee Bindóról
(Forrás)

Jolee ereje, Revanhoz hasonlóan abban rejlik, hogy megtalálta az egyensúlyt, és képes realitásokban látni mindent. A háborút tényként fogja fel, nem szörnyűségként, mint Carth, vagy dicsőséges küzdelemként, mint Canderous. A szeretetet pozitívan látja, ahogy azt a bibliai párhuzamokat taglaló részben már említettem, ő nem tartja a sötét oldal kapujának. Mesél a feleségéről, saját múltjáról, és láthatjuk, annak ellenére, hogy nem a rend tagja, a fény felé húz. Pozitív tulajdonsága, hogy nem ítélkezik, és tudja, az emberek változnak. Mikor Revan kilétére fény derül, ő kijelenti, kezdettől tudta, kicsoda valójában a főhősnő, de nem az ő feladata, hogy büntesse ezért. Annak ellenére, hogy idős, sokkal rugalmasabb mint a legtöbb karakter. Elhárítja a tiszteletteljes megszólítást, nem vár dicséretet. A maga útját járja, elkülöníti magát minden csoporttól, azt sem szívesen ismeri be, hogy a főszereplő gárda szerves részévé, igazi társsá vált. Nem bízik meg egykönnyen senkiben, de mindig ott marad, hogy hol a háttérben meghúzódva támogassa Revant, hol pedig aktívan harcolva, kiállva mellette.

Szemléletének központja mindig a cél, elfogadja mások eszméit, nem erőlteti rájuk a sajátját. A fenti idézet Carth-tal lefolytatott beszélgetéséből származik, ami után úgy dönt, egyszerűen hagyja, hadd higgyen, amit akar. Tudja, hogy ahhoz, hogy valaki képes legyen teljes odaadással küzdeni, és végrehajtani egy feladatot, kell egy eszme. És ezt nem ő fogja megszabni. Pont ez, hogy nem akar másokat irányítani, bizonyítja szellemi fejlettségét, és teszi mesterként igazán fontos szereplővé.

Juhani – „A harc köztünk nem volt több, mint a képzésem része. Quatra azt akarta, hogy megértsem a sötét oldal fenyegetését, hogy mennyire egyszerű letérni a fény útjáról.”

Juhani egy nagyon komplex, nagyon sokrétű karakter, akinek legfontosabb feladata, hogy szimbolizáljon, és megmutasson két dolgot. Az első Revan múltja, régi személyisége, azon belül is legfőképp az empátiája. Juhani Taris alvilágában élt, kitaszított, szegény sorsú gyerekként, és Revan volt az, aki kihúzta a nyomorból, és lehetőséget adott neki, hogy Jedivé váljon. A játék folyamán egy lecke a főhősnőnek manipulátori, és megbocsátó szerepben... nem olyan mértékben bukik el, mint Bastila a végjáték alatt, de elindul a lejtőn, és azzal, hogy Revan visszahúzza, már bizonyítja saját jellemének szilárdságát. Juhaninál is láthatjuk a lecsúszás elemeit, amiket Anakinnál, vagy Bastilánál észre lehetett venni. Először a büszkesége megindítja a zuhanást, majd elér arra a pontra, ahonnan úgy érzi, már nincs visszatérés (ez a mesterének, Quatrának látszólagos halála, mikor Juhani azt hiszi, ő ölte meg). Az egyetlen fontos különbség az, hogy még időben kapják el, mielőtt komoly károkat okozhatna.

A manipulátori szerep abban érvényesül, hogy a fiatal Jedi visszatérjen a rendbe. Revan már itt is rendkívüli meggyőzőképességgel rendelkezik, és használnia is kell. Juhani a végsőkig hűséges marad hozzá, amikor a rakata templomba egyedül készül bemenni, ott áll mögötte, és követi bármelyik helyzetben. Akkor is tiszteli, amikor kiderül valódi kiléte, több okból: A személyes segítség miatt, amit kapott tőle, és mert már ismeri a helyzetét, noha sokkal enyhébb változatban. Sokkal könnyebb számára toleránsnak lenni a megbukott, és jó útra tért ex-Sith-el, mint annak, aki sosem élte át a sötét oldal csábítását.

Darth Malak – „A régi Sith hagyomány szerint fejezzük ezt be: mester a tanítvány ellen, ahogy azt megírták!”

Pár szót ejtek az antagonistáról is, akiről sajnos kevés derül ki. Tudjuk, hogy Revan tanítványa volt, harcostársa a Mandalór háborúkban, és jó barátja. Egyszerre tértek rossz útra, Malakról azonban könnyebb ezt elhinni, mint mesteréről. Szinte teljesen hiányzik belőle Revan erős jelleme, rendkívüli kitartása, és hideg racionalitása is. Malak a brutális erőt képviseli, büszke, ugyanakkor gyáva is. Ahelyett, hogy Revannal tényleg szembenézne, mikor igényt tart a posztjára, a hajóját lövi meg. Még a Csillagkohón is a végsőkig húzza a csatát, az összes droidját, csapatát feláldozza a főhősnő ellen, ráadásul mikor eljön az idő, és nem menekülhet tovább, akkor sem hajlandó igazságos küzdelemre.

A zárásban felteszi a kérdést, ami mindig, mindenkit foglalkoztat: Mi lett volna, ha? Mi lett volna, ha Revan marad a sötét oldalon, és őt térítik vissza? A válasz, hogy ez az opció sosem játszott. Revan még a legsötétebb pillanataiban sem vált olyan becstelenné, hogy Malak kerüljön ebbe a helyzetbe. Ahogy Revan is kimondja, ő indította el az úton, de Malak döntött amellett, hogy végigjárja. A Sith Nagyúr azt nem tudta megérteni, hogy ha a saját életét akarja élni, akkor meg kell állnia, és meghozni a saját döntéseit. Mivel mestere ezt felfogta, számára volt visszaút... Malak számára nem.

Végszó

Fanart a kezdőcsapatról
(Forrás)

Kezdeném azzal, hogy tudom, hogy HK-47 és T3 nem kapta meg a nekik kijáró elemzést. Ezért elnézést kérek, én is kedvelem mindkét karaktert, noha az én ízlésemnek HK-47 kissé túl kegyetlen, de hosszas gondolkodás után döbbentem rá, hogy úgyszólván az „elemezhetetlen” kategóriába esnek. Canderous motivációit könnyű megérteni, de HK-nak a programozása szabja meg. (Persze, lehet, hogy javítana a helyzetemen, ha a Star Wars univerzum legalább egyszer állást foglalna a mesterséges intelligenciákkal kapcsolatban) T3 pedig, R2-hoz hasonlóan egy végtelenül aranyos, sok helyzetben nagyon fontos figura, de mivel megszólalásai lefordításra sem kerülnek, csak következtethetünk, hogy mit mondd, előtörténete nincsen, így ebben a játékban még nem nagyon tudok mit mondani róla.

Összefoglalva a véleményemet, a benyomásaimat azt kell mondanom, a Régi Köztársaság első történetében nem csalódtam. A játék alatt fejemben kikristályosodó headcanon abszolút méltónak bizonyult arra, hogy karakterek terén gyakran konkurenciát jelentsen a mindenki által ismert és körülrajongott hat filmnek. Az üzenete, ahogy az elején összefoglaltam, abszolút pozitív, a visszatérésről szól, a reményről, és a barátságról, mentor-tanítvány, szülő-gyermek kapcsolatokról, ezáltal ismét érintve rengeteg mély, emberileg nagyon fontos témát.